Vlagyivosztok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vlagyivosztok (Владивосток)
Yuri Vladivostok 20030804 118.jpg
Kikötő
Vlagyivosztok címere
Vlagyivosztok címere
Vlagyivosztok zászlaja
Vlagyivosztok zászlaja
Közigazgatás
Ország  Oroszország
Föderációs alany Tengermelléki határterület
Alapítás éve 1860
Polgármester Igor Szergejevics Puskarjov
Irányítószám 690xxx
Körzethívószám 423
Népesség
Teljes népesség 586 800 fő (2005) +/-
Földrajzi adatok
Terület 561,54 km²
Időzóna VLAT (UTC+10)
Elhelyezkedése
Vlagyivosztok (Oroszország)
Vlagyivosztok
Vlagyivosztok
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 43° 07′ 00″, k. h. 131° 54′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 07′ 00″, k. h. 131° 54′ 00″
Vlagyivosztok (Tengermelléki határterület)
Vlagyivosztok
Vlagyivosztok
Pozíció a Tengermelléki határterület térképén
Vlagyivosztok weboldala

Vlagyivosztok (oroszul: Владивосток, latin betűvel: Vladivostok) a Tengermelléki határterület székhelye, az orosz Távol-Kelet politikai, gazdasági, kereskedelmi és közlekedési központja. A város neve egy beszédes név, orosz jelentése: Urald a keletet.

Általános információ[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Területe 561 km². Lakossága: 587 ezer fő (2005); 592 034 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[1]

Jelentős kikötőváros a Nagy Péter-öböl és a Zolotoj Rog (Aranyszarv)-öböl partján, a Transzszibériai vasútvonal végállomása. Közigazgatásilag járási jogú város, amely 5 kerületre (rajon) oszlik:

  • Leninszkij (148,7 ezer lakos)
  • Pervomajszkij (153,2 ezer lakos)
  • Pervorecsenszkij (135,3 ezer lakos)
  • Szovjetszkij (92 ezer lakos)
  • Frunzenszkij (57,6 ezer lakos)

Történelmi áttekintés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Területe 1858-ban került orosz fennhatóság alá (Aiguni szerződés). 1859-ben Kelet-Szibéria főkormányzója, Nyikolaj Muravjov-Amurszkij utazott erre, ő nevezte el az öblöt (a konstantinápolyi Aranyszarv-öböl után) és ő rendelkezett egy katonai őrhely alapításáról, melyet 1860-ban hoztak létre és Vlagyivosztoknak neveztek el (a név jelentése: uralkodj Keleten, hasonló módon kapta nevét Vlagyikavkaz is). 1862-ben a telepet szabadkikötővé nyilvánították. 1871-ben ide helyezték át a szibériai hadiflottát, és még ebben az évben lefektették a Sanghajjal és Nagaszakival kapcsolatot teremtő tenger alatti távíróvezetéket. 1879-től rendszeres gőzhajójáratok kötik össze Odeszával és Szentpétervárral. 1880-ban nyilvánították várossá. 1897-től vasútvonal köti össze Habarovszkkal, 1903-tól pedig Moszkvával (ekkor épült meg a Transzszibériai vasútvonal). Az 1905-ös forradalom után sokáig munkásmegmozdulások színhelye, melyekben a Csendes-óceáni flotta matrózai is részt vettek.

Az orosz polgárháború során számos alkalommal cserélt gazdát, 1918 áprilisában az antant intervenciósai szálltak itt partra, majd 1921 májusától 1922. október 25-éig japán megszállás alatt volt. 1938 óta a Tengermelléki határterület központja.

A második világháború után stratégiai jelentősége megnőtt, hamarosan az egyik legnagyobb orosz hadikikötőt alakították itt ki, ezért 1958-1992 között a külföldiek számára zárt város volt. 1974 novemberében itt tartották a Brezsnyev-Ford csúcstalálkozót. Lakossága gyorsan növekedett, 20 év alatt megduplázódott (1956-1976 között 265 ezerről 521 ezerre nőtt). 1992-ben 648 ezer lakosa volt, lakossága azóta folyamatosan csökken a hivatalos adatok szerint, bár jelentős az illegálisan a városban tartózkodó kínaiak száma.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vlagyivosztok a Távol-Kelet jelentős ipari központja, a rendszerváltás óta az Oroszországba érkező távol-keleti tőke jelentős részét itt fektetik be. Legjelentősebb iparága a hajógyártás, az 1885-ben alapított Dalzavod hajógyár egyben hajójavítással is foglalkozik, itt tartják karban az orosz Csendes-óceáni-flottát. Az élelmiszeripart elsősorban a hal- és egyéb tengeri állatok feldolgozása (Dalriba), a konzervipar képviseli, de hús- és malomipara szintén számottevő. Szerszámgép-, szivattyú-, bányagép- és rádiógyártás. Kikötője főként a Japánból érkező importot (elektronikai cikkek, gépjárművek) fogadja és nyersolajat, szenet, gabonát exportál. Az Amur-öböl partvidéke jelentős üdülőövezet (magas sótartalmú tengervíz, gyógyiszap) szanatóriumok egész sorával.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városnak nagy katonai és polgári kikötője van. A várostól 40 km-re északra található a Vlagyivosztok nemzetközi repülőtér. A nagyobb városokkal vasút köti össze. Itt van a Transzszibériai vasútvonal végállomása.

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Távol-keleti Állami Egyetem (Дальневосточный государственный университет) [1] 1899-ben létesült, majd miután a harmincas években megszüntették, 1956-ban nyílt meg újra. Ez az egyetem a Bajkál-tótól a Csendes-óceánig elterülő hatalmas terület egyetlen klasszikus tudományegyeteme. A hallgatók száma 20 000 körül van.

További 5 egyetem található még a városban (műszaki, tengerészeti, orvosi, 2 gazdasági). A város az orosz oceanográfia egyik központja, jelentős óceánkutatási bázissal.

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyivosztok témájú médiaállományokat.
  1. A 2010. évi népszámlálás adatai (pdf). Oroszország statisztikai hivatala