Szalma
A szalma a szemtermésükért termesztett növények (vagy szűkebb értelemben csak a gabonafélék) cséplése után visszamaradó szár és szárrészek gyűjtőneve.
Típusai és hasznosítása[szerkesztés]
A gabonaszalmák között megkülönböztetünk tavaszi (pl. árpa-, zab-) és őszi (búza-, rozs-) szalmát. A tavaszi vetésű gabonaszalma fehérjetartalma nagyobb, mint az őszi vetésűé, ezért állatok (pl. juh) takarmányozására megfelelőbb. A szalmát ezen kívül gyakran használják istállóban tartott állatok almozására. Az ürülékkel keveredett alom trágyaként (ún. istállótrágyaként) alkalmazható.
A szalma felhasználható fűtésre, tetőfedésre, készülhetnek belőle különféle használati tárgyak (pl. kalap, kosár) valamint papír is. A Székelyföldön ma is élő hagyomány a szalmából készített tárgyak ajándékozása. A szalmabábuk, üvegtartók, virág, kalap, koszorú, feszület, alátét, oldaltáska stb. készítéséhez alakor kétsoros búza kézi vágással kapott szalmáját használják fel. A mákszalmából morfin vonható ki – a módszer kifejlesztése Kabay János nevéhez köthető.
A szalma mint fűtőanyag[szerkesztés]
A szalma fűtőanyagként való használata leginkább Dániában terjedt el, a skandináv ország világelső a szalma energiahordozóként való hasznosításában: 2013-ban több mint 5 milliárd kWh áramot termeltek szalmával, amely több mint 15%-át adta a villamosenegia-felhasználásnak[1]
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Az alábecsült energiaforrás: a szalma. [2014. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. február 12.)
Források[szerkesztés]
- A Pallas nagy lexikona
- Új magyar lexikon. VI. kötet S–Z. 10. kiad. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1962. ISBN 963-05-2809-6
|
Ez a mezőgazdasági témájú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |