Szár (botanika)

A szár (caulis) a szövetes növények korlátlan növekedésű hajtástengelye. Lefelé gyökérben folytatódik, az oldalhajtásokat, leveleket, a virágot és a termést tartja.

A levelek a száron meghatározott rendben, a szárcsomókon (nodus) erednek, ezek tövében leveles oldalágak fejlődnek. A szárcsomók közötti szakaszokat szártagoknak (internodium) nevezzük. A szárcsomók közti távolság függvényében beszélhetünk hosszú szártagú és rövid szártagú szárról. Keresztmetszete szerint beszélhetünk hengeres, félhengeres, összenyomott, 3-4 vagy több oldalú, illetve 3-4 vagy több szárnyú szárról (utóbbiról akkor, ha lemezek futnak rajta végig). Van föld feletti és föld alatti szár.

Magszárnak a generatív hajtást nevezzük.

Szártípusok

Fás szárak

Évről évre másodlagosan vastagodó, fás szár a több évig élő növényekre jellemző. A nyitvatermők mindegyike, a kétszikűek többsége fás szárú, az egyszikűek közül csak a pálmák. A fás szárak típusai:

• Fatörzs: Magasan elágazó, általában erősen megvastagodott szár. Az ezzel rendelkező növény a fa. A rövid fatörzsű növény a bokor.
• Cserjeszár: Közvetlenül a talajfelszín felett elágazó, törzs nélküli szár. Az ezzel rendelkező növény a cserje, ami nem tévesztendő össze a bokorral.
• Félcserjeszár: Átmenet a cserjék és a lágy szárú évelők között. Alsó része rövid szártagú, fás, áttelelő, amiből a felső részen lévő, hosszú, lágy szárú hajtások erednek. Az ezzel rendelkező növény a félcserje.
• Pálmatörzs: Oszlopszerű, ág nélküli szár. A törzsön levélmaradványok, a csúcson levélkoszorú van. Az ezzel rendelkező növényt is fának, a pontosabb megjelölés végett gyakran pálmafának nevezik.

Lágy szárak

A lágy szár az 1-2 évig élő növényekre jellemző, sosem fásodik el. A lágy szárak típusai:

• Dudvaszár: Gyakran elágazó, sok élő parenchimát tartalmazó, puha, hosszú szártagok jellemzik (pl. paradicsom, a burgonya, a napraforgó).
• Szalmaszár: Vékony, üreges, csőszerű, hosszú szártagok jellemzik. A szárcsomók szövete tömött. Többnyire csak a szár tövén vannak oldalelágazások (pl. perjefélék).
• Palkaszár: Alsó vagy felső részén lévő törpe szártaghoz egy megnyúlt szártag kapcsolódik. Általában üregesek (pl. szittyó, káka, vízipálma).
• Tőszár: Rövid szártagú, tőlevélrózsát viselő szár. Egyes kétéves növények (pl. répa) az első évben tőszárat növesztenek, a második évben dudvaszárat.
• Tőkocsány: tőszárból, vagy évelő föld alatti szárból, például hagymából vagy gyöktörzsből kihajtó, egyetlen szártagból álló, el nem ágazó, leveleket nem viselő, virágban vagy virágzatban végződő szár (pl. tulipán, gyermekláncfű).

Módosult szárak

A szárak módosulhatnak speciális működés ellátására. A módosult szárak lehetnek a föld felszíne fölött vagy alatta is.

A módosult szárak típusai és legfőbb funkcióik:

• Módosult föld feletti szárak:
  • Inda: Ivartalan szaporodás (pl. szamóca, kerek repkény).
  • Kacs: Kapaszkodás (pl. szőlő).
  • Tövis: Védelem (pl. kökény).
  • Asszimiláló szár:
    • Pozsgás (szukkulens) szár: vizet raktározó törzs (pl. kaktuszfélék, pozsgás kutyatejfélék). Korlátlan növekedésű.
    • Fillokládium: fotoszintetizál, virág és termés fejlődhet ki rajta (pl. szúrós csodabogyó). Korlátolt növekedésű.
    • Kladódium: vizet és tápanyagokat raktároz (levélkaktusz). Korlátlan növekedésű.
• Módosult föld alatti szárak:
  • Gyöktörzs: Áttelelés, tápanyagraktározás (pl. erdei pajzsika).
  • Tarack: ivartalan szaporodás; lényegében föld alatti inda (pl. tarackbúza).
  • Szárgumó: Tápanyagraktározás (pl. burgonya).
  • Hagyma: Tápanyagraktározás (pl. vöröshagyma, tulipán).
  • Hagymagumó: Tápanyagraktározás (pl. kikerics, sáfrány).

Kapcsolódó szócikkek

• Hajtás