Etnikai kisebbségek Kínában

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ethnolinguistic map of China 1983.jpg

Az etnikai kisebbségek Kínában talán külső szemlélő számára első pillantásra etnikailag nagyon homogénnek tűnhet. A lakosság több mint 90%-a a Han-kínaiakhoz tartozik. Ezen kívül azonban hivatalosan 55 nemzeti kisebbség létezik. A társadalom nagy részét mégis azok a kínaiak alkotják, akik magukat Han-nak tartják. Ugyanakkor kérdéses a Hanok homogenitása is. Ők a történelem folyamán kialakult különféle kínaiak leszármazottai. A nemzetiségek közül többen a közös történelem alapján az országot saját hazájuknak tekinti. Kínában a sok kultúra együttélése olyan régi, mint Kína maga. Ma az állam 1,17 milliárdos népességének 94%-a kínai (han), a maradék körülbelül 70 millió ember több mint 50 hivatalosan bejegyzett nemzeti kisebbség tagja. Kína viharos története törzseket és népeket sodort magával, egyesek elmerültek, másokat partra vetett.

Elnevezés, a nemzet, mint fogalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai Kínában kisebbségben élő nemzetiségeket a történelem folyamán (még századunk első felében is!) a többségi nemzet vadállatoknak tekintette. Elég, ha megemlítjük, hogy 1949 előtt a nem han nemzetiségűek nevének kínai írott formájában szerepelt a vadállat jele is. A kínai nyelvben a nemzet mint modern fogalom aránylag későn jelent meg. Liang Csichao, a modern gondolkodás egyik kínai előfutára két szó - a min (nép, népesség, népcsoport) és zu (klán, törzs, nemzetség) - összetételével új szót alkotott, a MINZUt. E szó kínaiul nemzetet jelent. Jelenleg a nemzetet, mint fogalmat kétféleképpen értelmezik Kínában. Tágabb értelemben jelenti a Kínában élő összes nemzetiséget. Ebben az esetben jelzőként a ZHONGHUA szerepel előtte. Megjegyzendő, hogy 1949 előtt zhonghua a han nemzet név szinonimája volt. Az akkori felfogás szerint nem is lehetett másként értelmezni, hiszen a hua (virág) szó a magasabbrendűséget jelentette.

Etnikai csoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legtöbb etnikai csoportok eltérnek egymástól, de van néhány, ami nagyon hasonló a Han-hoz. Például a legtöbb Hui-kínait szinte meg sem lehet különböztetni a Han-kínaitól, leszámítva azt a tényt, hogy ők az iszlám vallást gyakorolják. Az 1978-as alkotmány megengedte a nemzeti kisebbségeknek, hogy használhassák nyelvüket. Az etnikai csoportok közül néhány titkosítva van a PRC (People's Republic of China) kormány által, ami az emberek különböző csoportjait foglalja magában. Különböző csoportokat a Miao kisebbségből, például beszélik a Hmong-Mien nyelvek különböző dialektusait, Kradai nyelveket, és kínai nyelveket, és sokféle különböző kulturális vámot gyakorolnak. Néhány, kisebb népességből álló etnikai csoportot egyszerűen összevonnak.

Az Hosszú-szarv törzs, a nemzeti kisebbség egy kicsi ága Miao Guizhou Province nyugati részében.

Miközben a Han-kínaiak teszik ki Kína teljes populációjának nagy részét, a népesség eloszlása nagymértékben egyenlőtlen Kína nyugati részén, ugyanis ott a Han-kínaiak alkotják a kisebbséget. Kína sok nemzeti kisebbségiből álló természete az asszimiláció sok századának egy eredménye, bővítése és a területek modern megszilárdítása, amiket a Qing Dinasztia alatt belefoglaltak. Néhány csoport, mint például a tibetiek, vagy a mongolok neheztelnek a többségre. Más csoportok, mint a zhuang, a manchu, a hui és a koreaiak nagyon jól beilleszkedtek a nemzeti közösségbe.

Etnikai kisebbségek demográfiai jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1990-es adatok szerint Kína 9.600.0000 km2 területén 1.133.682.501 ember élt. A han nemzetiségű személyek száma 1.042.482.187 (az összlakosság 91,96 százaléka), az 56 nemzeti kisebbség létszáma pedig 91.200.314 (az összlakosság 8,06 százaléka) volt.

Az 1982-es népszámlálás adatai szerint a Kínában élő 56 nemzetiség létszáma a következő (a 100 ezer léleknél többet számláló nemzetiségek esetében a számok le-, illetve felkerekítve jelennek meg, az annál kisebb nemzetiségek esetében a teljes szám szerepel):

  • han - 941 millió
  • kirgiz - 0,11 millió
  • mongol - 3,5 millió
  • tu - 0,16 millió
  • huj - 7,3 millió
  • daut - 94126
  • tibeti - 3,85 millió
  • mullam - 90357
  • ujgur - 6 millió
  • giang - 0,1 millió
  • miao - 5 millió
  • blang - 58473
  • yi - 5,45 millió
  • salar - 69135
  • yhuang - 13,38 millió
  • maonan - 38159
  • bouyei - 2,2 millió
  • gelao - 54164
  • koreai - 1,76 millió
  • sibe - 83683
  • mandzsu - 4,3 millió
  • achang - 20433
  • dong - 1,42 millió
  • pumi - 24233
  • yao - 1,41 millió
  • tadzsik - 26600
  • bai - 1,13 millió
  • nu - 22896
  • tujia - 2,83 millió
  • üzbég - 12213
  • hani - 1,06 millió
  • orosz - 2917
  • kazak - 0,91 millió
  • evenki - 19398
  • thaj - 0,84 millió
  • deang - 12297
  • li - 0,88 millió
  • baoan - 9017
  • liau - 0,48 millió
  • jugur - 10568
  • va - 0,3 millió
  • jing - 13108
  • she - 0,37 millió
  • tatár - 4122
  • gaoshan - 1650
  • derung - 4633
  • lahu - 0,3 millió
  • orocsen - 4103
  • shui - 0,29 millió
  • hezhen - 1489
  • dongxiang - 0,28 millió
  • monba - 1140
  • naxi - 0,25 millió
  • lhoba - 1066
  • jingbo - 22976
  • jino -11962

A jogok és érdekek garanciája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1978-as alkotmány megengedte a nemzeti kisebbségeknek, hogy használhassák nyelvüket a helyi közigazgatásban, szerepelt benne az autonóm területek önkormányzata. 1982 után még nagyobb kedvezményeket kaptak: felmentést az "egy család – egy gyerek" politikai irányvonal alól, különleges tanulási lehetőségeket, nagyobb beleszólást helyi szinten az adók felhasználásába. Elfogadták ünnepeiket, vallási szokásaikat, hivatalos támogatást kapott kultúrájuk. Ennek az lett a következménye, hogy egyre többen vallották magukat valamelyik kisebbségi népcsoport tagjának, hogy igénybe vehessék a kedvezményeket. A most is érvényben levő 1982-es alkotmány előszava kimondja: "A Kínai Népköztársaság az ország valamennyi nemzetisége által közösen alkotott, soknemzetiségű egységes állam. Az országban élő minden nemzetiség teljesen egyenjogú. Az állam garantálja a nemzeti kisebbségek jogait és érdekeinek érvényesülését, megvédi és fejleszti a jogegyenlőség, egyetértés és kölcsönös segélynyújtás elvén nyugvó nemzetiségek közti kapcsolatokat. Szigorúan tilos a nemzeti kisebbségek hátrányos megkülönböztetése vagy a nemzetiségek bármilyen módon történő elnyomása. A nemzeti kisebbségek igényei és sajátosságai szerint az állam segíti a kisebbségek lakta területek gazdasági és kulturális fejlődését. Az egy tömbben élő nemzeti kisebbségek területi autonómiát gyakorolnak, önkormányzati intézményeket létesítenek és gyakorolják önkormányzati jogukat. Az összes nemzeti kisebbségi autonóm terület a KNK elidegeníthetetlen részét képezi. Minden nemzetiség szabadon használhatja és fejlesztheti nyelvét és kultúráját, megtarthatja vagy átalakíthatja szokásait és hagyományait."

A Kínában lévő világvallások és leggyakoribb hovatartozásaik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Buddhizmus:bai, jugur, naxi, jingbo, jino, tibeti, mongol, nu, mandzsu
  • Keleti ortodox kereszténység:orosz
  • Iszlám:hui, kazah, dongxiang, kirgiz, üzbég, tatár, ujgur, salar, tadzsik
  • Sámánizmus/animizmus/spiritualizmus: evenki, daut, yhuang
Az Úr Imája klasszikus kínai nyelven, 1889

Tibet helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Több mint egy nemzedék óta ad otthont India a dalai lámának, a világ Nobel-díjjal tüntette ki a tibeti vallási vezetőt, mégsem fújnak fenyegető szelek Kína felett a tibeti kérdéssel kapcsolatban egyetlen ország részéről sem. A kiszakadási törekvések persze erősek Tibetben, Hszincsiangban vagy Belső-Mongóliában. A kínai vezetők mindig minden erejükkel az egység fenntartásáért fognak dolgozni. Úgy tűnik, a dalai láma is elkezdett ráeszmélni arra, hogy Tibet helye a jövőben is a kínai égbolt alatt lesz. Talán azért küldött delegációt 1993 júniusában Pekingbe, hogy tárgyalás kezdődjön el a kínai vezetőkkel Tibetről. Kimondott célja ma már egy kvázi-föderális társállami státus elnyerése országa számára. Nehéz feladat előtt áll a vallási vezető, hiszen a nem teljes függetlenséget saját népével is el kell fogadtatnia. Problémát jelent az is, hogy tibetiek nemcsak a jelenlegi autonóm területen élnek, hanem az ezzel határos területeken is. Pekingnek a jelenlegi régió jelenti Tibetet, a tibetiek viszont a teljes, általuk lakott földet szeretnék országukként látni.

Hagyományok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hagyományos kínai kultúra hisz Istenben és az ég parancsában. Szót fogadni az ég parancsának azt jelenti, hogy az uralkodóknak bölcseknek kell lenniük, követniük kell a Taót és összhangban kell lenniük a sorssal. Elfogadni az Istenhitet annyit jelent, mint elfogadni, hogy az emberi tekintély forrása az égben nyugszik. A Kínai Kommunista Párt uralkodó elvei elvetik Istent, és a hatalmat teljes mértékben az ember kezébe adják át. A Kínai Kommunista Párt a történelmi materializmust hirdeti, kijelentve, hogy a kommunizmus földi paradicsom, amelynek útját a harcos proletárok vagy a kommunista párt tagjai vezetik. Az Istenhit félreérthetetlenül megkérdőjelezi a Kínai Kommunista Párt uralmának jogosságát.

Mindennek, amit a Kínai Kommunista Párt tesz, politikai okai vannak. Hogy megerősítse, megtartsa és megszilárdítsa önkényuralmát, a Kínai Kommunista Pártnak az emberi természetet a romboló párttermészettel kell felcserélnie, a hagyományos kínai kultúra helyébe a párt csalást, erkölcstelenséget és harcot hirdető kultúrája kell lépjen. Ez a megsemmisítés és felcserélési törekvés a kézzel fogható kulturális emlékek, történelmi helyek és az ősi könyvek ellen irányul, amelyek hagyományos világ-, élet- és erkölcsi szemléletet nyújtanak, de kiterjed az emberi élet minden más területére is, a tettekre, gondolatokra és életmódra. Ugyanakkor a Kínai Kommunista Párt a jelentéktelen és felszínes kulturális megnyilvánulásokat lényeginek nevezi és ezt a lényegit tűzi zászlajára. A párt megőrzi a tradíciók látszatát felcserélve annak jelentését, megtévesztve ezzel az embereket és a nemzetközi közvéleményt, a hagyományos kínai kultúra folytatásának és fejlesztésének látszatát keltve. Mivel a hagyományos kínai kultúra a konfucianizmusban, a taoizmusban és a buddhizmusban gyökerezik, a KKP első lépése a hagyományos kultúra megsemmisítése, hogy ezzel kihaljanak az emberi világban az isteni elveknek megnyilvánulásai, kiirtva ezzel a három vallást, amelyek ezeket az elveket képviselik. Mindhárom fő vallás, a konfucianizmus, a taoizmus és a buddhizmus is különböző történelmi időszakokban már áldozatául estek az elpusztításukra irányuló törekvéseknek. Ha a buddhizmust vesszük példának, a buddhizmus három megyeszékhelytől meglehetős távolságban épült, a „Négy Ócskaság Eldobásának” végrehajtásában részt vevő emberek a nehézségekkel nem törődve, megtisztították a templomot a szobroktól és freskóktól. Vagy említhetjük akár a Shaanxi tartományban, Zhouzhi megyében lévő Longuan Templomot, ahol Lao Ce előadásokat tartott és híres könyvét, a Tao Te Kinget hagyta örökül 2500 évvel ezelőtt. A Prédikáló Emelvény mint középpont körül, ahol Lao Ce előadásait tartotta, 10 li sugarában több mint 50 történelmi helyet találhatunk, beleértve a Bölcs Tiszteletének Templomát (Zhongsheng Gong), amelyet a Tang dinasztiabéli Gaozu Li Yuan épített, hogy tiszteletét fejezze ki az 1300 évvel ezelőtt élt Lao Ce előtt. A Longuan Templomot lerombolták és a taoista papokat kényszerítették, hogy maguk is hagyják el a templomot. A taoista törvény szerint ha valaki taoista szerzetes lesz, sohasem borotválhatja le a szakállát vagy vághatja le a haját. A taoista szerzeteseket erőszakkal vették rá, hogy levágják hajukat és levegyék taoista övüket és az emberi közösség tagjaivá váljanak. Néhányuk feleségül vette valamelyik helyi paraszt lányát. A szent taoista helyeken a Shandong tartományban lévő Laoshan hegyen van a Legfőbb Békesség Temploma, a Legmagasabb Tisztaság Temploma, a Legfelső Tisztaság Temploma, a Doumu Templom, a Huayan Apácakolostor, a Ningzhen Templom, Guan Yu-nak a Temploma, az isteni áldozati csészék szobrai, a buddhista tekercsek, szútrák, kulturális emlékek és templomi táblák, amelyeket mind izzé-porrá zúztak és felégettek. A Jilin tartományban lévő Irodalom Temploma egyike a kínai konfucianizmus négy leghíresebb templomának

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Thomas Heberer: Ethnische Minderheiten
  • Magid, Alvin: Handle with care: China's policy for multiculturalism and minority nationalities = Asian Perspective, 22. vol. Spring 1998. no. 1. 5-34.p.
  • Vajda Gyula: Nemzet, nemzetiségek, nemzetiségi politika Kínában.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]