Mauritánia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mauritániai Iszlám Köztársaság
الجمهورية الإسلامية الموريتانية
(al-Dzsumhúrija al-Iszlámíja al-Múrítáníja)
Ndenndaani lislameeri Moritani
Repiblik bu Lislaamu bu Gànnaar
République Islamique de Mauritanie
Mauritániai Iszlám Köztársaság zászlaja
Mauritániai Iszlám Köztársaság zászlaja
Mauritániai Iszlám Köztársaság címere
Mauritániai Iszlám Köztársaság címere
Nemzeti mottó: شرف إخاء عدل
Honneur, Fraternité, Justice
(arabul és franciául: Becsület, Testvériség, Igazság
Nemzeti himnusz: Mauritániai himnusz
LocationMauritania.svg

Fővárosa Nouakchott
é. sz. 18° 09′, ny. h. 15° 58′
Államforma köztársaság
Vezetők
Elnök Mohammed Úld Abd el-Azíz
Miniszterelnök Múláj Úld Mohammed Lagdaf
Hivatalos nyelv arab
Beszélt nyelvek Hasaniya, fulani, Soninke, volof, francia
függetlenség Franciaországtól
kikiáltása 1960. november 28.

Tagság ENSZ, Afrikai Unió, IMF, Frankofónia, OIC, Arab Liga
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 134
Becsült 3 461 041 [1] fő (2013. július)
Rangsorban 134
Népsűrűség 2,6 fő/km²
GDP 2005
Összes 6 876 millió USD (146)
Egy főre jutó 2 577 USD
Földrajzi adatok
Terület 1 030 700 km²
Rangsorban 28
Időzóna GMT (UTC0)
Egyéb adatok
Pénznem Ouguiya (MRO)
Nemzetközi gépkocsijel RIM
Hívószám 222
Internet TLD .mr
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mauritánia témájú médiaállományokat.

térkép szerkesztése

Mauritánia állam Északnyugat-Afrikában. Nevének eredete: „maurik” más néven „mórok” földje.

Határainak hossza: 5074 km. Ebből Algériával 463 km, Malival 2 237 km, Szenegállal 813 km, Nyugat-Szaharával 1561 km a közös.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mauritánia domborzati térképe
Kősivatag
Dromedárok – a sivatag hajói

Mauritánia területe 1 030 700 km², ezzel a világ 29. legnagyobb országa. Magyarországnál tizenegyszer nagyobb területű.

Az ország területe keleten és északon a Szahara része. Középső részén az átlagos magasság 300–500 m között van. Itt található az Adrar, a Tagant és az Affollé homokkőmagaslat. Északi részén terül el a legmagasabb hegye, a Kédia d'Idjil (917 m).

Az ország déli részét alacsony fennsík alkotja, amelynek egy részét száraz, gyér füvű területek borítják és időszakos vízfolyások tagolják. A fennsík másik része kavics- és homoksivatag.

A közel 900 km hosszú keskeny parti síkság csak délen szélesedik ki a Szenegál folyó alföldjében.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország legnagyobb folyója a déli határon a Szenegál. Ebbe északról, Mauritánia felől csak néhány időszakos patak folyik.

A magaslatok lábánál néha felszín közelébe kerül a talajvíz. Itt alakultak ki oázisok.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Északon forró és száraz az éghajlat, délen július és október között esik némi eső. Az év többi szakában északkeleti szelek fújnak, az időjárás olyan, mint a Szaharában. Nouakchottban a januári középhőmérséklet 22 °C, a júliusi 28 °C. Az évi csapadékmennyiség 160 mm.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országban már kr. előtt 10. évezredben is éltek emberek. A mai Mauritánia területét a föníciaiak, majd a rómaiak hódították meg. A római időkben először II. Juba, Numídia volt királya alapított Római kliensállamot Kr. e. 25-ben, amely fia, Ptolemaiosz haláláig, Kr. u. 40-ig létezett, majd a Római Birodalom provinciája lett Mauretania néven. Marokkóhoz hasonlóan, a 7. században az arab világbirodalom része lett. Távoli-nyugatnak nevezték el a területet. Az iszlám hatására beindult a kézművesipar és a kereskedelem. A 11. században Mali fennhatósága alá került.

Chinguetti városa

A 11. század elején alapították a Mór birodalmat. A birodalom a 12. században Ghánáig húzódott. Európában pedig Spanyolország jelentős része tartozott a birodalomhoz. Ez a birodalom 1147-ben omlott össze. A 15. század elején a nomád Kunta-arabok foglalták el a területet. A portugál hódítók a 15. század végén érkeztek a vidékre. Első támaszpontjukat 1543-ban alapították.

Ebben a században lett államvallás az iszlám.

A francia gyarmatosítók a 19. század végén tűntek fel Mauritániában. A franciák 1903-ban védnökséggé, 1904-ben Francia Nyugat-Afrika részévé, majd 1920-ban gyarmattá nyilvánították az országot. A Francia Közösség részeként 1958-ban autonóm köztársaság lett, majd 1960. november 28-án elnyerte függetlenségét. Ekkor lett Ould Daddah az ország atya cím birtokosa. Az egykori Spanyol Szahara déli részét elfoglalta 1976-ban, három évvel később kivonult a területről a gerillatámadások miatt. A következő időszakban több kormányváltás is volt: Mustafa Ould Salek (1978-1979), Mohamed Mahmoud Ould Louly (1979-1980) és Mohamed Khouna Ould Haidalla (1980-1984). 1991 júliusában alkotmányt kapott az ország. 1992-ben pedig szabad parlamenti és elnökválasztás volt.

A franciák betiltották a rabszolgatartást és véget vetettek a nemzetségek közötti háborúknak. A gyarmati időszakban a lakosság nomád maradt, de sok letelepedett ember, köztük olyanok, akiknek elődeit évszázadokkal ezelőtt elűzték, települt be az országba. Amikor 1960-ban az ország elnyerte függetlenségét, a fővárost (Nouakchott) egy korábbi kicsi falu, Ksar helyén alapították. Ksar lakosságának 90%-a nomád volt. A függetlenség idején nagyszámú, a Szaharától eredetileg délre élő ember (haalpulaar, szoninke, wolof népből) érkezett Mauritániába, a Szenegál folyó északi partvidékére. Mivel közülük sokan tudtak franciául és tájékozottak voltak a francia szokásokban, az újonnan érkezettek közül sokan lettek az új államban papok, katonák és tisztviselők. Ezek a tényezők, párosulva azzal, hogy a franciák elnyomták a mór északi vidékek legtovább ellenálló törzseit, megbontotta a régi hatalmi egyensúlyt és a déli lakosság és a mórok közti konfliktusok okává vált. Köztük áll a haratinok népes csoportja. Ők arabizált rabszolgák utódai, a mór társadalmon belül élnek, egyfajta alsó kasztként. A rabszolgatartás egyébként ma is közönséges dolog.

A mórok reakciója az volt a változásokra, hogy az arab nacionalizmus elterjedt az országban, egyre nagyobb a nyomás a nyelv és a jog, egyáltalán a mauritániai élet minden vonatkozásának arabizálására. Szakadás keletkezett a mórok között. Egyik fél szerint Mauritánia arab ország. Mások elismerik a nem mór népek domináns szerepét és különböző megoldásokat javasolnak az ország kulturális különbözőségeinek kiaknázására, de ezek egyikét sem tudták sikeresen alkalmazni. Az etnikai ellentétek 1989 áprilisában zavargásokká fajultak. Az etnikai feszültségek és a rabszolgaság érzékeny kérdése - a múltban és bizonyos vidékeken a jelenben is - az ország politikai vitáinak fő kérdései. Minden csoportban jelentős azok aránya, akik összetett, plurális társadalmat szeretnének.

Az országban 2005. augusztus 3-án a katonák (Conseil Militaire pour la Justice et la Démocratie – CMJD) csendes puccsot hajtottak végre.

A 2006-os választáson az ellenzék szerezte meg a parlamenti többséget. 2007. március 25-én Sidi Ould Cheikh Abdallahi lett elnök, akinek hatalmát 2008. augusztus 6-án katonai puccsal megdöntötték.

A 2009. július 18-án tartott elnökválasztáson a katonai puccsot elindító Mohamed Ould Abdel Aziz a szavazatok 52.6%-ával a hivatalos győztes.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mohamed Ould Abdel Aziz, az ország elnöke (2009-ben)

A katonai puccs előtt az ország iszlám elnöki köztársaság volt. A parlament 2 kamarás. Az alsóház neve „Népgyűlés” (81 fő), a felsőházé „Szenátus” (56 fő). A népgyűlés tagjait 5 évre, a szenátus tagjait 6 évre választják. A választójog 18 év felett jár.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elnökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1960. november 28. – 1978. július 10.: Moktar Ould Daddah
  • 1978. július 10. – 1979. június 3.: Moustapha Ould Salek ezredes:
  • 1979. június 3. – 1980. január 4. : Mohamed Mahmoud Ould Ahmed Louly ezredes
  • 1980. június 4. – 1984. december 12.: Mohamed Khouna Ould Haidalla ezredes
  • 1984. december 12. – 2005. augusztus 3.: Maaouiya Ould Sid'Ahmed Taya ezredes
  • 2005. augusztus 3. – 2007. április 19.: Ely Ould Mohamed Vall ezredes
  • 2007. április 19. - 2008. augusztus 6.: Sidi Mohamed Ould Cheikh Abdallahi
  • 2009. július 18. óta Mohamed Ould Abdel Aziz

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országot 12 régió és a főváros alkotja:

Mauritánia régiói
  1. Adrar
  2. Assaba
  3. Brakna
  4. Dakhlet Nouadhibou
  5. Gorgol
  6. Guidimaka
  7. Hodh Ech Chargui
  8. Hodh El Gharbi
  9. Inchiri
  10. Nouakchott
  11. Tagant
  12. Tiris Zemmour
  13. Trarza

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nouakchott nagy mecsete
Gyerekek
Emberek Atar városában

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország lakossága 2 667 000 fő, melynek 82%-a berber, 7%-a volof, 5%-a tukulör, 3%-a szoninke, 1%-a fulbe, további 2%-a pedig arab. Kb. 5 000 európai él az országban. A lakosság 61,7%-a él városban. A lakosság 4/5-e az ország 15%-án van összezsúfolva.

A vallást tekintve a lakosság 100%-a muszlim. Az országban a férfiak átlag 50, a nők 54 évig élnek. A népességnövekedés 2,91%-os.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állam bevételének legfőbb tétele a vas- és rézbányászatból és -kivitelből származik. A legjelentősebb ásványkincs a zouerate-i bányában kitermelt vasérc. A hideg Kanári-tengeráramlás kedvező feltételeket nyújt a halászatnak. A legkevésbé fejlett országok egyike, jelentős élelmiszer-behozatalra és külföldi segélyekre szorul.

Néhány adat:

  • Hazai össztermék (GDP)/fő: 1700 USA dollár (2002)
  • Munkanélküliség: 21%
  • Munkaerő: 786 000 fő
  • Infláció: 3% (2002)
  • A nemzeti össztermék (GNP) megoszlása:
    • mezőgazdaság 19%, ipar 30%
    • szolgáltatások 51%
Datolya eladásra Tidjikja piacán

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mezőgazdaság a Szenegál folyó alföldjén (kukorica, rizs) összpontosul, illetve az oázisokra (datolya, köles, zöldség) korlátozódik. Szűkös megélhetést nyújt a nomád pásztorkodás. Az ország 0,2%-át művelik és 38%-án pásztorkodnak.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy tehervonat Nouadhibou állomásánál

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország élelmiszerbehozatalra és külföldi segélyekre szorul. A kilencvenes években a parttól 80 km-re olajat találtak, de nem kezdtek bele a kitermelésbe.

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország közlekedését nehezíti az, hogy a terület jelentős része a Szaharában fekszik. Emiatt talán nem meglepő, hogy a fő közlekedési vonalak az ország nyugati, tengerparti sávjában összpontosulnak.

Vasúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országban 717 km-nyi vasúthálózat van, melyeken főleg a nyersanyagok szállítását végzik. A vasút Mine városától Nouadhibouig húzódik. A vonat nagyon lassú és megviseli az embert. A vasútvonal nem nagyon biztonságos, mert a homok rátelepszik a sínekre, és balesetet okoz. A vonatban is kárt tesz.

Közúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az úthálózat hossza 8 100 km, ebből 1700 km aszfaltozott.

Légi és vízi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országban 5 kikötő található és 10 repülőtér, melyből kettő nemzetközi forgalmat is bonyolít.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy férfi a hagyományos öltözetben

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország egyetlen egyeteme Nouakchottban van.

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mauritánia területéről eddig két helyszín került fel a Világörökségi Listára:

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Novotel épülete a fővárosban

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Világ országai (Nyír – Karta Bt., 2004) ISBN 963 951664 3
  • A Tudás Fája-sorozat

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mauritánia témájú médiaállományokat.