Han kínaiak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
han kínaiak
漢族 vagy 汉族
Chinese people montage.jpg
Felső sor: Konfuciusz, Ce-hszi császárné, Mao Ce-tung
Alsó sor: Jay Chou, Csang Ji-mou, Csang Ce-ji
Teljes lélekszám
1 310 158 851
a világ népességének 19,73%-a (becsült adat)
Lélekszám régiónként
Régió
Kína Kínai Népköztársaság 1 207 541 842[1]
Hongkong Hongkong 6 593 410[1]
Makaó Makaó 433 641[1]
Tajvan Tajvan 22 575 365[1]
Szingapúr Szingapúr 2 684 936[2]
Indonézia Indonézia 7 566 200[3]
Thaiföld Thaiföld 7 053 240[3]
Malajzia Malajzia 6 187 400[3]
USA Amerikai Egyesült Államok 3 376 031[3]
Kanada Kanada 1 612 173[3]
Peru Peru 1 300 000[3]
Vietnam Vietnam 1 263 570[3]
Fülöp-szigetek Fülöp-szigetek 1 146 250[3]
Mianmar Mianmar 1 101 314[3]
Oroszország Oroszország 998 000[3]
Japán Japán 655 377[4]
Ausztrália Ausztrália 614 694[3]
Kambodzsa Kambodzsa 343 855[3]
Egyesült Királyság Egyesült Királyság 296 623[3]
Franciaország Franciaország 230 515[3]
olasz Olaszország 170 265[5]
Új-Zéland Új-Zéland 147 570[6]
India India 189 470[3]
Laosz Laosz 185 765[3]
Brazília Brazília 151 649[3]
Spanyolország Spanyolország 147 928
Hollandia Hollandia 144 928[3]
Dél-Korea Dél-Korea 137 790[7]
Panama Panama 130 000[8]
Costa Rica Costa Rica 40 000[1]
magyar Magyarország 11 000[9]
Nyelvek
kínai nyelvek
Vallások
buddhizmus, taoizmus, Konfucianizmus, kereszténység; egyéb kisebb vallási közösségek[10]

A han kínaiak (egyszerűsített kínai: 汉族 vagy 汉人, hagyományos kínai: 漢族 vagy 漢人, pinjin: hànzú vagy hànrén, magyaros átírással hancu, illetve hanzsen) Kína legnagyobb népcsoportja, az ország lakosságának 92%-át alkotják. Tajvan lakosságának 98%-a han kínai, Szingapúrnak mintegy 78%-a. A világ lakosságának csaknem 20%-a kínai, ezzel a legnagyobb népcsoportnak számít a világon. A han kínaiak genetikailag, nyelvileg és kulturálisan több csoportra is oszthatóak, a más népekkel és Kínában élő törzsekkel való keveredésnek köszönhetően.[11]

Földrajzi elterjedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kontinentális Kína, Hongkong és Makaó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A han kínaiak nagy része, több mint 1,2 milliárd ember, a Kínai Népköztársaság területén él, ahol a lakosság 92%-át teszik ki. A tartományok lakosságának túlnyomó többségét jelentik, kivéve Hszincsiangot, ahol a populáció 41%-a han kínai, illetve Tibetet, ahol alig 6%. A speciális igazgatású területeken is többségben han kínaiak élnek, Hongkongban a lakosság 95%-a,[12] Makaón pedig a népesség 96%-a.[13]

Tajvan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tajvanon csaknem 22 millió han kínai él, akik a 17. században kezdtek a kontinentális Kínából a szigetre vándorolni.[14]. A különféle tartományokból származó kínaiak egymással és a tajvani őslakosokkal is keveredtek.[14] Csen Sun-seng tanulmánya szerint a legújabb DNS-kutatások kimutatták, hogy Tajvan lakosságának jó része han kínai és valamely őslakos tajvani népcsoport génjeivel is rendelkezik.[15]

Külföldön élő kínaiak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mintegy 40 millió kínai él Kínán kívül, ebből csaknem 30 millióan Délkelet-Ázsiában. Szingapúrban él a legtöbb kínai, a lakosság mintegy 78%-át teszik ki. Nagy kínai közösség él Malajzia, Thaiföld, Vietnam, Indonézia és a Fülöp-szigetek területén is. csaknem hárommillió kínai él az Amerikai Egyesült Államokban (ez a lakosság 1%-a), egymillióan Kanadában és 600 000-en Ausztráliában. Afrika területén több mint 750 000 kínai él.[16] Magyarországon körülbelül tizenegyezren vallják magukat kínainak.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kína az egyik legősibb civilizáció. A Sárga-folyó évenkénti áradásai során lerakott termékeny hordalékon már az i. e. 6. évezredben kialakult a földművelő életmód.

A mondabeli első kínai császár Huang-ti, i. e. 2100-ban alapította meg az első kínai államot a mai Peking környékén. Ezután kialakult a többi kínai királyság is.

I. e. 221 táján a Csin állam Csin Si Huang-ti vezetésével legyőzte a többi tizenegy nagy fejedelemséget, létrejött az egységes kínai állam. Ez a császárság sokféle etnikumot egyesített, de kifelé jól védhető volt: keletről a tenger, délről az áthatolhatatlan erdőségek, nyugatról a hegyek határolták. Mindössze északról volt sebezhető. A nomád népek támadásait kivédendő épült meg az i. e. 5-1. évszázad között a kínai nagy fal erődrendszer, melynek egységesítése Cseng császár érdeme.

A Csin-dinasztia, majd az azt követő Han- és Csin-dinasztia uralkodása idején Kína óriásit fejlődött. A virágzásnak a hunok i. sz. 316-os hódítása vetett véget. Kína 589-ig sok részre szakadva maradt, majd 589-ben a Szuj-dinasztia egyesítette. A Tang-dinasztia vezetésével 875-ig maradt egységes állam, akkor sok fejedelemségre esett szét. Ez az „öt dinasztia kora”, amely 960-ig tartott. A Szung-dinasztia vezetése alatt Kína újra egyesült. Az 1127-es dzsürcsi hódítással véget ért a kínai dinasztiák kora. 1279-ben Kubiláj mongol vezér lett a kínai császár, megalapította a Jüan-dinasztiát. Ennek helyébe 1368-ban a kínai Ming-dinasztia lépett. Végül 1644 és 1911 között a mandzsu Csing-dinasztia uralkodott. Ekkor alakul ki Kína jelenlegi határa. Elfoglalták Tajvant és Tibetet, határszerződést kötöttek Oroszországgal. Kína a 18. század végéig terjeszkedett. Csien-lung kínai császár halála után megindult Kína bomlása.

Az 1842-es, majd 185660-as ópiumháborúk során Kína az egyenlőtlen szerződések révén lényegében függőségbe került, elsősorban Angliától, de más akkori nagyhatalmaktól is. Közben az elnyomott tömegek egyre jobban lázadoztak. Az 1901-ben levert boxerlázadás után 1911-ben polgári demokratikus forradalom döntötte meg a császárságot. Kína köztársaság lett. Ezután hamar eluralkodott a káosz. Gyakran beavatkoztak külső hatalmak, elsősorban Japán és Anglia. 1925-ben polgárháború tört ki, amely 1949-ig tartott. A második világháború idején, a Japán ellen vívott háború közben sem szünetelt a polgárháború. A nemzetközileg elismert kínai kormány élén a Kuomintang (Nemzeti Párt) állott. 1949-ben a kommunisták a szárazföldről kiszorították a Kuomintang pártot Tajvan szigetére. Megalakult a Mao Zedong (Mao Ce-tung) vezette Kínai Népköztársaság.

1958-ban Mao Ce-tung meghirdette „Nagy ugrást”. Az ekkor megkezdődött folyamatok az 196669-es kulturális forradalomban érték el csúcspontjukat.

A '70-es évektől kezdve Kína folyamatosan bontotta le merev rendszerét. Gazdaságpolitikája kapitalista jellegű lett, miközben a pártállam fennmaradt. A demokráciát követelő 1989-es diáklázadást vérbe fojtotta a karhatalom.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyelv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Han Chinese című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  1. ^ a b c d e https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/ch.html#People
  2. General Household Survey 2005. Singapore Statistics. (Hozzáférés: 2010. október 11.)
  3. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r The Ranking of Ethnic Chinese Population. Overseas Compatriot Affairs Commission, Taiwan, 2005. (Hozzáférés: 2010. október 11.)
  4. 国籍(出身地)別在留資格(在留目的)別外国人登録者(Number of foreign residents by country as of 2008) (Japanese nyelven). Ministry of Justice, 2009. szeptember 4
  5. [http://demo.istat.it/str2008/index_e.html Foreigner Citizens. Resident Population by sex and citizenship on 31th December 2008 Italy - Asia]. ISTAT, 2008. december 31
  6. QuickStats About Culture and Identity, 2007. április 19. (Hozzáférés: 2010. október 11.)
  7. No 'real' Chinatown in S. Korea, the result of xenophobic attitudes. Yonhap News, 2006. augusztus 29. (Hozzáférés: 0201. október 11.)
  8. Taiwan and The Republic of Panama. Government Information office, Republic of China. (Hozzáférés: 2010. október 11.)
  9. Hány kínai él itt hivatalosan?. Index.hu, 2009. január 4. (Hozzáférés: 2010. október 11.)
  10. Travel China Guide - Han Chinese, Windows on Asia - Chinese Religions, China - Travel China Guide - Religions and Beliefs, Every Culture - Han people: Religion and Expressive Culture, Every Culture - Han Chinese in the People's Republic of China
  11. Genetic evidence support demic diffusion of Han culture (PDF). Nature Publishing Group
  12. Census and Statistics Department: Population and Vital Events: Table 139 Population by ethnicity 2001 and 2006. Hong Kong Government. (Hozzáférés: 2009. november 2.)
  13. Global Results of By-Census 2006. Statistics and Census Service (DSEC) of the Macau Government (2007) 
  14. ^ a b Republic of China Yearbook 2009 - people and Languages. Government Information Office, Taiwan. (Hozzáférés: 2010. október 12.)
  15. Taiwanese have indigenous roots. The China Post, 2005. szeptember 1. (Hozzáférés: 2009. november 23.)
  16. China and Africa: Stronger Economic Ties Mean More Migration, By Malia Politzer, Migration Information Source, August 2008