A Richtersveld botanikai és kultúrtáj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Richtersveld botanikai és kultúrtáj
Világörökség
Nama huts.JPG
Nama-kunyhók
Adatok
Ország Dél-afrikai Köztársaság
Világörökség-azonosító 1265
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok IV, V
Felvétel éve 2007
Elhelyezkedése
A Richtersveld botanikai és kultúrtáj (Dél-afrikai Köztársaság)
A Richtersveld botanikai és kultúrtáj
A Richtersveld botanikai és kultúrtáj
Pozíció Dél-afrikai Köztársaság térképén
d. sz. 28° 36′, k. h. 17° 10′Koordináták: d. sz. 28° 36′, k. h. 17° 10′

A Richtersveld botanikai és kultúrtáj (angol neve: Richtersveld Cultural and Botanical Landscape) Dél-afrika északnyugati részén terül el. Ez a hegyekkel tarkított, sivatagos jellegű táj az utolsó olyan terület Afrika déli részén, ahol a nama törzsből származó eredeti őslakók még ma is nomád módon élhetnek. A területet 2007-ben nyilvánította az UNESCO a Világörökség részévé.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Richtersveld egy szélsőségesen gyéren lakott terület a namíbiai határ közelében. Északról az Oranje-folyó, nyugat felől pedig az Atlanti-óceán határolja. Az északkeleti hegyekben csupán néhány száz ember él. A terület legészakibb része a Namíbiába is átnyúló Richtersveld Nemzeti Park, amelyet 2003-ban alapítottak. Az ettől délre eső terület a világörökség része, amelyet 2000 óta Richtersveld Community Conservancy, azaz Richtersveld Védett közösségi Terület néven tartanak nyilván. Ezt Kuboes, Lekkersing és Eksteenfontein falvak határolják. Itt nama- és bosluis törzsbeliek élnek.[1]

Kurú

A Richtersveld száraz kősivatag. Az itteni hőmérséklet mind napi, mind eves szinten hatalmas ingadozásokat mutat. Nem szokatlan, hogy télen fagy, míg nyáron 40 °C-ot mutat a hőmérő. A terület legnagyobb része télen, legfőképp május és szeptember között esős, a hegyekben pedig nyári záporok is előfordulnak. Ezek az időjárási feltételek egy különleges biodiverzitás létrejöttét tették lehetővé: itt honos a kurún kívül még mintegy 5000 fajta pozsgás növény, amelyknek 40%-a endemikus. Számos litopón növényfaj képviselteti itt magát. A 29 féle zuzmó a világon egyedülálló változatosságot ad a tájnak.[2]

Használata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Litopónok

Mielőtt a természetes, háborítatlan állat- és növényvilágot védelem alá helyezték volna, a nemzeti park zárvatartása idején a nem világörökségi területeket elsősorban idényjellegű legelőként használták. A kecske- szamár- és birkanyájak azonban nem puszították ki a kurúvegetációt. Úgy tűnik, kétezer év alatt egy ökológiai egyensúlyt alakítottak ki az itteni élőlények.

Ezen az értékes területen mégis elsődleges fontosságú a túllegeltetés problémáját megelőzni. Ezért a legeltetés megengedett, de kizárólag a tradicionális szabályok szerint, valamint a hagyományos mobil gyékénykunyhók építésével. A Richtersveld teljes területéán tilos azonban az aranymosás, a bányászat, és a gyémántkutatás.

Hagyományos legeltetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A védett területen mintegy 40 hagyományos táborhely (stockpost) található, amelyeket minden törzs felkereshet. A vetésforgóra emlékeztető módon évszakonként válakozik a magasabban és alacsonyabban fekvő állomáshelyek használata. A táborhelyeket közös megegyezéssel osztják el a családok között. Manapság a törzsek tagjai már csak a hétvégét töltik itt.

Éjszakára az állatokat Kraalokba, azaz karámokba terelik, napközben a környéken bóklásznak. A nyájak és csordák részben saját, részben pedig bér fejében legeltetett állatokból állnak.

Szállásként a haru om, azaz a hagyományos gyékénykunyhó szolgál. Ezeket a félgömb formájú házikókat favázra terített finoman kidolgozott gyékényszövetek alkotják.[3] Csupán a turisták számára berendezett kunyhók szorítkoznak erre a néhány alapanyagra. Rendszerint ugyanis vitorlavászonnal és műanyag ponyvával teszik vízhatlanná ezeket a lakhelyeket.

Idegenforgalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A területen nem épült ki turisztikai infrastruktúra, kivéve a Kuboes és Eksteenfontein falvakban foglalható vendégházakat, és egy kis múzeumot Eksteenfonteinben. Már megtervezték a következő években végrehajtandó közlekedési útjavításokat,[4] valamint egy kemping létesítését. Lesznek kirándulóútvonalak, és lehetőséget teremtenek, hogy a területet terepjánrón átszelve felfedezzék a látogatók. A Rooibergben működő kutatóállomást is megnyitják a látogatók előtt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Die Bosluis-Baster sind zur Zeit der Apartheid aus Buschmannland umgesiedelte Mischlinge. Siehe Explore the Richtersveld: The Bosluis Basters
  2. Zur Definition der Sukkulenten-Karoo als Ökoregion siehe WWF Full Report: Succulent Karoo
  3. Bildergalerie zum Bau der Hütten
  4. Unter anderem durch die Einbeziehung in die South-North Tourism Route durch die Norkap-Provinz

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz A Richtersveld botanikai és kultúrtáj témájú médiaállományokat.