Nemzetközi Valutaalap
| Nemzetközi Valutaalap (International Monetary Fund) | |
 |
|
| A Nemzetközi Valutaalap székháza Washingtonban | |
 |
|
| A Nemzetközi Valutaalap tagországai | |
|
|
|
| Alapítva | 1944. július 22. hatályos: 1945. december 27. |
| Tevékenység | nemzetközi pénzügyi szabályozás |
| Székhely | Washington, USA |
| Tagság | 187 tagország |
| Nyelvek | angol, francia, spanyol |
| Vezérigazgató | Christine Lagarde |
| Dolgozók száma | 2635 |
|
|
|
| A(z) Nemzetközi Valutaalap weboldala | |
A Nemzetközi Valutaalap (angolul International Monetary Fund, IMF) 1945-ben létrehozott washingtoni székhelyű szervezet, amely jelenleg (2010) 187 tagországot számlál. A nemzetközi monetáris rendszer központi intézményét a nemzetközi pénzügyi együttműködés és az árfolyamstabilitás elősegítése, a gazdasági növekedés fokozása és a magas szintű foglalkoztatás megteremtése céljából alapították, illetve nem kis részben azért, hogy átmeneti pénzügyi segítséget nyújtson fizetési mérleggel kapcsolatos problémákkal küzdő tagországainak. A tagok meghatározott kvóta (gazdasági súlyuk) szerint járulnak hozzá az alaphoz, és a szervezettől kölcsönöket vehetnek fel adósságaik törlesztéséhez.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
Az 1944-es Bretton Woods-i konferencia határozatai alapján hozták létre. Működését 1947-ben kezdte meg.
2011 májusában hackertámadás érte a Nemzetközi Valutaalap számítógépeit. A hackerek valószínűleg megpróbáltak beférkőzni a Valutaalap levelezési rendszerébe, hogy nem nyilvános gazdasági adatokhoz férjenek hozzá. A támadás még május 14-e előtt történt.[1]
[szerkesztés] Vezetői
.jpg&filetimestamp=20110708083825)
Hagyományosan európai – általában francia – vezérigazgatója van az IMF-nek, a Világbank elnökét pedig jellemzően az Amerikai Egyesült Államok adja. Számos fejlődő ország kritizálta ezt a gyakorlatot.
[szerkesztés] Magyarország tagsága
Magyarország 1982 óta tagja a Nemzetközi Valutaalapnak, részvételi kvótája 1038,4 millió SDR. Az IMF-hez történt csatlakozás óta hazánk többször is igénybe vette a Valutaalap forrásait ún. készenléti hitelmegállapodás formájában. 1996 márciusában kötött Magyarország elővigyázatossági hitelmegállapodást az IMF-fel az 1995-ös stabilizációs program támogatására, a program sikeres teljesítését követően 1998-ban a szervezettől felvett hiteleket teljes egészében visszafizette az ország. A 2008–2009-es gazdasági világválság hatásainak enyhítésére a magyar kormány 20 milliárd eurós kölcsönt kapott aminek a nagy részét az IMF adta. Hazánkban a következő törvény írja le az IMF jogkörét: http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=98200006.TVR Ezen törvénycikkelyen belül a IX. cikk tartalmazza a IMF-re vonatkozó mentességeket és kiváltságokat. A mentességekbe beletartozik mindenfajta bírósági eljárás alóli mentesség, illetve adó- és vámmentesség is.
[szerkesztés] Célkitűzései
- Nemzetközi valutáris együttműködés érdekében konzultációs fórum biztosítása;
- Nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok bővítése;
- Nemzetközi valutastabilitás
- Deviza-korlátozások fokozatos eltörlése;
- Fizetési egyensúly helyreállítása érdekében IMF-segítség
- Nemzetközi fizetési mérleg kiegyensúlyozás
- Statisztikai számítás alapján kvótarendszer, ennek alapján történik meg az alaptőkéhez való hozzájárulás. A kvóta határozza meg, hogy az adott ország milyen mértékű pénzügyi segítséget vehet igénybe az IMF-től
- Special Drawing Rights (SDR): különleges lehívási jog
[szerkesztés] Tevékenysége
- Árfolyampolitikák felügyelete;
- Pénzügyi hitelezés (maximum kvóta 320%-a);
- Technikai segítségnyújtás
[szerkesztés] Működése
Az IMF élén a Kormányzótanács áll, melynek a tagországok által kinevezett kormányzók és kormányzóhelyettesek a tagjai. Évente egy alkalommal a Közgyűlésen dönt a felmerülő kérdésekben. A Kormányzótanács választja a vezérigazgatót 5 évre – aki egyben a 22 tagú Ügyvezető Igazgatóság elnöke –, valamint meghatározza a különféle feladatokat ellátó állandó és ad hoc bizottság ok hatáskörét.
[szerkesztés] Szavazati súlyok
A Kormányzótanács döntéseit súlyozott szavazással hozza. A súly az országok kvótája alapján kerül meghatározásra. A 2010-es reform óta a legnagyobb szavazati súllyal rendelkező tagállamok:
USA: 16,74%
Japán: 6,01%
Németország: 5,87%
Franciaország: 4,85%
Egyesült Királyság: 4,85%
Kína: 3,65%
Olaszország: 3,19%
Szaúd-Arábia: 3,16%
Kanada: 2,88%
Oroszország: 2,69%
Az Európai Unió összesen a szavazatok több mint 30%-ával rendelkezik.
[szerkesztés] Kritikája
Joseph Eugene Stiglitz Nobel-díjas közgazdász - aki hét éven át volt Világbank és a Clinton-kormányzat vezető közgazdásza - erős kritikát fogalmazott meg az IMF akkori állapotáról a magyarul 2003-ban megjelent könyvében[2]. Stiglitz úgy látja, hogy az IMF kölcsönökhöz szabott feltételek legalább annyiszor érintették károsan a kölcsönt felvett országot, mint ahányszor segítették azokat. A szerző sok esetben tapasztalt elfogult, sematikusan, elegendő helyismeret hiányában meghozott, helyi szakértők vitából való kizárásával hozott és végül károsnak bizonyult döntéseket. A szerző szerint az IMF egy olyan közintézmény, amely nem teljesíti azt a célt, amiért létrehozták: "azon meggyőződésből hozták létre, hogy a piacok gyakran rosszul működnek, mára a piac felsőbbrendűségének bajnokává és főideológusává lépett elő.[3] A szerző problematikusnak tartja, hogy az IMF, noha közintézmény, nem számon kérhető azoknak, akik működését finanszírozzák. "Az IMF-terápiák mélyítették el a válságot Thaiföldön és Indonéziában. A szabadpiaci reformok Latin-Amerikában itt-ott ugyan sikerrel jártak - Chilét szokták emlegetni -, de a kontinens többi része a még mindig nem hozta be a lemaradást az 1980-as évek sikeres IMF-mentőakcióit követő úgynevezett "elveszett évtized" után.[4]
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑
- ↑ A globalizáció és visszásságai Napvilág 2003
- ↑ A globalizáció és visszásságai 31.o.
- ↑ A globalizáció és visszásságai 36.o.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Honlap (több nyelven)
- IMF az MNB honlapján
- IMF – Econom.hu
