Kína

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Kínai Népköztársaság szócikkből átirányítva)
Kína
中华人民共和国
Csunghua Zsenmin Kunghokuo
Kína zászlaja
Kína zászlaja
Kína címere
Kína címere
Nemzeti himnusz: 《义勇军进行曲》
Az önkéntesek indulója
People's Republic of China (orthographic projection).svg

Fővárosa Peking
é. sz. 39° 55′, k. h. 116° 23′
Legnagyobb város Sanghaj
Államforma kommunista népköztársaság
Vezetők
Elnök Hszi Csin-ping
Miniszterelnök Li Ko-csiang
Hivatalos nyelv mandarin
A Kínai Népköztársaság kikiáltása 1949. október 1.
Népesség
Népszámlálás szerint 1 350 695 000 fő (2012)[1]
Rangsorban 1
Becsült 1 365 810 000 fő (2014. július)
Rangsorban 1
Népsűrűség 140 fő/km²
GDP 2011 (forrás: IMF)
Összes 7 298 milliárd[2] USD (2.)
PPP: 7,916 billió dollár
Egy főre jutó 5 413 USD (85.)
PPP: 5963
HDI (2006) 0,781 (83) – közepes
Földrajzi adatok
Terület 9 640 821 km²
Rangsorban 4.
Víz 2,8%
Időzóna kínai zónaidő (UTC+8)
Egyéb adatok
Pénznem Renminbi (CNY)
Nemzetközi gépkocsijel PRC
Hívószám 86
Internet TLD .cn

A Kínai Népköztársaság, ismertebb nevén csak Kína (egyszerűsített kínai írásmóddal 中华人民共和国, pinjin: Zhōnghuá Rénmín Gónghéguó, magyaros átírásban: Csunghua Zsenmin Kunghokuo) Kelet-Ázsia legnagyobb országa, amely egyben túlmutat régióján, mivel mind Közép-Ázsiában, mind a tengeren vannak területei. Az ország 1949-től kezdve kettéosztva él: a Kínai Népköztársaság, Peking (北京, Pejcsing) fővárossal, illetve a Tajvan (台灣) szigetéből és annak környékéből álló Kínai Köztársaság, Tajpej fővárossal. Eleinte az utóbbit ismerték el nemzetközileg (még az ENSZ Biztonsági Tanácsában is tajvani képviselők ültek), ám az 1970-es években tapasztalt amerikai–kínai közeledés után megváltozott a helyzet. Bár ma nem tekintik önálló államnak Tajvant, az amerikai erők mindeddig megakadályozták, hogy a Kínai Népköztársaság bekebelezze.

A két állam eltérően fejlődött a 20. század végén. Az élet rengeteg terén más-más szokások alakultak ki. Míg a szárazföldön Mao Ce-tung által 1956 és 1958 között folyamatosan bevezetett egyszerűsített kínai írásmódot használják, Tajvanban még mindig a hagyományos írásjegyekkel írnak.

Kína a világ legősibb folyamatos civilizációja, amely már az ókorban önálló kulturális egységet alkotott, és igen fejlettnek számított. Számos, Európában csak jóval később megismert találmány (iránytű, papír, nyomtatás, puskapor, porcelán, selyem) már az ókorban ismert volt Kínában. Az egységes birodalom (i. e. 221-es) megalakulása óta lényegében egységben, a különböző dinasztiák vezetésével és a többi kultúrától elzárva fejlődött egészen a 19. századig, amikor is az angolok félgyarmati sorba taszították. Egészen a 20. század közepéig a különböző nagy- és középhatalmaknak kiszolgáltatva, közben egy rendszerváltást átélve, 1949-ben a szárazföldön ismét beköszöntött az egység, megalakult a jelenleg is fennálló Kínai Népköztársaság, s az ellenzék kiszorult Tajvan szigetére.

Kína ma a világ harmadik katonai, második gazdasági potenciálja, a világ legnépesebb állama (1,3 milliárd lakossal), ám a jelenleg működő népességszabályozási program eredményeként rövidesen meg kell válnia ettől a rangjától. Jelentős kínai etnikum él a világ különböző területein, elsősorban Délkelet-Ázsiában és a fejlett nyugati államokban.

A Kínai Népköztársaság pártállam.

A szó eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A „Kína” szó valószínűleg német közvetítéssel az angol nyelvből származik. Az angol China és Sino- szó valószínűleg a Csin (秦) dinasztia nevéből származtatható, bár egyes elképzelések szerint a tea (茶, csa), illetve a selyem (丝, sze) szóban keresendő a szó eredete, de az is lehetséges, hogy az első uralkodóról, Csin Si Huang-ti (秦始皇帝, jelentése:„ a Csin korszakot megkezdő fenséges császár”) császárról, aki Kínát egyesítette.

Ami a kínai nyelvű Csungkuo (中国) szót illeti, ez magyarul annyit tesz, mint Középső birodalom vagy Középső királyság. Ezt a nevet egyszerűen azért alkalmazták, mert saját szempontjukból érthetően az ismert világuk közepén helyezkedtek el. Azonban a jelentéstartalma a szónak folyamatosan változott a korai időszakokban Kína a Sárga-folyó (黄河, Huangho) körüli fejlett királyságokat, később egészen a Jangce (长江, Csang-csiang ) vidékéig tartó területeket, míg a Tang-dinasztia alatt az úgynevezett barbár (nem kínai) területeket is beleértették.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A térség műholdas képe

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kína legnagyobb része (mintegy háromnegyede) magashegység. Csak keleten, a tengerpartok közelében, a nagy folyók alsó szakasza mentén vannak hatalmas, termékeny alföldek. Tájai:

Legmagasabb pontja: Mount Everest, más néven Csomolungma (珠穆朗瑪峰, Csumulangma Feng): 8848 m

Legalacsonyabb pontja: Turfáni-mélyedés (吐魯番盆地, Tulufan Pendi): -154 m

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legnagyobb folyók: Jangce (长江, Csang Csiang), Sárga-folyó (黄河, Huang Ho), Hszi Csiang (西江), Amur (黑龍江, Hejlung Csiang), Szunghua Csiang (松花江), Brahmaputra (雅鲁藏布江, Jalu Cangpu Csiang), Tarim (塔里木河, Talimu Ho), Jalung Csiang (雅砻江), Jalu Csiang (鸭绿江), Indus (印度河, Jintu Ho), Mekong (湄公河, Mejkung Ho).

Legnagyobb tavak: Dongting-tó (洞庭湖, Tungting Hu), Kuku-nór (青海湖, Csinghaj Hu), Hanka-tó, Poyang-tó (鄱阳湖, Pojang Hu), Lop-nór , Tai-tó (太湖, Taj Hu), Nam-tó, Siling-tó, Hongcei-tó (洪泽湖, Hungcö Hu), Hulun-tó

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország déli területein a szubtrópusi monszunéghajlat az uralkodó. Az északi, tengerhez közeli vidékeken a nedves kontinentális, beljebb száraz kontinentális, illetve Belső-Mongólia egyes vidékein a mérsékelt övi sivatag éghajlat jellemző. A magashegységekben és Tibetben hegyvidéki éghajlat van.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy gyár levegőszennyezése
Az óriáspanda Közép- és Dél-Kínában őshonos, veszélyeztetett faj

A kínai gazdaság erősödésével párhuzamosan nő a környezetszennyezés, amely az egész Földre hatással van: hetente mintegy két új erőművet adnak át Kínában, amelyek működése a globális felmelegedési válságot is egyre fokozza.[3] Súlyos gondot okoz a termőtalaj eróziója, a vizek és a levegő elszennyeződése. Kevés az ivóvíz[4][5], a sivatagok terjeszkednek[6].

A születési rendellenességgel világra jövő csecsemők aránya 2001 óta közel 40%-kal növekedett: míg 2001-ben minden 10 ezer szülésre átlagosan 104,9 testi fogyatékos eset jutott, addig 2006-ban már 145,5. A Kínában születő évi 20 millió csecsemőből 0,8–1,2 millió újszülött valamilyen születési hibával jön világra, közülük 300 ezer babánál szemmel látható a fogyatékosság.[7][8]

Searchtool right.svg Lásd még: Kategória:Kína élővilága

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kínában 187 nemzeti park található. Ezek többsége nem összefüggő területen fekszik, hanem egyenként is sok védett terület tartozik hozzájuk. Helyzetüket 1999-ben szabályozták.

Természeti világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kína az egyik legősibb civilizáció. A Sárga-folyó évenkénti áradásai során lerakott termékeny hordalékon már az I. e. 6. évezredben kialakult a földművelő életmód.

A mondabeli első kínai császár Huang-ti, Kr. e. 2100-ban alapította meg az első kínai államot a mai Peking környékén. Ezután kialakult a többi kínai királyság is.

A kínai nagy fal ma Jinshanling közelében

Kr. e. 221 táján a Csin állam Csin Si Huang-ti vezetésével legyőzte a többi tizenegy nagy fejedelemséget, létrejött az egységes kínai állam. Ez a császárság sokféle etnikumot egyesített, de kifelé jól védhető volt: keletről a tenger, délről az áthatolhatatlan erdőségek, nyugatról a hegyek határolták. Mindössze északról volt sebezhető. A nomád népek támadásait kivédendő épült meg az Kr. e. 5-1. évszázad között a kínai nagy fal erődrendszer, melynek egységesítése Cseng császár érdeme.

A Csin-dinasztia, majd az azt követő Han- és Csin-dinasztia uralkodása idején Kína óriásit fejlődött. A virágzásnak a hunok Kr.u. 316-os hódítása vetett véget. Kína 589-ig sok részre szakadva maradt, majd 589-ben a Szuj-dinasztia egyesítette. A Tang-dinasztia vezetésével 875-ig maradt egységes állam, akkor sok fejedelemségre esett szét. Ez az „öt dinasztia kora”, amely 960-ig tartott. A Szung-dinasztia vezetése alatt Kína újra egyesült. Az 1127-es dzsürcsi hódítással véget ért a kínai dinasztiák kora. 1279-ben Kubiláj mongol vezér lett a kínai császár, megalapította a Jüan-dinasztiát. Ennek helyébe 1368-ban a kínai Ming-dinasztia lépett. Végül 1644 és 1911 között a mandzsu Csing-dinasztia uralkodott. Ekkor alakult ki Kína jelenlegi határa. Elfoglalták Tajvant és Tibetet, határszerződést kötöttek Oroszországgal. Kína a 18. század végéig terjeszkedett. Csien-lung császár halála után megindult Kína bomlása.

Az 1842-es, majd 1856-60-as ópiumháborúk során Kína az egyenlőtlen szerződések révén lényegében függőségbe került, elsősorban Angliától, de más akkori nagyhatalmaktól is. Közben az elnyomott tömegek egyre jobban lázadoztak. Az 1901-ben levert bokszerlázadás után 1911-ben polgári demokratikus forradalom döntötte meg a császárságot. Kína köztársaság lett. Ezután hamar eluralkodott a káosz. Gyakran beavatkoztak külső hatalmak, elsősorban Japán és Anglia. 1925-ben polgárháború tört ki, amely 1949-ig tartott. A II. világháború idején, a Japán ellen vívott háború közben sem szünetelt a polgárháború. A nemzetközileg elismert kínai kormány élén a Kuomintang (Nemzeti Párt) állott. 1949-ben a kommunisták a szárazföldről kiszorították a Kuomintang pártot Tajvan szigetére. Megalakult a Mao Ce-tung vezette Kínai Népköztársaság.

1958-ban Mao Ce-tung meghirdette „Nagy ugrást”. Az ekkor megkezdődött folyamatok az 1966-69-es kulturális forradalomban érték el csúcspontjukat.

A '70-es évektől kezdve Kína folyamatosan bontotta le merev rendszerét. Gazdaságpolitikája kapitalista jellegű lett, miközben a pártállam fennmaradt. A demokráciát követelő 1989-es diáklázadást vérbe fojtotta a karhatalom.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Kínai Kommunista Párt

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kína adminisztratív térképe

Kína 23 tartományból (省) (Tajvant (台灣) is számítva), 5 autonóm területből (自治区), 4 tartományi jogú városból (直辖市) és 2 különleges igazgatású területből (特别行政区) áll.

Tartományok

Autonóm területek


Tartományi jogú városok


Különleges igazgatású területek

  • HongkongHsziangkang (香港)
  • Makaó – Aomen (澳门)
A Hejho-Tengcsung-vonaltól keletre, a piros színű területen él a lakosság több mint 90%-a

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kína legnagyobb városainak lakossága
(Nem tartalmazza Hongkongot)

Sanghaj
Sanghaj
Peking
Peking
Nanking
Nanking

# Város (Tartomány) Város (2010) Agglomeráció (2010)

Kuangcsou
Kuangcsou
Tiencsin
Tiencsin
Vuhan
Vuhan

1 Sanghaj 20 217 000 27 000 000
2 Peking 16 446 000 18 000 000
3 Kuangcsou (Kuangtung) 9 702 000 11 800 000
4 Tiencsin 9 290 000 13 650 000
5 Vuhan (Hupej) 6 841 000 14 300 000
6 Csengtu (Szecsuan) 6 316 000 13 900 000
7 Csungking 6 263 000 14 750 000
8 Senjang (Liaoning) 5 718 000 13 560 000
9 Hszian (Senhszi) 5 206 000 14 590 000
10 Harbin (Hejlungcsiang) 4 596 000 13 400 000
11 Sencsen (Kuangtung) 3 538 000 10 358 000
12 Csangcsun (Csilin) 3 411 000 7 677 000
13 Csingtao (Santung) 3 519 000
2010. évi adatok, Forrás: [9]



Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ég temploma, Taoista építmény Pekingben

Kína lakosságának 95%-a kínai, azonban ez a népcsoport nem egységes, jelenleg a Kínai Népköztársaságban 56 népcsoportot tartanak számon. Mindközül a legjelentősebb a han népcsoport, amely Kína lakosságának mintegy 60%-át adja.[forrás?] Több népcsoportot ide soroltak be és erőszakosan kínaizáltak.[forrás?]

Az ország hivatalos nyelve a mandarin, de további nyelvjárások is jellemzőek (ezek közül a legismertebb a kantoni).

Bővebben: Kínai nyelv

Főbb vallások Kínában:

1. Taoizmus vagy egyéb kínai népi vallások követője a lakosság mintegy 30%-a. Kb. 25 000 szerzetes, 1500 templommal.

2. Buddhizmus - Ez 3 részből áll, ezek a kínai, a tibeti, és a páli (dél- ázsiai) buddhizmus. A lakosság kb. 15%-a buddhista. Kb. 200 000 szerzetes, 13 000 templommal.

3. Katolicizmus és más keresztény vallások követője: a lakosság 4%-a.

4. Iszlám - a lakosság mintegy 2%-a. 30 000 mecset.

Felekezet nélküliek: a lakosság kb. 50%-a.[10] [11]

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Sanghaj Yangshan kikötője, a világ legnagyobb árukikötője
Nyomornegyed Hongkongban az 1980-as években

1978-tól kezdve a Kínai Kommunista Párt folyamatos lépéseket tett a tervgazdaság piacgazdasággá alakításáért. A mezőgazdaságban felhagytak a korábbi erőszakos kollektivizálással, helyette áttértek az állami gazdaságokra. A szolgáltatásban és a könnyűiparban megjelenhetett a magánszféra, amely az ország meghatározott területein egyben külföldi vállalkozók odatelepülését is jelentette. A párt befolyását a gazdaság minden területén csökkentették, a helyi hatóságok, illetve a vállalatok vezetősége kapta kézbe az irányítást. Így Kínában létrejött a szocialista piacgazdaság.

Ez a gazdaságpolitika meghozta a gyümölcsét: 20 év alatt megnégyszereződött az ország GDP-je. Kína jelenleg a világ második gazdasági potenciálja, amelyet elsősorban nagy lakosságának köszönhet (1,3 milliárd fő), miközben még mindig csak kb. 6000 dollár jut egy kínai lakosra. [12]. A kínai gazdaság minden évben jelentősen gyarapszik, évente 8–11%-kal nő a GDP, amely ha folyamatos marad, Kína hamar jelentős gazdasági térséggé nőhet óriási piaccal. A 2000-es évek elején Kína vált a világ 3-4. legnagyobb gazdaságává. Jelenleg a világ 2. legnagyobb gazdasága az Amerikai Egyesült Államok után. [13]

Egy kiirtott erdő helyén rizst termesztenek a hegyoldalban Jünnan tartományban

Kína deviza tartaléka 2006 végén elérte az 1550 milliárd dollárt, ami 342 milliárd dollárral több, mint egy évvel korábban. [14]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Államformája: népköztársaság. 1911. december 31-ig császárság, 1912. január 1-jétől köztársaság volt, 1949. október 1-jétől népköztársaság.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagy tengerszint feletti magasság, illetve a szárazság miatt az ország területének több mint 1/3-a terméketlen. Kína termőföldjei már alig bővíthetők, sőt az építkezések és a talajpusztulás miatt lassan fogyatkoznak. Az élelmezésben kiemelkedő a rizs termesztése.

Nyugat-Kína: nomád-félnomád állattenyésztés jellemző:

  • juh
  • teve
  • jak

Kelet-Kína:

  • rizs
  • tea
  • gyapot
  • dohány
  • déli gyümölcs
Gyártósor egy ruhagyárban

Kínai alföld:

  • búza
  • kukorica
  • szója
  • köles
  • burgonya
  • földimogyoró

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 21. század elején a gépgyártás adja az ipar termelési értékének több mint felét és foglalkoztatja a munkások mintegy 1/3-át. A foglalkoztatási szektorban a második helyen a textil- és ruházati ipar áll, majd a vegyipar és élelmiszeripar következik. [15]

Elektronika: Sanghaj, Peking ("kínai Szilícium-völgy"), Hongkong.
Autógyártás: Sanghaj, Kanton, Tiencsin, Csungking.
Gépgyártás: Hongkong, Sanghaj, Tiencsin, Peking, Senjang, Kujjang.
Vegyipar: Peking, Sanghaj, Kaohsziong (Tajvan), Talien, Tajjüan.
Vaskohászat: Peking, Sanghaj, Kaohsziong, Csungking, Tajjüan.
Színesfémkohászat: Sanghaj, Kaohsziong, Kunming, Hszian, Tajjüan.
Hajógyártás: Sanghaj, Kaohsziong.

Rendkívül gazdag ásványkincsekben; feketekőszén, kőolaj, vasérc, bauxit, rézérc, mangánérc, arany, földgáz.

Peking egy képe

Kezdetben a gazdag nyersanyag-lelőhelyeknek köszönhetően önellátó volt, viszont az óriási méretű ipari növekedés következtében szinte mindenből behozatalra szorul. Kína máig tartó egyik nagy gondja az energiahiány. Régen önellátó volt kőolajból, azonban mára már a 2. legnagyobb importáló, ezért érzékeny az olaj világpiaci árának változására. Kőolajtól való függőségét atomerőművek építésével próbálja csökkenteni. Ezek ellenére is gyakoriak a kényszerszünetek; előfordul hogy emiatt a termelőkapacitás 60%-a leáll. Ezt fokozza a háztartások növekvő fogyasztása, illetve az egyre nagyobb létszámban megjelenő autó.(1995-ben még csak 320 ezer személyautót gyártottak, addig 2007-re már több mint 6 milliót.)

Nanking út, egy bevásárlóutca Sanghajban

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főbb kereskedelmi partnerek (2012-ben)[16]:

  • Export: USA 17,2%, Hong Kong 15,8%, Japán 7,4%, Dél-Korea 4,3% [17]
  • Import: Japán 9,8%, Dél-Korea 9,2%, USA 7,1%, Németország 5,1%, Ausztrália 4,3%

A 18 század elejéig Kína a világ egyik vezető gazdasági nemzete volt. Számos találmány (papír, porcelán, nyomtatás, lőpor stb.) tette vonzóvá a lehetséges kereskedelmi partnerek számára. Kínával való üzletkötés feltétele volt többek közt a Kotau (mély meghajlás) a császár előtt. A 19. század elején, az USA és Európa kereskedelmének fellendülése következtében, Kína hatalma csökkenni kezdett. A Japán által elfoglalt területek elvesztése tovább gyengítette az országot.

Az 1949-ben megalakult Kínai Népköztársaság legfőbb feladata ezért a több mint 540 milliós nép élelemmel való ellátása volt. A kommunista kormány szigorú tervgazdálkodáson alapuló gazdaságirányítási rendszert vezetett be, centralizálta az árak meghatározását, és eltörölte a magántulajdont. E gazdaságpolitika következménye a külkereskedelmi elszigetelődés mellett a süllyedő életszínvonal lett, amelynek hatására tízezrek haltak meg.

1978-ban Teng Hsziao-ping utasítására nyitottak a gazdaság elszigeteltségén, bevezették a piacgazdálkodás primitív formáját. A gazdasági liberalizáció azonban csak korlátozott volt, sok tevékenység állami felügyelet alatt maradt. Az 1990-es években Kína folyamatosan tárta ki kapuit a világ felé, megkönnyítve ezzel a kereskedelmet és a gazdasági növekedést. Egyes jóslatok szerint 2020-ra Kína a világ első számú gazdasági hatalma lehet.

Hongkong toronyházai

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmusa a világ turizmusában meghatározó szerepet tölt be. A turista érkezések száma 2005-ben a negyedik, a bevételeket számítva pedig a hatodik helyet foglalta el a világon. A közelmúlt legdinamikusabb fejlődését is ez a kelet-ázsiai ország produkálta az ágazatban. A WTO előrejelzése szerint 2020-ban ez az ország lesz az első számú célpont a világ idegenforgalmában, és kiutaztatása is az elsők közé fog kerülni.[forrás?] Az ország jelentőségét a turizmusban a még kihasználatlan utazási potenciálja adja.

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sanghaj egy útkereszteződése

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vasúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kínában a vasútra nagy szerep hárul a légi és a közúti közlekedés fejletlensége miatt. A vasúti hálózat hossza 78 000 km. A teljes pályahossz 154 600 km. Ez a legforgalmasabb hálózat a világon, az összes vasúti szállítás 24%-a zajlik a Föld összes vasúti pályájának 6%-án. Sok villamosított vonal is van, hosszát tekintve a harmadik legnagyobb a világon Oroszország és Németország után.

Nyomtávok:

  • Normál nyomtáv (1435 mm): 79 685 km (2008)
  • Keskeny nyomtáv (750 mm): 3600 km, helyi iparvágányok (1998)
  • villamosított vonalak: 27 500 km, a hálózat 34,5%-a (2008)
  • Dupla vágányok: 29 000 km (2008)

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Kategória:Kínai kultúra
Hagyományos hangszerek

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyomány és néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kínai kultúra a többi fejlett kultúrától elzárva fejlődött. Régiójában meghatározó jelleggel bír; mind Japánra, mind Koreára, mind Vietnamra komoly hatást gyakorolt.

Mindamellett, Kínában egyféle kulturális sokszínűség is jellemző. Ezt az is mutatja, hogy három életfilozófia: a taoizmus, a konfucianizmus és a buddhizmus is elterjedt.

A kínai írás kb. 3000 éve született meg; a jellegzetes, szótagokat jelölő kínai karakterek azóta használatban vannak, igaz csak Tajvanon és Japánban. A Kínai Népköztársaságban 1956-58-ban bevezetett egyszerűsített kínai írásmód a hivatalos.

Az írás mindig is fontos szerepet játszott a kínai kultúrában. Nemcsak a különböző filozófiai és tudományos munkában, hanem a közigazgatásban is használatos volt. A hivatalnoki réteg is írásos versenyeken választották ki, illetve a kalligráfia és kínai szépirodalom is mindig virágzó művészeti ág volt.

Kínában az építészet is meghatározó művészeti ág. A művészet ezen ágának a legszebb alkotásai a pagodák. A kínai festészet is rendkívül jellegzetes, az európaitól erősen eltér, a 19. században a kuriózumokat kereső Európában hamar meghonosodott.

Az előbbiek mellett a kínai zene is egyedülálló. Hangskálája eltér az európai nyolcfokútól, helyette pentaton skálája van, mivel egy oktávban csak öt hang található. Jellegzetes kínai hangszerek: cseng, hsziao és az erhu.

Searchtool right.svg Lásd még: Kategória:Kínai hangszerek
Searchtool right.svg Lásd még: Kategória:Kínai zene

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Kategória:Kínai gasztronómia

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudomány, találmányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kína tudományos élete az ókortól kezdve igen fejlett sok tudományágat tekintve.

A kínai matematika, amely az ókori görögökével összemérhető, elsősorban az építészetet és a földrajztudományt szolgálta. Mindenképp szólni kell a kínai csillagászatról, illetve csillagjóslásról, amely a mai napig nagy becsben tartott kínai horoszkóp alapjául szolgált.

Egy másik fontos kínai tudomány a hagyományos kínai orvoslás. A kínai akupunktúra, illetve további természetgyógyászati módszerek a nyugati országokban is egyre népszerűbbé válnak.

Továbbá jelentős kínai eredmények születtek a kémia és a biológia területén is.

Kína rengeteg találmánnyal rendelkezett, amely Európában csak jóval később honosodott meg.

Porcelánváza a Ming-dinasztia idejéből, 16. század

Néhány jellegzetes kínai találmány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cu-csü, a mai labdarúgás őse

Sárkányhajó verseny[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sárkányhajó verseny egy hagyományosan igen népszerű sportág az országban.

Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Labdarúgás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forma-1[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Birkózás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Harcművészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kína számtalan harcművészet szülőhelye, többek közt: a kung-fu, saolin kungfu, szansou, kuntao és megannyi más stílusé.

Searchtool right.svg Lásd még: Kategória:Kínai harcművészetek

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dekoráció egy parkban a nemzeti ünnep alkalmára, 2004. október 1. Peking, Bejhaj Park
  • Hivatalos ünnepnapok:
Dátum Magyar név Kínai név Megjegyzések
Január 1. Újév 元旦 jüan tan
Első holdhónap első napja Tavaszünnep (Kínai Újév) 春节 csun csie Kínai naptár alapján
Május 1. A munka ünnepe 劳动节 laotung csie
Május 4. Az ifjúság ünnepe 青年节 csingnien csie Emlékezés az 1919-es diákmegmozdulásra
Július 1. A Kínai Kommunista Párt alapítása 建党节 csientang csie Az 1921-es első nemzetgyűlés napja
Augusztus 1. Fegyverek napja 建军节 csiencsun csie Nancsangi felkelés (南昌起义) 1927-ben
Október 1. Nemzeti ünnep 国庆节 kuocsing csie 1949: Kínai Népköztársaság kikiáltása
  • Tradicionális ünnepek (节日, csie ri):
Dátum (holdhónapban) Magyar név Kínai elnevezés Megjegyzések
1. hó 15. Lámpások napja 元宵节 jüanhsziao csie
április eleje Csingming, A tiszta fény 清明节 csingming csie Közel 15 nappal a tavaszi nap-éj egyenlőség után

Kínai halottak napja

5. hó 5. A sárkányok ünnepe 端午节 tuanvu csie
7. hó 15. Az éhes szörnyek ünnepe 中元节 csungjüan csie
8. hó 15. A hold ünnepe 中秋节 csungcsiu csie Nyárünnep
9. hó 9. A „két új” ünnepe 重阳节 csungjang csie

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Kína világörökségi helyszínei

Kínai-magyar viszony[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://data.worldbank.org/indicator/SP.POP.TOTL
  2. IMF World Economic Outlook Database, April 2012. (Hozzáférés: 2012. április 20.)
  3. Magyar Nemzet (2007. június 21.)
  4. Éhség és szárazság várhat Kínára Greenfo 2012.január 21.
  5. Eltűnt a kínai folyók fele Greenfo 2013. április 1.
  6. [1] Közel 250 tónak nyoma veszett
  7. Kína: egyre több születési rendellenesség a környezetszennyezés miatt (Transindex, 2007. november 3.)
  8. Környezetszennyezés Kínában (Biokémia.blog.hu, 2009. november 1.)
  9. www.citypopulation.de
  10. http://hungarian.cri.cn/chinaabc/chapter6/chapter60402.htm
  11. Analysing the Recent Development of Religious Communities in Contemporary Rural China - Yu Tao
  12. "World Economic Outlook Database: China". International Monetary Fund. October 2012. Retrieved 2 January 2013
  13. http://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.MKTP.CD
  14. Fitch Ratings-2007. március 22
  15. Országok lexikona, Magyar Nagylexikon Kiadó, 2007.
  16. CIA World Factbook
  17. https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/fields/2050.html#ch

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kína témájú médiaállományokat.