Pillangósvirágúak
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||
|
||||||||||
| Alcsaládok | ||||||||||
A pillangósvirágúak (Fabaceae vagy Leguminosae) a hüvelyesek (Fabales) névadó családja. Nevét a lóbabot tartalmazó Faba nemzetségről kapta, melynek fajait a modern leírások a Vicia nemzetséghez sorolták át. A 'Leguminosae' a család régebbi elnevezése, ami az ICBN Art. 18.5 (Vienna Code) szerint még mindig érvényes; az ide tartozó növények tipikus termésére, azaz a hüvelytermésre utal.
A pillangósvirágúak a zárvatermők harmadik legnagyobb családja, csak a kosborfélék (Orchidaceae) és a fészkesek (Asteraceae) előzik meg fajszámban. A Királyi Botanikus Kertek leírása szerint 730 nemzetség több mint 19 400 faja tartozik a családba. A legnagyobb nemzetségek közé tartozik az Astragalus, több mint 2000 fajjal, az Acacia, több mint 900 fajjal és az Indigofera mintegy 700 fajjal. A nagyobb nemzetségek között van még a 600 fajos Crotalaria és az 500 fajt tartalmazó Mimosa is.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Rendszertan
A Fabaceae-t a legtöbb rendszer, így az APG is a Fabales rendbe helyezi.
A Fabaceae a következő három alcsaládra osztható:
- Mimosoideae: 80 nemzetség 3200 faja tartozik ide. Többnyire trópusi vagy meleg mérsékelt éghajlaton fordul elő. Apró, sugarasan szimmetrikus virágaik tömött virágzatokat alkotnak. A nagyszámú színes, a virágból hosszan kiálló porzó mellett a virágon kívül termelődő nektár is csalogatja a rovarokat. A pollenszemcsék 4-8-16-32-es csoportokban együtt maradnak. Jellemző nemzetségei: Mimosa, Acacia, Albisia, Prosopis.
- Caesalpinioideae: 170 nemzetség 2000 faja. Kozmopolita elterjedésű. Erősen parafiletikus, ezért valószínűleg felbontásra fog kerülni. Összetett leveleik vannak, sugaras virágaik néha enyhén vagy erősen bilaterális szimmetriába mennek át. Jellemző nemzetségek: Senna, Cassia, Gleditsia, Delonix, Caesalpinia.
- Faboideae: 470 nemzetség, 14 000 faj. Kozmopolita, de a mérsékelt égövön élő, lágy szárú fajok gyakoribbak. Az alcsalád szünapomorf jegye a pillangós virág. A pártát egy felálló, néha különböző színű „vitorla”, több oldalhelyzetű „evező” és a valamelyest összenőtt „csónak” két szirma alkotja. A zigomorf szimmetria és a nektártermelés biztosítja, hogy a megporzást végző rovarok (elsősorban méhek) érintkezzenek a porzókkal és a bibével. Az egyetlen termőlevélből fejlődő hüvelytermés változatos módon kialakulhat. Sok haszonnövény tartozik az alcsaládba, ilyen a Glycine (szója), Arachis (földimogyoró), Lens (lencse), Phaseolus (bab), Pisum (borsó), Indigofera (indigócserje). Nagy fajszámú nemzetségek még: Astragalus (csüdfű), Lupinus (csillagfürt), Lathyrus (lednek), Vicia (bükköny). A fás szárú Faboideae-re példa a Sophora (japánakác), Genista (rekettye), Robinia (akác).
A Cronquist-, a Soó- és a Dahlgren-rendszer a fenti alcsaládokat család szinten kezeli (Cronquist és Soó: Mimosaceae, Caesalpiniaceae és Papilionaceae, Dahlgren: Mimosaceae, Caesalpiniaceae és Fabaceae). Ennek a felosztásnak azonban ellentmondanak a 20. század végének, 21. század elejének az eredményei, melyek szerint a Caesalpinioideae parafiletikus, ellenben a Fabaceae sensu lato (tágabb értelemben vett) monofiletikus.[1]
A Faboideae alcsalád megnevezésére a Papilionoideae név használatát is megengedi az ICBN, ahogy a 'Leguminosae' név is használható a Fabaceae 'sensu lato' leírására.
Bár a Mimosoideae és a Faboideae alcsaládok nagyjából monofiletikusak, a Caesalpinioideae valószínűleg parafiletikusnak bizonyul[1][2], a Cercideae nemzetségcsoport pedig a család többi részének testvércsoportját képezi[1][3] (fák és liánok tartoznak ide, egyszerű, gyakran kétkaréjú levelekkel). Ezenkívül jó néhány nemzetség Caesalpinioideae-beli elhelyezése is vitatott (pl. Dimorphandra).
Evolúciós családfa:
|
|
|
|
|
|
|
|
Pacsirtafűfélék (Polygalaceae) | ||||||||||||||||||||||||
|
|
|
|
|||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||||||||||||||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
Surianaceae | ||||||||||||||||||||||||
|
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
Hüvelyesek (Fabales) |
|
|
|
|
||||||||||||||||||||||||||
|
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Quillajaceae |
|
||||||||||||||||||||||
|
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|||||||||||||||||||||
|
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Tribus Cercideae | |||||||||||||||||
|
|
|
|
|
||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
Pillangósvirágúak (Fabaceae) |
|
|
|
|
|
|||||||||||||||||||
|
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Caesalpinioideae | |||||||||||||||||
|
|
|
|
|||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|||||||||||||||
|
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Mimosoideae | |||||||||||||||||
|
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|||||||||||||||
|
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Faboideae | ||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||||||||||||
[szerkesztés] Jellemzői
A család sok tekintetben egységes, bár a szabályokat gyakran kivételek erősítik. Lágy szárú növények (általában a mérsékelt égöv alatt), cserjék és fák (inkább a meleg égövben) is találhatók köztük. A virágban csaknem mindig egy termőlevél van, a takarólevelek száma 5-5, a csészelevelek többnyire összenőttek. A virág lehet sugarasan, vagy a differenciálódott sziromlevelek okán kétoldalian részarányos. A termés jellemzően hüvelytermés, de előfordul a családban aszmagtermés, csonthéjas és bogyótermés is. A levelek pálhásak, egy- vagy kétszeresen összetettek, ritkán épek. Egyes fajok gyökerén gyökérgümők képződnek – másfajta a trópusi fajokén, mint a mérsékelt égöv alatt élőkén –, melyen a légköri nitrogén megkötésére képes Rhizobia baktériumokkal tud szimbiózisba lépni a növény. A nitrogénmegkötés képessége legalább háromszor kifejlődött a pillangósvirágúak családjában, de a családon kívül ritkán fordul elő.
[szerkesztés] Referenciák
- GRIN-CA 2002-09-01
[szerkesztés] Források
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Fabaceae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul.
- Podani János. A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana. ISBN 963 463 632 2 (2003)
