Fénymag

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fénymag
a növény
a növény
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Csoport: Commelinidae
Rend: Perjevirágúak (Poales)
Család: Perjefélék (Poaceae)
Alcsalád: Kölesformák (Panicoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Köles (Paniceae)
R.Br. (in Flinders)
Nemzetség: Phalaris
L.
Faj: P. canariensis
Tudományos név
Phalaris canariensis
L. (1753)
Szinonimák
  • Phalaris aquatica Delile ex Boiss. [Invalid]
  • Phalaris avicularis Salisb. [Illegitimate]
  • Phalaris canariensis subsp. typica Posp., Fl. Oesterr. Küstenl. 1: 59 (1897), nom. inval.
  • Phalaris canariensis f. bracteata Jansen & Wacht.
  • Phalaris canariensis f. colorata Jansen & Wacht.
  • Phalaris canariensis var. debilis Tocl & Rohlena
  • Phalaris canariensis var. nigra Stokes
  • Phalaris canariensis var. subcylindrica Thell.
  • Phalaris canariensis var. tenuis Jansen & Wacht.
  • Phalaris canariensis var. villosula Jansen & Wacht.
  • Phalaris canariensis f. vivipara Junge
  • Phalaris ovata Moench [Illegitimate]
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Fénymag témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fénymag témájú kategóriát.

A fénymag vagy kanáriköles (Phalaris canariensis) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának a perjevirágúak (Poales) rendjébe, ezen belül a perjefélék (Poaceae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fénymag őshazája a Kanári-szigetek és a Földközi-tenger térségének nyugati része, köztük Észak-Afrika is. Őshazájára a fényben gazdag mediterráneumra, nemcsak magyar neve, hanem a fény iránti igényessége is emlékeztet. Szívós növényfaj, a hőre, a tápanyagra, a talajnedvességre sem érzékeny, hiszen elvadult állományai találhatók a Kaukázusban. Ezt a növényt, a világszerte termesztik és sok helyen el is vadult. Vad állományai találhatók: az Azori-szigeteken, Dániában, Svédországban, az Egyesült Királyságban, Ausztriában, Belgiumban, Fehéroroszországban, Albániában, Bulgáriában, Horvátországban, Szlovéniában, Franciaországban, Spanyolországban, Észtország, Törökországban, Mexikóban, Kolumbiában, Peruban, Chilében, Argentínában, Hawaiin és Új-Zélandon. A fő fénymagot termesztő országok: Kanada, az Amerikai Egyesült Államok, Argentína, Csehország, Hollandia és Magyarország.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az élőhelyi viszonyoktól függően, a fénymag termete eltérő. Általában a főhajtásokból és mellékhajtásokból álló, merev, sima, felálló szalmaszára 30-100 centiméter magas. Ennek csúcsán fejlődnek ki a tojásdad alakú, felálló, 15-16 milliméter hosszú bugavirágzatok (füzéres fürtvirágzatok). A virágok széllel porozódnak, idegen virágportól termékenyülnek, de kis számban öntermékenyítő egyedek is előfordulnak. A kemény, erősen lapított, szorosan összenyomott füzérkék éréskor széttöredeznek, a pelyvalevelek éréskor szétnyílnak, s a mag könnyen kipereg közülük. A virágból a bibe lép ki előbb, s csak később jelennek meg a porzók. Szemtermésének a fala összenőtt a maghéjjal; a fellevélből alakult toklászok rajta maradnak a termésen.

Termesztése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországi termesztése tápanyagokban gazdag, jó minőségű talajokon lehet sikeres. Magjának kicsiny mérete miatt kellően eldolgozott, megfelelően tömörített talajban készített magágyat kíván. Április elején, 1-1,5 centiméter mélységben olyan sűrűn vetjük, mint a gabonát. A vetőmagszükséglet 50-55 kilogramm hektáronként. A fénymag tápanyagigényes növény, olyannyira, hogy a vegetáció ideje alatt folyamatos nitrogénellátást kíván. Tenyészideje 110-120 nap; az aratását viaszéréskor gabonakombájnnal végezhetjük. Termése, a talajtól és az időjárástól függően, akár 1-2 tonna hektáronként is lehet.

Fő kártevője az Oulema melanopus nevű bogár, amely ellen azonban foszforsavészteres kezeléssel harcolhatunk.

Mindegyik díszmadarunk szívesen fogyasztja a fénymagot. A fénymag termesztése, főképpen a madáreleségként hasznosított mag iránti kereslet kielégítésének eredménye.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]