Dongaboltozat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dongaboltozat
Dongaboltozat

A dongaboltozat az egyirányban görbülő boltozatok alaptípusa; általában félhenger alakú, transzlációs boltozat. Egymással párhuzamos tartóívei a dongák. Hordozó, gyámolító szerkezete két, szinte mindig párhuzamos fal – de bármilyen négyszög alaprajz fölé szerkeszthető, csak ilyenkor a dongák hossza eltérő. A vállvonal mentén folyamatos alátámasztást igényel. Tagolására a középkori építészetben gyakran hevederíveket (boltöveket) alkalmaztak; különféle fajtái elnevezésüket az ívbéllet ívformájából kapták.

Speciális formái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • gyűrűs dongaboltozat,
  • emelkedő dongaboltozat (lépcsőkarok alatt gyámolítással használták),
  • fiókos dongaboltozat,
  • féldongaboltozat stb.

A fiókos dongaboltozatot rendszerint az ablak-, illetve ajtónyílások kiosztását követő és velük szemben szimmetrikusan is sorakozó fiókboltozatok sora tagolja.

Alkalmazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemcsak vízszintes, de ferde tengellyel és vállvonallal is építhető; az ilyen boltozat lépcsők, rámpák fedésére alkalmas. A gótikában és a reneszánszban körgyűrű alaprajzú folyósokat fedtek le íves tengelyű dongaboltozatokkal.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]