Akácia
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Acacia témájú médiaállományokat. |
Az akácia (Acacia) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályában a hüvelyesek (Fabales) rendjébe, a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába és a mimózaformák (Mimosaceae) alcsaládjába tartozó nemzetség mintegy 800 fajjal.
Tartalomjegyzék |
Származása, elterjedése [szerkesztés]
A legtöbb faja Ausztráliában él, de sok nő Afrikában és Dél-Ázsiában is. Néhány faj Dél-Amerikában él.[1]
Megjelenése, felépítése [szerkesztés]
Levelei kétszer szárnyasan összetettek. Cserjék, alacsony vagy közepes méretű, jellegzetesen ernyő formájúra növő fák. Számos faján a leveleket fillokládiumok helyettesítik.
Életmódja, termőhelye [szerkesztés]
A szárazságot jól tűri; ennek jelei a fillokládiumok. A szavannák és monszunerdők legismertebb fáiként Afrika nagy részén a táj képének meghatározó növényei. A fajok többsége a fagyot egyáltalán nem tűri.
Felhasználása [szerkesztés]
Sok faj gazdaságilag értékes váladékot termel; ezek legismertebbike az arabmézga (gumiarábikum), amit a trópusi Afrikában, illetve Észak-Indiában növő arabmézgafa (gumiarábikumfa, Acacia senegal) törzséből csapolnak.
Több faja ismert kerti, illetve cserepes dísznövény. A virágkereskedelemben kapható sárga virágú mimóza voltaképpen az ezüst akácia (Acacia dealbata).
További, ismertebb fajok:
- füzéres akácia (Acacia longifolia)
- ernyőakácia (esernyőfa, Acacia tortilis)
Források [szerkesztés]
- Új magyar lexikon VIII.: Kiegészítő kötet (A–Z, 1962–1980). Szerk. Maros Istvánné et al. Budapest: Akadémiai. 1981. ISBN 963-05-3852-0
- Növénykatalógus: Akácia
- Magyar nagylexikon I. (A–Anc). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1993. 326–327. o. ISBN 963-05-6612-5
- Goldenpalm.hu: Acacia tortilis
