Tavasz és ősz korszak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tavasz és ősz kor
春秋 Csun-csiu
(történelmi korszak)
i. e. 771. – i. e. 476.
China 2b.jpg
A Csou-ház fennhatósága a Tavasz és ősz korszak idején
Kormányzat
Államforma monarchiák
Uralkodó fejedelmek, királyok
Dinasztia Csou-dinasztia
Elődállam
Utódállam
 Nyugati Csou-dinasztia
Hadakozó fejedelemségek kora (Kína) 
Átírási segédlet
Csun-csiu si-taj
Kínai átírás
Hagyományos kínai 春秋時代
Egyszerűsített kínai 春秋时代
Mandarin pinjin Chūnqiū shídài
Wade–Giles Ch'un1-ch'iu1 Shi2-tai4
Kantoni jűtphing Ceon1-cau1 si4-doi6

A Tavasz és korszak korszaknak az ókori Kína történelemben a Csou-dinasztia második, a Keleti, vagy Kései Csou-kor első periódusát nevezik. Az i. e. 771-től i. e. 476-ig tartó időszak arról az. i. e. 5. században összeállított történeti krónikáról kapta utólag a lírai hangzású elnevezését, amelyet a hagyomány szerint maga a nagy bölcs Konfuciusz állított össze, s amelynek címe Tavasz és ősz. Ekkorra a Csou-ház már csak névleges hatalommal rendelkezett, a tényleges hatalmat az erősebb államok fejedelmei tartották kezükben. A legerősebb uralkodókat a többi fejedelem hegemónná választotta, s elfogadta azok fennhatóságát. A korszakot ennek ellenére mégis folyamatos háborúk, fegyveres konfliktusok jellemezték, amelyek a Tavasz és ősz korszakot váltó Hadakozó fejedelemségek korában (453-221) kulminálódnak. A mezőgazdasági termelésben ebben az időszakban jelentek meg a vaseszközök, és általánosan elterjedt igavonó állatok használata. Fejlődött a vízgazdálkodás is, aminek következtében hatékonyabbá vált a mezőgazdasági termelés. A Tavasz és ősz korszakban élt Konfuciusz, akinek munkássága a kínai bölcselet kútfőjének számít.

Elnevezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Keleti- vagy Kései Zhou-kor, vagyis az i. e. 770-től i. e. 221-ig terjedő időszak két részre osztott korszaka, a Tavasz és ősz korszaka (Csun-csiu si-taj 春秋時代), valamint a Hadakozó fejedelemségek kora (Csan-kuo si-taj 戰國時代) is utólag egy-egy történeti műről kapta a nevét.[1], mivel mindkét mű az adott korszak történetét dolgozza fel.[2] A Tavasz és ősz korszak, és a névadó mű címében szereplő két írásjegy, a 春 csun és a 秋 csiu jelentése: „tavasz és ősz” vagy „tavaszok és őszök”, ami így együtt, metonímiát alkotva az évszakok egymást követő váltakozására utal, és így az „év” vagy „esztendők” jelentéssel rendelkezik. A kínai történelemmel, kultúrával kapcsolatos magyar nyelvű művekben leggyakrabban Tavasz és ősz korszak[3], vagy Tavaszok és őszök korszak korszak[4] alakban fordítják ennek a történelmi időszaknak a nevét.

Történeti előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Csou-ház hatalma a dinasztiaalapítást követő néhány évszázadban fokozatosan meggyengült, olyannyira, hogy amikor i. e. 771-ben a barbár csüan-zsung 犬戎 törzs megtámadta a fővárost, a fejedelmek nem siettek a megszorult király segítségére, így a város elesett. Ezután a Csou-ház székhelyét áttette a biztonságosabb keleti területekre, a mai Lojang környékére. Az i. e. 770-től i. e. 256-ig tartó Késői Csou-kort ezért Keleti Csou-kornak is nevezik.[5]

A Keleti Csou-korra a királyi ház egyre gyorsabb hanyatlása, a helyi fejedelmek megerősödése volt jellemző. A főváros átköltözése után a mindenkori Csou király valójában csak szakrális jellegű hatalommal rendelkezett. A Csou uralkodók királyi címüket megtarthatták – még évszázadokig egyetlen fejedelem sem merészelte felvenni a vang 王 címet, akármekkora hatalommal rendelkezett is –, bizonyos szertartásokat csak ők végezhettek el, s egyes diplomáciai aktusokhoz is az ő hozzájárulásuk kellett. Az általuk ténylegesen uralt terület azonban fokozatosan egy-két városnyira zsugorodott.[6]

A Tavasz és ősz korszak történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tavasz és ősz korszakban Kína területén száznál is több, a Csou királyok adománybirtokaiból létrejött, kisebb-nagyobb, egymástól többé-kevésbé független állam létezett egymás mellett. Ezek az országocskák háborúztak, szövetséget kötöttek, kereskedtek, versengtek egymással. Hasonló kultúrájuk mellett az kötötte őket össze, hogy a Csou királyok szakrális felsőbbségét általában elismerték – de azt nem engedték nekik, hogy ügyeikbe érdemben beleszóljanak.[7]

Némi stabilitást, a háborúskodásban valamennyi korlátozást az úgynevezett „hegemónok” (pa 霸) rendszere biztosított. Ez azt jelentette, hogy a korszak egyes kiemelkedő, saját országukat jelentősen megerősítő fejedelmeit a többiek elismerték „hegemónnak”, aki a Csou királyok nevében bizonyos intézkedéseket hozhatott a többi ország ügyeiben is. Ez a rendszer azonban csak az i. e. 8. századtól az i. e. 6. századig működött, ekkor is csupán korlátozott eredménnyel.[8]

A Tavasz és ősz korszak a folyamatos háborúk, de ezzel együtt a különböző államok közötti egyre élénkebb érintkezés, valamint a hatalmas gazdasági és kulturális fejlődés időszaka is volt. A régi, Korai Csou-kori társadalmi rendszer és intézmények kezdtek felbomlani, átalakulni. Tehetséges, de kevésbé előkelő származású emberek hatalomra kerülhettek, régi arisztokrata családok szülöttei elszegényedtek és kiestek az új uralkodók kegyeiből. Ugyanakkor a gazdaság fejlődésének következtében a népesség növekedett, a kínai világ határai kitágultak, az egymástól korábban viszonylag elzárt államok közötti kapcsolatok szorosabbá váltak.[9]

Ideológiai áramlatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tavasz és ősz korszakban került sor a törvények első írásba foglalására. A társadalom felbolydulásával, a korábbi normák megrendülésével ugyanis szükségesnek tűnhetett a szabályok rögzítése, a viszonyok konzerválása. Emellett az egyre nagyobb területű és sűrűbb népességű államokban elkerülhetetlenné vált, hogy a korábbi, személyes kapcsolatokon alapuló normarendszert felváltsa a személytelen és elfogulatlan törvények rendje. Az új viszonyok közepette megindult az útkeresés, megjelentek az első „filozófiai” iskolák, amelyek elsősorban evilági, politikai kérdésekre keresték a választ. A fő kérdés az volt: hogyan lehet a nyilvánvalóan a feje tetejére állt világban rendet teremteni, miként lehet a köznépnek és a vezető rétegeknek nyugalmat és ezzel jólétet biztosítani. A legfontosabb ilyen iskolának a konfucianizmus, a motizmus, a taoizmus és a legizmus számított.[10]

A Tavasz és ősz korszakban létezett államok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A korszak történelmét tárgyaló krónikák összesen 148 államról, fejedelemségről tesznek említést. Az alábbi lista tájékozódásra szolgál, de nem teljes

Név Kínaiul Főváros Alapítás Megszűnés
Pa Jicseng 夷城
Pingtu 平都
Cse
Csiangcsou 江州
Tiencsiang 垫江
Lancsung 阆中
nem ismert i. e. 316
Caj Sangcaj 上蔡
Hszincaj 新蔡
Hsziacaj 下蔡
i. e. 1043 előtt i. e. 447
Cao Taocsiu 陶丘 i. e. 1043 előtt i. e. 487
Csen 陳 / 陈 Wǎnqiū (宛丘) c. 1046 BC 479 BC
Cseng (Western Zhou Period 1066 – 770 BC) In the vicinity of the Zhou capital Haojing
郕 (Chéng), Shandong
c. 1100 BC nem ismert
Csu Dānyáng(丹陽/丹阳)c. 1030 – c. 680 BC
Yǐng (郢) c.680 – 278 BC
Chén (陳 / 陈) 278 – 241 BC
Shòuchūn (寿春) from 241 – 224 BC
c. 1030 BC 223 BC
Tao Dào (possibly north of modern day Quèshān County, Henan or south of Xī County, Henan) nem ismert nem ismert
Teng 鄧 / 邓 Dèngzhōu, Henan Province or Xiāngyáng, Hubei Province c. 1200 BC 678 BC
Keleti Kuo (Tung Kuo) 東虢 / 东虢 nem ismert 1046 BC 767 BC
O Xiangning County, Shanxi Province, Nanyang, Henan Province, Ezhou Hubei Province c. 1200 BC 863 BC
Kuan Guancheng Hui District, Zhengzhou 1046 BC 1040 BC
Hua Fèi (費 / 费) nem ismert 627 BC
Csi 紀 / 纪 Ji (纪国), located south of Shouguang, Shandong Province nem ismert 690 BC
Csin 晉 / 晋 Táng (唐), renamed Jìnyáng (晉陽/晋陽)
Qǔwò (曲沃)
Jiàng (絳/绛) also known as Yì (翼)
Xīntián (新田), renamed Xīnjiàng (新絳/新绛)
11th century BC 376 BC
Csü Jiegen (介根), south west of modern day Jiaozhou, Shandong Province
Ju (莒), modern day Ju County, Shandong Province
11th century BC 431 BC
Laj 莱 / 萊 Changle (昌乐), modern day Changle County, Shandong Province 11th century BC 567 BC
Liang Hánchéng (韩城) nem ismert 641 BC
Liao 蓼 / 廖国 / 飂 Tanghe County (唐河县), Henan nem ismert nem ismert
Liao 蓼国 / 缪蓼 Liao town, northeast of Gushi County, Henan Province nem ismert 622 BC
Lu 魯 / 鲁 Lǔshān (魯山)
Yǎnchéng (奄城)
Qǔfù (曲阜)
11th century BC 256 BC
吕 / 呂 West of modern Nanyang, Henan nem ismert early Spring and Autumn Period
Pi Xuecheng (薛城), 30 km south of Tengzhou, Shandong Province
Lower Pi (下邳), North east of Pizhou City, Shandong Province
Upper Pi (上邳), West of the Xuecheng District, Zaozhuang City, Shandong Province
11th century BC nem ismert
Csi 齊 / 齐 Yíngqiū (營丘 / 营丘) 1046 BC 221 BC
Csi (杞) 16th century BC 445 BC
Csin Xīchuí (西垂)
Yōng (雍) ? – 350 BC
Xiányáng (咸阳) 350 – 206 BC
9th century BC 206 BC
Csüan 权 / 權 South east of Dangyang, Hubei Province nem ismert 704 BC
Zso Shāngruò (上鄀)/Shāngmì (商密)
Xìaruò (下鄀)
nem ismert nem ismert
Sen Nányáng (南阳) nem ismert between 688 and 680 BC
Sen Shěn (沈) nem ismert, early Western Zhou dynasty c. 500 BC
Su possibly Sānxīngduī (三星堆) Before 1046 BC 316 BC
Szung Shāngqiū (商丘) 11th century BC 286 BC
Szuj 随 / 隨 Suízhōu (随州) Early Spring and Autumn Period nem ismert
Teng Téng (滕) Before 1043 BC mid 4th century BC
Vej Anyi (安邑), north west of modern day Xia County, Shanxi Province
Daliang (大梁), modern day Kaifeng City, Henan Province
403 BC 225 BC
Véj 卫 / 衛 Zhāogē.(朝歌)
Cáo (曹)
Chǔqiū (楚丘)
Dìqiū (帝丘)
Yěwáng (野王)
11th century BC 209 BC
Vu 吴 / 吳 (吳/吴), sometimes referred to as Gūsū(姑蘇/姑苏) 11th century BC 473 BC
Hszi Xī Xiàn (息县) 1122 BC Between 684 and 680 BC
Xī Guó 西虢 / 西虢 Yōngdì (雍地)
Shàngyáng (上阳)
Xiàyáng (下阳)
1046 BC 687 BC
Hszing Xingtai City, (邢台市) i. e. 11. század i. e. 632
Hszü Tangcheng (郯城) kb. i. e. 20. századi i. e. 512
Hszü 許 / 许 (vagy 鄦) (鄦)
(叶)
Báiyǔ (白羽)
Róngchéng (容城)
kb. i. e. 11. század kb. i. e. 5. század
Jen (薊) i. e. 11. század i. e. 222
Jüe Kuàjī (會稽/会稽) 489 – 468 BC
Lángyá (琅琊) 468 – 379 BC
(吴/吳) 379 – 334 BC
Kuàjī (會稽/会稽) 333 – 306 BC
kb. i. e. 11. század i. e. 306
Cseng 鄭 / 郑 Zhèng (鄭/郑)
Xìnzhèng (新郑)
i. e. 806 i. e. 375
Csungsan 中山 Lingshou County, Hebei Province i. e. 6. század i. e. 325
Cou vagy Csu 鄒 / 邹 vagy 邾 Zhū (邾) South east of Qufu, Shandong Province
鄒/邹 South east of Zoucheng City, Shandong Province
i. e. 11. század 4th century BC
Magyarázat:
Hegemón

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Salát 2013 18. o.
  2. Grenet 2001 65. o.
  3. Gernet 2001 59. o.
  4. Salát 2003 18. o.
  5. Gernet 2001 59. o.
  6. Ecsedy 1992 67-73. o.
  7. Grenet 2001 72. o.
  8. Grenet 2001 56., 67. o.
  9. Grenet 2001 76., 77. o.
  10. Salát 2013 19 o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]