Szár (botanika)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Repce (brassica napus) elmetszett szára

A szár (caulis) a szövetes növények korlátlan növekedésű hajtástengelye. Lefelé gyökérben folytatódik, az oldalhajtásokat, leveleket, a virágot és a termést tartja.

A levelek a száron meghatározott rendben, a szárcsomókon (nodus) erednek, ezek tövében leveles oldalágak fejlődnek. A szárcsomók közötti szakaszokat szártagoknak (internodium) nevezzük. A szárcsomók közti távolság függvényében beszélhetünk hosszú szártagú és rövid szártagú szárról. Keresztmetszete szerint beszélhetünk hengeres, félhengeres, összenyomott, 3-4 vagy több oldalú, illetve 3-4 vagy több szárnyú szárról (utóbbiról akkor, ha lemezek futnak rajta végig). Van föld feletti és föld alatti szár.

Magszárnak a generatív hajtást nevezzük.

Szártípusok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fás szárak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Évről évre másodlagosan vastagodó, fás szár a több évig élő növényekre jellemző. A nyitvatermők mindegyike, a kétszikűek többsége fás szárú, az egyszikűek közül csak a pálmák. A fás szárak típusai:

  • Fatörzs: magasan elágazó, általában erősen megvastagodott szár. Az ezzel rendelkező növény a fa. A rövid fatörzsű növény a bokor.
  • Cserjeszár: közvetlenül a talajfelszín felett elágazó, törzs nélküli szár. Az ezzel rendelkező növény a cserje, ami nem tévesztendő össze a bokorral.
  • Félcserjeszár: átmenet a cserjék és a lágy szárú évelők között. Alsó része rövid szártagú, fás, áttelelő, amiből a felső részen lévő, hosszú, lágy szárú hajtások erednek. Az ezzel rendelkező növény a félcserje.
  • Pálmatörzs: oszlopszerű, ág nélküli szár. A törzsön levélmaradványok, a csúcson levélkoszorú van. Az ezzel rendelkező növényt is fának, a pontosabb megjelölés végett gyakran pálmafának nevezik.

Lágy szárak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lágy szár az 1-2 évig élő növényekre jellemző, sosem fásodik el. A lágy szárak típusai:

  • Dudvaszár: gyakran elágazó, sok élő parenchimát tartalmazó, puha, hosszú szártagok jellemzik (pl. paradicsom, a burgonya, a napraforgó).
  • Szalmaszár: vékony, üreges, csőszerű, hosszú szártagok jellemzik. A szárcsomók szövete tömött. Többnyire csak a szár tövén vannak oldalelágazások (pl. perjefélék).
  • Palkaszár: alsó vagy felső részén lévő törpe szártaghoz egy megnyúlt szártag kapcsolódik. Általában üregesek (pl. szittyó, káka, vízipálma).
  • Tőszár: rövid szártagú, tőlevélrózsát viselő szár. Egyes kétéves növények (pl. répa) az első évben tőszárat növesztenek, a második évben dudvaszárat.
  • Tőkocsány: tőszárból, vagy évelő föld alatti szárból, például hagymából vagy gyöktörzsből kihajtó, egyetlen szártagból álló, el nem ágazó, leveleket nem viselő, virágban vagy virágzatban végződő szár (pl. tulipán, gyermekláncfű).

Módosult szárak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szárak módosulhatnak speciális működés ellátására. A módosult szárak lehetnek a föld felszíne fölött vagy alatta is.

A módosult szárak típusai és legfőbb funkcióik:

  • Módosult föld feletti szárak:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Felhősné Dr. Váczi Erzsébet (szerk.) - Növényszervezettan. Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kertészeti Kar. Budapest, 1999 p.116.
  2. Felhősné Dr. Váczi Erzsébet (szerk.) - Növényszervezettan. Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kertészeti Kar. Budapest, 1999 p.116.
  3. Felhősné Dr. Váczi Erzsébet (szerk.) - Növényszervezettan. Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kertészeti Kar. Budapest, 1999 p. 116.

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]