A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a cikk a általános (kémiai) jelentésével foglalkozik, köznapi jelentését lásd a konyhasó szócikkben.
A konyhasó fő összetevőjének kémiai meghatározását a nátrium-klorid cikkben találod.
Felnagyított sókristály (halit/nátrium-klorid)

A kémiában sóknak nevezzük azokat az anyagokat, melyek pozitív töltésű kationokból és negatív anionokból állnak, azaz kifelé semleges töltésű ionos vegyületek. Ezek az ionok lehetnek szervetlenek (Cl) vagy szervesek (CH3COO), egyatomosak (F) vagy többatomos ionok (SO2−4).

A sók vizes oldatait elektrolitoknak nevezzük. Az elektrolit oldatok – ugyanúgy, mint a sók olvadékai – az áramot jól vezetik.

A sók önmagukban nem vezetik az elektromos áramot. Csak az olvadék vagy oldat vezeti.

Megjelenésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Száradó sóhalmok Bolíviában, a Salar de Uyuni sóstó szélén. A só kinyerésének hagyományos módszere tengerből, illetve - mint ez esetben is - sós tavak vizéből

A sók legtöbbször szilárd halmazállapotú kristályokból állnak. Többnyire magas olvadáspontúak (például NaCl: 801 °C), de előfordulnak alacsonyabb olvadáspontú (kb. 100 °C) szervetlen sók is. A szobahőmérsékleten folyékony sók elsősorban szerves ionokból állnak.

A tiszta sókristályok lehetnek átlátszóak (például: nátrium-klorid), opálosak, illetve fényt át nem eresztők. Ez utóbbiak sokszor fémesen csillogóak. Színük rendkívül változatos lehet, egyeseknek olyan erős színe van, hogy festékek alapanyagául használják, használták őket.

A vízben oldható sók nagy részének érezhető íze is van; az öt alapíz valamelyikét (sós, édes, savanyú, keserű vagy "umami" – ez utóbbi ízt adja a nátrium-glutamát) vagy azok keverékét adják.

A tiszta sók általában szagtalanok, bár az acetátok (az ecetsav sói) jellegzetes ecetszagúak, a bázikus ammóniumsók ammóniaszagúak, illetve a cianidok jellegzetes keserűmandula-illatúak (ciánszag).

Nómenklatúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sók elnevezése felhasználásukhoz és tulajdonságaikhoz kapcsolható hagyományos neveikkel történhet. Mivel ez nyelvenként, sőt tájegységenként más-más lehet, ezért egyértelműsítésként kémiai elnevezésüket használhatjuk.

A kémiában a sókat az őket alkotó ionokról nevezik el. A hivatalos forma szerint a névben előre veszik a kation (pozitív ion, például nátrium, ammónium) nevét, majd kötőjellel a negatív ion (anion) nevét. (Nátrium-klorid, ammónium-nitrát.)

Egyes esetekben (például gyógyszerészet, vagy ha az anion neve túl hosszú) szokás az egyik alkotórész hagyományos nevét használni, megnevezve azt, hogy milyen sójáról van szó. Nem szabályos tehát, de lehetséges az aszkorbinsav nátriumsójáról beszélni (mely esetleg érthetőbb a laikus számára is, mint a nátrium-aszkorbát), vagy egyes szerves vegyületek sósavas sóját (tulajdonképp kloridját) említeni.

Sók előállítása, képződése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1. Sav-bázis reakciók során:

sav + bázis + víz
sósav + nátrium-hidroxidnátrium-klorid + víz
\mathrm{HCl\ +\ NaOH\ \rightarrow\ NaCl\ +\ H_2 O}

2. Fém-oxidok és savak reakciója során:

\mathrm{CuO\ +\ H_2 SO_4\ \rightarrow\ CuSO_4\ +\ H_2 O}

3. Nemfém-oxidok és lúgok reakciója során:

\mathrm{Ca\left( OH \right)_2\ +\ CO_2\ \rightarrow\ CaCO_3\ +\ H_2 O\ +\ }E

4. Fém és nemfém elemek között végbemenő (sokszor heves) reakciók során:

\mathrm{Mg\ +\ I_2\ \rightarrow\ MgI_2}

5. Fémek és savak reakciója során:

\mathrm{Mg\ +\ 2\ HCl\ \rightarrow\ MgCl_2\ +\ H_2}

6. Egyesüléssel (redoxi folyamattal):

\mathrm{2\ Na\ +\ Cl_2\ \rightarrow\ 2\ NaCl}

Biológiai jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sóknak elsősorban mint az élő szervezetben található folyadékok (vér, sejtközi folyadékok, sejtek citoplazmája, vizelet stb.) ionjait adó vegyületeknek van szerepük. Ezek az oldatok általában nem csak egy só oldatai, hanem többféle kationt és aniont tartalmaznak. Ezeknek az ionoknak az aránya és koncentrációja rendkívüli szereppel bír az egészséges élő szervezet egyensúlyának (homeosztázisának) fenntartásában. Minden élőlénynél alapvető fontosságú az összes szükséges só megfelelő mennyiségű és arányú pótlása (például ásványvízzel). A felnőtt ember napi konyhasó-szükséglete kb. 5 gramm (1 teáskanálnyi).[1]

Adalékok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Élelmiszer-adalékként is gyakran alkalmaznak sókat. Ilyenek lehetnek például:

stb.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek

  1. Bíró György, Lindner Károly: Tápanyagtáblázat – Táplálkozástan és tápanyag-összetétel, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1999, 48. old.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]