Ürülék
 |
Ezt a szócikket egy, a témában jártas személynek vagy szakértőnek át kellene olvasnia, ellenőriznie a szövegét, tartalmát – részletek a cikk vitalapján. |
Az ürülék vagy latinosan fécesz (faeces) az állati vagy emberi emésztés végbélen keresztül távozó végterméke.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Elnevezései
Az állati ürülék neve általában bélsár; a mezőgazdaságban felhasznált, elsősorban növényevő állatoktól származó ürülék a trágya, a vadászok hagyományosan a latin excrementum szót használták rá. Az ürülék tudományos-orvosi elnevezése az embernél széklet, fekália (fecalia), emberi ürülék, emberi végtermék. Köznapi, bizalmas, kissé gyerekes elnevezés a kaki vagy kaka. Alpári, durva kifejezés a szar. Semleges (se nem túl tudományos, se nem túl gyerekes vagy durva) köznapi kifejezés magyarul nem létezik, hasonlóan az intim szférába tartozó más fogalmakhoz (például a nemi szervek vagy a nemi élet kifejezései).
[szerkesztés] Emberi ürülék
Embereknél az egyén és a körülmények függvényében 2-3 naponta egytől napi több alkalomig történhet székelés. Az ürülék megkeményedése a rutinművelet megnehezedését és meghosszabbodását okozza, ez a székrekedés.
A széklet kinézete, mérete, színe, állaga és szaga nagy változatosságot mutat, elsősorban a táplálék és az egészségi állapot függvénye. Normálisan félkemény, nyálkás felszínnel. Barna színét az epével ürült bilirubin bomlástermékei, legfőképpen a szterkobilin okozza. A bilirubin az elpusztult vörösvértestekből kiszabaduló hemoglobin bomlásterméke.
Újszülötteknél az ürülék kezdeti sárgászöld színe a meconium hatása. Amíg az újszülött szopik, világossárgás marad, és szaga sem kellemetlen mindaddig, amíg a baba el nem kezd nagy számban más ételeket is enni. Végül elnyeri ismerős barna színét.
Életünk folyamán számos különböző fajtájú ürülékkel találkozhatunk. A zöldes szín az ürülék beleinken keresztüli gyors áthaladásának vagy nagy mennyiségű kék vagy zöld táplálék bevitelének a következménye. Az ürülék agyagszerű megjelenése a bilirubin hiányát jelzi.
[szerkesztés] Szag
Az ürülék visszataszító szaga bakteriális működés következménye. A kén-hidrogén mellett a bélflóra számos kén-, nitrogén- és foszfortartalmú szerves vegyületet is előállít, főként indol-, szkatol- és tiolvegyületeket, melyek közös tulajdonsága a penetráns szag. Ezek az anyagok a bélszélben is megtalálhatóak. Az élelmiszerek egyes illatos adalékanyagai, például fűszerek hozzájárulhatnak az ürülék végső szagának a kialakításához. Számos kereskedelmi termék létezik az ürülék szagának az enyhítésére. Az ürülék szaga valószínűleg azért erősen riasztó az emberek számára, mert érintése vagy fogyasztása fertőzést okozhat.[1] Egyes koprofág állatok és személyek számára az ürülék vonzó is lehet.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Hivatkozások
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Olvasmányok
- Werner Pieper: Kakadémia. Az emberi ürülék kultúrtörténete (Háttér, 1997) ISBN 963-8128-24-0
- Dominique Laporte: History of shit (A széklet története) (MIT Press, 2000) ISBN 0-262-12225-1 (angolul)
[szerkesztés] Irodalmi művek
- Gvadányi: Rontó Pál, elbeszélő költemény (1793).
- Michel de Ghelderode: Pokoli pompa, színmű (1937).
- Salvador Dali: Egy zseni naplója, avantgarde önéletírás (2009).
- Deme Zoltán: Türannia, fekete komédia (2009).
[szerkesztés] Filmek
- Pier Paolo Paolini: Salo, avagy Szodoma 120 napja (1975).
