Szalma
A szalma a szemtermésükért termesztett növények (vagy szűkebb értelemben csak a gabonafélék) cséplése után visszamaradó szár és szárrészek gyűjtőneve. A gabonaszalmák között megkülönböztetünk tavaszi (pl. árpa-, zab-) és őszi (búza-, rozs-) szalmát. A tavaszi vetésű gabonaszalma fehérjetartalma nagyobb, mint az őszi vetésűé, ezért állatok (pl. juh) takarmányozására megfelelőbb. A szalmát ezen kívül gyakran használják istállóban tartott állatok almozására. Az ürülékkel keveredett alom trágyaként (ún. istállótrágyaként) alkalmazható. A szalma felhasználható fűtésre, tetőfedésre, készülhetnek belőle különféle használati tárgyak (pl. kalap, kosár) valamint papír is. A mákszalmából morfin vonható ki – a módszer kifejlesztése Kabay János nevéhez köthető.
Lásd még [szerkesztés]
Forrás [szerkesztés]
- A A Pallas nagy lexikona
- Új magyar lexikon. VI. kötet S–Z. 10. kiad. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1962. ISBN 963-05-2809-6
