Cirok

Cirok
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Osztály: Egyszikűek (Liliopsida) Csoport: Commelinidae Rend: Perjevirágúak (Poales) Család: Perjefélék (Poaceae) Alcsalád: Kölesformák (Panicoideae) Nemzetség- csoport: Andropogoneae Nemzetség: Cirok (Sorghum) L.
Species
mintegy tucatnyi fajsor; körülbelül 200 faj.
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Cirok témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Cirok témájú médiaállományokat.

A cirok más néven cil, csil vagy cirköles, Erdélyben tatárka (Sorghum), a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó növénynemzetség mintegy kétszáz fajjal. Mivel ezek közül több keresztezhető, a nemzetség rendszertani felosztása messze nem egyértelmű: amit egyes szerzők önálló fajnak tekintenek, az másoknál csak változat stb. Különböző célokra több faját termesztik.

Elterjedése

A nemzetség Etiópia és Szudán sztyepp-szavanna területein őshonos, de ma már a meleg mérsékelt égövig mindenfelé termesztik. Hazánk a cirok termesztésére alkalmas övezet északi határán van; a Magyarországon termesztett fajokat Olaszországból hozták be.

Európában – így hazánkban is – először csak a seprőcirkot honosították meg; a takarmánycirkokat Európában csak az utóbbi évtizedekben kezdték nagyobb területen termeszteni.

Megjelenése, felépítése

A cirok magas, széles levelű pázsitkóró.

Életmódja, termőhelye

A cirok a meleg tartományok növénye.

Fontosabb, termesztett fajok, illetve gyomnövények

• seprőcirok (Sorghum vulgare Pers.),
• cukorcirok (Sorghum saccharatum),
• fenyércirok (Sorghum halapense)
• durra (Sorghum durah, Sorghum durra),
• tarka cirok (Sorghum bicolor),
• szudáni fű (Sorghum sudanese).

Művelése

A seprőcirok erőteljes talajt kíván, gazdag talajon azonban durva szakállt nevel. Művelése megegyezik a tengeriével. Érés idején, október elején a cirok szárat tőből levágják, kévékbe kötik, behordás után pedig a cirokszakállt a nyak alatt 20–25 cm-re levágják, és nagyüzemi termelésnél mesterségesen, különben pedig csak szellős helyre felaggatva megszárítják, végül a magot róla fakardokkal lesimítják.

Magyarországon kicsinyben hagyományosan a kukoricaföldek szélén művelték. Nagyban egész táblákon a 19. század végén csak Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében. Katasztrális holdanként általában 4–10 mázsa cirokszakáll és 7–15 mázsa mag termett.

• A fenyércirok évelő növény, amit ha egyszer sikerrel vetnek valamely területen, onnan igen nehezen irtható, mert gyöktörzsei minden irányban átnövik a talajt. A 19. században egy ideig nálunk is nagyon ajánlották a termesztését, de később felhagytak vele.

Felhasználása

• A seprőcirkot virágboga, a cirokszakáll végett termelik, hogy abból seprőt és egyéb ipari cikkeket készítsenek.

• A cukorcirkot és a seprőcirkot többször ajánlották takarmánynak, mivel kedvező időjárásnál kétszer is kaszálható, azonban igen gyorsan megkeményedik, így nem ér annyit, mint a tengeri csalamádé.

• A cukorcirokból már a 19. században többször is megpróbáltak cukrot előállítani (különösen Amerikában, de sokáig nem tudták kikristályosítani a cukrot, így az eljárás Magyarországon csak 1936 után, Surányi János kezdeményezésére terjedt el.

A második világháború után nagy táblákban főleg Békés és Csongrád megyében termesztették.

• A tarka cirok termése és hajtása nemcsak takarmány, de sokfelé élelmiszernövény. Fogyasztásával azonban vigyázni kell, mert fajtájától és a korától függően mérgező ciánglikozidot tartalmazhat. Hasonlóképpen (lisztté őrölve) a seprőcirkot is használják élelmezésre.

• Kínában a cirokból égetett szeszes italt készítenek, melynek elnevezése baijiu.

Magyarországon

Hazánkban az 1920–1930-as években kezdtek takarmánycirkokat termeszteni, de nagyobb területen csak a második világháború után. Vetésterületük azóta is hullámzó.

Források

• A Pallas nagy lexikona
• A cirok termesztése
• Faj: Tarka cirok (Sorghum bicolor)