Csillagfürt
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Évelő csillagfürt (Lupinus perennis)
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Fajok | ||||||||||||||||||||||
|
2 alnemzetség, kb. 200 faj, lásd a szövegben | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Csillagfürt témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Csillagfürt témájú médiaállományokat és Csillagfürt témájú kategóriát. |
A csillagfürt (Lupinus) a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjának Faboideae alcsaládjába tartozó nemzetség. A nemzetség tudományos nevének jelentése: „farkas-”, ami a levelek farkaslábnyomra emlékeztető alakjára,[1] vagy esetleg arra a téves vélekedésre utal, hogy a csillagfürtök kizsákmányolják a talaj erőforrásait.[2]
A nemzetség fajainak számát egyes kutatók akár 1000-re is teszik, amit a csillagfürt széles körű elterjedtsége magyaráz mind földrajzilag, mind élőhelyek szempontjából – de a kutatók többsége egyetért abban, hogy a szinonim nevek kizárásával a csillagfürtfajok száma nem haladja meg a 200-at. Földrajzi elkülönülésük és határozott morfológiai eltérések alapján a génusz két alnemzetségre bontható: a Platycarpos alnemzetség diverzitásának központja a nyugati félgömbön, Dél-Amerikában és Észak-Amerika nyugati részén, a Lupinus alnemzetségé pedig a keleti félgömbön, a Mediterráneumban és Afrikában található.[3]
Főleg lágy szárú, 30–150 cm-esre megnövő évelő növények tartoznak ide, de van néhány egyéves faj is, kis részük pedig akár 3 méteresre megnövő cserje, egyetlen, mexikói (Oaxaca állam) 8 méter magasra növő, 20 cm törzsátmérőjű fa (Lupinus jaimehintoniana) található a nemzetségben.
Főgyökérrendszerük vagy proteoid/clusteres (a próteafélékről), nem-mikorrhizás gyökérrendszerük van (szorosan pakolt, 2–5 cm-es oldalágú gyökérágakkal), az előbbi esetben a gyökerek 1-2 méter mélyre elérnek, főleg a főgyökéren nitrogénfixáló baktériumokat – Bradyrhizobium sp. (Lupinus) – tartalmaznak.
Levele könnyen felismerhető, jellemző formájú, színe halványzöldtől szürkészöldig terjedő, számos fajban (gyakran sűrűn álló) ezüstös szőrökkel. A levéllemez általában tenyeresen 5-28 levélkére osztott, néhány, az USA délkeleti területein élő fajnál pedig egyetlen levélkére redukált. A levélkék formája változó, egyes fajoknál lándzsás, másoknál különböző mértékben tojásdad.
A virágok felálló száron, tömött vagy nyitott fürtvirágzatot alkotnak, minden egyes virág 1–2 cm hosszú, tipikus borsóvirág alakúak egy felső „zászlóval”, két oldalsó „szárnnyal”, és két alsó párta pedig összeforrva a „tőkesúlyt” alkotja. A virág alakja miatt angol nyelvterületen számos fajt „bluebonnet” (kerek skót sapka) vagy „quaker bonnet” névvel illetnek.
A termés számos magot tartalmazó hüvely.
Jellemző a csillagfürtökre a másodlagos anyagcseretermékek képződése, különösen izoflavonok, toxikus alkaloidok, pl. lupinin, spartein. A csillagfürt jól megköti a levegőben lévő nitrogént, ezért használható trágyázás helyett. A csillagfürtöt elszórják a földbe, majd amikor kb. 10 centire megnőtt, beleszántják. Ez a fajta trágyázás nem elterjedt, mert arra az évre haszonnövényeket termelni abban a földben már nem lehet. Az egyik legegyszerűbb trágyázási forma a föld termőképességének visszaállítására, de sajnos komoly kiesést okoz a termelékenységben.[forrás?]
Termesztése[szerkesztés]
1.  Fehéroroszország |
1102 |
2.  Ausztrália |
865 |
3.  Lengyelország |
221 |
4.  Oroszország |
69 |
5.  Marokkó |
56 |
6.  Németország |
53 |
7.  Chile |
37 |
8.  Görögország |
15 |
9.  Peru |
15 |
10.  Franciaország |
15 |
| – | |
22.  Magyarország |
0,02 |
| .. | |
| Föld összesen | 2482 |
A csillagfürt egy olyan növény, amelyet számos helyen termesztenek a világban. 2021-ben a csillagfürtöt több mint 20 országban termesztették, és az éves termés mennyisége meghaladta a 2,4 millió tonnát.
A világ legnagyobb csillagfürt termelői közé tartozik Fehéroroszország, Ausztrália, Lengyelország, Oroszország és Marokkó. Ezek az országok a 2021-es termelésük alapján az első öt helyen álltak. 2021-ben Fehéroroszország és Ausztrália az éves termés több mint felét (79%) adták a világ csillagfürt termelésének.
A csillagfürtöt a mezőgazdaságban főleg magas fehérjetartalommal bíró takarmánynövényként termesztik. A talajjal szemben meglehetősen igénytelen növény, szinte minden mészszegény talajon megterem.[5]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Palibin, I.V. 1945. Fl. USSR, (in Russian). Moscow - Leningrad, 11:48.
- ↑ Robert W. Freckmann Herbarium: Lupinus polyphyllus. [2013. május 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 11.)
- ↑ Ainouche, A-K and R.J. Bayer. 1999. Phylogenetic relationships in Lupinus (Fabaceae: Papilionoideae) based on internal transcribed spacer sequences (ITS) of nuclear ribosomal DNA. American Journal of Botany 86: 590-607.
- ↑ http://www.fao.org/faostat/en/#data/QC%7Cpublisher=United Nations, Food and Agriculture Organization, Statistics Division (FAOSTAT)
- ↑ https://agraragazat.hu/hir/csillagfurt-egy-igeretes-noveny/
Források[szerkesztés]
- Boguslav S. Kurlovich: Lupins – geography, classification, genetic resources, and breeding; ISBN 9785867410346; online olvasható: [1] vagy [2]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Lupin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
