Burundi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Burundi Köztársaság
Republika y'u Burundi
République du Burundi
Jamhuri ya Burundi
Burundi Köztársaság zászlaja
Burundi Köztársaság zászlaja
Burundi Köztársaság címere
Burundi Köztársaság címere
Nemzeti mottó: Unité, Travail, Progrès
(franciául: Egység, Munka, Fejlődés)
Nemzeti himnusz: Burundi bwacu
LocationBurundi.svg

Fővárosa Bujumbura
d. sz. 3° 22′, k. h. 29° 21′
Államforma köztársaság
Vezetők
Államfő Pierre Nkurunziza
Hivatalos nyelv kirundi, francia
Beszélt nyelvek szuahéli
független 1962. július 1.

Tagság ENSZ, Afrikai Unió, IMF, Frankofónia
Népesség
Népszámlálás szerint 8 053 574 fő (2008)[1] +/-
Rangsorban 93
Becsült 9 420 248 fő (2013. július)
Rangsorban 93
Népsűrűség 198 fő/km²
GDP
Összes 5 642 millió USD (149)
Egy főre jutó 627 (163)
HDI (2007) 0,394 (174) – alacsony
Földrajzi adatok
Terület 27 830 km²
Rangsorban 142
Víz 7.8%%
Időzóna CAT (UTC+2)
Egyéb adatok
Pénznem Burundi frank (BIF)
Nemzetközi gépkocsijel BU
Hívószám 257
Internet TLD .bi
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Burundi témájú médiaállományokat.

térkép szerkesztése

Burundi egy afrikai ország, mely a kontinens keleti részén, Ruanda, Tanzánia és a Kongói Demokratikus Köztársaság között helyezkedik el. A Nemzetközi Valutaalap 2009-es GDP-mérése szerint a Föld legszegényebb országa[2].

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Burundi domborzati térképe
Az ország egy tájképe
A Tanganyika-tó a főváros mellett

Keleti részére a Kelet-afrikai-magasföld hullámos dombvidéke nyúlik be, míg nyugaton a Mitumba-hegység szakad le a Tanganyika-tó árkára. Legmagasabb pontja a Mweri (2670 m). Legjelentősebb folyók: Ruzizi, Ruvyronza ( a Nílus eredete), Ruvuvu. Legnagyobb tava a Tanganyika-tó.

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Burundi felföldje átlagosan a tengerszint fölött 1600 m-rel fekszik; délnyugaton a Tanganyika-tó, északkeleten a Viktória-tó határolta Unjamwesi-medencében terül el az ország nagy része. A domborzat nyugat felé emelkedő, részben erősen tagolt fennsík, egészen a közép-afrikai árok peremhegységéig, ami egyben vízválasztó is. Tőle nyugatra a folyók a Kongó-medence, keletnek pedig a Nílus felé tartanak. Legmagasabb pont: Mount Heha, 2670 m.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tanganyika-tó teljes vízfelülete 32893 km², s ebből mindössze 1800 km² tartozik Burundihoz. A Ruvubu, ami Burundiban ered és 200 km hosszú a Kagera-Nílus forrásfolyója.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Burundi éghajlata annak ellenére, hogy közel van az Egyenlítőhöz, mégis inkább mérsékelt, magas fekvésének köszönhetően. A két esős időszakban (március-április és szeptember-december) elegendő csapadék hullik. A hegyek keleti lejtőin 1500 mm-ig, a fennsíkon 1200 mm-ig, a Kelet-afrikai árokban 800 mm-ig esik átlagosan az eső. A hőmérséklet szinte egész évben egyenletesen 16-24 °C között van.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hála a bőséges csapadéknak, az ország központi és keleti fennsíkjain jó talajú nedves szavannák találhatók. Így a vidék ma is kitűnő terep a földművelés és a legeltetés számára. A hegyek keleti lejtőit esőerdők és köderdők borítják. A száraz szavanna az árokövezetben jellemző.

Változatos az állatvilág: zebra, különböző antilopok, bivaly, varacskos disznó, pávián, oroszlán, leopárd; a halakban gazdag folyókban vízilovak és krokodilok.

A viszonylagos túlnépesedés következtében az erdők nagy részét mára kivágták. A lecsupaszított felszínt talajerózió sújtja és sokfelé csökken a földek eltartóképessége.

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mindkettőt 1982-ben létesítették az állatvilág megőrzésére.

Természeti világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO világörökség listáján jelenleg nincs semmi Burundiból.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A térség legkorábbi lakói a pigmeusok közé tartozó twa nép. Őket váltották fel részben beolvasztva a bantu vándorlás során a bantu (hutu) törzsek.

Burundi a 17. századtól független királyság volt. A Burundi Királyság eredete mítoszok ködébe vész. A legendák szerint az alapító dinasztia első tagja, Ntare Rushatsi Rwanda felől érkezett Burundiba a 17. században; valamivel megbízhatóbb források szerint a délkeleti Buha környékéről érkezett és Nkoma környékén alapította királyságát.

A rabszolga-kereskedelem megkímélte ezt a területet. 1885-ben német védnökség alá került. Az első világháborúban Belgiumhoz került. 1923-ban Ruanda-Urundi népszövetségi mandátumterület részeként kormányozta Belgium. A második világháború után belga igazgatás alatt maradt, mint ENSZ gyámsági terület.

1962-es függetlenné válásától az 1993-as választásokig Burundit katonai diktátorok sora uralta. A királyságot 1966-ban számolták fel.

Ezekben az években gyakori volt a súlyos etnikai erőszak. 1965-ben hutu szélsőségesek megpróbálták a tusziktól megtisztítani Busangana települést az ország közepén fekvő Muramvya tartományban. 1972-ben, 1988-ban és 1993-ban tuszi kisebbségiek estek áldozatul hutu szélsőségesek népirtásainak. Ezeket olyan szervezetek szervezték, mint az UBU (Burundi Munkáspárt), PALIPEHUTU és később a máig hatalmon lévő CNDD-FDD.

Népirtás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még: Hutu-tuszi genocídium

1993-ban Burundiban demokratikus elnökválasztást tartottak, ahol a hutuk által dominált Burundi Demokrácia Frontja (FROBEDU) győzött. A FROBEDU vezetője, Melchior Ndadaye lett Burundi első hutu elnöke, de néhány hónappal később tuszi katonatisztek meggyilkolták. Ekkor hutu szélsőségesek tuszi civilek ezreit mészárolták le. Több százezren menekültek külföldre.

A bizonytalan helyzet 1996-ig tartott, amikor az egyik korábbi elnök, Pierre Buyoya jutott hatalomra katonai puccsal. 2000 augusztusában Burundi nagyobb politikai csoportjai béketárgyalások megkezdésében állapodtak meg. Az ország szerencsétlenségére nem lehet megkülönböztetni a politikai erőket a népirtásban vétkesektől, így az utóbbiak is szerepet kaptak a nemzeti intézményekben. Megállapodtak a demokrácia helyreállításának menetrendjében. Évekkel a tuszi kisebbség elleni népirtás után, 2003-ban fegyverszünetet kötött a kormány és a legnagyobb hutu lázadó csoport, a CNDD-FDD. Ugyanazon év áprilisában Buyoya elnököt a FROBEDU vezetője, Domitien Ndayizeye váltotta fel. De a legszélsőségesebb hutu csoport, a PELIPEHUTU-FNL (többnyire csak FNL néven említik) elutasította a tárgyalásokat. 2004 augusztusában megöltek 152 kongói tuszi menekültet Gatumba menekülttáborban Nyugat-Burundiban. Válaszul a támadásra a burundi kormány körözést adott ki Agathon Rwasa és Pasteur Habimana, az FNL vezetői ellen, és terrorszervezetnek minősítette a csoportot. De letartóztatni nem tudták őket. Viszont az ENSZ Burundiba küldött képviselői néhány hónap múlva találkoztak ezzel a két emberrel Kenyában, Nairobiban.

2005 májusában az FNL és a burundi kormány fegyverszünetet kötött, de a harcok folytatódtak. A felújított megbeszéléseken az FNL előzetes amnesztiát követel a fegyverletételért cserébe. A 2005 közepén tartott választásokon a korábbi hutu lázadó Demokratikus Erők Védelmének Nemzeti Tanácsa (CNDD-FDD) győzött. 2006. szeptember 7-én újabb fegyverszünetet kötöttek, de a brit kormány az utazókat "növekvő feszültségre" figyelmeztette Burundiban.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Államformája: elnöki köztársaság.

A következő nemzetközi szervezetek tagja: ENSZ, GATT, ACP, OAU

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nemzetgyűlésnek 52 választott és 13 kinevezett tagja van, akik 5 évre kapnak mandátumot. Az államfőt szintén 5 évre, közvetlenül választják, s az elnök egyben az UPRONA vezetője és a hadsereg főparancsnoka is. A joggyakorlat a belga jogot követi.

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Burundi Provinces.png

Burundi 17 tartományból áll:

  • Bubanza
  • Bujumbura Mairie
  • Bujumbura Rural
  • Bururi
  • Cankuzo
  • Cibitoke
  • Gitega
  • Karuzi
  • Kayanza
  • Kirundo
  • Makamba
  • Muramvya
  • Muyinga
  • Mwaro
  • Ngozi
  • Rutana
  • Ruyigi

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Burundi népessége folyamatosan nő

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Burundi Afrika egyik legsűrűbben lakott országa. 198 fő/km² a népsűrűség. A lakosság több, mint 90%-a elszórt településeken él, több, mint 40%-a 15 évesnél fiatalabb. Írástudatlanság 65%.

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bujumbura egy utcaképe
Vidéki emberek
Burundi városai
Rangsor Név Lakosság Tartomány
1990-es
népszámlálás
2005-ös
becslés
1. Bujumbura 235 440 330 504 Bujumbura
2. Muyinga 5 533 71 076 Muyinga
3. Ruyigi 2 377 38 458 Ruyigi
4. Gitega 20 708 23 167 Gitega
5. Ngozi 14 511 21 506 Ngozi
6. Rutana 1944 20 893 Rutana
7. Bururi 15 816 19 740 Bururi
8. Makamba 5 198 19 642 Makamba
9. Kayanza 6 881 19 443 Kayanza
10. Muramvya 2 290 18 041 Muramvya
11. Cibitoke 8 280 14 220 Cibitoke
12. Bubanza 2 945 12 728 Bubanza
13. Karuzi 3 403 10 705 Karuzi
14. Cankuzo 1643 6 585 Cankuzo
15. Kirundo 5 181 6 083 Kirundo
16. Rumonge n.a. 6 074 Bururi
17. Mwaro n.a. 4 924 Mwaro

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gitega keresztény temploma

Szociális rendszer, oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világ egyik legfejletlenebb országa. A munkavállalóknak csak egy kis része kap nyugdíjat. Az egészségügyi ellátás hiányos.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rizsföld
A főváros egy üzeme

A szárazfölddel körülvett ország a legkevésbé fejlett országok egyike. A mezőgazdaság a népesség 90%-ának ad munkát. Az ország gazdasága nagyban függ a kávétermeléstől és -exporttól. Az állandó belharc tovább fokozza a szegénységet. A lakosság 70%-a él a szegénységi küszöb alatt. Minden négy gyerekből csak egy jár iskolába, a felnőtt lakosság több mint 10%-a HIV-fertőzött. Élelmiszerekben, gyógyszerekben óriási a hiány. Az ország nemzetközi segélyekre utalt. A kormányzati kiadások 40%-át segélyekből fedezik. A GDP szektorális megoszlása: mezőgazdaság 50%, ipar 18%, szolgáltatás 32%. A világgazdaság periférikus országa, kivitele mezőgazdasági termékekre (kávé, tea, cukor, gyapot) korlátozódik. Import-jában a tőkeimporton túl a kőolajtermékek és az élelmiszerek legjelentősebbek. Behozatalának értéke a kivitelnek többszöröse. Az Európai Unió országai a legjelentősebb külkereskedelmi partnerei, emellett Kenya, Tanzánia, Zambia, India és Kína.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország természeti kincseit (nikkel, cink, kobalt, urán, réz, arany) egyelőre alig aknázzák ki. Az ipar a honi mezőgazdaság terményeit dolgozza fel és egyszerűbb fogyasztási cikkeket állít elő.

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az úthálózat 5900 km, csak néhány főútvonal van aszfaltozva. A külkereskedelem szempontjából fontos autó-, illetve autó- és vasútvonal vezet Bujumburából Kigakán (Ruanda) és Kampalán (Uganda) keresztül Mombasa (Kenya) kikötőjébe. Az ország legfontosabb átrakodóhelye Bujumbura kikötője a Tanganyika-tó partján. Innen hajóösszeköttetés van a tanzániai vasúthálózathoz és Dar es Salaam kikötőjéhez. Nemzetközi repülőtér Bujumburában van, ezenkívül 6 kisebb repülőtér van az országban.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Iskolások és egy iskolaépület, amely német segélyből épült
Karienda-dobosok és egy táncos

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az általános tankötelezettség 6-tól 12 éves korig tart. A burundiak kb. kétharmada írástudatlan. Az ország egyetlen egyetemét Bujumburában 1973-ban alapították.

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Burundiban egészen a közelmúltig a tuszi királyság nyomta rá a bélyegét az ország kultúrájára. A zene és a költészet nagy szerepet játszott a királyi udvarban. A hatalmi jelképek közé tartoztak a királyi dobok is. Ezért Burundi zenei életében kiemelt szerepe van az ingomaegyüttesnek, melyben a központi dob körül félkörben 24 állódob sorakozik. A dobok mellett különböző fúvós és húros hangszereket is használnak. Fontos hangszer a citera (manga). Hangszeren csak férfiak játszanak. A népzene általában egyszólamú, a szólista és a kórus váltogatják egymást. A twák többszólamú énekére különleges jódlitechnika jellemző.

Burundinak gazdag szóbeli irodalma van rundi nyelven; meg kell különböztetni az udvari és a népi költészetet. A modern írásos irodalom még gyerekcipőben jár. Nemzetközileg csak a francia nyelven író Michel Kayoya (1934-1972) ismert.

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Javasolt oltások Burundi-ba utazóknak:

Malária ellen gyógyszer van. (Nagy a kockázata a fertőzésnek).

Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak:

Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az olimpiai játékok során Burundi eddig csak egyetlen érmet (arany) nyert. Az 1996-os atlantai játékokon Vénuste Niyongabo férfi 5000 m-es síkfutásban aratott győzelemet.

A Burundi labdarúgó-válogatott eddig még nem ért el kiemelkedő eredményeket.

Ünnepnapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Július 1.: A függetlenség napja

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Burundi témájú médiaállományokat.