Ón

Fő cikk: Ón izotópjai
Izotóp	t.e.	felezési idő	B.m.	B.e. (MeV)	B.t.
¹¹²Sn	0,97%	Sn stabil 62 neutronnal
¹¹⁴Sn	0,65%	Sn stabil 64 neutronnal
¹¹⁵Sn	0,34%	Sn stabil 65 neutronnal
¹¹⁶Sn	14,54%	Sn stabil 66 neutronnal
¹¹⁷Sn	7,68%	Sn stabil 67 neutronnal
¹¹⁸Sn	24,23%	Sn stabil 68 neutronnal
¹¹⁹Sn	8,59%	Sn stabil 69 neutronnal
¹²⁰Sn	32,59%	Sn stabil 70 neutronnal
¹²²Sn	4,63%	Sn stabil 72 neutronnal
¹²⁴Sn	5,79%	Sn stabil 74 neutronnal
¹²⁶Sn	mest.	~1 E5 év	β^-	0,380	¹²⁶Sb

Hivatkozások

Az ón elektronszerkezete

Az ón egy kémiai elem, vegyjele Sn, ami a latin stannum szóból származik. Szobahőmérsékleten ezüst fehér színű, jól kalapálható, hengerelhető, nyújtható nehézfém. Az áramot köepesen vezeti, nem mérgező. Több allotrop módosulata is létezik. 13,2 °C alatt az atomrácsos, gyémántrácsú szürke ón, 13,2 °C-tól 161 °C-ig a fémes, négyzetes rácsú fehér ón, 161 °C-tól olvadáspontjáig a rombos szerkezetű ón a stabil. Az átalakulás az allotróp módosulatok között spontán lassú, de beoltással felgyorsul, ez a jelenség az ónpestis. Savakban és lúgokban is oldódik, tehát amfoter elem.

Az ón hajlításakor sajátos hang (úgynevezett ónzörej^[1]) hallható, amely a fémkristályok elmozdulása, és egymáshoz való súrlódása miatt keletkezik.

[szerkesztés] Kémiai tulajdonságai

Az ón a vegyületeiben +2 vagy +4 oxidációs számú lehet. A felületét összefüggő oxidréteg vonja be, ez csökkenti a reakciókészségét. Emiatt nehezen oxidálódik, ellenáll a korróziónak. Halogénekkel könnyen reakcióba lép. Magasabb hőmérsékleten ón-dioxiddá ég el.

$\mathrm{Sn + O_2 \Rightarrow SnO_2}\,\!$

Az ón amfoter fém, savakban és lúgokban is oldódik, a reakcióban hidrogén feljődik:

$\mathrm{Sn + 2H_3O^+ + 4H_2O \Rightarrow [Sn(H_2O)_6]^{2+} + H_2}\,\!$

$\mathrm{Sn + 2OH^- + 4H_2O \Rightarrow [Sn(OH)_6]^{2-} + 2H_2}\,\!$

A szulfátja és nitrátja ionos, a többi vegyülete inkább kovalans jellegű. A +2 -es oxidációs számú ónvegyületek általában ionosabb jellegűek, mint a +4-es oxidációs számú vegyületek, pl. az ón(II)-klorid (SnCl₂) ionosabb, mint az ón(IV)-klorid (SnCl₄).

[szerkesztés] Előállítása

Ónt általában az oxidjából, a az ónkőből vagy kassziteritből (SnO₂) állítják elő. A kassziszterit az ón legfontosabb ásványa. Az SnO₂-t szénnel redukálják:

$\mathrm{SnO_2 + 2C \Rightarrow Sn + 2CO}\,\!$

[szerkesztés] Felhasználása

Ma vaslemezek bevonására alkalmazzák, ez a fehér bádog. Mivel vegyületei nem mérgezőek, gyakran ónozzák vele konzervdozozok belsejét. Sok ötvözete van, rézzel való ötvözése a bronz, ólommal való ötvözése pedig a lágyforrasz (forrasztóón). Gyakran vonnak be vele más fémeket, hogy azok korrodálódását meggátolja.