Csuzimai csata
| Csuzimai csata | |||
 |
|||
| A Mikasza japán hadihajó fedélzete. A középen álló alak Tógó admirális. | |||
|
|
|||
| Konfliktus | Orosz–japán háború | ||
| Időpont | 1905. május 27–28. | ||
| Helyszín | Csuzima-szoros, Korea és Japán között. | ||
| Eredmény | döntő japán győzelem | ||
| Szemben álló felek | |||
|
|||
| Parancsnokok | |||
|
|||
| Szemben álló erők | |||
|
|||
| Veszteségek | |||
|
|||
.svg){kind=small}
| Orosz–japán háború |
|---|
|
1. Port Arthur • Csemulpo-öböl • Jalu folyó • Nansan • Vagangou • Motien-szoros • Tasicsiao • 2. Port Arthur • Hszimucseng • Sárga-tenger • Ulszan • Korszakov • Liaojang • Sa Ho • Szandepu • Mukden • Csuzima |
A csuzimai (helyes átírással: cusimai) csata az orosz–japán háború utolsó, döntő csatája volt, amely a tengeren, a Csuzima-szorosban zajlott le, és a japán flotta győzelmével végződött. A Japán Haditengerészetet Tógó Heihacsiró japán tengernagy vezette, az ellene küldött orosz Balti Flotta parancsnoka pedig Zinovij Rozsesztvenszkij orosz tengernagy volt. A csata történelmi jelentőségét több tényező is adja. A japánok a megmaradt orosz flotta kétharmadát megsemmisítették, köztük az összes orosz csatahajót, ezzel gyakorlatilag eldöntve a háborút. A csata emellett bizonyította, hogy hosszabb hatótávolságú ágyúk előnyösebbek a tengeri csatában, mint a vegyes, rövid és hosszú hatótávolságú ágyúkból álló lövegtornyok. A japán hajóegységek a orosz flotta pozíciójának folyamatos jelentéséhez a drótnélküli távírót kiterjedten használták, ezért a csatát az elektronikus hadviselés hajnalának tekintik.
Tartalomjegyzék |
A csata előzményei [szerkesztés]
Japán és Oroszország között a háború 1904-ben tört ki, mert több területi vita alakult ki a japán Birodalom és az Orosz Birodalom között. Egyik legnagyobb vita Port Arthur körül alakult ki. Ez a kulcsfontosságú kikötő volt a japánok legnagyobb célja. Bár az oroszok valamennyivel több katonát tudtak mozgósítani, elavult taktikájuk, stratégiájuk és rossz fegyvereik okozta gondokat kihasználva a japánok sorra aratták a diadalokat, az orosz erők a háború végére felmorzsolódtak. Miután az oroszok a mukdeni csata után, az orosz szárazföldi haderő végérvényesen összeomlott. Az oroszok a Csendes-óceáni Flottájuk szétverése után, a Balti Flottájukat is a Csendes-óceánhoz vezényelték. A fáradt, éhes, ellátmány hiánnyal küszködő flotta több nap hajózás múlva érte el a Csendes-óceánt, ahol a friss, jól felszerelt, korszerű taktikát és stratégiát alkalmazó Japán Hadiflottával találták szembe magukat.
A csata [szerkesztés]
Az orosz Balti Flotta 1905. május végére érkezett meg a Koreai-félsziget közelébe, ahol a japán hadihajók már várták őket. Az orosz hajóhadat a japánok május 27-én észlelték. Tógó japán admirális a részleges bekerítés taktikáját választotta, a számára kedvező ködös időjárás miatt. A japánok viszont nem egyszerre, hanem különböző irányokból támadtak, az oroszok viszont nem álltak meg, megpróbálták elérni a célállomást, Vlagyivosztok kikötőjét. Tógó admirális, ekkor megváltoztatta taktikáját és az orosz zászlóshajó, a Knyaz Szuvorov sorhajó ellen intézett támadást. A japánok pontosabb és nagyobb tűzerejű ágyúi súlyos sérüléseket okoztak a Knyaz Szuvorovnak, ami kormányozhatatlanná vált. Az orosz flotta ekkor kénytelen volt megállni. Ezt követően a két flotta között tűzpárbaj alakult ki és a két flotta lövedékei a sérült Knyaz Szuvorov felett záporoztak el. A japánok fölénybe kerültek és az oroszok megpróbáltak elmenekülni, de a korszerű, gyors japán cirkálók hamar utolérték őket. Az oroszokat az is lassította, hogy a hosszú tengeri út során, sok tengeri moszat rakódott le a hajótestekre és ez lassította a hajókat a mozgásban. A japánok szétmorzsolták a menekülő flottát és a következő nap reggelére, már csak a flotta megmaradt roncsai igyekeztek Vlagyivosztok felé, összesen hat, súlyosan sérült hadihajó. Nyebogatov ellentengernagy délelőtt 10 órakor megadta magát.
A csata következményei [szerkesztés]
A csatában több mint 5000 orosz tengerész halt meg, továbbá 6000 megsebesült, azon belül elvesztettek összesen 21 hajót, köztük hét csatahajót. A japánok ezzel szemben csak 115 halottat és 552 sebesültet számolhattak és csak három torpedónaszádot vesztettek. Ezzel a győzelemmel Japán megszerezte évtizedekre a Koreai-félsziget és Dél-Mandzsúria irányítását. A csata után végül amerikai közvetítéssel aláírták a békét, amiben japán komoly területi nyereséget könyvelhetett el.
A csata vezető tábornokai [szerkesztés]
-
Tógó Heihacsiró japán tengernagy, a „Kelet Nelsonja”
-
Kamimura Hikonodzsó japán tengernagy
-
Zinovij Rozsesztvenszkij orosz tengernagy, az orosz flotta parancsnoka
-
Nyikolaj Nyebogatov orosz ellentengernagy
Források [szerkesztés]
- Szélinger Balázs: Sorsdöntő ütközetek, a történelem 50 nagy csatája, Szalay Könyvkiadó, ISBN 963-9355-74-7
- A múltkor.hu cikke a csatáról
