Tető

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Párizsi háztetők a Sacré Cœurből nézve, a háttérben az Eiffel-toronnyal

Tetőnek az épületet fedő, a falaktól jellemzően különböző anyagú és szerkezetű épületszerkezeti elemet nevezzük. A tető nemcsak fedi az épületet, de védi is azt az időjárás viszontagságaitól, főleg az esőtől és a széltől. A tető a hőszigetelő rendszer kiemelten fontos része, aminek állapota nagyban befolyásolja az épület élettartalmát.

Tetőfedők - Budapest, Kossuth tér 2 - 4 szám, 2014. március 1

Részei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tető három fő része:

Némely tetőtípusokban egy vagy másik fő rész elmaradhat, esetleg az egyes részek összeolvadhatnak.

Fedélszerkezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fedélszerkezet továbbítja a tető súlyából és a tetőre nehezedő terhelésből (szél, hó stb.) adódó erőket az épület teherhordó szerkezeteibe.

A fedélszerkezetek fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1. Az épület fajtája szerint:

2. Anyaguk szerint:

3. Kivitelezésük szerint:

  • monolitikus,
  • szerelt.

4. A szerkezet típusa szerint:

5. Megtámasztásuk módja szerint:

  • Üres fedélszerkezet: közbenső alátámasztás nélküli, alul a vízszintes erők felvételére alkalmas szerkezettel összefogott, szarufapárokból álló, hosszirányban vihardeszkával merevített fedélszerkezet.
  • Torokgerendás fedélszerkezet: torokgerendával megtámasztott, alul a vízszintes erők felvételére alkalmas szerkezettel összefogott, szarufapárokból álló, hosszirányban vihardeszkával merevített fedélszerkezet.
  • Szelemenes fedélszerkezet: olyan fedélszerkezet, amelynél a szarufákat szelemenek támasztják alá.
  • Egy állószékes fedélszerkezet: gerinc alatt állószékkel alátámasztott szelemenes fedélszerkezet.
  • Két állószékes fedélszerkezet: két állószékkel alátámasztott szelemenes fedélszerkezet.
  • Két dűltszékes fedélszerkezet: két dűltszékkel alátámasztott szelemenes fedélszerkezet.
  • Bakdúcos fedélszerkezet: bakdúccal alátámasztott szelemenes fedélszerkezet.
  • Három állószékes fedélszerkezet: három állószékkel alátámasztott szelemenes fedélszerkezet.
  • Egyesített, gerendasoros vagy sűrűgerendás fedélszék: olyan fedélszerkezet, amelynek minden szaruállását kötőgerenda köti össze. A gerendázat egyúttal a födém tartó eleme is lehet (padlásfödémmel egybeépített tetőszerkezet).
  • Kötőgerendás fedélszerkezet: a padlásfödémtől független, a főállásban kötőgerendákkal összefogott fedélszerkezet.
  • Csonka kötőgerendás vagy papucsfás fedélszerkezet: a szilárd padlásfödémmel szerkezetileg összeépített fedélszerkezet, amelynél a kötőgerenda szerepét a födém tölti be.
  • Gyámolított fedélszerkezet: kötőgerendás, a padlásfödémtől független fedélszerkezet, amelynél a kötőgerendát a két szélső alátámasztási helyen felül is még alátámasztják.
  • Függesztőműves fedélszerkezet: kötőgerendás, a padlásfödémtől független fedélszerkezet, amelyben a kötőgerendát egy vagy két helyen függesztőoszlopra kötik az alátámasztás helyettesítésére.
  • Süllyesztett fedélszerkezet: olyan fedélszerkezet, amelynek egyes részei (pl. födém, kötőgerenda) az eresz szintje alatt helyezkednek el.
  • „Alulfeszített” szarufás fedélszerkezet: olyan fedélszerkezet, amelynél a szarufák lehajlását alul elhelyezett feszítő elem csökkenti.
  • Tömör vagy rácsos tartós szaruállású fedélszerkezet: üres vagy taréjban megtámasztott fedélszerkezet, amelyben valamennyi szaruállás méretezett kapcsolatokkal készülő tömör vagy rácsos tartószerkezet.
  • Szelemensoros, tömör vagy rácsos tartós fedélszerkezet: a héjazatot hordó szelemenek tömör vagy rácsos tartókra támaszkodnak.
  • Térbeli rácsos szaruzatú fedélszerkezet: olyan fedélszerkezet, amelynek szaruzat térbeli rácsos tartókból áll.

Fedélhéjazat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fedélhéjazat az épület kívülről is látható része. A fedélhéjazatnak a nap és szél hatását elviselő része a tetőfelület. Egy adott épület tetőfelületeinek együttese a fedélidom. A fedélidom nevezetes részei:

  • gerinc (taréj) — két sík tetőfelület metszésvonala olyankor, amikor ezek egymáshoz viszonyított belső (padlástéri) szöge 180°-nál kisebb;
  • szegély — a tető és a határoló falfelület metszésvonala;
  • csúcs — több gerincvonal találkozó pontja;
  • tetőtér — a tetőfelületek, (ha van, az orom- vagy tűzfal) és a padlásfödém által határolt térrész.

A fedélhéjazatok fajtái a tetőfelület lejtése szerint:

  • sík magastető,
  • lapostető,
  • változó hajlású magas tető (íves magastető),
  • kupolatető.

Sík magastetők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sík magastető olyan, síkfelületekből álló tető, amely síkjainak hajlásszöge 3°-nál nagyobb. A hajlásszöget az alkalmazott héjazat határozza meg.

A sík magastetők fajtái alakjuk szerint:

A nyeregtető két azonos vagy különböző hajlású, összemetsződő tetősíkkal és két oromfallal vagy tűzfallal határolt, többé-kevésbé derékszögű négyszög alaprajzú tető.

A félnyeregtetőnek csak egy tetősíkja van, szükségképpen egyik oldala magasabb a másiknál; ezen az oldalán a padlásteret általában tűzfal határolja.

A kontytető négy azonos vagy különböző hajlású, összemetsződő tetősíkkal és gerinccel határolt, többé-kevésbé derékszögű négyszög alaprajzú tető.

Az oromzatos kontytető olyan kontytető, amelyben a gerincvonal két végén egy-egy kis oromfalat alakítottak ki.

A csonka kontytető olyan kontytető, amelynek kontya az oromfalon az ereszvonalnál magasabban kezdődik.

A manzárdtető (francia tető) tört tetősíkokkal vagy tört és íves tetőfelületekkel képzett nyeregtető vagy kontytető.

A sátortető olyan, többé-kevésbé négyzet alaprajzú tető, amelynek többnyire azonos hajlású tetősíkjait körös tetőcsúcsban metszik össze.

Összetett fedélidomok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fűrészfogtető (shedtető) sík vagy íves tetőfelületekkel képzett félnyeregtetők sora.

Bazilikális tetőnek a fallal, illetve ablaksorral megtört, összetett nyeregtetőt nevezzük.

A kereszttető két, azonos gerincmagasságú, egymásra merőlegesen összemetszett nyeregtetőből kialakult, oromfalas, vízszintes gerinctető.

A tető szerkezeti elemei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Lécezés: a héjazat elemeinek hordására szolgáló, fedésfajtánként meghatározott távolságokban a szaruzatra szegezett vízszintes helyzetű lécek sora.
  • Deszkázat: a szaruzatra vagy a héjazati szelemensorra felszegezett deszkák sora.
  • Héjazati szelemensor: nagyméretű héjazati elemeket hordó, a héjazati elem fajtája szerint meghatározott távolságokban tartóállásonként rögzített vízszintes gerendák sora.
  • Szaruzat: a tető hajlását meghatározó, az ereszvonalra merőleges, a lécezést, illetve deszkázatot hordó gerendák sora.
  • Szarufa: a szaruzat egyik gerendája.
  • Élszaru: a tetőgerincben lévő, a csonka szarukat kiváltó szarugerenda.
  • Vápaszaru, hajlatszaru: a hajlat síkjában lévő, a csonkaszarukat kiváltó szarugerenda.
  • Csonkaszaru vagy simulószaru: a tetőgerincnél vagy a hajlatnál lévő, nem teljes hosszúságú, az élszaruhoz vagy a hajlatszaruhoz illeszkedő szarugerenda.
  • Vízcsendesítő: a szarufa alsó végére szegezett, az eresz közelében a tetőhajlást csökkentő faelem.
  • Vihardeszka: a szaruzat padlástér fele eső síkjára szegezett, ferde helyzetű hosszirányú merevítést szolgáló deszka vagy palló.
  • Taréjfogó, taréjfogópár vagy kakasülő: az egymással kapcsolódó szarufapárokat a taréj közelében összekötő, vízszintes helyzetű deszka vagy deszkapár.
  • Torokgerenda: a fedélszékek szarufapárjait kitámasztó, vízszintes gerenda a szarufák lehajlásának megakadályozására.
  • Szelemen: a tetősíkkal párhuzamos, a szarufákat alátámasztó, hosszirányú merevítést adó, vízszintes helyzetű gerenda.
  • Talpszelemen: az eresznél a szarufák alsó megtámasztását biztosító szelemen.
  • Középszelemen vagy derékszelemen: a szarufákat a talp- és a taréjszelemenek között alátámasztó, a szaruzat lehajlását megakadályozó, a fedélszék jellegét meghatározó szerepű szelemen.
  • Taréjszelemen: a szarufákat a taréj alatt alátámasztó szelemen.
  • Taréjdeszka vagy- palló: a szarufákat a taréj alatt megtámasztó, taréjszelement pótló deszka vagy palló.
  • Állószelemen: olyan szelemen, amelynek keresztmetszetében a hosszabb oldalak függőlegesek.
  • Dűltszelemen: olyan szelemen, amelynek keresztmetszetében a hosszabb oldalak nem függőlegesek.
  • Fekvőszelemen: olyan szelemen, amelynek keresztmetszetében a hosszabb oldalak vízszintesek.
  • Oszlop: nyomó vagy húzó igénybevételnek kitett, többnyire a szelemen vagy a vízszintes szerkezeti elem (gerenda) terhét hordozó szerkezeti elem.
  • Állóoszlop: függőleges helyzetű, az állószelement vagy a vízszintes gerendát alátámasztó, illetve tartó oszlop.
  • Dűlt oszlop: nem függőleges helyzetű, a dűltszelement alátámasztó oszlop.
  • Függesztő oszlop: alul nem támaszkodó, kizárólag húzott szerkezeti elem.
  • Mellszorító: a függesztőmű vízszintes, függőleges oszlopokhoz csatlakozó, nyomásra igénybevett szerkezeti eleme.
  • Dúc vagy támasz: az oszlop oldalirányú megtámasztására szolgáló, ferde, nyomásra igénybevett szerkezeti elem.
  • Könyökfa vagy karpánt: a szelemen szabad fesztávolságát csökkentő, az oszlopokra támaszkodó, ferde, nyomott szerkezeti elem.
  • Hónaljfa: az oszlopon a szelemen felfekvését kiszélesítő, ferde dúcszerű, rövidebb könyökfa.
  • Nyeregfa: a szelemen felfekvési felületét megnövelő vízszintes helyzetű gerenda.
  • Fogópár, cimborapár: két vízszintes helyzetű palló vagy gerenda, amelyek a szembenálló szarufákat, a szelemeneket és az oszlopokat összefogják.
  • Gáncsfa: teherhordó szerkezeti elemre külön felerősített, a terheket közvetítő, rövid gerenda-, pallóvagy deszkadarab.
  • Szék: a szaruzatot alátámasztó szerkezeti egység.
  • Állószék: állóoszloppal képzett szék.
  • Dűltszék: dűltoszloppal képzett szék.
  • Bakdúc: dűlt oszlopot megtámasztó dúc.
  • Kötőgerenda: olyan vízszintes tartógerenda, amely a szarufák oldalirányú szétcsúszását akadályozza meg és a fedélszerkezet terheit közvetíti az alatta lévő teherhordó szerkezeteknek.
  • Kötőgerenda-csonk vagy papucsfa: egyes szerkezeti elemek terheit a szilárd födémre közvetítő teherelosztó elem.
  • Fiókgerenda: a mellék szaruállások szarufáinak bekötésére szolgáló vízszintes gerendadarab, amely a fiókváltó gerendába csatlakozik.
  • Fiókkiváltó gerenda: a fiókgerendákra merőleges, azok terheit a kötőgerendának átadó vízszintes teherhordó elem.
  • Sárgerenda: a falazaton elhelyezett, a fedélszék terheit közvetítő vízszintes gerenda vagy palló.
  • Homlokdeszka: ereszképzésre szolgáló, a kötő- és a fiókgerendák végére szögezett, közel függőleges síkban elhelyezett deszka.
  • Ereszdeszka: az ereszdeszkázat eleme.
  • Csüngőeresz vagy csüngőpárkány: a homlokzati síkon túlnyúló szarufákkal képzett eresz.
  • Gerendaeresz vagy gerendapárkány: a homlokzati síkból kinyúló kötő- és fiókgerendákkal, illetve a szarufákra erősített deszkákkal vagy lécekkel kialakított vízszintes felületű eresz.
  • Császárfa: sátor-vagy toronytetőnél a csúcs alatti oszlop, esetleg függesztőoszlop
  • Szaruállás: a szarufák által meghatározott függőleges síkban elhelyezkedő szerkezeti egység.
  • Fő szaruállás: a fedélszerkezet azon keresztmetszete, amely a szelemenek alátámasztásának rendszerét meghatározza.
  • Mellék szaruállás: szelemennel alátámasztott szaruállás.
  • Csonka szaruállás: nem teljes keresztmetszetű szaruállás.
  • Fő szaruállásköz: két főszaruállás közötti távolság.
  • Szaruállásköz: a szomszédos szarufák tengelytávolsága.
  • Függesztőmű: olyan tartószerkezet, amelyben a kötőgerenda a függesztő oszlopon függ. A felkötések száma szerint egyszeres vagy kettős lehet.
  • Feszítőmű: olyan tartószerkezet, amelynél a vízszintes tartógerendát egy vagy több pontban alulról támasztó, fölfeszített dúc tartja.
  • Oromdeszka: nyereg- és félnyeregtetőknél az oromfalon túlnyúló tetősík lezárására a lécezéshez, a szarufához vagy a szelemenekhez szegezett deszka.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]