Kongói Demokratikus Köztársaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Kongói Demokratikus Köztáraság (Zaire)
République Démocratique du Congo

zászló címer
Nemzeti mottó: Justice, Paix, Travail (franciául Igazság, Béke, Munka)
Himnusz: Debout Congolais
Főváros	Kinshasa d. sz. 4° 24′ k. h. 15° 24′Hiba a kifejezésben: nem várt / operátor, Hiba a kifejezésben: nem várt / operátor
Államforma	elnöki köztársaság
- Államfő	Joseph Kabila
- Miniszterelnök	Antoine Gizenga
Hivatalos nyelv	francia
függetlenség	Belgiumtól
- kikiáltása	1960. június 30.
Terület
- Összes	2 345 410 km² (12.)
- Víz (%)	3,3%
Népesség
- 2006 évi becslés	62 660 551  (20.)
- Népsűrűség	24 fő/km²
GDP
- Összes
- Egy főre jutó
HDI ()	(.) –
Pénznem	Kongói frank (CDF)
Időzóna	WAT és CAT (UTC+1 és +2)
Internet TLD	.cd
Nemzetközi gépkocsijel	DRC
Hívószám	+243
Közép-afrikai Köztársaság Szudán Kamerun Kongói Közt. Ug. Gabon Ru. Bur. Tan. Angola Ang. Zambia KINSHASA Gbadolite Bumba Kisangani Mbandaka Goma Bukavu Kindu Ilebo Kikwit Matadi Boma Banana Kananga Kalemie Mbuyi-Mayi Tshikapa Kolwezi Likasi Lubumbashi Kongó Lualaba Tanganyika-tó Atlanti- óceán Pic Marguerite Egyenlítő térkép szerkesztése

Ez a szócikk Zaire-ról szól. Hasonló címmel lásd még: Kongói Köztársaság.

A Kongói Demokratikus Köztársaság egy állam Közép-Afrika területén. Északon a Közép-afrikai Köztársaság és Szudán, keleten Uganda, Ruanda, Burundi és Tanzánia, délen Zambia és Angola, nyugaton pedig a Kongói Köztársaság határolja. Az ország 40 km hosszú tengerparttal rendelkezik a Kongó folyó torkolatánál. Az egykori Belga-Kongó megszűnése után függetlenné vált ország a Kongó-Kinshasa nevet vette fel, majd 1971-től Zaire néven létezett. 1997-ben a neve a jelenleg is használatosra változott.

Tartalomjegyzék 1 Természetföldrajz 1.1 Domborzat 1.2 Vízrajz 1.3 Éghajlat 1.4 Élővilág, természetvédelem 1.4.1 Nemzeti parkjai 1.4.2 Természeti világörökségei 2 Történelem 3 Államszervezet és közigazgatás 3.1 Alkotmány, államforma 3.2 Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás 3.3 Politikai pártok 3.4 Közigazgatási felosztás 3.5 Védelmi rendszer 4 Népesség 4.1 Általános adatok 4.2 Legnépesebb települések 4.3 Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás 4.4 Szociális rendszer 5 Gazdaság 5.1 Általános adatok 5.2 Gazdasági ágazatok 5.2.1 Mezőgazdaság 5.2.2 Ipar 5.2.3 Kereskedelem 5.2.4 Az országra jellemző egyéb ágazatok 6 Közlekedés 7 Kultúra 7.1 Otatási rendszer 7.2 Kulturális intézmények 7.3 Tudomány 7.4 Művészetek 7.5 Hagyományok, néprajz 7.6 Gasztronómia 8 Turizmus 9 Sport 10 Ünnepek 11 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Természetföldrajz

[szerkesztés] Domborzat

Az ország legnagyobb részét az őserdőkkel borított, folyókban és peremhegységekben gazdag Kongó-medence alkotja. Ez dél fele fokozatosan emelkedő táblás vidékbe, a szavannás Shaba fennsíkba és a Mitumba-hegység-be megy át. Legmagasabb pontja: Margherita (5110 m).

[szerkesztés] Vízrajz

Legjelentősebb folyók: Kongó, Ubangi, Kasai, Lualaba, Luapula, Kwango, Lukuga. Legnagyobb tavak: Tanganyika-tó, Mobutu-tó (Albert-tó), Mweru-tó, Kiwu-tó, Rutanzige-tó, Mai-Ndombe-tó.

[szerkesztés] Éghajlat

[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem

[szerkesztés] Nemzeti parkjai

[szerkesztés] Természeti világörökségei

[szerkesztés] Történelem

Közép-Afrika északi és északnyugati területein az i. e. III - II. évezred fordulóján benépesülés figyelhető meg. Élelmiszernövényeket termesztettek, tartottak valamennyi állatot, és olajpálma alapú kertművelést folytattak. Évszázadokkal később, i. e. 2500 körül a banánt már ismerték a mai Dél-Kamerunban.

A feltehetőleg bantu nyelvű neolitikus, falvakban lakó, vasat használó népek kiszorították a korábbi pigmeus népességet (helyi nevük "bitwa" vagy "twa") az ország legnagyobb részéről. Az északkeleten, Szudán Darfur és Kordofán tartományaiból kiinduló, kelet-afrikainak nevezett vándorlás is sodort Kongó keleti részébe különféle etnikai csoportokat.

A Kongó-medence területét a középkor évszázadaiban a Kongó Királyság uralta.

A területet az európai gyarmatosítók megjelenésétől a rabszolga-kereskedelem sújtotta, amely óriási emberveszteségeket okozott. A portugálok, hollandok és angolok után a 19. század második felében a kelet-afrikai Zanzibár kereskedői is megjelentek a területen, akik évi 50-70 ezer embert hurcoltak el Zanzibár, illetve a Közel-Kelet területére.

1885-től kezdve II. Lipót belga király kegyetlen imperialista diktatúrája uralkodott egy negyedszázadon át. A Kongói Szabadállamnak nevezett terület a király magángyarmata volt, ahol milliók rabszolgamunkájával számtalan gumiültetvényt létesítettek és tartottak fenn, a népirtás módszereit alkalmazó zsoldoshadsereg közreműködésével. Az ország lakosságának létszáma ebben az időszakban 15 millióval csökkent. (Tehát évente egymillió fővel) 1908-ban a nyílt terrort felszámolva Belgium átvette a hatalmat a közigazgatás fölött. Az országot ettől kezdve Belga-Kongónak nevezték, megkezdődött a bányakicsnek kiaknázása és az ültetvények megalapítása.

Belga-Kongó függetlenségét 1960. június 30-án kiáltotta ki Kongói Köztársaság néven. Mivel Közép-Kongó francia gyarmat is ezen a néven kiáltotta ki függetlenségét, a közbeszédben fővárosaik után "Leopolville Kongó" és "Brazzaville Kongó" néven említették őket. 1966-ban Joseph Mobutu az ország hivatalos nevét Kongói Demokratikus Köztársaságra változtatta, amely 1971-ben Zaire Köztársaságra változott.

A függetlenség kikiáltása után röviddel Katanga tartományban (Moise Tsombe vezetésével) és Dél-Kasai tartományban szakadár mozgalmak léptek fel az új vezetés ellenében. A következőkben válságos lett Kasavubu elnök és Lumumba miniszterelnök viszonya. 1960. szeptember 5-én Kasavubu megfosztotta Lumumbát hivatalától. Lumumba Kasavubu lépését alkotmányellenesnek nyílvánította és így nyílt szakadás keletkezett a két vezető között.

Lumumba még ezt megelőzően kinevezte Joseph Mobutut az új Kongói Nemzeti Hadsereg vezérkari főnökévé. Amikor nyílttá vált Kasavubu és Lumumba ellentéte, Mobutu elég támogatást érzett maga mögött a hadseregben ahhoz, hogy fellázadjon. Az Egyesült Államok és Belgium pénzügyi támogatásával Mobutu meg tudta fizetni katonái iránta való lojalitását. A nyugati hatalmak ellenérzése a kommunizmus és a baloldali ideológiák iránt magyarázzák, hogy miért döntöttek Mobutu finanszírozása mellett, aki a "rend" fenntartását ígérte az új államban.

1961. január 17-én katangai erők és belga ejtőernyősök elrabolták és kivégezték Patrice Lumumbát. A lépés mögött a Katangában és Dél-Kasaiban folyó réz- és gyémántbányászatban érdekelt külföldiek álltak. Ezután káosz jött,

Öt évi rendkívül zavaros, nyugtalan időszak után Joseph-Désiré Mobutu, akkor altábornagy, puccsal eltávolította Kasavubu elnököt 1965-ben.

Egypárti rendszer épült ki, Mobutu önmagát államfőnek nyílvánította. A rendszeresen megtartott szavazásokon ő volt az egyetlen jelölt. Viszonylagos béke és stabilitás következett; eközben Mobutu kormányzata rendszeresen megsértette az emberi jogokat, politikai elnyomás volt az országban és személyi kultuszt építettek ki. Minden kongói bankjegyen ott volt Mobutu képe, képei ott voltak a középületeken, sok üzlethelyiségben, a hirdetőtáblákont és gyakran a közemberek ruháján. Ezen kívül súlyos korrupció gyötörte az országot. A korrupciót gyakran zairei betegségnek nevezték. Maga Mobutu sem volt mentes tőle. 1984-ben 4 milliárd amerikai dollár betétje volt svájci bankokban. Ez közel annyi, mint hazájának egyévi nemzeti jövedelme. A nemzetközi segítség, leggyakrabban hitel Mobutut gazdagította, miközben az utak oly mértékben tönkrementek, hogy az 1960-ban létezett hálózatnak csak egynegyede maradt meg.

1994 óta Kongót etnikai összeütközések és polgárháború sújtják, amelyeket a ruandai népírtás elől menekülő tömegek robbantottak ki. Mobutu Sese Seko kormányát a Laurent-Désiré Kabila által vezetett lázadás felkelés döntötte meg 1997 májusában.

1998 óta a második kongói háború sújtja az országot, amely a világ legvéresebb fegyveres konfliktusa a II. világháború óta. Ebbe a háborúba a térség szinte minden állama beleavatkozott – Ruanda és Uganda a jelenlegi hatalmi elit ellen, Zimbabwe, Angola, Namíbia, Csád és Szudán pedig a védelmében. Bár az országban jelen vannak az ENSZ békefenntartó katonái, mégis vannak egyes vidékek, ahol a lázadóknak teljes hatalmuk van.

2006 júliusában volt az ország történelmének első demokratikus választása. Ebben segédkezett 18 ezer ENSZ-békefenntartó és a 2 ezer fős EU-haderő (köztük két magyar tiszt). A választás győztese Joseph Kabila lett, 45%-kal.

[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

[szerkesztés] Politikai pártok

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

Az ország 10 tartományból és 1 főváros körzetből áll:

1. Bandundu
2. Bas-Congo
3. Équateur
4. Kasai-Occidental
5. Kasai-Oriental
6. Katanga
7. Kinshasa (körzet)
8. Maniema
9. Nord-Kivu
10. Orientale
11. Sud-Kivu

[szerkesztés] Védelmi rendszer

[szerkesztés] Népesség

[szerkesztés] Általános adatok

[szerkesztés] Legnépesebb települések

[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

A lakosság 12 fő etnikai csoportból áll, azonbelül 240 kisebb csoportot különböztetünk meg. A legnagyobb népcsoportok: Bakongo, Mongo, Baluba, Lunda. Ezek bantu törzsek. A lakosság 80%-át alkotják. A szudáni népcsoport alkotaja a lakosság 18%-ág, a fennmaradó 2% pedig nilóta.

A lakosság 42%-a katolikus, 25%-a protestáns. Muzulmán a lakosság 3%-a és 120 ezer zsidó is él itt. A lakosság 5%-a törzsi vallású.

Az ország hivatalos nyelve a francia. A lakosság azonban 200 különböző nyelven beszél egymás közt: Lingala (50%), kikongo (30%), kiswahili (10%), chokwe, kituba, stb.

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Gazdaság

[szerkesztés] Általános adatok

Afrika természeti erőforrásokban egyik leggazdagabb és harmadik legnagyobb kiterjedésü állama, amelynek fejlődését a belső instabilitás akadályozza. A háború következtében az ország teljesítménye csökkent és adósságállománya is nőtt, 2004-ben meghaladta a 11 milliárd USD-t. Belgium a legfőbb külföldi támogatója, segélyezője.

Az életszínvonal az afrikai országok között is nagyon alacsony, ezt igazolja az is, hogy a Világbank még 1994-ben fizetésképtelenné nyilvánította az országot. A Katanga és Kasai régiókban találhatóak a világ legnagyobb iparigyémánt-bányái, de a legértékesebb exportcikke a réz. Jelentős urán, arany, ezüst és cink bányászat is folyik az országban.

• GNP: (becsült érték) 32 milliárd USD
• GNP/fő: (becsült érték) 590 USD

A CIA World Factbookban 2000-ben publikált becslés szerint a mezőgazdaság 55%, ipar 11%, szolgáltatás 34% részben járul hozzá az ország bruttó hazai termékéhez (GDP).

[szerkesztés] Gazdasági ágazatok

[szerkesztés] Mezőgazdaság

[szerkesztés] Ipar

Az ipar leginkább az ásványkincsek feldolgozására épül. A mezőgazdaság még mindig a dolgozók 2/3-ának ad munkát. Leginkább teát, banánt, cukornádat és más trópusi gyümölcsöket termesztenek. Jelentős még az esőerdőkben található fák kitermelése és a belvízi halászat. Van ültetvényes gazdálkodás is, de ez külföldi tulajdonban van, és az államosítás és a belső politikai helyzet miatt csökken.

[szerkesztés] Kereskedelem

A nemzetközi kereskedelembe az ország az ásványkincseivel kapcsolódik be. Fő exportcikkei: kobalt, réz, nyersolaj. Leginkább élelmiszerekre, gépekre, közlekedési eszközökre és kőolajra szorul, amelynek legnagyobb részét Belgiumból importálja. Fő külkereskedelmi partnerei: Dél-Afrika, Nigéria, Kína, Kenya és az USA.

[szerkesztés] Az országra jellemző egyéb ágazatok

[szerkesztés] Közlekedés

A közlekedés elmaradott. A fontosabb közlekedési eszközök a légiközlekedés mellett a vasút és a víziközlekedés. A háborúk alatt a vasútak, közutak jelentősen megsérültek.

[szerkesztés] Kultúra

[szerkesztés] Otatási rendszer

[szerkesztés] Kulturális intézmények

[szerkesztés] Tudomány

[szerkesztés] Művészetek

[szerkesztés] Hagyományok, néprajz

[szerkesztés] Gasztronómia

[szerkesztés] Turizmus

[szerkesztés] Sport

[szerkesztés] Ünnepek

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• A Kongói Dem. Közt. a CIA World Factbookban
• A Kongói Dem. Közt. térképe
• Lezáródni látszik a polgárháború (index.hu)

	Az Afrikai Unió tagállamai
Algéria • Angola • Benin • Bissau-Guinea • Botswana • Burkina Faso • Burundi • Comore-szigetek • Csád • Dél-afrikai Köztársaság • Dzsibuti • Egyenlítői-Guinea • Egyiptom • Elefántcsontpart • Eritrea • Etiópia • Gabon • Gambia • Ghána • Guinea • Kamerun • Kenya • Kongói Köztársaság • Kongói Demokratikus Köztársaság • Közép-afrikai Köztársaság • Lesotho • Libéria • Líbia • Madagaszkár • Malawi • Mali • Mauritánia • Mauritius • Mozambik • Namíbia • Niger • Nigéria • Nyugat-Szahara • Ruanda • São Tomé és Príncipe • Seychelle-szigetek • Sierra Leone • Szenegál • Szomália • Szudán • Szváziföld • Tanzánia • Togo • Tunézia • Uganda • Zambia • Zimbabwe • Zöld-foki Köztársaság