Ón-dioxid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ón-dioxid
SnO2powder.jpg
Rutile-unit-cell-3D-balls.png
IUPAC-név Ón(IV)-oxid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 18282-10-5
EINECS-szám 242-159-0
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet SnO2
Moláris tömeg 150,708 g/mol
Megjelenés fehér por
Sűrűség 6,95 g/cm3
Olvadáspont 1127 °C
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet tetragonális
Veszélyek
EU osztályozás (nincsenek veszélyességi szimbólumok)[1]
R mondatok (nincs R-mondat)[1]
S mondatok (nincs S-mondat)[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

Az ón-dioxid (vagy ón(IV)-oxid) az ón (Sn) és az oxigén (O) közös vegyülete. Az összegképlete SnO2. Az ón-dioxid az ón levegőn való égése után keletkezik. Az ón-dioxid stabil vegyület. Benne az ón oxidációs száma +4. A kassziterit vagy ónkő a természetben megtalálható ón-dioxid ásvány, az ón legfontosabb érce. Fehér színű, szilárd anyag. Ha szennyezett, sárgás színű. Vízben nem oldódik.

Kémiai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amfoter vegyület. A szilícium-dioxidhoz hasonlóan vízben és savakban alig oldódik, de alkáli-hidroxidok feloldják. Tömény sósavban ón(IV)-klorid, tömény kénsavban ón(IV)-szulfát keletkezése közben oldódik. Kálium-hidroxiddal kálium-sztannáttá, az ónsav sójává alakul.

\mathrm{SnO_2 + 2 \ KOH \rightleftharpoons K_2SnO_3 + H_2O}

Magasabb hőmérsékleten hidrogén vagy szén hatására fémónná redukálódik. Kénnel és nátrium-karbonáttal összeömlesztve a tioónsav sója, nátrium-tiosztannát képződik.

\mathrm{SnO_2 + 2 \ Na_2CO_3 + 4 \ S \rightarrow Na_2SnS_3 + Na_2SO_4 + 2 \ CO_2}

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ón-dioxid a természetben megtalálható ásványként, kassziterit vagy ónkő néven. A kassziterit az ón legfontosabb érce. Négyzetes kristályrendszerű kristályokat alkot. Általában az ónkő vasszennyezéseket tartalmaz, emiatt nem színtelen, hanem barna színű.

Előállítása, felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Iparilag az ón levegőn való elégetésével állítják elő. Ón-dioxid keletkezik akkor is, ha az ón salétromsavval reagál. Ón-klorid oldatból ammónium-hidroxid hatására ón(IV)-oxid csapadék válik le.

Vanádium-oxiddal együtt katalizátornak használják aromás vegyületek oxidációjához, karbonsavak és savanhidridek előállítására. A vegyipar kiindulási anyagként használja más vegyületek előállítására. Növeli az üveg ellenállóképességét és tejszerűen homályossá teszi. Ezért tejüveg és zománc készítésére használják.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nyilasi János: Szervetlen kémia
  • Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]