Peking

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Peking (北京市
Běijīng Shì
Röv.: 京 (pinjin: Jīng))
Beijing montage.png
Közigazgatás
Ország  Kína
Rang Tartományi jogú város
Kerületei 18
Alapítás éve Kr. e. 473 körül
Polgármester 王岐山
Vang Csi-san (Wáng Qí Shān)
A KKP helyi képviselője 刘淇
Liu Csi (Liú Qí)
Irányítószám 100000–102600
Körzethívószám 10
Rendszámok betűjelei 京A, C, E, F, H, J
京B (taxik)
京G (városon kívüli)
京O (rendőrség és a hatóságok)
京V (katonai parancsnokság és a központi kormányzat)
Népesség
Teljes népesség 22 000 000 fő (2010)[1] +/-
Népsűrűség 1300 fő/km²
Főbb nemzetiségek Han – 96%
Mandzsu – 2%
Hui – 2%
Mongol – 0,3% (2000)
Bruttó hazai termék CNY 366,3 milliárd (15.)
CNY 25 200 per fő (2.)
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság 43,5 m
Terület 16 808 km²
Időzóna UTC+8
Elhelyezkedése
Peking  (Kína)
Peking
Peking
Pozíció Kína térképén
é. sz. 39° 54′ 50″, k. h. 116° 23′ 30″Koordináták: é. sz. 39° 54′ 50″, k. h. 116° 23′ 30″
Peking weboldala

Peking (北京; pinjin: Běijīng; IPA: [pei˨˩˦ tɕɪŋ˥˥]; Loudspeaker.svg kiejtése) a Kínai Népköztársaság fővárosa, négy tartományi jogú városának egyike. Pekinget északról, nyugatról, délről és kis részben keletről Hopej tartomány határolja, míg délkeletről Tiencsin tartománnyal szomszédos.

Peking - népességét tekintve - Sanghaj után a második legnagyobb kínai város. Az ország egyik fő közlekedési csomópontja, minden irányban tucatnyi vasútvonal, közút és autópálya indul ki innen. Itt található a legtöbb nemzetközi légitársaság kínai központja is. Peking elismerten Kína politikai, oktatási és kulturális központja, míg Sanghaj és Hongkong inkább gazdasági téren domináns városok.

Peking Kína négy ősi fővárosának egyike.

Neve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Beijing (北京) szó szerinti fordításban azt jelenti „északi főváros”, ezzel illeszkedik abba a kelet-ázsiai hagyományba, hogy a fővárosokat ilyen módon nevezzék el. Hasonló nevű városok közé tartozik a kínai Nancsing (南京), jelentése „déli főváros”; a japán Tokió (東京), és a vietnami Tonkin (東京; ma Hanoi), mindkettő jelentése „keleti főváros”; valamint a szintén japán Kiotó (京都) és a dél-koreai Kjongszong (京城; ma Szöul), jelentésük egyszerűen „főváros”.

A város Európában ismert névalakját (Peking) francia misszionáriusok honosították meg 400 évvel ezelőtt. Ez a korabeli kiejtést tükrözi – az akkor k-ként ejtett hang mára a cs felé tolódott el.

A városnak korábban több neve is volt. 1928 [2] és 1949 között Pejpingnek (北平, Běipíng) nevezték, ami szó szerint „Északi Békét” jelent (Magyar kiadványokban ez Pejping alakban honosodott meg). A név változását a „fővárost” jelentő elem (京) elhagyásával érték el – ez jelezte, hogy a Kuomintang kormány saját fővárosát Nancsingban rendezte be, Peking nem volt már Kína fővárosa, és hogy a Pekingben székelő, hadurak által vezetett kormány illegitimmé vált.

A Kínai Kommunista Párt 1949-ben visszaállította a Peking elnevezést, ezzel is hangsúlyozva, hogy a város újra Kína fővárosa lett. A tajvani Kínai Köztársaság kormánya hivatalosan soha nem ismerte el a névváltozást. Az 1950-es és 1960-as években gyakran utaltak Pejpingként a városra, ezzel is tiltakozva a Kínai Népköztársaság ellen. Mára Tajvanon is átvették a főváros régi-új elnevezését.

Még több, nem hivatalos neve is van a fővárosnak, ilyen a Jancsing (燕京, Yānjīng), amely a Csou-dinasztia idejében létező ősi jan államra utal. Az elnevezés megjelenik helyi Jancsing sör nevében, de a korábban Pekingben elhelyezkedő Jancsing Egyetemében is.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Őstörténet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város mai területén, a központtól mintegy 50 kilométerre délnyugatra terül el Csoukoutien, az a lelőhely, ahol 1929-ben megtalálták a pekingi ember (Sinanthropus pekinesis) 360 000 éves koponyáját, majd 1933-ban feltárták az ott i. e. 25 000 évvel élt sokkal fejlettebb ember maradványait. A csontmaradványok mellett a sok olduvai típusú kőeszközt és csonteszközöket is találtak. A felfedezés igen fontos volt, ugyanis megdöntötte azt a teóriát, hogy a kínaiak a Közel-Keletről vándoroltak jelenlegi hazájuk területére.[3]

Ugyanezeket a barlangokat használta mintegy 25 000 évvel ezelőtt, az őskőkorszakban a Homo sapiens is.[4] A lelőhelyet 1987-ben felvették az UNESCO világörökség-listájára.

Középkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Peking körzetében már az i. e. 1. évezredben voltak városok, és a Jen állam (燕) (a Hadakozó fejedelemségek korának egyik állama) fővárosát a mai Peking-környéki Csiben (蓟) alapították meg.[5] Csit sokan tartják a mai Peking elődjének; az igazság azonban az, hogy Csi városa már a 6. század előtt elnéptelenedett. Csi pontos helyszínét a mai napig nem sikerült megtalálni, annak ellenére, hogy jelentős erőfeszítéseket tesznek felkutatására.

A Szuj és a Tang dinasztiák idején csak kisebb városok épültek ezen a területen. Korabeli költők nagy számban érkeztek erre a helyre és – költeményeik tanúsága szerint – búsultak az elveszett város miatt.

Az észak-kínai késői Csin-dinasztia (936947) 936-ban az ország északi területeinek nagy részét (benne Pekinget) átadta a Liao-dinasztia részére. 938-ban a Liao-dinasztia saját területének déli részén, a mai modern Peking területén új fővárost hozott létre Nancsing néven (a „déli főváros”). 1125-ben a dzsürcsi uralkodókhoz tartozó Csin-dinasztia bekebelezte Liaót, és 1153-ban áthelyezte fővárosát Liao Nancsing városába, elnevezve azt Csungtu-nak (中都), vagy „Központi fővárosnak”, amelyet 1215-ig használtak a várost fővárosként.[6] Csungtu a mai Peking központjától valamelyest délkeletre elhelyezkedő Tienningsze nevű területen helyezkedett el.

A mongol hadak 1215-ben porig égették Csungtut és 1267-ben, a Csin fővárostól északra felépítették saját „Hatalmas Főváros”-ukat, Tatut (大都, mongol nyelven: Kanbalik), ami a jelenlegi Peking valódi elődjének számít.[7] Marco Polo írásaiban Cambulucként említi ezt a helyet. A jelek szerint a kínai császári ambíciókat dédelgető mongol Kubiláj kán Pekingben rendezte be fővárosát más, közép-kínai, hagyományos városok helyett, tekintettel arra, hogy Peking mongóliai hatalmi bázisához közelebb helyezkedett el. A kán döntése jelentősen megerősítette a Kína északi peremén elhelyezkedő város státuszát, amely addig kiesett az ország vérkeringésből. Tatu a modern Peking központjától északra helyezkedett el. Központja a mai főváros 2. körgyűrűjén volt, és egészen a 3. és a 4. körgyűrű közötti területig tartott. Még ma is állnak a mongol kori városfal maradványai.

A Ming és a Csing dinasztia idején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tiltott Város, Ming- és Csing-dinasztia-beli császárok lakóhelye

Jung-lo (永樂), a 3. Ming császár, a Ming fővárost 1421-ben Nancsingból Pejcsingbe (北京), vagyis az „Északi Fővárosba” helyezte át, tőle származik a város mai neve is. A császár teljesen új fővárost emeltetett itt, így Peking ekkor nyerte el mai formáját. A korábbiaktól eltérően a várost nem folyópartra építették, hogy fontos közlekedési csomóponttá válhasson. A fővárost azért helyezték vissza északra, mert Kína legerősebb ellenségei a mongolok voltak. Az új főváros szinte teljesen négyzet alakú volt, és a köré épített városfal egészen a modern korig szolgált védelmi objektumként, amikor is lebontották és helyén épült fel a 2. körgyűrű (körgyűrűket lásd később).[5]

A város két részre oszlott, az úgynevezett Kína- vagy Külső-városra és a Tatárvárosra. Az építési elvek szerint a közigazgatásilag fontos épületek a város közepén helyezkedtek el, a középponttól némileg délebbre a Tiltott Várossal, amely csupán a Külső-város hozzácsatolásával került teljesen középre. Az utak észak-déli és kelet-nyugati irányban, párhuzamosan futottak, azonban a változó távolság miatt nem jött létre sakktáblaszerű elrendezés, és a város több, különböző méterű és formájú téglalapból tevődött össze. A Külső-város spontán módon történő felépülése miatt nem felelt meg az ősi, szigorú szabályoknak. Itt csupán két közigazgatásilag is fontos épület található, a Földművelés Temploma és az Ég Oltára. A 20 századig a város közepén álló Tiltott Várost fal választotta el Peking többi részétől.[5] A Tienanmen tér, ami Kína állami szimbóluma és még címerében is megjelenik, kétszer is lángok martalékává vált a Ming-dinasztia idején, végleges helyreállítására 1651-ben került sor.

A Ming főváros Pekingbe helyezése volt az, ami évszázadokig képes volt a dinasztia hatalmát fenntartani, ugyanis a mongolok rájöttek, hogy hiába foglalják el a fővárost, és ejtik fogságba a császárt, nem tudnak ezzel a helyzettel mit kezdeni. Ráébredtek, hogy egyszerűbb számukra, ha kívánságaik végrehajtását a kínai hivatalnokokra bízzák, míg ők maguk saját területeiken maradnak.[8] A parasztokra kirótt terhek azonban egyre növekedtek, és az 1600-as évekre a dinasztia hanyatlani kezdett, és 1644-ben Li Cse-cseng paraszti csapataival elfoglalta a fővárost. Az utolsó Ming császár, Csu Ju-csien felakasztotta magát a városban.[9]

Az északról támadó mandzsuk nyolc évig harcoltak Peking uralmáért, és végül Csutól hódították el, aki csupán 42 napig uralkodott császárként. A Ming-dinasztia helyett megalapították a Csing-dinasztiát, Pekinget pedig megtartották a dinasztia fővárosának.[10] A város belső negyedéből azonban kitelepítették a han kínaiakat, és ott csak mandzsuk élhettek. Később emiatt ragadt rá a Tatárváros név, míg a külvárost Kínai-városként is emlegették.[5] 1793-ban George Macartney angol diplomata Pekingbe utazott, ahol kérte a császárt, hogy nyissák meg az angol áruk előtt a kikötőiket, engedélyezzék a brit kereskedő letelepedését, és fogadják el az angol javakat a kínaiakért cserébe. Mivel a kínai császárok semelyike sem volt hajlandó ezeket elfogadni, a britek ópiumot kezdtek csempészni Kínába. 1720-ra már széles tömegek váltak függővé, ezért Pekinget hermetikusan elzárták a külföldiek elől, és szigorú büntetéseket róttak az ópiumárusítással kapcsolatos cselekményekre.[11]

1899-ben Vang Ji-zsung tudós egy pekingi patikában fedezte fel, hogy az orvosságként felajánlott csontokban ősi írásjelek találhatóak, amely felfedezésnek köszönhetően ezer évvel korábbra került a kínai írás kialakulásának ideje.[12]

Kínai Köztársaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A május negyedike mozgalom tüntetői a Tienanmen téren

Az 1911-es kínai polgári forradalom, amely a Csing hatalom helyébe köztársaságot kívánt állítani, eredetileg Nankingba kívánta helyezni fővárosát. Miután Jüan Si-kaj, a Csing császár miniszterelnöke Pekingben lemondatta az uralkodót, biztosítva a forradalom győzelmét, a forradalmárok elfogadták, hogy Jüan legyen a Kínai Köztársaság ideiglenes köztársasági elnöke, azzal a feltétellel, hogy fővárosát délre, Nankingba helyezi. A hadsereg egyes egységei, amelyek korábban töretlen hűséget mutattak, azonban fellázadtak Pekingben, és zavargásokba kezdtek. Jüan erre hivatkozva elérte, hogy a főváros Pekingben maradjon, és itt tehesse le az elnöki esküt 1912. március 10-én.[13] Kína északi részei, így Peking is jóval konzervatívabbnak számított a haladó gondolkodású délnél, és Jüan katonáinak és tisztjeinek többsége is erről a vidékről került ki.[14]

Jüan fokozatosan megszilárdította hatalmát, majd hozzálátott saját diktatúrájának kiépítéséhez. Pekingből irányítva legyőzte a Kuomintangot, és elűzte vezetőit, a parlamentet pedig feloszlatta. Végül 1915 végén a nép akaratára hivatkozva kikiáltotta a Kínai Császárságot, amelynek császárává magát nyilvánította. E lépése nagyon népszerűtlen volt, maga Jüan pár hónapon belül meghalt, ezzel véget vetve rövid uralkodásának.[15] Kína különböző katonai diktátorok vagy ismertebb nevükön hadurak hatalmába került, akik közül a legerősebbek rendszeresen háborúztak a Peking feletti hatalom megszerzéséért, ugyanis a külföldi hatalmak mindig a Pekingben székelő kormányzatot ismerték el törvényesnek. Ennek köszönhetően a hadurak korának másfél évtizedében 24 kabinet, 26 miniszterelnök és öt törvényhozó gyűlés váltotta egymást.[16]

Mikor az első világháborút lezáró versailles-i békeszerződés Santung tartomány német koncessziót Japánnak ítélte oda, Pekingben forrongani kezdtek az emberek. 1919. május 4-én, hatalmas utcai tüntetésekkel vette kezdetét a május negyedike mozgalom, és az ennek hatására kibontakozó országos tiltakozási hullám hatására egyre többen követeltek változást.[17] A város 1925-ben a haladó szellemiségű Feng Jü-hsziang irányítása alá került, aki puccsal döntötte meg a korrupt Cao Kun elnök uralmát, és a városba hívta a Kuomintang vezetőjét, Szun Jat-szent, aki itt is halt meg nem sokkal később. Azonban a Feng ellen összefogó hadurak végül a város feladására kényszerítették őt.[18]

Nagy politikai vihart kavart, amikor 1927. április 6-án a pekingi militarista kormány katonái razziát tartottak az orosz kolónián, és olyan papírokat találtak, amelyek alapján a Szovjetunió kommunista államot kívánt létrehozni Kínában.[19] A Kuomintang északi hadjáratának sikere után, amelynek során legyőzte az északi hadurakat, 1928-ban a Kínai Köztársaság fővárosa Nanking lett. 1928 júniusában Pekinget is elfoglalták, és Pejpingre (Északi Béke) nevezték át, ezzel is jelezve, hogy az ország egyetlen fővárosa Nanking.[20]

A második kínai–japán háború során Pejping 1937. július 29-én Japán kezére került.[21] A megszállás idején a város visszakapta korábbi nevét, a Pekinget, és itt helyezkedett el az Észak-kínai Végrehajtó Bizottság (华北政务委员会), a japán megszállás alatt álló Észak-Kínát igazgató bábállam, amely később egyesült a Vang Csing-vej-kormányba olvadt.[22] Amikon Japán 1945. augusztus 15-én kapitulált a második világháború végén, a város ismét a nacionalisták kezére került, akiket amerikai segítséggel tengeri és légi úton szállítottak ide, nehogy az ellenséghez közelebbi pozíciókban lévő kommunisták hamarabb vonuljanak be.[23] Peking nevét ezután újra Pejpingre változtatták.

A kommunista hatalomátvétel után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mao Ce-tung kikiáltja Pekingben a Kínai Népköztársaságot
Peking, a Mennyei Béke tere 1988-ban

A kínai polgárháborúban, 1949. január 31-én, a kommunista erők harc nélkül elfoglalták Pekinget, ugyanis Fu Co-ji kínai tábornok elmeállapota miatt képtelen volt irányítani csapatait,[24] a titokban kommunista lánya közvetítésével tárgyalásokat kezdett, majd letette a fegyvert, harc nélkül átadva a várost.[25] Ugyanazon év október 1-jén a Mao Ce-tung vezetése alatt álló Kínai Kommunista Párt a pekingi Tienanmen téren bejelentette a Kínai Népköztársaság megalakítását, amely Mao egyetlen nyilvános beszéde volt uralmának idején.[26] A Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület úgy döntött, hogy a Pejping elnevezést visszaállítják Pekingre, és ez a város lett ismét Kína fővárosa.

Akkoriban Peking tartományi jogú város csak a fővárosból és néhány elővárosból állt. Az 50-es évektől kezdve sok környező tartományt olvasztottak be, többszörösére növelve ezzel a város területét. A Teng Hsziao-ping által elindított gazdasági reformok hatására Peking városa is hatalmas növekedésnek indult. Ez a növekedés azóta is tart: míg az 50-es években a városhatárt a 2. körgyűrű jelentette, ma már a hatodik épül.[27]

Kuomao kerületben új kereskedelmi zóna alakult ki, Vangfucsing és Hszitan körzetek új bevásárlóközpontokat építettek, míg Csungkuancun Kína új elektronikai központját építette ki.

1989-ben, a május 4. mozgalom hetvenéves évfordulóján a fiatal értelmiségiek Pekingben demokráciát és szabadságot követeltek. Nagy diáktüntetések kezdődtek, és a független diákszervezetek sztrájkot hirdettek. Mivel a korrupció ellen is felléptek, sok más szervezet is csatlakozott hozzájuk. Június 4-én a Tienanmen téren a karhatalom tankokkal és katonákkal fojtotta vérbe a diáklázadást.[28]

Az utóbbi években Peking terjeszkedésével számos probléma került előtérbe: a megnövekedett autóforgalom, levegőszennyezés, történelmi városrészek eltűnése. Egy 2005-ben elfogadott terv szerint Peking eddigi körkörös növekedését megpróbálják kelet-nyugati irányúvá redukálni.

Peking rendezhette meg a 2008. évi nyári olimpiai játékokat, amelyre 2008. augusztus 8-24. között került sor, amelynek költségei legalább 43 milliárd amerikai dollárra rúgtak, amiből csak a stadion több száz millióba került. Ezen kívül új kiszolgáló létesítményeket is kellett építeni, többek között egy új terminált a légikikötőhöz, és az ahhoz vezető vasútvonalat.[29]

Földrajz és éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pekingben a legfőbb probléma a környezetszennyezés és a szmog

Pekinget északról és nyugatról hegyek veszik körbe, legmagasabb pontja a Hopej tartomány határán fekvő, 2.303 méter magas Tungling-hegy, a Hszisan-hegység része. A tartományon folyik keresztül a Jungting és a Csaopaj folyó. Innen indul a világ leghosszabb csatornája, az 1.794 kilométer hosszú Nagy-csatorna, amely összeköti a Haj folyót, a Sárga-folyót, a Huaj, a Jangce és a Qiantang folyókat.

Peking városa a tartomány délnyugati részén fekszik é. sz. 39° 54′ 20″, k. h. 116° 23′ 29″. A város koncentrikus körgyűrűk által határolt sávos rendszerben terjeszkedik, a körgyűrűk számozása 2-vel kezdődik, míg a legszélső, az 5. körgyűrű, már külvárosokon is keresztülhalad. Központja a Tienanmen kapu és tér, illetve az attól északra fekvő Tiltott Város, ami a császárok rezidenciája volt. A Tienanmen tértől nyugatra terül el Csungnanhaj városrész, Kína mai legfőbb vezetőinek lakóhelye.[30] Peking központján keletről nyugatra fut a Csang'an főút, a város egyik fő ütőere.

A város klímája meglehetősen zord. A nyár a kelet-ázsiai monszun hatására forró és párás, míg a tél hideg, száraz és szeles a Szibériából érkező légtömegek miatt. A januári középhőmérséklet –4, –7 °C, a júliusi pedig 25, 26 °C. Az évi csapadékmennyiség több mint 600 milliméter, aminek ¾-e nyáron esik.

Pekingben komoly probléma a általános szennyezettség és a közlekedés és ipar okozta levegőszennyezés. Az Észak- és Északnyugat-Kínában található sivatagok talajeróziója miatti por jelenléte gyakran okoz homokviharokat, amelyek megbénítják a várost. Peking jelentős erőfeszítéseket tett arra, hogy a 2008-as olimpiára megtisztítsák a fővárost. Ennek eredményeképpen korlátozásokat vezettek be a közlekedésben; bizonyos napokon csak bizonyos rendszámú autók közlekedhettek.


Peking éghajlati jellemzői
Hónap Jan. Feb. Már. Ápr. Máj. Jún. Júl. Aug. Szep. Okt. Nov. Dec.
Átlagos max. hőmérséklet (°C) 1,8 5,0 11,6 20,3 26,0 30,2 30,9 29,7 25,8 19,1 10,1 3,7
Átlagos min. hőmérséklet (°C) −8,4 −5,6 0,4 7,9 13,6 18,8 22,0 20,8 14,8 7,9 0,0 −5,8
Átl. csapadékmennyiség (mm) 3 5 8 21 34 78 185 160 46 22 7 3
Forrás: Kínai Meteorológiai Intézet


A város szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pekingi könyvesbolt Hszitan-ban
Peking éjszaka

Közigazgatási szerkezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Peking tartományi jogú városban 18 közigazgatási egység található, megyei jogú egységek, amelyeket a tartomány vezetésének helyettesi rangú vezetői kormányoznak. A 18 között 16 kínai körzet és 2 kínai megye található.

Peking belvárosi és külvárosi területei 8 körzetre tagozódnak:

  • Tungcseng körzet (东城区, Dōngchéng Qū)
  • Hszicseng körzet (西城区, Xīchéng Qū)
  • Csungven körzet (崇文区, Chóngwén Qū)
  • Hszüanvu körzet (宣武区, Xuānwǔ Qū)
  • Csaojang körzet (朝阳区, Cháoyáng Qū)
  • Hajtien körzet (海淀区, Hǎidiàn Qū)
  • Fengtaj körzet (丰台区, Fēngtái Qū)
  • Sicsingsan körzet (石景山区, Shíjǐngshān Qū)
Peking látképe a Csingtung Körgyűrűről, Tavangcsiao és Tapejjao körzetében

Városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Peking tartományi jogú városhoz tartoznak közigazgatásilag:

  • Csangping 昌平
  • Huajzsou 怀柔
  • Mijun 密云
  • Lianghsziang 良乡
  • Liulimiao 琉璃庙
  • Tungcsou 通州
  • Jicsuang 亦庄

Körzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Peking az alábbi városrészekből áll:

  • Antingmen 安定门
  • Pejjüan 北苑
  • Csaojangmen 朝阳门
  • Tungcsmen 东直门
  • Fangcsuang 方庄
  • Fucsengmen 阜成门
  • Fuhszingmen 复兴门
  • Kuomao 国贸
  • Hopingli 和平里
  • Vancsing 望京
  • Vanfucsing 王府井
  • Vutaokou 五道口
  • Hszitan 西单
  • Jajuncun 亚运村
  • Csungkuancun 中关村

További 8 körzet és 2 megye a központtól távolabb helyezkedik el, távolabbi külvárosok, agglomerációs városok és falusi területek irányítása is ide tartozik:

  • Mentoukou körzet (门头沟区: Méntóugōu Qū)
  • Fangsan körzet (房山区: Fángshān Qū) – Fangsan megye 1986-ig
  • Tungcsou körzet (通州区: Tōngzhōu Qū) – Tung megye 1997-ig
  • Sunji körzet (顺义区: Shùnyì Qū) – Sunji megye 1998-ig
  • Csangping körzet (昌平区: Chāngpíng Qū) – Csangping megye 1999-ig
  • Tahszing körzet (大兴区: Dàxīng Qū) – Tahszing megye 2001-ig
  • Pingku körzet (平谷区: Pínggǔ Qū) – Pingku megye 2001-ig
  • Huajzsou körzet (怀柔区: Huáiróu Qū) – Huajzsou megye 2001-ig
  • Mijun megye (密云县: Mìyún Xiàn)
  • Jancsing megye (延庆县: Yánqìng Xiàn)

Peking 18 körzete és megyéje tovább osztódik 273 alacsonyabb, kerületi szintű közigazgatási egységre: 119 városrészre, 24 kerületre, 5 etnikai városrészre és 125 alacsonyabb egységre tagozódik.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Peking bruttó hazai terméke (GDP) 2004-ben 428,3 milliárd zsenminpi (RMB) volt, ami az előző évhez képest 13,2%-os valódi növekedést jelentett. A város gazdaságának legtermékenyebb ágazata a szolgáltatási szektor, ami a GDP 60%-át adta. A városi felhasználható jövedelem fejenkénti összege 15 637,8 RMB, 11,5%-os növekedés az előző évihez képest, a falusi tiszta jövedelem pedig 7172 RMB/fő volt, ami 9,2%-os növekedésnek felel meg.

Peking ingatlan- és gépjármű-piaca a előző évek során folyamatosan fejlődött. 2004-ben összesen 24,72 millió négyzetméter lakóingatlan került értékesítésre, összesen 108,51 milliárd zsenminpiért. Pekingben 2004-ben összesen 1 871 000 gépkocsit regisztráltak, amelyek közül 1 298 000 volt magántulajdonban. Abban az évben 447 000 új és használt gépkocsit értékesítettek a fővárosban.

Peking új központi üzleti negyede a Kuomao területre koncentrálódik, számos vállalati regionális székhely, bevásárlóközpont és luxus lakóingatlanok találhatók itt. A Fuhszingmen és a Fucsengmen körzetekben található Peking pénzügyi főutcája, az ország pénzügyi központja. A Vanfucsing és a Hszitan körzetek fontos bevásárló központok. Csungkuancun, „Kína Szilícium-völgye”, az elektronikai és számítástechnikai ipar központja, valamint itt találhatók a legnagyobb gyógyszeripari kutatóintézetek is. Ezzel együtt Jicsuang szerepe egyre növekszik a gyógyszeriparban, információs technológiai iparágakban és a gépészet területén. A gazdasági fejlődés árnyoldalaként Peking szintén jól ismert a kalóztermékek forgalmazása miatt. Itt minden megtalálható, a legújabb divatházak topmodelljeitől kezdve a friss kiadású amerikai filmeket tartalmazó DVD-ig és a márkás sportruházatig. Ezeket a termékeket elsősorban külföldi turistáknak kínálják.[31]

Sicsingsan a főváros egyik legfontosabb ipari körzete, Peking nyugati külvárosában helyezkedik el. Mezőgazdasági termelés csak Peking urbanizált részein kívül folyik, a legfőbb termények ezen e területen a búza és a kukorica. A város szükségleteit kielégítendő, a város közvetlen környezetében zöldségeket és gyümölcsöket is termelnek.

Politika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Peking politikai rendszere kettős pártrendszerben működik, mint a Kína minden más kormányzati intézménye. A polgármesteré a legmagasabb rangú hivatal Pekingben. Mióta a város egy központilag irányított önkormányzat, a polgármester ugyanolyan szintű jogokkal rendelkezik, mint a tartományi kormányzók. Azonban kisebb hatalommal bír, mint a Kínai Kommunista Párt városi bizottsági minisztere (Municipal Committee Secretary).

A város irányítása a helyi kommunista párt (CPC) kezében van a hatósági rendeletek, adók begyűjtése és a gazdaság működtetése terén. A helyi CPC irányítja a városi kongresszus állandó bizottságát a politikai döntések meghozatalában és a helyi önkormányzat ellenőrzésében.[32] Peking polgármestere 2008. január óta Gou Jinlong.[33]

Építészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pekingben alapvetően három fő építészeti stílus jelenik meg. Időben az első a császári Kína tradicionális építészete, amelyet talán a Tienanmen tér (Mennyei Béke Kapuja), Kína egyik védjegye, a Tiltott Város és a Ég temploma szemléltet legjobban. Természetesen bőségesen jelen van a szocialista realista („szocreál”) építészet, az 1950-es és 1970-es évek között épült kocka formájú, alacsony színvonalon elkészített épületek is. Végül, szinte mindenhol találkozhatunk a legújabb kori építészeti csodákkal – legfőképpen Peking központi pénzügyi körzetében.

Az építészet régebbi és új stílusainak döbbenetes kavalkádjával találkozhatunk a Tasance Művészeti Körzetben, ahol az 1950-es évek látványképei keverednek a mai hipermodern építészet keverékével. Az amerikai városi élet befolyása tükröződik a kínai Orange County kialakításában, amely kísérlet egy külvárosi projekt végrehajtására a fővárostól kb. egy órára északra.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Vangcsing kerület Peking Csaojang körzetében – sok dél-koreai él

Peking tartományi jogú város lakossága (definíció: azok, akik évente legalább 6 hónapot Pekingben laknak) 2004-ben 14 927 000 fő volt. 11 872 000 városi lakos, akik Peking városi területein vagy a környező kisvárosokban laknak, a többi vidéki lakos volt.[34] 11 629 000  embernek volt pekingi hukou-ja (állandó tartózkodási engedélye), a többi közel 3,3 millió ember ideiglenes tartózkodási engedéllyel rendelkezett. Léteznek továbbá a jelentős számban jelen lévő migráns munkavállalók, akiknek számáról nincsen pontos adat, akik mindenféle tartózkodási engedély nélkül, illegálisan élnek Pekingben (ők a hej zsenek, „fekete” emberek).[35] A szűken vett Peking város lakossága kb. 7,5 millió.

Peking lakosságának több mint 95%-a a kínai han népcsoporthoz tartozik. Kis százalékban mandzsu, huj és mongol etnikai csoportok is hazájuknak tekintik a fővárost. Az elmúlt években igen sok kínai származású dél-koreai költözött Pekingbe, elsősorban üzleti és tanulmányi céllal; ők főleg Vangcsing és Vutaokou körzetekben telepedtek le. Tibeti gimnáziumot alapítottak a tibeti fiatalok részére, akik tanulmányi szándékkal érkeztek Pekingbe.[36]

Peking etnikai csoportjai, 2000. évi népszámlálás[37]
Nemzetiség Népesség Arány
han 12 983 696 95,69%
mandzsuk 250 286 1,84%
huj 235 837 1,74%
mongolok 37 464 0,28%
koreai 20 369 0,15%
tucsia 8 372 0,062%
csuang 7 322 0,054%
miao 5 291 0,039%
ujgur 3 129 0,023%
tibeti 2 920 0,022%

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pekingi lakosok pekingi dialektust beszélnek, mely a kínai nyelvnek a mandarin nyelvváltozata. Ez a beszéd a putunghuára épül, mely a hivatalos beszélt nyelv a kontinentális Kína és Tajvan területén, és egyike Szingapúr négy hivatalos nyelvének is. A Pekinghez tartozó vidéki területek lakói saját dialektusban beszélnek, mely a Hebei tartományban beszélthez hasonlatos.

A „pekingi opera” (京剧, Csingcsü) a nemzet jól ismert művészeti formája. Széles körű egyetértés alakult ki arról, hogy a pekingi opera a kínai kultúra egyik legjelentősebb eredménye, amelyet dalok, monológok, dialógusok és átvitt értelemmel bíró cselekvések, úgy mint gesztusok, mozdulatok, harcok és akrobatika egységes keverékeként adnak elő. A pekingi operát archaikus nyelven adják elő, amely különbözik a mandarin vagy a pekingi dialektus jelenlegi állapotától. Ettől a szöveget nehéz megérteni, ezért a modern színházak gyakran alkalmaznak kínai és angol nyelvű elektronikus feliratozást.[38]

A szehojüan (四合院, sìhéyuàn) Peking hagyományos építészeti stílusa. A szehojüan egy négyszögletes lakóépület, amelynek szobái egy központi udvart fognak közre. A belső udvaron általában egy gránátalmafa, virágágyások vagy kis halastó található. szehojüanok szegélyezik a hutungokat (胡同, hútòng), fasorokat, amelyek Peking óvárosi részeit kötik össze. Általában kelet-nyugati irányú egyenes utcák, hogy a rá nyíló kapuk a fengsuj elvei szerint északra vagy délre nyílhassanak.

A szehojüanok és a hutungok, amelyek valaha Peking fő arculatát adták, folyamatosan tűnnek el, átadva helyüket a magas épületeknek és irodaházaknak. A hutungok lakói a kisajátítás eredményeként azonos, vagy nagyobb méretű lakásokra jogosultak, mint amekkora házuk eredetileg volt. Sokan panaszkodnak azonban arra, hogy a hutungok hagyományos utcai és közösségi élete nem helyettesíthető. A kormány programjában szerepel a legtradicionálisabb hutungok megőrzése, hogy a 2008-as olimpia idején az ide érkező vendégek megtapasztalhassák ezen utcák hangulatát.

Kínai Nemzeti Könyvtár

A Kínai Nemzeti Könyvtár Ázsia legnagyobb könyvtára, a világ egyik legnagyobb könyvgyűjteményével rendelkezik a több mint 23 millió[39] kötetével.[40] A legnagyobb és a leggazdagabb kínai könyvgyűjteményről és történeti dokumentumtáráról van szó.[41] A Kínai Nemzeti Könyvtár előfutára a Fővárosi Könyvtárat 1909. április 24-én alapította a Csing-dinasztia kormánya.[42] 1912-ben nyitották meg formálisan a Xinhai forradalom (Hsinhai forradalom, a kínai Xinhai év után.) 1916-ban kapott egy új státuszt. 1928 júliusában a nevét Nemzeti Pekingi Könyvtárra, majd Nemzeti Könyvtárra változtatták. A Kínai Nemzeti Könyvtár kollekciója könyveket és archív anyagokat örökölt a Csing-dinasztia Császári Wenyuange Könyvtárától, beleértve olyan könyveket és kéziratokat is, melyek Szung-dinasztia déli könyvtárából származtak.[43]

Peking jellemző konyhaművészete a mandarin konyha, amelynek legismertebb étele a pekingi kacsa (北京烤鸭, Pejcsing kao ja). A Manhan Quanxi vagy Manchu Han császári ünnepség egy hagyományos díszlakoma, melyet a Csing-dinasztia mandzsu császárai tiszteletére tartottak. Napjainkban is rangos és drága rendezvény. A Fuling Jiabing egy hagyományos pekingi édesség, egy töltött palacsintához (bing) hasonlít, mely fu ling gyökérrel, a hagyományos kínai konyha egy általános hozzávalójával készül. A teaházak Peking fontos intézményei. A kínai tea kultúrája rendkívül változatos, és a drágább teafajtáknak valóságos varázserőt tulajdonítanak; ezek a monda szerint rendkívül hatékonyan gyógyítják a beteg szervezetet.

Kínai rekeszzománc edény a Csing-dinasztia idejéből

A cloisonné vagy más néven rekeszzománc egy hagyományos kínai fémmegmunkálási technika és egyike a legmegbecsültebb hagyományos mesterség Kínában.[44] A rekeszzománc-készítés körülményes és komplikált folyamat.[44][45] A rekeszeket vagy cloisonokat (francia: „rekesz”) zománcanyaggal (vizes üvegporral) töltik ki, majd a tárgyat kiégetik, simára csiszolják, polírozzák, díszítéséhez arany, ezüst, vörös- vagy sárgaréz szalagokat, vagy akár egyszerűbb fémet használnak.[46]

A pekingi lakkművesség szintén jól ismert kifinomult mintázatairól, a tárgyak külsejére faragott képekről, és a különböző díszítési technikákról. A legjellegzetesebb a faragott vöröslakk. Akár 20-60 vékony lakkréteg adja a díszítendő felület vastagságát, melyből amikor gumikeménnyé száradt, kifaragják a tárgyat díszítő domborművet. A faragott vöröslakk tárgyakon a vörös kiegészítéseként előfordulhat világoszöld, sárgásbarna, barna, fekete és lila színű lakkréteg is.[47]

Sztereotípiák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pekingi embereket nyílt, öntudatos, humoros embereknek tartják, akik lelkesen nyilatkoznak a politikáról, művészetről, kultúráról és más „nagy dolgokról”, általában nagyvonalúak és bőkezűek, örülnek, ha központba kerülhetnek. Ugyanakkor (általánosítva) arisztokratikusak, arrogánsak, tartózkodóak, elítélik a „tartományiakat”, de rendkívül érzékenyek a társadalmi osztály-hovatartozásra. E sztereotípiák elsősorban Peking elmúlt 800 évben betöltött fővárosi státuszának köszönhetőek, amikor a közhivatalnokok és más nemesek az átlagosnál nagyobb arányban éltek a városban.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gazdasági reformok eredményeként a város növekedésnek indult és jelenleg fontos közlekedési csomópont. Peking körül hat közúti körgyűrű fut, kilenc autópálya, tizenegy országút és számos vasútvonal kerüli meg a települést. Egy nemzetközi repülőtere is van.

Vasút[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyugati pályaudvar

Pekingben két csomóponti vasútállomás található: a Peking Főpályaudvar (北京站, Pejcsing Csan) és a Nyugati pályaudvar (rövidítve: 北京西, Pejcsing Hszi). A városban további négy nagyobb pályaudvar bonyolít utasforgalmat: a Keleti, az Északi, a Fengtai és a Déli. A külvárosokban számos kisebb állomás is található. Jóformán az egész országba indulnak vonatok a nap 24 órájában.

Nemzetközi vonatok indulnak Oroszország városaiba, az észak-koreai Phenjanba, de innen indulnak a hongkongi Kowloonba közlekedő vonatok is.

2005. július 4-én kezdődött meg a Peking–Tiencsin nagysebességű vasútvonal építése, mely a pekingi olimpiával egyidőben nyílt meg 2008 augusztusában.

Utak és autópályák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Chang'an sugárút

Peking közúti összeköttetéssel rendelkezik Kína minden részével. Kilenc autópálya (további hat készülőben), valamint 11 kiemelt országút érinti a fővárost. Peking öt körgyűrűjét és az azokat összekötő autópályákat leszámítva a városi utcák sűrű hálózata jellemző. Érdekesség, hogy a város utcahálózata általában észak-déli vagy kelet-nyugati tájolású.

A pekingi közlekedés egyik legnagyobb problémája a szinte állandósult közlekedési dugó. Különösen csúcsforgalom idején gyakorlatilag leáll a város belső részének közlekedése. Több fő közlekedési útvonal a csúcsidőszakon kívül is majdnem járhatatlan. Kísérleti jelleggel a pekingi önkormányzat 2007. augusztus 7. és 20. között egymillió járművet tiltott ki a főváros útjairól. Az intézkedés célja az volt, hogy az autósokat átszoktassák a tömegközlekedésre és hogy felkészítsék a lakosságot a 2008. évi nyári olimpiai játékok idején várható forgalomkorlátozásokra.[48] A közelmúlt változása, hogy egyes sugárirányú autópályákat meghosszabbítottak, így a 3. körgyűrűn belülre is el lehet jutni rajtuk; így jelentősen rövidül a gyűrűk közötti forgalom ideje, kevesebb lámpás kereszteződésen kell áthajtani.

Peking központját Kelet-Nyugat irányban szeli át a Csang'an sugárút, amely áthalad a Tienanmen téren is, a „Kína főutcája” megtisztelő címet kapta a helyi polgároktól.

A Peking-Sanghaj autópálya Kínában a leghosszabb, 1130 km.

Légiközlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Peking-Capital repülőtér

Peking fő repülőtere, a Peking fővárosi nemzetközi repülőtér (egyszerűsített kínai: 北京首都国际机场), a város központjától körülbelül 20 kilométerre található Sunji kerületben helyezkedik el. Három terminállal rendelkezik. Ez a repülőtér az Air China nemzeti légitársaság bázisa. A városközpontból a repülőteret az Airport Expressway autópályán (egyszerűsített kínai: 机场高速公路) lehet megközelíteni, normális forgalom mellett az utazás 40 percet vesz igénybe. Az olimpiára elkészült a repülőtéri gyorsvasút, így alig 20 perc alatt elérhető a városközpont(ból).

A fővárosban öt további repülőtér is található, de ezek kisebb jelentőségű, vagy katonai használatú légikikötők, így kevésbé ismertek a közönség előtt.

Tömegközlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pekingi metró 1971-ben indult el és mindössze két vonala volt egészen 2002-ig, amikor megnyitották a 13-as metrót. Azután még tizenegy vonallal bővült a hálózat. Az 1-es vonal és a Batong metróvonal majdnem teljes Pekinget átszeli keletről-nyugatra. A 4-es és 5-ös vonal két, az előbbiekre merőleges vonal. A jegy ára két jüan korlátlan átszállásra (kivéve a repülőtéri expressz vonalat, ami 25 jüan utazásonként). Pekingben közel 700 busz és trolibusz vonal működik, beleértve három gyorsjáratot is.[49] A tömegközlekedés bármely fajtáján használható a 2006-ban bevezetett Jikatong chipkártya, melyet rádiófrekvenciát használva szkennelnek a metró állomásokon és buszokon.

2010 májusában a pekingi önkormányzat bejelentette további 21 metró vonal létesítését 2020-ig. A terv megvalósításával Pekingben összesen 30 metróvonal és 450 állomás működne, összesen 1050 km-es vonalhosszúsággal, a 4-es körgyűrűn belül lakók 10-15 perc sétával elérhetnék valamely vonalat.[50]

2010. december 30-án öt új metróvonalat, illetve vonalszakaszt adtak át Pekingben, amivel 336 kilométerre bővült a kínai főváros metróhálózata. Az öt új vonal teljes hossza 108 kilométer. Huszonegy állomás kapott P+R parkolót. Az új fejlesztéssel Pekingben 14-re nőtt a vonalak száma, bár az egyik új vonal már a 15-ös számot viseli. A tervek szerint 2015-re a vonalak száma eléri a 19-et, hosszuk az 561 kilométert.[51]


Pekingben városszerte működnek hivatalos és nem hivatalos taxik. 2008. június 30-ai adatok szerint a hivatalos taxik ára az első 3 km-re 10 renminbi, és minden további kilométer plusz 2 renminbibe kerül állásidő nélkül. A taxi gépkocsik legtöbbje Hyundai Elantra, Hyundai Sonata, Peugeot Citroën és Volkswagen Jetta. 15 km után a viteldíj 50%-kal növekszik. Éjjel 11 óra és hajnali 5 óra között a díj 20%-kal nő, tehát ebben az időszakban 15 km-nél nagyobb távolság esetén 80%-kal nagyobb a viteldíj az általánoshoz képest (120%*150%=180%).

Kerékpáros forgalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Peking régóta ismert a jelentős kerékpár forgalmáról. Peking jellemzően sík város, így az átlag formában lévő emberek számára is megfelelő közlekedési mód a biciklizés. A motorok terjedésével a kerékpárok kissé háttérbe szorultak, de az elektromos kerékpárok és rollerek megjelenése felélesztette a két kerekű járművek használatát. A város legnagyobb részében lehetséges a kerékpáros forgalom és más, nyugati országrészben fekvő városokkal ellentéteben a feltételei biztonságosak. A túlzsúfolt utak és levegőszennyezés miatt a hatóságok több alkalommal próbálták a lakosságot a kerékpár-használatra ösztönözni. A kormány fejleszteni akarja a kerékpáros infrastruktúrát, ideértve a kerékpár utakat, valamint a kerékpár tárolókat a busz- és metróállomások környékére.[52]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tienanmen tér
Vanszung Pagoda

A 19. és a 20. századokban lezajlott események – az európai katonai beavatkozás okozta károk, a második világháborúban bekövetkezett japán megszállás és a kulturális forradalom –, valamint a jelenlegi felfokozott ütemű urbanizáció, a hutongok felszámolása ellenére Peking számos jelentős történelmi értékkel rendelkezik, igen vonzó a turisták részére.

A Tienanmen tér („mennyei béke kapuja”) Kína és Peking legfontosabb látnivalója, annál is inkább, mert saját szépségén túl innen nyílik a Tiltott város bejárata. További világszínvonalú turista látványosságok: a kínai nagy fal Pataling melletti szakasza, a Nyári Palota valamint a Mennyei Béke temploma.

Épületek, emlékművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A nagy fal részletei Badalingnál – (Világörökség)
  • A Tiltott Város (紫禁城, Cecsincseng) – (Világörökség)
  • Mennyei béke tere vagy Tienanmen tér – az 1919-es, 1976-os és 1989-os tiltakozások és események helyszíne
    • Tienanmen (天安门, Tiān'ānmén) – „Mennyei Béke Kapuja”, a Tiltott város főbejárata
    • A Nagy Népi Tanács (人民大会堂, Zsenmin Tahuitang) – a törvényhozás ünnepi helyszíne
    • Nemzeti Múzeum (中国国家博物馆, Csungkuo Kuocsia Bovukuan)
    • A Nép Hőseinek emlékműve (人民英雄纪念碑, Zsenmin Jinghsziung Csinienpej)
    • Mao Ce-tung mauzóleuma (毛主席纪念堂, Máo Zhŭxí Jìniàntáng)
  • Nyári Palota (颐和园, Jiho Jüan) – (Világörökség)
  • Régi Nyári Palota romjai (圆明园, Jüanming Jüan)
  • „Pekingi ember” – Homo erectus emlékhely Csoukoutienben – (Világörökség)
  • A Ming-dinasztia sírkamrái – (Világörökség)
  • Történelmi hutungok számos régi kerületben

Templomok, katedrálisok, mecsetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közparkok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pejhaj park (北海公园, Pejhaj Kungjüan)
  • Csingsan park (景山公园, Csingsan Kungjüan)
  • Hsziangsan park (香山公园, Hsziangsan Kungjüan)
  • Pekingi Botanikuskert (北京植物园, Pejcsing Csevujüan)
  • Pekingi Állatkert (北京动物园, Pejcsing Tungvujüan)

Vásárlás és kereskedelmi körzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vangfucsing (王府井) – Peking legnépszerűbb nemzetközi bevásárlókerülete
  • Hszitan (西单) – bevásárlóközponzok, szupermarketek
  • Hsziusujcsie (秀水街) – „Selyem utca”, a hamisított termékek legnépszerűbb lelőhelye
  • Csung Kuan Cun (中关村) – „Kína Szilicium-völgye”, elektronikai termékek

Szállodák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kínai Népköztársaság 1949-es megalakítása utáni első két évtizedben, az akkori gazdasági és társadalmi helyzet miatt Pekingben gyakorlatilag nem voltak szállodák, legalábbis nyugati színvonalúak. A külföldről vagy távoli részekről érkező utazók elhelyezésére a Csaotajszuo (招待所) hálózat állt rendelkezésre. Ezek valójában állami tulajdonú és alárendeltségű szálláshelyek voltak, kb. a magyar egyetemi kollégiumok által biztosított körülményekkel. Néhány ilyen intézmény a mai napig működik.

Az 1970-es évek végén, Teng Hsziao-ping akkori vezető irányításával egész Kína gazdasági fejlődésnek indult, soha nem látott reformokat hajtottak végre. Erre az időszakra tehető Pekingben a nyugati színvonalú szállodák megjelenése, ekkor vált az ország egyik fontos érdekévé a külföldi tőke, az üzletemberek fogadása. Ebben az időben épültek a turisták részére szánt szállodák, szálláshelyek is. Tekintettel arra, hogy mára Peking Ázsia egyik legnagyobb és legfontosabb státusszal rendelkező városává vált, rangjának megfelelő színvonalú nemzetközi szállodák közül lehet választani, amelyek a legkényesebb igényeket is kielégítik.

Peking legismertebb szállodája az állami tulajdonú Peking Hotel (北京饭店). További fontosabb szállók: a Nagy Fal Sheraton Hotel, a Csienkuo Hotel, a China World Hotel, a Grand Hyatt az Oriental Plazában, valamint a Peninsula Palace Hotel, amelyet a hong kong-i Peninsula-csoport üzemeltet.

Egyre növekvő számban ifjúsági szálláshelyek is találhatók a városban. A legtöbb a belvárosban, a Keleti Harmadik körgyűrű (三环路东) környékén nyílt.

Éjszakai élet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Peking éjszakai élete igen változatos. A legtöbb klub és bár a Szanlitun utcában (三里屯路) és annak környékén található Csaojang körzetben. A kezdetben csak a szűk Szanlitun utcára korlátózódó terület ma már egész szórakozónegyeddé nőtte ki magát, a Munkás stadiontól (工人体育场) a Harmadik körgyűrűig (三环路).

Északnyugat-Pekingben található Vutaokou (五道口), a főleg koreai és más külföldi diákok által lakott kerület, amely szintén pezsgő éjszakai élettel rendelkezik.

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pekingben igen nagy számban találhatók magas színvonalú képzést biztosító egyetemek és főiskolák, többnek közülük komoly nemzetközi rangja van. Ezek közül is kiemelkedik Kína két legjelentősebb felsőoktatási intézménye, az 1898-ban alapított[53] Pekingi Egyetem („Pejta”) és a Csinghua Egyetem.[54]

Tekintettel arra, hogy Peking Kína politikai és kulturális fővárosa is egyben, minden más városnál több felsőfokú oktatási intézményt alapítottak itt, számuk közel 60. Minden évben külföldi diákok ezrei érkeznek ide tanulmányaik megkezdésére, főleg Japánból, Dél- és Észak-Koreából, Észak-Amerikából, Európából és Délkelet-Ázsiából. A nyugati diákok száma évről évre jelentősen emelkedik. Az itt felsorolt intézmények a kínai Oktatási Minisztérium felügyelete alatt állnak.

A legnevesebb intézmények:

  • Csinghua Egyetem (清华大学) (alapítva: 1911-ben)
  • Pekingi Egyetem (北京大学) (alapítva: 1898-ban)
  • Kínai Medicína Pekingi Egyeteme (北京中医药大学)
  • Pekingi Kőolaj- és Földgáztudományi Egyetem (石油大学)
  • Központi Színházművészeti Akadémia (中央戏剧学院)
  • Pekingi Filmakadémia (北京电影学院)

Média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 405 méter magas CCTV-torony

Televízió és rádió[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pekingi Televízió (BTV) tíz csatornán sugároz műsort mandarin nyelven. A Kínai Központi Televízió (CCTV) angol nyelvű csatornája (CCTV-9) a városban mindenütt fogható.

Peking több tucat rádióállomása közül három sugároz rendszeresen angol nyelvű műsorokat: a Hit FM (88.7 MHz), az Easy FM (91.5 MHz) és a Radio 774 (774 KHz).

Sajtó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népszerű, kínai nyelvű Pejcsing Vanpao (Pekingi Esti Hírlap) napilap minden délután megjelenik. További sajtótermékek: Hszin Csing Pao (Pekingi Hírek), a Pejcsing Csenpao (Pekingi Reggel), valamint angol nyelven megjelenő hetilapok, mint a Beijing Weekend és a Beijing Today.

Elsősorban a külföldi látogatók és a külföldön élő kínaiak részére készül az angol nyelvű City Weekend, Beijing This Month, that's Beijing és a MetroZine.

A nemzetközi sajtó főbb kiadványai nagyobb nemzetközi szállodákban és a Barátság Üzletekben (友谊商店, Jouji Sangtien) beszerezhetők.

Internet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kínában az internetes oldalak hozzáférését cenzúrázzák.

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Peking rendezhette a XXIX. nyári olimpát és paralimpiát. Az olimpia központi eseményeit a Pekingi Nemzeti Stadionban („Madárfészek”) és a Pekingi Nemzeti Vízi Központban („Vizeskocka”) tartották. A pekingi Olimpiai Bizottság nyilatkozata szerint az olimpia összes kiadása nagyjából annyi volt, mint a 2004-es athéni játékoké, mely 15 milliárd dollár körüli volt, és a nyereség meghaladta az eredetileg várt 16 millió dollárt.[55] Más források ezzel ellentétben 40 milliárd dollár körülire becsülték, mely a legdrágább olimpiai rendezést jelenti.[56][57]

Peking hivatásos sportszövetségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az Asia League Ice Hockey (ALH) szövetség működteti a kelet-ázsiai profi jégkorong szövetséget hét japán, kínai és dél-koreai csapattal.[58] Székhelye Japánban van. A döntő győztese minden évben egy bajnoki kupában részesül.

Városi és regionális kapcsolatok [60][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Város Ország Testvérváros kapcsolat kezdete:
Japán Tokió Japán 1979. március 14.
Egyesült Államok New York USA 1980. február 25.
Szerbia Belgrád Szerbia 1980. október 14.
Peru Lima Peru 1983. november 21.
Egyesült Államok Washington USA 1984. május 15.
Spanyolország Madrid Spanyolország 1985. szeptember 16.
Brazília Rio de Janeiro Brazília 1986. november 24.
Franciaország Île-de-France1 Franciaország 1987. július 2.
Németország Köln Németország 1987. szeptember 14.
Törökország Ankara Törökország 1990. június 20.
Egyiptom Kairó Egyiptom 1990. október 28.
Pakisztán Iszlámábád Pakisztán 1992. október 8.
Indonézia Jakarta Indonézia 1992. október 8.
Thaiföld Bangkok Thaiföld 1993. május 26.
Argentína Buenos Aires Argentína 1993. július 13.
Dél-Korea Szöul Dél-Korea 1993. október 23.
Ukrajna Kijev Ukrajna 1993. december 13.
Németország Berlin Németország 1994. április 5.
Belgium Brüsszel Belgium 1994. szeptember 22.
Vietnam Hanoi Vietnam 1994. október 6.
Hollandia Amszterdam Hollandia 1994. október 29.
Oroszország Moszkva Oroszország 1995. május 16.
Franciaország Párizs Franciaország 1997. október 23.
Olaszország Róma Olaszország 1998. május 28.
Dél-Afrika Gauteng ² Dél-Afrika 1998. december 6.
Kanada Ottawa Kanada 1999. október 18.
Ausztrália Canberra Ausztrália 2000. szeptember 14.
Spanyolország Madrid tartomány Spanyolország 2005. január 17.
Görögország Athén Görögország 2005. május 10.
Magyarország Budapest Magyarország 2005. június 16.
Románia Bukarest Románia 2005. június 21.
Kuba Havanna Kuba 2005. szeptember 4.
Fülöp-szigetek Manila Fülöp-szigetek 2005. november 14.
Egyesült Királyság London Egyesült Királyság 2006. április 10.
Új-Zéland Wellington Új-Zéland 2006. május 10.
Etiópia Addisz-Abeba Etiópia 2006. április 17.
Finnország Helsinki Finnország 2006. július 14.
Izrael Tel-Aviv Izrael 2006. november 11.
Chile Metropolitana de Santiago fővárosi körzet Chile 2007. augusztus 6.
Portugália Lisszabon Portugália 2007. október 22.
Albánia Tirana Albánia 2008. március 21.
Katar Doha Katar 2008. június 23.
Costa Rica San José de Costa Rica Costa Rica 2009. október 17.
Mexikó Mexikóváros Mexikó 2009. október 19.
Kazahsztán Asztana Kazahsztán ?

1 Franciaország régiója
² Dél-afrikai tartomány

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Beijing's population exceeds 22 million”, China Daily, 2010. február 26. (Hozzáférés ideje: 2011. április 25.) 
  2. 1928, Jan. 2001. The Encyclopedia of World History
  3. Loren Fessler, i. m. 27–28. old.
  4. A pekingi ember lelőhelye – világörökségi helyszín Zhoukoudian-ban (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. június 27.)
  5. ^ a b c d Raymond Dawson, i. m. 64. old.
  6. Raymond Dawson, i. m. 63. old.
  7. Ecsedy Ildikó, i. m. 47. old.
  8. Ecsedy Ildikó, i. m. 53. old.
  9. Ecsedy Ildikó, i. m. 55. old.
  10. Ecsedy Ildikó, i. m. 56. old.
  11. Ecsedy Ildikó, i. m. 61–63. old.
  12. Polonyi Péter Diák voltam Pekingben, i. m. 242. old.
  13. I. Jermasov, i. m. 172–173. old.
  14. Frank László, i. m. 142. old.
  15. Polonyi Péter Kína története, i. m. 156–162. old.
  16. Jordán Gyula, i. m. 36. old.
  17. Jung Chang, i. m. 27. old.
  18. Jordán Gyula, i. m. 52. old.
  19. jung Chang, i. m. 54. old.
  20. Jordán Gyula, i. m. 60. old.
  21. Jung Chang, i. m. 216. old.
  22. Andrew Cheung: Slogans, Symbols, and Legitimacy: The Case of Wang Jingwei's Nanjing Regime. Indiana University, 1995. [2007. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 28.)
  23. Jordán Gyula, i. m. 114. old.
  24. Jung Chang, i. m. 328–329. old.
  25. Jordán Gyula, i. m. 139. old.
  26. Jung Chang, i. m. 344. old.
  27. Li, Lillian; Dray-Novey, Alison; Kong, Haili: Beijing: From Imperial Capital to Olympic City. 2007. ISBN 1403964734  , 217. oldal
  28. Jordán Gyula, i. m. 421–427. old.
  29. The cost of the Beijing Olympics”, The Guardian, 2008. július 28. (Hozzáférés ideje: 2011. április 21.) 
  30. Pan, David: 'Beijing's real 'Forbidden City' '. atimes.com, 2006. június 24. (Hozzáférés: 2011. április 20.)
  31. 'Pirates weave tangled web on 'Spidey. (Hozzáférés: 2011. április 5.)
  32. Beijing - Administration and society - Government, 2008. (Hozzáférés: 2011. április 25.)
  33. Resume of Mayor Guo Jinlong. ebeijing.gov.cn. (Hozzáférés: 2011. április 25.)
  34. 人口
  35. Dempster, Tyra: 'Hard lessons for Beijing migrant worker children'. reuters.com, 2008. május 9. (Hozzáférés: 2011. április 8.)
  36. 'Praying for peace in their hometown, Tibetan students in Beijing speak out'. peopledaily.com, 2008. március 24. (Hozzáférés: 2011. április 8.)
  37. [2000年人口普查中国民族人口资料,民族出版社,2003/9 (ISBN 7-105-05425-5)
    Nem tartalmazza a Kínai Felszabadító Hadsereg aktív szolgálatban álló tagjait.]
  38. 'Jingxi'. Britannica Online Encyclopedia, 2008
  39. 'From Tortoise Shells to Terabytes: The National Library of China's Digital Library Project'. libraryconnect.com. (Hozzáférés: 2011. április 5.)
  40. 'National Library of China to add its records to OCLC WorldCat'. librarytechnology.org. (Hozzáférés: 2011. április 5.)
  41. 'The National Library of China (NLC) Advancing Towards the Twenty-first Century'. Libraries of Asia Pacific Directory. (Hozzáférés: 2011. április 5.)
  42. 'American Contributions to Modern Library Development in China:A Historic Review'. darkwing.uoregon.edu. (Hozzáférés: 2011. április 5.)
  43. 'National Library of China'. Encyclopedia Britannica. (Hozzáférés: 2011. április 5.)
  44. ^ a b 'Cloisonné. Beijing Touree'. (Hozzáférés: 2011. április 5.)
  45. 'Beijing - Chinese Cloisonné Enamelware'. (Hozzáférés: 2011. április 5.)
  46. 'Rekeszzománc'. terebess.hu. (Hozzáférés: 2011. április 5.)
  47. 'Lakkművesség'. terebess.hu. (Hozzáférés: 2011. április 5.)
  48. Index - Sport - Sporthírek
  49. Beijing Bus Rapid Transit. (Hozzáférés: 2011. április 15.)
  50. 30 subway lines to cover Beijing by 2020, 2010. május 28. (Hozzáférés: 2011. április 15.)
  51. 'Peking öt új metróvonalat kapott'. HVG, 2010. december 30. (Hozzáférés: 2011. április 15.)
  52. Watts, Jonathan. „Campaign to boost cycling in Beijing”, The Guardian, 2010. január 24. (Hozzáférés ideje: 2011. április 20.) 
  53. Polonyi Péter Diák voltam Pekingben, i. m. 23. old.
  54. 'Beijing'. encyclopedia.com. (Hozzáférés: 2011. április 15.)
  55. Surplus of Beijing Olympic Games exceeds 16 million USD. People's Daily Online, 2009. március 6. (Hozzáférés: 2011. április 6.)
  56. Rabinovitch, Simon. „Beijing Games to be costliest, but no debt legacy”, Reuters, 2008. augusztus 5. (Hozzáférés ideje: 2011. április 6.) 
  57. The cost of the Beijing Olympics”, The Guardian, 2008. július 28. (Hozzáférés ideje: 2011. április 6.) 
  58. 'Team'. alhockey.com. (Hozzáférés: 2011. április 6.)
  59. 'China Baseball League'. csulb.edu. (Hozzáférés: 2011. április 6.)
  60. Testvérvárosok Peking hivatalos honlapjáról. (Hozzáférés: 2010. június 26.)

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Loren Fessler: China. (hely nélkül): Time Incorporated. 1963.  
  • Frank László: Szun Jat-szen élete. (hely nélkül): Móra Könyvkiadó. 1966.  
  • I. Jermasov: Szun Jat-szen. (hely nélkül): Kossuth Könyvkiadó. 1969.  
  • Polonyi Péter: Diák voltam Pekingben. (hely nélkül): Gondolat Kiadó. 1982. ISBN 9632812166  
  • Ecsedy Ildikó: Kínai császárok és alattvalók. (hely nélkül): Kossuth Könyvkiadó. 1992. ISBN 9630936046  
  • Polonyi Péter: Kína története. (hely nélkül): Maecenas kiadó. 1994. ISBN 9638469331  
  • Jordán Gyula: Kína története. (hely nélkül): Aula. 1999. ISBN 9639215198  
  • Raymond Dawson: A kínai civilizáció világa. (hely nélkül): Osiris Kiadó. 2002. ISBN 9633893224  
  • Jung Chang, Jon Halliday: Mao, az ismeretlen történet. (hely nélkül): Európa Kiadó. 2006. ISBN 9630781581  

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Peking témájú médiaállományokat.
Wiktionary-logo-hu.png
Keress rá a Peking címszóra a Wikiszótárban!

Idegenforgalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]