Bibe

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A magház helyzete a virágban vázlatosan: I. felső állású magház; II. középső állású magház; III. alsó állású magház; a betűk jelentése: a – porzótáj; g – termőtáj; p – sziromlevelek; s – csészelevelek; r – vacok
Középen a termőtáj, körülötte a porzók egy tulipán virágában

A bibe (stigma) a zárvatermők virágában a termőtáj legfelül elhelyezkedő része. A termőtáj további részei a magház (ovarium) - amelyben a magkezdemények fejlődnek -, és a bibeszál (stylus). Ha a bibeszál hiányzik, ülő bibének hívják.[1]

A bibén a protodermából – az bőrszövetet létrehozó „előszövet” – kialakuló bőrszövet mirigyepidermisszé differenciálódik, a sejtek papillásan kidomborodnak, és felületüket kutikula borítja. A bibeepidermisz cukros váladékot választ ki, amely a rákerülő virágporszemet (pollen) tömlőhajtásra indítja. A bibe tehát strukturálisan és funkcionálisan is nektáriumnak tekinthető. A bibe epidermisze alatt parenchimatikus szöveteket – azaz alapszöveteket – találunk, melyek ugyancsak gazdag plazmájúak, és mirigyszövetté alakulnak át.

Bibe vagy porfogó (stigma), a bibeszál fölső, vastagabb vége; a hímpor fölfogására való.


Bibe ingerlékenysége és mozgása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szivarfafélék, nevezetesen a bohócvirág (Mimulus), Martynia, csikorgófű (Gratiola officinalis), örökzöld trombitacserje (Bignonia capreolata) szétterjedő bibéjének az a sajátsága, hogy hozzá érve, összecsapódik, majd lassan újra szétnyílik. Ez a működés a növénynek fennmaradása és szaporodása tekintetében nagyon célszerű, mert a termékenyülést biztosítja. A (Torenia asiatica L.) bibéje, amikor hímpor ráhull, rögtön összecsukódik, majd néhány nap múlva ismét szétnyílik, de ezután már érzéketlen.

Bibekar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bibének két megnyúlt ága, pl. az ajakosak vagy a fészkesek virágában. Bibekonty, békakonty (Listera ovata).

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Felhősné Dr. Váczi Erzsébet (szerk.): Növényszervezettan. Budapest, 1999 p.242.