Izotóp
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Izotópoknak nevezzük azokat a kémiai elemeket, amelyek atommagjai azonos számú protonból, de eltérő számú neutronból épülnek fel. Ebből következik, hogy egy adott elem izotópjai ugyanazon helyet foglalják el a periódusos rendszerben (innen az elnevezés is: izotóp = azonos hely), ugyanakkor a tömegszámuk eltérő. Izotópokat egyértelműen a kémiai elem vegyjele elé alsó indexbe tett rendszámmal (Z) és a felső indexbe tett tömegszámmal (A) jelöljük:
Mivel a rendszám és a vegyjel ekvivalens fogalmaknak tekinthetőek, ezért az esetek többségében az előbbit nem is szokás feltüntetni. Kivételt képeznek ez alól az olyan magátalakulási folyamatok általános reakcióegyenletei, ahol a rendszám is megváltozik, így fontos annak számszerű értékét jelezni. Például az α-bomlás esetén:
A periódusos rendszerben fellelhető kémiai elemek többségének több izotópja is létezik. A legegyszerűbb elemnek, a hidrogénnek például három, a természetben is megtalálható izotópja ismeretes:
- Prócium: 1H (rövidebb jelölése: H)
- Deutérium: 2H (rövidebb jelölése: D)
- Trícium: 3H (rövidebb jelölése: T)
Monoizotópos elemek közé tartozik pl. a foszfor, arzén, alumínium, arany, ródium.
[szerkesztés] Stabil izotópok
Egy elem izotópjainak kémiai tulajdonságai gyakorlatilag azonosak, radioaktív tulajdonságai viszont roppant különbözőek lehetnek. Azokat, amelyeknél nem figyeltek meg radioaktív bomlást, stabil izotópoknak nevezik. Általában véve azok a stabil izotópok, amelyek felezési ideje több a világegyetem életkoránál (15 milliárd évnél).
[szerkesztés] Radioaktív izotópok
Az instabil atommagok hosszabb-rövidebb idő elteltével alacsonyabb energiaszintű állapotba mennek át, és eközben emberi érzékszervekkel nem észlelhető, de műszerekkel jól kimutatható radioaktív sugárzást bocsátanak ki. Ezeket radioaktív izotópoknak, magát az átalakulást radioaktív bomlásnak nevezzük.
