Madagaszkár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Madagaszkári Köztársaság
Repoblikan'i Madagasikara
République de Madagascar
Madagaszkári Köztársaság zászlaja
Madagaszkári Köztársaság zászlaja
Madagaszkári Köztársaság címere
Madagaszkári Köztársaság címere
Nemzeti mottó: Tanindrazana, Fahafahana, Fandrosoana
(magyarul: Haza, Szabadság, Haladás)
Nemzeti himnusz: Ry Tanindrazanay malala ô
Madagascar on the globe (Madagascar centered).svg

Fővárosa Antananarivo
d. sz. 18° 55′, k. h. 47° 31′
Államforma Parlamentáris köztársaság
Vezetők
Elnök Andry Rajoelina
Miniszterelnök Omer Beriziky
Hivatalos nyelv malgas, francia
Függetlenség Franciaországtól
1960. június 26.

Tagság ENSZ, Afrikai Unió (tagsága felfüggesztve), IMF, Frankofónia
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 55
Becsült 21 263 403 fő (2012. július)
Rangsorban 55
Népsűrűség 35,2 fő/km²
GDP 2011-es adatok
Összes 20,610 (118)
PPP: 16,228 milliárd
Egy főre jutó 943 (169)
HDI (2004) 0,509 (143) – közepes
Földrajzi adatok
Terület 587 041 km²
Rangsorban 45
Víz 0,13%
Időzóna EAT (UTC+3)
DST (UTC+3)
Egyéb adatok
Pénznem Madagaszkári ariary (MGA)
Nemzetközi gépkocsijel RM
Hívószám 261
Internet TLD .mg

Madagascar-CIA WFB Map.png

Madagaszkár (régebbi nevén: Malgas Köztársaság, malgasul: Repoblikan'i Madagasikara, franciául: République de Madagascar), egy szigetország az Indiai-óceánon, az Afrikai kontinens délkeleti partjánál. A nemzet magába foglalja Madagaszkár szigetét, melynek területe 587 041 négyzetkilométer, és ezzel a világ negyedik legnagyobb szigete. Az országhoz továbbá számos kisebb sziget is hozzátartozik. Miután a sziget korán elvált minden más kontinenstől, a növény- és állatvilág teljes elszigeteltségben tudott fejlődni, ezért az itteni élővilág igen egyedinek számít. Következésképpen, Madagaszkár indokolható álláspontok szerint egy önálló kontinensnek számít, mivel az itt élő fajok 90 százaléka endemikus élőlénynek számít, azaz sehol máshol a Földön nem található meg.

A kutatók régen azt hitték, hogy Madagaszkár az I. e. 200 és 500 között települt be, a Borneó szigetéről érkező népekből, majd később a Mozambikból letelepült bantu népből. Ez az elmélet mára megdőlt, a benépesítést mai kutatások 1200 körülre teszik (lásd a történeti részt). Az ország kultúrájában jelentős szerepet töltöttek be, és ma is töltenek, a bevándorlók, az arabok, a kelet-afrikaiak, a malájok és a jávaiak, valamint az indiaiak, kínaiak és az európaiak (elsősorban a franciák). Az itteni őshonos népnek a malgasok számítanak.

A 19. században a francia-hova háborúban Franciaország annektálta Madagaszkárt, azaz egyesítette magával, ezzel az ország szuverenitása megszűnt, és a 103 éve uralkodó Merina-monarchia tagjait a franciák Algériába száműzték. A második világháborúban a „Madagaszkár-terv” keretében a németek valamennyi zsidót az országba deportálták volna, ám erre sosem került sor. Franciaország vereséget szenvedtével az országot a Vichy-kormány vezette. Attól félve, hogy a japánok tengeralattjáró támaszpontot létesítenek Madagaszkáron, a brit csapatok hat hónap alatt visszafoglalták a szigetet a franciáknak. Az 1947-es franciák elleni felkelésben több mint 90 ezer ember vesztette életét, majd a felkelés leverésével a francia reformok után az ország még több mint tíz évig állt fönt mint francia gyarmat. 1960. június 14-én jött csak el a független állam kikiáltása, melynek neve Malgas Köztársaság volt. A mai Madagaszkári Köztársaság 1992 óta létezik hivatalosan, az államforma, parlamentáris köztársaság és a főváros Antananarivo.

2011-ben az ország népessége becslések szerint közel 22 millió fő, és ennek majd 90 százaléka él kevesebb mint napi két dollárból. Madagaszkári nyelve, a malgas az ausztronéz nyelvcsaládba tartozik, bár az országnak két hivatalos nyelve van, a lakosság túlnyomó többsége az ausztronéz nyelvcsaládba tartozó malgas nyelvet beszéli. A másik hivatalos nyelv a francia. A lakosság nagy része ragaszkodik a hagyományokhoz és a hiedelmekhez, valamint a valláshoz, ami az ország túlnyomó részén a kereszténység. A kormány stratégiai fejlesztésnek tűzte ki, az ökoturizmus, a mezőgazdaság és a nagyobb beruházások, mint például az oktatás és az egészségügy fejlesztését, valamint a nemzetközi kereskedelem körének szélesítését.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régészek korábbi becslése szerint Madagaszkár I. e. 200 és 500 között települt be, amikor Délkelet-Ázsiából, valószínűleg Borneó vagy Dél-Celebesz szigetéről, tengerjáró népek érkeztek katamaránokon. Ugyanakkor vagy röviddel később érkeztek bantu telepesek a Mozambiki-csatornán át. Az írott történelem a 7. században kezdődik, amikor muszlim kereskedők telepedtek le az északnyugati parton és a malgas nyelvet arab betűkkel (sorabe írás) kezdték írni. A középkori törzsfőnökök kereskedelmi kapcsolatai elérték Kelet-Afrikát, Közel-Keletet és Indiát. Nagy törzsfőnökségek uralták a sziget számottevő területét.

Legújabb kutatások azt mutatják, hogy az emberek Madagaszkárt alig 1200 körül népesítették be.[1]

Az európaiakkal az első kapcsolatfelvétel 1500-ban volt, amikor Diogo Dias portugál kapitány elérte a szigetet, azután, hogy hajója különvált az Indiába tartó flottától. A portugálok kereskedtek a szigetlakókkal, „Sāo Lourenço” (Szent Lőrinc) néven ismerték. 1665]-ben Francois Caron, az újonnan alakult Francia Kelet-indiai Társaság főigazgatója Madagaszkárra vitorlázott. A madagaszkári gyarmatalapítási kísérlet kudarcba fulladt, de a közeli Bourbon (ma Réunion) és Ile-de-France (ma Mauritius) szigeten kikötőt létesítettek. A 17. század vége felé a franciák kereskedelmi állomásokat nyitottak a keleti parton.

1774-től 1824-ig Madagaszkár kalózok, köztük amerikai kalózok vadászterülete volt, akik madagaszkári rizst szállítottak Dél-Karolinába. Sok európai tengerész szenvedett hajótörést a sziget partjainál, köztük Robert Drury, akinek az útleírása a dél-madagaszkári élet jó leírása a 18. századból. Erre az időre esik Benyovszky Móric „királysága”.

Az 1790-es évektől kezdve merina uralkodók kiterjesztették hegemóniájukat a sziget legnagyobb részére, beleértve a partvidéket is. 1817-ben a merina uralkodó és Mauritius brit kormányzója megállapodott a rabszolga-kereskedelem betiltásáról, amelynek pedig fontos szerepe volt Madagaszkár gazdasági életében. Kárpótlásként a sziget brit katonai és pénzügyi segítséget kapott. A brit befolyás megmaradt a következő évtizedekben is. Akkoriban a merina udvar áttért a kereszténységre, presbiteriánus, kongregacionalista és anglikán vallás terjedt el körükben. A brit haditengerészet az Indiai-óceánon véget vetett az arab rabszolga-kereskedelemnek. A merina állam meghódította az addig független törzsi államokat, egyesítette a szigetet.

Egy francia plakát a Madagaszkári háborúról

Franciaország 1883-ban megtámadta Madagaszkárt az első francia-hova háborúban, amely francia állampolgárok elkobzott vagyona miatt tört ki. (A hova a három merina osztály egyike volt, ezek: andriana - arisztokrácia, hova - köznép, andevo - rabszolgák, a hova szót a franciák hibásan alkalmazták a merinák összességére.) A háború végén Antsiranana (Diego Suarez) várost és az északi partot Franciaországhoz csatolták, és Joseph-François Lambert örökösei 560 000 aranyfrank kárpótlást kaptak. 1890-ben a britek hivatalosan tudomásul vették a Madagaszkár feletti francia védnökséget.

1895-ben francia hadoszlop szállt partra Mahajangában (Majunga) és a fővárosba, Antananarivóba menetelt. A város védői meglepték őket, és visszaverték a támadókat a keleti part közelébe. A második francia-hova háború végéig 20 francia katona halt meg harcban, és 6000 maláriában és más betegségekben.

Philibert Tsiranana, az első Madagaszkári elnök (1960–1972)

Az ellenségeskedések után a francia parlament Madagaszkár annektálására szavazott 1896-ban. A 103 éves merina monarchia véget ért, a királyi családot Algériába száműzték. 1904 decemberében az orosz balti flotta Antsiranana (Diego Suarez) kikötőjében vételezett szenet és ellátmányt, mielőtt elindult volna végzetes útjára Csuzima felé. Indulás előtt az orosz tengerészeknek a parton kellett hagyniuk az általuk vásárolt állatokat: majmokat, óriáskígyókat és egy krokodilt.

A második világháború idején madagaszkári katonák harcoltak Franciaországban, Marokkóban és Szíriában. Franciaország megtámadása előtt a németek azt tervezték, hogy valamennyi európai zsidót Madagaszkárra deportálják. Ez volt a „Madagaszkár-terv”. A tervezett akcióra soha nem került sor. Amikor Franciaország vereséget szenvedett Németországtól, Madagaszkárt a Vichy-kormány igazgatta. Az a veszély fenyegetett, hogy Japán tengeralattjáró támaszpontot létesít a helyi hatóságok jóváhagyásával. Hogy ezt megakadályozzák, brit csapatok hat hónap leforgása alatt elfoglalták a sziget stratégiai jelentőségű pontjait (ez volt az Ironclad hadművelet), majd átadták azokat a szabad francia haderőnek (Forces françaises libres, FFL).

1947-ben több hónapig tartó nemzeti felkelés tört ki a franciák ellen. A heves harcokban 90 000 ember vesztette életét. 1956-ban a franciák reformokat vezettek be, és Madagaszkár békésen haladt a függetlenség felé. 1958. október 14-én kiáltották ki a Malgaszi Köztársaságot autonóm államként a Francia Közösségen belül. Az ideiglenes kormány időszaka az alkotmány 1959-es elfogadásával és a teljes függetlenség 1960. június 26-i kikiáltásával ért véget. A függetlenség után évtizedekig Afrika egyetlen jelentősebb szociáldemokrata pártja kormányozta az országot. A politikai harcok parlamentáris keretek között zajlottak.


Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 587 041 négyzetkilométernyi területével Madagaszkár a világ 45. legnagyobb országa, és a negyedik legnagyobb szigete. A központi magasföld jellegzetes tájain kopár dombok között a völgyekben teraszos rizstermesztés folyik. Madagaszkár tengerszint feletti magassága 750 és 1350 méter között van. Az országban több magasabb hegység is megtalálható, itt a csúcsok magassága meghaladja a 2400 métert. A legmagasabb hegy a 2876 méter magas Maremokotro. A lakosság zöme a felföldön él. Madagaszkár keleti részére meredek lejtő vezet a parti síkságra. Az Indiai-óceán tengerpartját lagúnák szegélyezik, melyek jó természetes kikötőket nyújtanak. Az ország nyugati felé kevésbé meredek a lejtő a nyugati parti síkság felé. Ez a sziget szélárnyékban lévő, száraz oldala. A lakosság ezen a részen ritkább, az eredeti természeti környezet kevésbé bolygatott.

Madagaszkár szigete elég nagy ahhoz, hogy tekintélyes méretű folyók legyenek rajta. Az emberi tevékenység nyomán a talajerózió erős a szigeten, vagyis a folyók sok hordalékot szállítanak. A hordalékot a parti síkságon rakják le. A feltöltődő folyók árvízveszélyt okoznak a parti településeken. A folyótorkolatokban levő kikötőknek is súlyos gondot okoz a jelenség. A keleti part természetes lagúnáit és mesterséges víztározóit a Canal des Pangalanes nevű, 460 km hosszú csatorna köti össze.

1990 óta a természeti világörökség része Tsingy de Bemaraha Természetvédelmi Terület. 2007-ben Atsinanana esőerdői gyűjtőnéven hat nemzeti parkot nyilvánítottak világörökséggé. Ezek: a Marojejy, Masoala, Ranomafana, Zahamena, Andohahela, Andringitra nemzeti parkok.


Változó Madagaszkári táj: teraszos rizs termesztés az ország középső részén;
Változó Madagaszkári táj: teraszos rizs termesztés az ország középső részén;
a sivatagszerű Isalo Nemzeti Park síkságai;
a sivatagszerű Isalo Nemzeti Park síkságai;
majomkenyérfák Morondava város közelében;
majomkenyérfák Morondava város közelében;
a keleti oldal esőerdői;
a keleti oldal esőerdői;
a szintén a keleti parti, tüskés-erdők
a szintén a keleti parti, tüskés-erdők

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két gyűrűsfarkú maki, amik a legismertebb madagaszkári makifajok
Két gyűrűsfarkú maki, amik a legismertebb madagaszkári makifajok
A Fossza Madagaszkár legnagyobb ragadozója
A Fossza Madagaszkár legnagyobb ragadozója

Madagaszkár éghajlata trópusi. Az uralkodó passzátszél keletről fúj, emiatt a szigetnek van szélnek kitett és szélárnyékos oldala. A szélnek kitett keleti oldalon az évi csapadékmennyiség maximuma 4000 mm, ami a nyugati oldalon 500 mm-re csökken. Két évszak van. A forró esős évszak, ami novembertől áprilisig tart, és az év többi részére pedig hűvösebb, szárazabb időjárás jellemző. Időnként trópusi ciklonok pusztítanak.

Ökológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Madagaszkár szigete nagyon régen elvált minden más kontinenstől. Indokolható álláspont szerint tulajdonképpen önálló kontinensnek számít. Emiatt élővilága igen egyedi. Nagyjából 10 000 növényfaj él a szigeten, és ennek 90% endemikus, azaz csak itt található meg. Számos félmajomfajta honos itt, például a véznaujjú maki, gyűrűsfarkú maki, stb. További helyi állatfajták, a tanrek, különböző cibetmacskák (elsősorban a kígyókra vadászó madagaszkári mungó), denevérek, boakígyók, leguánok, kaméleonok. Érdekesség, hogy Madagaszkáron afrikai nagyvad és mérges kígyó nincs, az itteni legnagyobb ragadozó a fossza, amelynek hossza 70–80 cm, súlya 5,5–8,6 kg.

A szélnek kitett keleti lejtőket és parti síkságokat eredetileg trópusi esőerdő borította, melyet nagyban veszélyezteti az erdőirtás. A nyugati, szárazabb oldalon trópusi lombhullató erdők honosak, a legszárazabb vidékeken félsivatagi tüskés bozótok. Itt a lakosság ritka, az erdőpusztulás nem olyan nagymérvű, mint keleten, de jelen van. Errefelé ma is honos az égetéses-irtásos földművelés. A lecsupaszított talajt az erózió veszélyezteti. Gyakran előfordul, hogy úgy lepusztul a talaj, hogy ott már semmiféle növényzet nem tud megkapaszkodni. A folyókba mosódott hordalék meg a folyók mentén élőknek okoz sok gondot, árvízveszélyt és a kikötők feltöltődését.


Az Isalo Nemzeti Park az esős évszakban
Az Isalo Nemzeti Park az esős évszakban


Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1998-ban az elnök hivatali ideje, a parlament és a miniszterelnök hivatali ideje 5 évre módosult.

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Madagaszkár régiói
Régiók Tartomány Népesség
2001-ben
Diana (1), Sava (2) Antsiranana 1 188 500
Itasy (3), Analamanga (4), Vakinankaratra (5), Bongolava (6) Antananarivo 4 637 000
Sofia (7), Boeny (8), Betsiboka (9), Melaky (10) Mahajanga 1 734 000
Alaotra-Mangoro (11), Atsinanana (12), Analanjirofo (13) Toamasina 2 593 000
Amoron'i Mania (14), Haute Matsiatra (15), Vatovavy-Fitovinany (16), Atsimo-Atsinanana (17), Ihorombe (18) Fianarantsoa 3 366 000
Menabe (19), Atsimo-Andrefana (20), Androy (21), Anosy (22) Toliara 2 229 550
Madagascar-regions.png

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Madagaszkár népessége nagyrészt afrikai és ausztronéz származású, ám a kultúrán keresztül észrevehető ausztronéz kisebbség a hegyekben él.

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még: a Madagaszkár városai cikket

Budapest
Antananarivo
Toamasina
Toamasina

Rang Város Tartomány Népesség
1
Antananarivo
Antananarivo
1 391 506
2
Toamasina
Toamasina
206 390
3
Antsirabe
Antananarivo
182 804
4
Fianarantsoa
Fianarantsoa
167 240
5
Mahajanga
Mahajanga
154 670
6
Toliara
Toliara
115 328
7
Antsiranana
Antananarivo
82 944
8
Antanifotsy
Antananarivo
70 625
9
Ambovombe
Toliara
66 818
10
Amparafaravola
Toamasina
51 520


Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Antsirabe katedrálisa

A malgas nyelv (a francia és az angol mellett) Madagaszkár hivatalos nyelve, 13 millióan beszélik a szigeten. A nyelvészek először úgy gondolták, hogy ez a nyelv az afrikai nyelvek családjába tartozik, de kiderült, hogy igazából egy maláj-polinéz nyelv. Valószínűleg az indonéziai bevándorlóktól származik, akik kb. 800 éve érkeztek a szigetre.

  • 52% helyi vallású
  • 23% római katolikus
  • 18% Protestáns
  • 7% muzulmán

Az országban tizennyolc maláj-polinéz eredetű törzs él. A külső megjelenésükben nem sokkal különböznek az afrikai feketéktől. Legjelentősebb törzsek a merina (26%), a betsimisaraka (10-15%), betsimao (12%), míg a hova, a szakalava, a nem-malgas lakosság mindössze 2-2%-ot tesz ki.[2]

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel az ország Afrika egyik legszegényebb állama, az általános társadalombiztosításra és az egészségügyi ellátásra nincs pénz.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Antananarivo az ország gazdasági központja is

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Madagaszkár a Föld egyik legfejletlenebb és legszegényebb állama. Ásványkincsekben (grafit, vasérc, csillámpala, féldrágakövek, urán, króm, titán) gazdag. Iparát az élelmiszer- és textilipar, valamint a gépkocsi-összeszerelés alkotja. Az ország lakosságának nagy része a mezőgazdaságból (rizs és manióka termesztése), valamint halászatból és fakitermelésből él. Ebből származik a nemzeti jövedelem harmada, és az export 70%-a. A külföldi tulajdonban lévő ültetvényekről sok árut (bors, szegfűszeg, vanília, kávé, dohány, cukornád) visznek a világ minden tájára.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rizsföld egy ház előtt

A lakosság 80%-a a mezőgazdaságból él. Az export négyötödét - elsősorban kávét, szegfűszeget, vaníliát, borsot, halkészítményeket - az agrárszektor termeli, de nem tud elegendő alapélelmiszert előállítani.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országban sok kitermelésre érdemes természeti kincs van (krómérc, grafit, csillám, kvarc, drágakövek, arany), de ezeknek csak egy részét bányásszák. A legfontosabb energiahordozó a vízi erő. A legfőbb iparág a hazai agrártermékeket feldolgozó élelmiszer- és textilgyártás. Van vegyipar, fém- és építőanyag-ipar, valamint kőolaj-feldolgozás is.

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főbb importcikkek: gépek, gépjárművek, kőolaj, élelmiszer. Az országnak export árualapja alig van. Kis mennyiségben exportálnak zebukat Réunionra és Mauritiusra; a Fűszer-sziget, az északi Nosy Bé cukron, rumon és vanílián kívül ilang-ilangot, parfümalapanyagot is exportál.

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Toamasina kikötője

Az úthálózat 50 000 km, de ebből csak 5000 km aszfaltozott. A két vasútvonal hossza 900 km; a központi fennsíkot a legfontosabb kikötővel, Toamasinával, illetve a keleti parton lévő Manakarával kötik össze. A legnagyobb nemzetközi repülőtér Antananarivóban van.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kisiskolások órán

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános tankötelezettség 6-tól 14 éves korig van. A lakosság 1/3-a analfabéta. Antananarivónak van egyeteme.

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UNESCO szerint a világ kulturális örökségének része Ambomihanga Királydombja "(Kék domb)".

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy fiú játszik a kabosy-n, amely a mandolinhoz hasonló hangszer

.

Igen fejlett a faragóművészet; elsősorban a sírokat díszítik. Híresek a mahafalik figurákkal díszített faragott oszlopai, a szakalavák erotikus sírszobrai, az antandroyok gazdag sírfestészete.

A madagaszkári irodalom igen későn született, elsősorban francia nyelven. Jean-Joseph Rabearivelo (1903–1937) és Jacques Rabemananjara (1913–) főként költészetük révén ismertek.

A zenében erős az indonéz befolyás. Elterjedtek a különféle citerák, például a celebeszi háromhúrú lokango voatavo. Különlegesség a bambuszrudakból készült citera, a valiha, melynek nagy szerepe van a vallásos szertartásokban is. A nyugati partvidéken erősebb az afrikai hatás.

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Madagaszkár jellegzetessége a mindenütt elterjedt, igen intenzív őskultusz. A sírok megépítésére gyakran több pénzt és időt fordítanak mint a lakóházakra. Az ország lakóinak legfontosabb ünnepe a famadihana, a „halottak feltámadásának ünnepe”.

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ünnepnapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • január 1.: újév
  • március 29.
  • május 1.: a munka ünnepe
  • május 25.: Afrika-nap
  • június 26. a függetlenség napja
  • augusztus 15.
  • november 1.: mindenszentek napja
  • december 25.: karácsony

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Madagaszkárt indonézek népesítették be (2012. március 22.)
  2. Világ Atlasz Afrika Kossuth kiadó 2011.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Madagaszkár témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]