Ellesmere-sziget

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a szigetről szól. A településhez lásd az Ellesmere című lapot.
Ellesmere-sziget
Wfm ellesmere island.jpg
Az Ellesmere-sziget műholdképe
Közigazgatás
Ország  Kanada
Tartomány Nunavut
Régió Qikiqtaaluk
Legnagyobb település Grise Fiord
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Grise Fiord népessége ismeretlen +/-
Földrajzi adatok
Szigetcsoport Erzsébet királynő szigetek
Terület 196 235 km²
Rang 10
Hosszúság 830 km
Szélesség 645 km
Legmagasabb pont Barbeau-csúcs, 2616 m
Elhelyezkedése
Ellesmere Island.svg
Ellesmere-sziget  (Kanada)
Ellesmere-sziget
Ellesmere-sziget
Pozíció Kanada térképén
é. sz. 79° 50′, ny. h. 78° 00′Koordináták: é. sz. 79° 50′, ny. h. 78° 00′
A Wikimédia Commons tartalmaz Ellesmere-sziget témájú kategóriát.

Az Ellesmere-sziget nagy sziget Kanada legészakibb részén, Grönland szomszédságában, jóval az északi sarkkörön túl. A Kanadai Sarki Szigetív (Canadian Arctic Archipelago), azon belül pedig az Erzsébet királynő szigetek (Queen Elizabeth Islands) része.

A sziget északi csücskében lévő Columbia-fok Kanada legészakibb pontja.

A 196 235 km² területű (tehát Magyarországnál több mint kétszer nagyobb) Ellesmere-sziget Nunavut tartomány Qikiqtaaluk (vagy más néven Baffin) régiójának a része. Kanada harmadik, a világ tizedik legnagyobb szigete.

A zord éghajlatú, hegyekkel borította sziget népsűrűsége ugyanakkor rendkívül gyér: 2006-ban 146-an éltek a szigeten. Legnagyobb települése Grise Fiord, a sziget déli részében.

A sziget jó részét a Sarki Cordillera hegyei borítják, ezzel a Sarki Szigetív hegyekkel leginkább fedett része. A szigeten megélő egyetlen faféle a sarki fűz (azonban itt nem nő fa méretűre).

Legmagasabb pontja – egyben Nunavut territóriuma legmagasabb hegye – az északi részében elhelyezkedő Barbeau-csúcs.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első lakói vadászó csoportok lehettek, akik Kr. e. 2000Kr. e. 1000 közt vetődhettek ide, Peary karibura, pézsmatulokra és tengeri emlősökre vadászva.[1] Az ősi Dorset kultúra embere[2] és a késő thule kultúra ősinuitjai télen és nyáron is járták a Bache-félsziget vidékét, amíg környezeti és talán társadalmi okokból el nem hagyták a vidéket. Ez volt az utolsó sarkközeli kanadai vidék, amely elnéptelenedett a kis jégkorszak (1419. század), amely része, sőt időnként települési központja volt a Smith-szoros vonzáskörzetének.[3]

Grönlandhoz hasonlóan vadászexpedícióikon és az inuitokkal való kereskedés során a vikingek elérték az Ellesmere-szigetet, a Skraeling-szigetet és a Ruin-szigetet is.[4]

Az első újkori európai felfedező, aki megpillanthatta az Ellesmere-szigetet, William Baffin volt 1616-ban. A sziget nevét Edward Inglefield 1852-es expedíciójától kapta, Frances Egertonról, Ellesmere (egy angliai kisváros) első earljéről.[5]

Az azóta széttöredezett hatalmas Ellesmere jégmezőt az 187576-os Brit sarki expedíció írta le először, amelynek során a Pelham Aldrich hadnagy vezette csapat a Sheridan-foktól az Alert-fokig hatolt. 1906-ban Robert Peary vezetett expedíciót a sziget északi részébe, a Sheridan-foktól a Nansen-szoros nyugati oldalára. Peary folytonosnak találta a jégmezőt, amely a mai becslések szerint 8900 km²-t fedhetett.[6]

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sziget területének több mint egyötöde védett, a Quittinirpaaq Nemzeti Park határain belül. A parkban hét fjord van, számos gleccser, és itt van a Hazen-tó is, Észak-Amerika legnagyobb tava a sarkkörön túl.

Nunavut legmagasabb hegye, a Barbeau-csúcs az ellesmere-szigeti Brit Birodalom-hegység (British Empire Range) része. A sziget északkeleti régiójában van a világ legészakibb hegysége, a Challenger-hegység.

A sziget északi ívét Grant-föld néven ismerik, itt van a Columbia-fok, Kanada legészakibb pontja, az Északi-sarktól mindössze 770 kilométerre.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Civilization.ca: Arctic History
  2. Peter Schlederman, "Eskimo and Viking Finds in the High Arctic", National Geographic Magazine, Vol. 159, No. 5, May 1981:584
  3. Late Thule culture developments on the central east coast of Ellesmere Island. Schledermann, P. McCullough, K.M. Copenhagen, Denmark: Danish Polar Center, 2003.
  4. Inuit-Norse contact in the Smith Sound region/Schledermann, P. McCullough, K.M.
  5. "Ellesmere Island" from "The Canadian Encyclopedia Online". URL accessed April 7, 2006.
  6. Jeffries, Martin O. Ice Island Calvings and Ice Shelf Changes, Milne Ice Shelf and Ayles Ice Shelf, Ellesmere Island, N.W.T.. Arctic 39 (1) (March 1986)

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ellesmere-sziget témájú médiaállományokat.

Angol nyelven:

  • Dick, Lyle. Muskox Land Ellesmere Island in the Age of Contact. Calgary: University of Calgary Press, 2001. ISBN 1-55238-050-5
  • Eberle, Jaelyn, and Malcolm McKenna. 2002. "Early Eocene Leptictida, Pantolesta, Creodonta, Carnivora, and Mesonychidae (Mammalia) from the Eureka Sound Group, Ellesmere Island, Nunavut". Canadian Journal of Earth Sciences. 39: 899-910.
  • Kobalenko, Jerry. The Horizontal Everest Extreme Journeys on Ellesmere Island. New York, NY: Soho, 2002. ISBN 1-56947-266-1
  • Manseau, Micheline, Lyle Dick, and Natasha Lyons. People, caribou, and muskoxen on northern Ellesmere Island historical interactions and population ecology, ca. 4300 BP to present = Humains, caribous et boeuf musqués dans le nord de l'Île d'Ellesmere : interactions historiques et écologie des populations, v. 4 300 AA jusqu'à aujourd'hui = Inuit, tuttuit, ammalu umimmait aisuittup qikiqsuluata uannaqpasinggani : uatsiarisnisait qanuiliusninggit ammalu amiruninnginnit nasainiq uumajurnit, ca 4300 BP maannamut. [Ottawa]: Parks Canada = Parcs Canada, 2005. ISBN 0-662-68835-X
  • Schledermann, Peter, and Karen Margrethe McCullough. Late Thule Culture Developments on the Central East Coast of Ellesmere Island. Copenhagen: Danish Polar Center, 2003. ISBN 87-90369-64-5