Ón(II)-klorid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ón(II)-klorid
Tin(II) chloride.jpg
IUPAC-név Tin(II) chloride
Szabályos név Ón(II)-klorid
Más nevek Ón-diklorid, E512
Kémiai azonosítók
CAS-szám [7772-99-8] (anhidrát)
[10025-69-1] (dihidrát)
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet SnCl2
Moláris tömeg 189,60 g/mol (anhidrát)
225,63 g/mol (dihidrát)
Megjelenés fehér, kristályos
Sűrűség 3,95 g/cm3 (anhidrát)
2,71 g/cm3 (dihidrát)
Olvadáspont 247 °C (anhidrát)
37 °C (dihidrát)
Forráspont 623 °C (896 K) (bomlik)
Oldhatóság (vízben) 83,9 g/l (20 °C)
Oldhatóság (etanol,
dietil-éter, ecetsav,
aceton, etil-acetát)
7,4 g/l (30 °C)
Kristályszerkezet
Kristályszerkezet rétegrácsos szerkezet (anhidrát)
Koordinációs
geometria
trigonális piramisos (anhidrát)
Molekulaforma hajlított (gáz fázisban)
Veszélyek
EU osztályozás Ártalmas (Xn)[1]
R mondatok R22, R36/37/38, R43[1]
S mondatok S24, S26, S37[1]
LD50 700 mg/kg (patkány, szájon át)[1]
Rokon vegyületek
Azonos kation Ón(II)-fluorid
Ón(II)-bromid
Azonos anion Ón(IV)-klorid
Germánium-diklorid
Ólom(II)-klorid
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

Az ón(II)-klorid egy fehér, kristályos anyag, mely az ón klórral alkotott egyik sója. Képlete: SnCl2. Általában dihidrát formájában fordul elő, de forró vízben oldva hidrolizálható. Redukálószerként, valamint elektrolitként széles körben alkalmazzák.

Kémiai tulajdonságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A SnCl2 szilárd, kristályos formában láncokat képez a képen látható módon. Dihidrát formában a kristályszerkezetbe víz épül be.

SnCl2 structure.jpg

Az ón(II)-klorid szerkezetének golyó- és pálcikamodellje

Az ón(II)-klorid saját tömegénél kevesebb vízben is feloldódik, de amint az oldat telített lesz, hidrolízis útján csapadék képződik:

SnCl2(vízben oldva) + H2O(l) ⇌ Sn(OH)Cl(s) + HCl(vízben oldva)

Ebből következik, hogy tiszta ón(II)-klorid oldat eléréséhez hidrogén-kloridot kell adni az oldathoz. Az ón(II)-klorid levegőn könnyen oxidálódik:

6 SnCl2(vízben oldva) + O2(gáz) + 2 H2O(folyékony) → 2 SnCl4(vízben oldva) + 4 Sn(OH)Cl(szilárd)

A folyamat tiszta ón segítségével megelőzhető.[2]

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ón(II)-klorid anhidrát formáját gáz halmazállapotú hidrogén-klorid és ón reakciójából nyerik. Dihidrát előállításához a hidrogén-kloridot vízben oldják:

Sn(szilárd) + 2 HCl(vízben oldva) → SnCl2(vízben oldva) + H2(gáz)

A víz elpárologtatásával SnCl2·2H2O kristályokat kapunk. A kristályokból a víz jégecet használatával távolítható el.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • az ón(II)-klorid kevés sósav jelenlétében elektrolízis során katódként alkalmazható
  • a politejsav (PLA) nevű műanyag előállítása során katalizátorként használják
  • tükrök ezüst-bevonatának készítésekor redukálószerként működik:
Sn2+(vízben oldva) + 2 Ag+ → Sn4+(vízben oldva) + 2 Ag(szilárd)
  • régebben hasonló reakciót alkalmaztak higany, valamint arany kimutatására. Higany jelenlétében fekete, míg arany jelenlétében világos lila színű oldatot kapunk.
  • a biokémiában az ón(II)-klorid szelektíven csak az anilin aromás csoportját redukálja[3]
  • élelmiszerek esetén antioxidánsként és stabilizálószerként, E512 néven alkalmazzák. Elsősorban konzervekben fordul elő. Napi maximum beviteli mennyisége 2 mg/testsúlykg. Ilyen mennyiségben mellékhatása nem ismert.

Külső források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • N. N. Greenwood, A. Earnshaw, Chemistry of the Elements, 2nd ed., Butterworth-Heinemann, Oxford, UK, 1997.
  • Handbook of Chemistry and Physics, 71st edition, CRC Press, Ann Arbor, Michigan, 1990.
  • The Merck Index, 7th edition, Merck & Co, Rahway, New Jersey, USA, 1960.
  • A. F. Wells, 'Structural Inorganic Chemistry, 5th ed., Oxford University Press, Oxford, UK, 1984.
  • J. March, Advanced Organic Chemistry, 4th ed., p. 723, Wiley, New York, 1992.
  • http://www.food-info.net/uk/e/e512.htm
  1. ^ a b c d Az ón(II)-klorid vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. december 30. (JavaScript szükséges) (németül)
  2. H. Nechamkin. The Chemistry of the Elements. New York: McGraw-Hill (1968) 
  3. F. D. Bellamy and K. Ou (1984.). „Selective reduction of aromatic nitro compounds with stannous chloride in non acidic and non aqueous medium”. Tetrahedron Letters 25 (8), 839-842. o. DOI:10.1016/S0040-4039(01)80041-1.