Mauritánia

Mauritániai Iszlám Köztársaság
الجمهورية الإسلامية الموريتانية
al-Dzsumhúrija al-Iszlámíja al-Múrítáníja
République Islamique de Mauritanie
	zászló
	Nemzeti mottó: شرف إخاء عدل; Honneur, Fraternité, Justice; (arabul és franciául: Becsület, Testvériség, Igazság
	Himnusz: Mauritániai himnusz
Főváros	Nouakchott; é. sz. 18° 9′ 15° 58′
Államforma	köztársaság
- Elnök	Sidi Mohamed Ould Cheikh Abdellahi
- Miniszterelnök	Zeine Ould Zeidane ;
Hivatalos nyelv	arab, volof, francia, Hasaniya,; Pular, Soninke
függetlenség	Franciaországtól
- kikiáltása	1960. november 28.
Terület
- Összes	1 030 700 km² (28.)
Népesség
- 2000 évi becslés	2 667 859 (132.)
- Népsűrűség	2,6 fő/km²
GDP	2005
- Összes	6 876 millió USD (146.)
- Egy főre jutó	2 577 USD
HDI ()	(.) –
Pénznem	Ouguiya (MRO)
Időzóna	GMT (UTC0)
Internet TLD	.mr
Nemzetközi gépkocsijel	RIM
Hívószám	+222
	Nyugat-; Szahara Algéria Mali Szenegál NOUAKCHOTT Bîr Moghreïn Zouérat Nouâdhibou Atâr Tidjikdja Néma Kiffa Rosso Bogué Kaédi Atlanti-; óceán Szenegál Kediet Ijill S z a h a r a
	térkép szerkesztése

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Megtekintett lap

Ez az utolsó megtekintett változat (összes); elfogadva: 2009. július 5.

Pontosság

megtekintett

Ugrás: navigáció, keresés

Mauritánia Magyarországnál tizenegyszer nagyobb állam Északnyugat-Afrikában. Az ország neve népnevet takar: „maurik” vagy más néven „mórok” földje.

Tartalomjegyzék

1 Földrajz
2 Történelem
3 Államszervezet és közigazgatás
4 Népesség
5 Gazdaság
- 5.1 Általános adatok
- 5.2 Gazdasági ágazatok
6 Közlekedés
7 Kultúra
8 Turizmus
9 Sport
10 Ünnepek
11 Forrás
12 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Földrajz

[szerkesztés] Domborzat

Mauritánia domborzati térképe

Mauritánia területe 1 030 700 km², ezzel a világ 29. legnagyobb országa.

Mauritánia déli területe egyenletes, míg északon a tenger mellett öblös, szigetekkel tarkított. Az ország keleti, északi része a Szahara része. Az ország középső részén az átlagos magasság 300-500 m között van. Itt található az Adrar, a Tagant és az Affollé homokkőmagaslat. Az ország északi részén terül el a legnagyobb hegye is, a Kédia d'Idjil (917 m).

Az ország déli részén alacsony fennsík alkotja, amelynek egyik részét száraz, gyér füvű területek borítják és időszakos vízfolyások tagolják. A fennsík másik része kavics- és homoksivatag.

A közel 900 km hosszú keskeny parti síkság csak délen szélesedik ki a Szenegál folyó alföldjében.

Határainak hossza: 5 074 km. Ebből Algériával 463 km, Malival 2 237 km, Szenegállal 813 km, Nyugat-Szaharával 1561 km a közös.

[szerkesztés] Vízrajz

Az ország legnagyobb folyója a déli határon a Szenegál. Ebbe északról, Mauritánia felől csak néhány időszakos patak folyik.

A magaslatok lábánál néha felszín közelébe kerül a talajvíz. Itt alakultak ki oázisok.

[szerkesztés] Éghajlat

Északon forró és száraz az éghajlat, délen július és október között esik némi eső. Az év többi szakában északkeleti szelek fújnak, az időjárás olyan, mint a Szaharában. Nouakchottban a januári középhőmérséklet 22 °C, a júliusi 28 °C. Az évi csapadékmennyiség 160 mm.

[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem

[szerkesztés] Nemzeti parkjai

Banc d'Arguin Nemzeti Park (franciául: Parc National du Banc d'Arguin) - a tengerpart déli szakasza. Vándormadarak pihenőhelye. Természeti világörökség.
Diawling Nemzeti Park - a Szenegál folyó deltája. Kiterjedt mocsárvilág. A malária veszélye miatt maradt emberektől érintetlen.

[szerkesztés] Történelem

Bővebben: Mauritánia történelme

Az országban már kr. előtt 10. évezredben is éltek emberek. A mai Mauritánia területét a föníciaiak, majd a rómaiak hódították meg. A római időkben először II. Juba, Numídia volt királya alapított Római kliensállamot Kr. e. 25-ben, amely fia, Ptolemaiosz haláláig, Kr. u. 40-ig létezett, majd a Római Birodalom provinciája lett Mauretania néven. Marokkóhoz hasonlóan, a 7. században az arab világbirodalom része lett. Távoli-nyugatnak nevezték el a területet. Az iszlám hatására beindult a kézművesipar és a kereskedelem. A 11. században Mali fennhatósága alá került.

A 11. század elején alapították a Mór birodalmat. A birodalom a 12. században Ghánáig húzódott. Európában pedig Spanyolország jelentős része tartozott a birodalomhoz. Ez a birodalom 1147-ben omlott össze. A 15. század elején a nomád Kunta-arabok foglalták el a területet. A portugál hódítók a 15. század végén érkeztek a vidékre. Első támaszpontjukat 1543-ban alapították.

Ebben a században lett államvallás az iszlám.

A francia gyarmatosítók a 19. század végén tűntek fel Mauritániában. A franciák 1903-ban védnökséggé, 1904-ben Francia Nyugat-Afrika részévé, majd 1920-ban gyarmattá nyilvánították az országot. A Francia Közösség részeként 1958-ban autonóm köztársaság lett, majd 1960. november 28-án elnyerte függetlenségét. Ekkor lett Ould Daddah az ország atya cím birtokosa. Az egykori Spanyol Szahara déli részét elfoglalta 1976-ban, három évvel később kivonult a területről a gerillatámadások miatt. A következő időszakban több kormányváltás is volt: Mustafa Ould Salek (1978-1979), Mohamed Mahmoud Ould Louly (1979-1980) és Mohamed Khouna Ould Haidalla (1980-1984). 1991 júliusában alkotmányt kapott az ország. 1992-ben pedig szabad parlamenti és elnökválasztás volt.

A franciák betiltották a rabszolgatartást és véget vetettek a nemzetségek közötti háborúknak. A gyarmati időszakban a lakosság nomád maradt, de sok letelepedett ember, köztük olyanok, akiknek elődeit évszázadokkal ezelőtt elűzték, települt be az országba. Amikor 1960-ban az ország elnyerte függetlenségét, a fővárost (Nouakchott) egy korábbi kicsi falu, Ksar helyén alapították. Ksar lakosságának 90%-a nomád volt. A függetlenség idején nagyszámú, a Szaharától eredetileg délre élő ember (haalpulaar, szoninke, wolof népből) érkezett Mauritániába, a Szenegál folyó északi partvidékére. Mivel közülük sokan tudtak franciául és tájékozottak voltak a francia szokásokban, az újonnan érkezettek közül sokan lettek az új államban papok, katonák és tisztviselők. Ezek a tényezők, párosulva azzal, hogy a franciák elnyomták a mór északi vidékek legtovább ellenálló törzseit, megbontotta a régi hatalmi egyensúlyt és a déli lakosság és a mórok közti konfliktusok okává vált. Köztük áll a haratinok népes csoportja. Ők arabizált rabszolgák utódai, a mór társadalmon belül élnek, egyfajta alsó kasztként. A rabszolgatartás egyébként ma is közönséges dolog.

A mórok reakciója az volt a változásokra, hogy az arab nacionalizmus elterjedt az országban, egyre nagyobb a nyomás a nyelv és a jog, egyáltalán a mauritániai élet minden vonatkozásának arabizálására. Szakadás keletkezett a mórok között. Egyik fél szerint Mauritánia arab ország. Mások elismerik a nem mór népek domináns szerepét és különböző megoldásokat javasolnak az ország kulturális különbözőségeinek kiaknázására, de ezek egyikét sem tudták sikeresen alkalmazni. Az etnikai ellentétek 1989 áprilisában zavargásokká fajultak. Az etnikai feszültségek és a rabszolgaság érzékeny kérdése - a múltban és bizonyos vidékeken a jelenben is - az ország politikai vitáinak fő kérdései. Minden csoportban jelentős azok aránya, akik összetett, plurális társadalmat szeretnének.

Az országban 2005. augusztus 3-án a katonák (Conseil Militaire pour la Justice et la Démocratie – CMJD) csendes puccsot hajtottak végre.

A 2006-os választáson az ellenzék szerezte meg a parlamenti többséget. 2007. március 25-én Sidi Ould Cheikh Abdallahi lett elnök, akinek hatalmát 2008. augusztus 6.-án katonai puccsal megdöntötték.

[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

Kősivatag

A katonai puccs előtt az ország iszlám elnöki köztársaság volt. A parlament 2 kamarás. Az alsóház neve „Népgyűlés” (81 fő), a felsőházé „Szenátus” (56 fő). A népgyűlés tagjait 5 évre, a szenátus tagjait 6 évre választják. A választójog 18 év felett jár.

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

[szerkesztés] Elnökök

1960. november 28. – 1978. július 10.: Moktar Ould Daddah
1978. július 10. – 1979. június 3.: Moustapha Ould Salek ezredes:
1979. június 3. – 1980. január 4. : Mohamed Mahmoud Ould Ahmed Louly ezredes
1980. június 4. – 1984. december 12.: Mohamed Khouna Ould Haidalla ezredes
1984. december 12. – 2005. augusztus 3.: Maaouiya Ould Sid'Ahmed Taya ezredes
2005. augusztus 3. – 2007. április 19.: Ely Ould Mohamed Vall ezredes
2007. április 19. óta: Sidi Mohamed Ould Cheikh Abdallahi

[szerkesztés] Politikai pártok

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

Nouakchott

Az országot 12 régió és a főváros alkotja:

Adrar
Assaba
Brakna
Dakhlet Nouadhibou
Gorgol
Guidimaka
Hodh Ech Chargui
Hodh El Gharbi
Inchiri
Nouakchott
Tagant
Tiris Zemmour
Trarza

[szerkesztés] Védelmi rendszer

Bővebben: Mauritánia hadereje

[szerkesztés] Népesség

[szerkesztés] Általános adatok

[szerkesztés] Legnépesebb települések

Bővebben: Mauritánia városai

[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

Dromedárok – a sivatag hajói

Az ország lakossága 2 667 000 fő, melynek 82%-a berber, 7%-a volof, 5%-a tukulör, 3%-a szoninke, 1%-a fulbe, további 2%-a pedig arab. Kb. 5 000 európai él az országban. A lakosság 61,7%-a él városban. A lakosság 4/5-e az ország 15%-án van összezsúfolva.

A vallást tekintve a lakosság 100%-a muszlim. Az országban a férfiak átlag 50, a nők 54 évig élnek. A népességnövekedés 2,91%-os.

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Gazdaság

[szerkesztés] Általános adatok

Atar városa

Az állam gazdasági bevételének legfőbb értéke a vas- és réz bányászatból és -kivitelből származik. A legjelentősebb ásványkincs a zouerate-i bányában kitermelt vasérc. A hideg Kanári-tengeráramlás kedvező feltételeket nyújt a halászatnak. Az ország jelentős élelmiszer-behozatalra és külföldi segélyekre szorul.

Néhány adat:

Hazai össztermék (GDP)/fő: 1700 USA dollár (2002)
Munkanélküliség: 21%
Munkaerő: 786 000 fő
Infláció: 3% (2002)
A nemzeti össztermék (GNP) megoszlása:
- mezőgazdaság 19%, ipar 30%
- szolgáltatások 51%

[szerkesztés] Gazdasági ágazatok

[szerkesztés] Mezőgazdaság

A mezőgazdaság a Szenegál folyó alföldjén (kukorica, rizs) összpontosul, illetve az oázisokra (datolya, köles, zöldség) korlátozódik. Szűkös megélhetést nyújt a nomád pásztorkodás. Az ország 0,2%-át művelik csak és 38%-án pásztorkodnak.

[szerkesztés] Ipar

[szerkesztés] Kereskedelem

Az ország élelmiszerbehozatalra és külföldi segélyekre szorul. A kilencvenes években a parttól 80 km-re olajat találtak, de nem kezdtek bele a kitermelésbe.

Helyi útviszonyok

[szerkesztés] Az országra jellemző egyéb ágazatok

[szerkesztés] Közlekedés

Az ország közlekedését nehezíti az, hogy a terület jelentős része a Szaharában fekszik. Emiatt talán nem meglepő, hogy a fő közlekedési vonalak az ország nyugati, tengerparti sávjában összpontosulnak.

Az országban 717 km-nyi vasúthálózat van, melyeken főleg a nyersanyagok szállítását végzik. A vasút Mine városától Nouadhibouig húzódik. A vonat nagyon lassú és megviseli az embert. A vasútvonal nem nagyon biztonságos, mert a homok rátelepszik a sínekre, és balesetet okoz. A vonatban is kárt tesz.

Az országban 5 kikötő található és 10 repülőtér, melyből kettő nemzetközi forgalmat is bonyolít.

Az úthálózat hossza 8 100 km, ebből 1700 km aszfaltozott.