Góbi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
World Heritage Emblem.jpg A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján
Góbi (Говь)
Gobi 106.49229E 41.93582N.png
A Góbi sivatag műholdképen
Közigazgatás
Ország(ok)  Kína
 Mongólia
Népesség
Teljes népesség ismeretlen +/-
Földrajzi adatok
Fekvése Ázsia, Kína és Dél-Mongólia területén
Hosszúsága 1500 km
Szélessége 800 km
Területe 1,295,000 km²
Elhelyezkedése
GobiDessertReliefMap.jpg
é. sz. 42° 35′ 24″, k. h. 103° 25′ 48″Koordináták: é. sz. 42° 35′ 24″, k. h. 103° 25′ 48″

A Góbi sivatag Ázsia legnagyobb sivataga, Kína és Dél-Mongólia területén fekszik. Létrejöttét a szeleket és így az esőfelhőket is felfogó Himalája okozta, gátolva a csapadékképződést. A Mongol Birodalom történetében fontos szerepet játszott, és a Selyemút számos fontos városa feküdt a sivatagban.

A Góbi a Dél-Magyarországnak és Vajdaságnak megfelelő Északi szélesség 40. és 46. foka között helyezkedik el, a sivatagot kettészeli a mongol-kínai határ. A közhiedelemmel ellentétben a sivatagnak csak mintegy 3%-t képezik homoksivatagok, a többi területet homokdűnék, végtelen sziklamezők, kanyonok, „holdbéli” hegységek, rejtett sós tavak határozzák meg. A nem túl távoli múltban dús növényzet, és gazdag állatvilág népesítette be ezt a tájat, amiről a világ legnagyobb dinoszauruszásatásai, több ezer éves sziklarajzok és ősi települések romjai tanúskodnak.

Az elsivatagosodást követően is meghatározó világtörténelmi események sora zajlott ezen a vidéken. Itt vonultak végig a hunok kínai hadiösvényei, erre vezettek át a Selyemút karavánjai, és számos magyar Közép-Ázsia kutató - többek között Kőrösi Csoma Sándor, Vámbéry Ármin és Stein Aurél - ezen a vidéken vélte felfedezni őseink hazáját. A Góbiban több ezer éve élnek nomádok, akik megtanultak alkalmazkodni a sivatag szélsőséges klímájához, a napi 60 °C hőingadozáshoz.

Elhelyezkedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sós tavak a Góbi sivatagban

A Góbi (vagy Kopi) mongol szó, jelentése: „víztelen hely”, kínai neve: Sa-mo (=homoktenger) vagy másképpen Han-hai (=száraz tenger) a mongol puszták és Kelet-Turkesztán medencéje között elterülő félsivatag. Kb. 2000 km hosszú és 400 km széles. Területe mintegy 1 295 000 km²[1]

Más források szerint kiterjedése kelet-nyugati irányban 1610 km, észak-déli irányban 970 km. Keletről a Nagy Hingan-hegység, délről az Altin-Tag és a Nok-san, nyugatról a Tien-san hegység határolja. Északról az Altaj és a Nurun hegyvidék magasodik fölé.[2]

Területén a Tien-sanhoz csatlakozó láncok lealacsonyodó, sivatagos sziklahegyei húzódnak végig nyugatról keletre a Hoang-ho nagy könyökéig. Ezeket a területeket még nem vizsgálták meg teljes mértékben, ezért még sok érdekességet rejthetnek.

Legnagyobb részén gyér pusztai növényzetet találunk. A teljesen sivatagi részek kis területen cca 3%-án léteznek. Nem szabad a Góbihoz sorolni Mongólia nagy keleti füves pusztáit, amit a kínaiak nem is neveznek Góbinak.

A terület átlagos tengerszint feletti magassága 800 méter, de egyes helyeken 600 m alattiakat is lehet találni. Turfan oázis mellett az úgynevezett lukcsuni medence a tengerszint alatt 130 méterre található.

Déli határán Kunlun rendszeréhez tartozó láncok, különösen a Nan-san (más néven: Richthofen-hegység) és a nyugati végén a szá-csoni mélyedés környékén a hegyek hirtelen végződnek, és emiatt bővizű folyók és patakok folynak le róla. Ezért sorban következnek egymás után a nagy oázisok, amelyeket a kínai Kanszu tartományból a Kelet-Turkesztánba vezető nagy karavánút fűz össze. Nyugatra a Lop nor-tó vidékéig tart, északi határa bizonytalan, és a Dzsungária mélyedéséig nevezhetjük a területet idetartozónak, de már az Ektag-Altaj folytatásában lévő, és a Hoang-hó kanyarulatáig tartó mongol pusztákat nem nevezik Góbinak, mert a kitűnő füves pusztán rengeteg nomád pásztor legelteti marháit.

Éghajlata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itatás egy sivatagi kútnál

Kontinentális, szélsőséges, télen nagyon hideg, nyáron rekkenő meleg van, gyakorta erős széllel és zivatarokkal. Csapadéka: főleg ősszel és télen igen kevés.

Növényzete:félsivatagi főleg Salsolákból és Chenopodium-félékből áll. A sulkhir (Agriophyllum gobicum Bunge) méter magas bozótféle, a szakszaul (Holoxylon ammodendron) s néhol magas (Lasagrostis splendens) mongolul:dirisszun van rajta és néhol vastag gyökerű rebarbara félék.

Állatai: Farkas, róka, vadló, dzsiggetáj (vadteve), nyúl, antilop a folyók mellett.

A Góbitól az első híreket Marco Polo után részletesebben Jean-François Gerbillon jezsuita szerzetes hozta (1688-1698), majd Yobrand Ides holland kutató (1692-1694).

Más források szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Góbi sivatag ligetes puszta, füves puszta (mongolul nem gobi, hanem elsz-homok, vagy cöl-sivatag) és sivatagos puszta. A Góbi Kína és Mongólia területén 360 ezer km² területű mérsékelt övű sivatag. A közepes tengerszint feletti feletti magassága 1500 méter. Területéből 20 000 km² a homoksivatag, 340 ezer km² a kő-, a kavics-, agyagsivatag. A térséget helyenként durva törmeléktakaró borítja. Éghajlata szélsőségesen kontinentális. Ázsia közepén óceánoktól és tengerektől távol eső, magas hegységekkel körbezárt medencékben sivatagok (Takla-Makán, Cajdam Dzsungária és a Góbi) alakultak ki. A Góbi sivatagban az év 50-70 napján borult az égbolt.[3] A hőmérséklet a hideg télen (januárban) elérheti a -50 °C fokot is, míg a legmelegebb hónapban (júliusban) a +30 °C fokot. A Góbi 60 °C fokra is felmelegedhet.

Az említett övezetek élővilága nagyon változatos.[4] A füves puszta övezetében árvalányhaj-farok, üröm, kökörcsin, kakukkfű, liliom és hagymafajok; a félsivatagos pusztában a szárazságot tűrő fajok: hagyma, üröm, sóballa fajok, borsófa-bokor és a híres góbi szakszaul (dzag); valamint a szikes, mocsári vizenyős vidéken a sziki mocsári növényzet említendő. Az állatállományból kiemelendő a kétpúpú teve. Egy közepes sivatagi karaván 40-50 tevéből áll. A teve életkora 35-40 év. Délvidéken fontos táplálék a szárított tevehús, a borc. Használják igás és málhás állatként. Az igénytelen állat az út menti gyér növényzettel táplálkozik, itala az egymástól távoli kutak vize.

A történelemből tudjuk, hogy fontos szerepet töltött be a lótenyésztés. Jelentős még a szarvasmarha a juh és a kecsketartás is. A felsorolás a mind a növényeknél, mind az állatoknál csak a legismertebb fajok ismertetésére korlátozódhat.

Élet a sivatagban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jurta és motorbicikli a Góbi sivatagban

Az emberek a hagyományos berendezésű jurtában laknak (mongol kereksátor). A jurta 6 méter átmérőjű, kerek alaprajzú, hordozható építmény. Vesszőkből és vékony rudakból készítik. A sátrat nem a puszta földre, hanem talpazatra építik. A falakat és a tetőt is nemezzel fedik, az ajtót is ez borítja. A jurták tetején látható az apró „kémény”. Sokszor még júliusban is be kell gyújtani. A sivatagban nagy a hőmérséklet napi ingadozása. A 30-35 °C-fokos nappalokat fagyközeli éjszakák követik. Tüzelőül fenyőfát, napszítta tehénganajt, a félsivatagos tájakon szakszault is használnak.

Híres felfedezők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A leghíresebb felfedező, utazó minden bizonnyal Marco Polo volt. 1272-1273-ban átkelt a Takla-Makánon, a Góbi sivatagon Pekingbe utazásakor.

Büszkék lehetünk a magyar tudósokra, utazókra, akik sokat tettek Közép-Ázsia teljesebb megismeréséért, munkásságukkal a tudomány haladását szolgálták.

Széchenyi Béla [5] a terület felkutatására az egyik legjelentősebb expedíciót szervezte meg. Magával vitte Lóczy Lajost, minden idők egyik legnagyobb földrajztudósát.

Lóczy Lajos bebizonyította, hogy a Góbi sivatag térségében felhalmozódó üledékek szárazföldi eredetűek és a hajdani hegységek lepusztulásával keletkeztek.

Stein Aurél 1913-ban átkelt a sivatagon és 32 hónapos utazást tett benne.

Ezeken kívül meg kell említeni Kőrösi Csoma Sándor, Berzenczey László, Újfalvy Károly, Zichy Ágost és Zichy József, Zichy Jenő, Csíki Ernő 19. században tett utazásait. Nem feledkezhetünk el Almássy György, Prinz Gyula, Ligeti Lajos, Germanus Gyula, Cholnoky Jenő munkásságáról sem.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ferdinand von Richthofen azt hitte, hogy száraz tengerfenék, de Lóczy Lajos kimutatta, hogy a majdnem teljesen eltemetett hegyek között a hosszanti völgyeket és medencéket a sivatag lerakódásai, törmelékkúpok, futóhomok, édes- és sósvízi lerakódások, meg a levegőből hulló por töltötték fel. (hanhai rétegek)
  2. Marco Ferrari: Sivatagok, Alexandra Kiadó, Pécs
  3. Ennek egyszerű a magyarázata a Bajkál-tótól délre egy magasnyomású képződmény (anticiklon) az uralkodó.
  4. dr. Szilágyi György: Kirándulás a Góbi sivatagban című cikkéből lettek az adatok merítve. A szerző középiskolai földrajztanár. Az ismertetett adatok csak látszólag mondanak ellent egymásnak, a terület nagysága és változatossága miatt.
  5. Széchenyi István fia

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • dr. Szilágyi György: Kirándulás a Góbi sivatagban. Turizmus és Gasztronómia szakfolyóirat, 2004. április 6. ISSN 1416-9908
  • Révai nagy lexikona 8. kötet (Budapest, 1913) 591. o.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Góbi témájú médiaállományokat.