Ón-dioxid
| Ón-dioxid | |
|---|---|
| IUPAC név | Ón(IV)-oxid |
| Azonosítók | |
| CAS-szám | [18282-10-5] |
| EINECS-szám | 242-159-0 |
| Tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | SnO2 |
| Moláris tömeg | 150,708 g/mol |
| Megjelenés | fehér por |
| Sűrűség | 6,95 g/cm3 |
| Olvadáspont |
1127 °C |
| Szerkezet | |
| Kristályszerkezet | tetragonális |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | (nincsenek veszélyességi szimbólumok)[1] |
| R mondatok | (nincs R-mondat)[1] |
| S mondatok | (nincs S-mondat)[1] |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standard állapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa) |
|
Az ón-dioxid (vagy ón(IV)-oxid) az ón (Sn) és az oxigén (O) közös vegyülete. Az összegképlete SnO2. Az ón-dioxid az ón levegőn való égése után keletkezik. Az ón-dioxid stabil vegyület. Benne az ón oxidációs száma +4. A kassziterit vagy ónkő a természetben megtalálható ón-dioxid ásvány, az ón legfontosabb érce. Fehér színű, szilárd anyag. Ha szennyezett, sárgás színű. Vízben nem oldódik.
Tartalomjegyzék |
Kémiai tulajdonságai[szerkesztés]
Amfoter vegyület. A szilícium-dioxidhoz hasonlóan vízben és savakban alig oldódik, de alkáli-hidroxidok feloldják. Tömény sósavban ón(IV)-klorid, tömény kénsavban ón(IV)-szulfát keletkezése közben oldódik. Kálium-hidroxiddal kálium-sztannáttá, az ónsav sójává alakul.
Magasabb hőmérsékleten hidrogén vagy szén hatására fémónná redukálódik. Kénnel és nátrium-karbonáttal összeömlesztve a tioónsav sója, nátrium-tiosztannát képződik.
Előfordulása[szerkesztés]
Az ón-dioxid a természetben megtalálható ásványként, kassziterit vagy ónkő néven. A kassziterit az ón legfontosabb érce. Négyzetes kristályrendszerű kristályokat alkot. Általában az ónkő vasszennyezéseket tartalmaz, emiatt nem színtelen, hanem barna színű.
Előállítása, felhasználása[szerkesztés]
Iparilag az ón levegőn való elégetésével állítják elő. Ón-dioxid keletkezik akkor is, ha az ón salétromsavval reagál. Ón-klorid oldatból ammónium-hidroxid hatására ón(IV)-oxid csapadék válik le.
Vanádium-oxiddal együtt katalizátornak használják aromás vegyületek oxidációjához, karbonsavak és savanhidridek előállítására. A vegyipar kiindulási anyagként használja más vegyületek előállítására. Növeli az üveg ellenállóképességét és tejszerűen homályossá teszi. Ezért tejüveg és zománc készítésére használják.
Források[szerkesztés]
- Nyilasi János: Szervetlen kémia
- Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- ^ a b c Az ón-dioxid (BGIA GESTIS) (németül)



