Elektronegativitás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Az elektronegativitás (EN) egy kísérleti úton meghatározott szám, mely megadja egy bizonyos atom más atomokhoz viszonyított elektronvonzó képességét. Önmagában nem hordoz kémiai értelmet, mindig más atom elektronegativitásához kell viszonyítani. Mivel viszonyszám, mértékegysége nincs.

A legtöbbet használt elektronegativitási rendszer a Pauling-féle elektronegativitási rendszer. E számítási mód szerint az elektronegativitás értéke 0 és 3,98 közötti lehet.

Tartalomjegyzék 1 Felhasználása 1.1 Molekulák polaritásának, ill. a pólusok helyének megállapítása 1.2 Két atom között kialakuló kötés típusának meghatározása 2 Az elemek elektronegativitása 2.1 Tendenciák a periódusos rendszerben

[szerkesztés] Felhasználása

[szerkesztés] Molekulák polaritásának, ill. a pólusok helyének megállapítása

A kovalens kötésben a negatív töltésű kötő elektronpár, ill. elektronpárok mindig a nagyobb elektronegativitású atomhoz közelebb helyezkednek el. A molekula részleges (parciális) negatív pólusa tehát a nagyobb elektronegativitású atom oldalán, a parciális pozitív pólusa pedig a kisebb elektronegativitású atom oldalán lesz.

Ha két atom elektronegativitása megegyezik, akkor a kötő elektron, ill. elektronpárok pontosan középen helyezkednek el, az atom apoláris lesz. Így az egyféle atomot tartalmazó molekulák (pl. I₂) mind apolárisak.

[szerkesztés] Két atom között kialakuló kötés típusának meghatározása

Két adott atom között kialakuló kötés típusának meghatározásához szükséges a két atom elektronegativitásának összege (ΣEN) és különbsége (ΔEN).

• Ha ΣEN kicsi és ΔEN kicsi, akkor fémes kötés jön létre.
• Ha ΣEN nagy és ΔEN kicsi, akkor kovalens kötés jön létre.
• ΔEN nagy, akkor ionos kötés jön létre.

Az elektronegativitás segítségével meghatározható, hogy egy atom képes-e hidrogénkötés kialakítására. Csak a három legnagyobb elektronegativitású elem (fluor, oxigén, nitrogén) képes erre.

[szerkesztés] Az elemek elektronegativitása

Az elektronegativitás az elektronaffinitástól és az ionizációs energiától függ. Annak az elemnek, melynek nagy az elektronaffinitása és nagy az ionizációs energiája, nagy az elektronegativitása is.

[szerkesztés] Tendenciák a periódusos rendszerben

A periódusos rendszerben az elektronegativitás értéke a főcsoportszám növekedésével (balról jobbra) nő, a periódusszám növekedésével (föntről lefelé) csökken. A nemesgázoknak sokáig nem volt értelmezve az elektronegativitásuk, mivel nagyon nehezen lépnek reakcióba. Az újab kísérletek segítségével már sikerült ezek elektronegativitását is meghatározni.

→ Atomsugár nő → Ionizációs energia nő → Elektronegativitás nő →
Csoport (oszlopok)	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	17	18
Periódus (sorok)
1	H 2,20																	He 3,89
2	Li 0,98	Be 1,57											B 2,04	C 2,55	N 3,04	O 3,44	F 3,98	Ne 3,67
3	Na 0,93	Mg 1,31											Al 1,61	Si 1,90	P 2,19	S 2,58	Cl 3,16	Ar 3,3
4	K 0,82	Ca 1,00	Sc 1,36	Ti 1,54	V 1,63	Cr 1,66	Mn 1,55	Fe 1,83	Co 1,88	Ni 1,91	Cu 1,90	Zn 1,65	Ga 1,81	Ge 2,01	As 2,18	Se 2,55	Br 2,96	Kr 3,00
5	Rb 0,82	Sr 0,95	Y 1,22	Zr 1,33	Nb 1,6	Mo 2,16	Tc 1,9	Ru 2,2	Rh 2,28	Pd 2,20	Ag 1,93	Cd 1,69	In 1,78	Sn 1,96	Sb 2,05	Te 2,1	I 2,66	Xe 2,67
6	Cs 0,79	Ba 0,89	*	Hf 1,3	Ta 1,5	W 2,36	Re 1,9	Os 2,2	Ir 2,20	Pt 2,28	Au 2,54	Hg 2,00	Tl 1,62	Pb 2,33	Bi 2,02	Po 2,0	At 2,2	Rn 2,2
7	Fr 0,7	Ra 0,9	**	Rf	Db	Sg	Bh	Hs	Mt	Ds	Rg	Uub	Uut	Uuq	Uup	Uuh	Uus	Uuo
Lantanoidák	*	La 1,1	Ce 1,12	Pr 1,13	Nd 1,14	Pm 1,13	Sm 1,17	Eu 1,2	Gd 1,2	Tb 1,1	Dy 1,22	Ho 1,23	Er 1,24	Tm 1,25	Yb 1,1	Lu 1,27
Aktinoidák	**	Ac 1,1	Th 1,3	Pa 1,5	U 1,38	Np 1,36	Pu 1,28	Am 1,13	Cm 1,28	Bk 1,3	Cf 1,3	Es 1,3	Fm 1,3	Md 1,3	No 1,3	Lr 1,291

A Pauling-féle elektronegativitási állandók periódusos rendszere Lásd még: periódusos rendszer

Az egyes elemcsoportok elektronegativitás szerint, növekvő sorrendben:

• alkálifémek (legkisebb)
• alkáliföldfémek
• átmeneti fémek
• földfémek
• széncsoport
• nitrogéncsoport
• oxigéncsoport
• halogének (legnagyobb)

A legnagyobb elektronegativitású elem a fluor (3,98).