Szalma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szalmakalap
Szalmabálák
Az állati ürülékkel keveredett alom istállótrágyaként hasznosul

A szalma a szemtermésükért termesztett növények (vagy szűkebb értelemben csak a gabonafélék) cséplése után visszamaradó szár és szárrészek gyűjtőneve. A gabonaszalmák között megkülönböztetünk tavaszi (pl. árpa-, zab-) és őszi (búza-, rozs-) szalmát. A tavaszi vetésű gabonaszalma fehérjetartalma nagyobb, mint az őszi vetésűé, ezért állatok (pl. juh) takarmányozására megfelelőbb. A szalmát ezen kívül gyakran használják istállóban tartott állatok almozására. Az ürülékkel keveredett alom trágyaként (ún. istállótrágyaként) alkalmazható. A szalma felhasználható fűtésre, tetőfedésre, készülhetnek belőle különféle használati tárgyak (pl. kalap, kosár) valamint papír is. A mákszalmából morfin vonható ki – a módszer kifejlesztése Kabay János nevéhez köthető.

A szalma mint fűtőanyag:

A szalma fűtőanyagként való használata leginkább Dániában terjedt el, a skandináv ország világelső a szalma energiahordozóként való hasznosításában: 2013-ban több mint 5 milliárd kWh áramot termeltek szalmával, amely több mint 15%-át adta a villamosenegia-felhasználásnak [1]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az alábecsült energiaforrás: a szalma. (Hozzáférés: 2014. február 12.)

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]