Abrakzab
 |
||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
| Adathiányos | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
|
||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Avena sativa L. (1753) |
||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Abrakzab témájú médiaállományokat. |
Az abrakzab (Avena sativa) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának a perjevirágúak (Poales) rendjéhez, ezen belül a perjefélék (Poaceae) családjához tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Elterjedése
Az abrakzab csak kultúrában ismert, őse a hélazab (Avena fatua), keletkezési helye valószínűleg a mediterráneum. A síkságoktól 1400 méter magasságig termeszthető. Ma számos fajtában sok területen elterjedt.
[szerkesztés] Megjelenése
Az abrakzab egyéves fű, felálló, erőteljes, sima és kopasz, 60-150 centiméter magas szárakkal. Töve bokros. A levélnyelvecske rövid, tojásdad, kihegyezetten fogazott. A levélhüvely kopasz a szárat lazán veszi körül, a fülecske hiányzik. A levéllemez 10-16 milliméter széles és 30 centiméter hosszú, keskeny hegybe fut, érdes, szürkészöld. A laza buga 15-30 centiméter hosszú. Ágai egy oldalra nézők, nem egyforma hosszúak, vízszintesen elállók vagy gyengén felfelé irányulnak, 1-3 füzérkéjük van.
[szerkesztés] Életmódja
Az abrakzab elvadulva gyomtársulásokban él. A termesztésben az üde vagy kissé nyirkos, tápanyagban gazdag, bázisokban szegény, gyengén savanyú agyag-, vályog- vagy homoktalajokon nő a legjobban. Meglehetősen igénytelen.
A virágzási ideje június.
[szerkesztés] Források
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.
