Takarmány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szénakazal

Takarmány minden anyag, mely állati tápanyagokat tartalmaz, s emiatt etethető.

A takarmányok fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ilyenek a zöld takarmány, széna, szalma, törek, polyva, gyökök, gumók, gyümölcsök, szemes anyagok, gyári hulladékok és némely állati eredésű anyagok, mint pl. a tejhulladékok, hús- és vérliszt. A különböző takarmányok táphatása nagyon változik, és pedig tápanyagtartalmuk s vegyi összetételük szerint. Ugyanis minden takarmányban a vízen és emészthetetlen anyagokon kívül 4 féle tápanyag van,Pallas Takarmány: úgy mint:
  1. fehérjék (főleg növényi fehérje, sikér és sajtanyag),
  2. zsírok,
  3. szénhidrátok (keményítő, cukor) és
  4. ásványi anyagok.
  • Ezek közül a fehérjefélék, zsírok és ásványi anyagok az állati testet építik fel, a szénhidrátok pedig melegítőanyagul szolgálnak, mert a vérben elégvén, az állati meleget állítják elő, de ha az állat fölös mennyiségű szénhidrátot fogyaszt, akkor utóbbinak egy része zsírrá változik át s a szervezetbe lerakódik, valamint megfordítva elégtelen szénhidrát etetése alkalmával úgy a takarmányzsír, valamint a szervezetbe lerakott zsír is tüzelésre használható, sőt esetleg még a fehérjét is erre a célra fordíthatja az állat. A zsírok és szénhidrátok tehát helyettesíthetik egymást, vagy esetleg fehérjefélék által helyettesíthetők, ellenben a fehérjeféléket s ásványi anyagokat semmi sem pótolhatja s ezért utóbbiak a legfontosabb és legnélkülözhetetlenebb alkotórészei a takarmánynak. Azonban az ásványi tápanyagok csak kis mértékben befolyásolják a takarmány pénzértékét, mert rendszerint a konyhasó kivételével fölös mennyiségben fordulnak elő s azért elsősorban a fehérjetartalomtól, másodsorban a zsírtól és harmadsorban a szénhidráttartalomtól függ a takarmány táphatása s pénzértéke.[1]

A szálastakarmány és a tömegtakarmány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szálas- és tömegtakarmánynövény azok a növények, amelyeket közvetlenül /zöldtakarmányozásra/, vagy közvetve /erjesztett és szárított takarmányként/ az állatok takarmányozása céljából termesztenek. A szántóföldön termesztett szálas- és tömegtakarmányok, valamint a gyepek fűtermése képezi a szálas és tömegtakarmányokat fogyasztó állatok takarmánybázisát.

= A szálas takarmánynövények 3 fő csoportja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Pillangós virágú szálas takarmányok /lucerna, vöröshere, szarvaskerep, baltacim, somkóró és bíborhere/.
  2. Keveréktakarmányok /őszi és tavaszi/.
  3. Egynyári, nem pillangós szálas- és tömegtakarmányok /kukoricacsalamádé, egyéb csalamádé és szilázs növények, valamint a takarmánycirkok/.

A szálas takarmánynövények közül a legjelentősebbek a pillangós virágú takarmányok, de jelentősek a keverék és az egynyári szálas- és tömegtakarmányok is. Kis vetésterületük miatt kevésbé jelentős szálas- és tömegtakarmány-növényeket, mint amilyen a nyúlszapuka, szeradella, takarmánykáposzta, mohar, tyfon, stb.

Pillangós virágú szálas takarmányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szálas takarmányok közül a pillangósok a legértékesebb és legfontosabb takarmánynövények, ugyanis

  • biológiailag értékes és jól emészthető fehérjét szolgáltatnak,
  • a talaj N tartalmát növelik,
  • a talaj szerkezetét javítják,
  • a talaj nyers tápanyagkészletét feltárják,
  • jól társíthatók,
  • növényi sorrendbe jól beilleszthetők,
  • termesztésük jól gépesíthető.[2]

Általában nagy ballasztanyag-tartalmú (terimés) takarmány, mely kis koncentrációban tartalmazza a táplálóanyagokat, ezért főleg kérődzőkkel etethető. Előnye a viszonylagos olcsóság, és általában a rostigény kielégítésére való alkalmasság, hátránya a nagy tárolási és a nagy munkaigényű kezelési igény, valamint a nagy teljesítményű állatok takarmányozásában zavaró töltőhatás és inkrusztáló-anyag tartalom.

Jogszabályok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 2001. évi CXIX. törvény a takarmányok előállításáról, forgalomba hozataláról és felhasználásáról
  • 65/2012. VM rendelet a takarmányok előállításáról, forgalomba hozataláról és felhasználásáról


Források, jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]