Sztereotípia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az őrült tudós sztereotip ábrázolása.

A sztereotípiák olyan személyiség sémák, amelyek a gyors és hatékony adatfeldolgozást segítik elő. A köztudatban a sztereotípia fogalma negatív csengésű - sokszor tévesen azonosítják az előítélettel -, de agyunk számára nélkülözhetetlen információ osztályozó folyamat része. Az így meghatározott és elraktározott adatok azonban az egyénre kivetítve pontatlanok és ezért félrevezetőek lehetnek, viszont a sémák használata nélkül sokkal kevesebb információt tudnánk feldolgozni.

A szó eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szó görög eredetű. A stereós (στερεός), - ami szilárdat jelent - és a týpos (τύπος) - vagyis forma, sablon - szavak összetételéből áll. A sztereotípia szót először a nyomdaiparban használták egy sokszorosító eljárásra. A modern pszichológia alkalmazásában csak később 1922-ben jelent meg Walter Lippmann által, aki a „Public Opinion” könyvében használta, tömör meghatározásaként „az emberben tudatában (fejében) őrzött kép a világunkról” jelenség megnevezéseként.

Működése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Agyunk a folyamatosan érkező információ áradatot különböző módszerekkel dolgozza fel és teszi lehetővé az emlékezet számára az adatok felidézését. A sémás feldolgozás folyamán agyunk nem rögzíti egy új esemény összes részletét, hanem a meglévő sémák egyikével hasonlítja össze így feldolgozás gyors. A folyamat automatikus, legtöbbször tudatában se vagyunk a konstruálási folyamatnak.

A sztereotípiák az egyén számára emberek osztályait reprezentáló sémákat jelenti. Az általánosító jellege miatt az elraktározott információ könnyen torzul és részleteiben pontatlan lesz (akár végletesen is). Azonban kísérletek bizonyítják a sémás feldolgozás segítségével az emberek sokkal több mindenre emlékeznek.

Egy új személlyel való találkozáskor az emberek zöme nem fotografikusan rögzíti emlékezetében a megjegyzendő illetőt. Nem raktározzuk el egyszerre az összes megkülönböztető fő személyiség jegyeket, mint hajszín, szemszín, magasság, egyéb egyéni megkülönböztetési jegyek (anyajegy), stb. E helyet inkább általunk ismert sémába foglaljuk őt (mint például alacsony, olasz típus, vidám, gesztikuláló). Ezután ez a sémás, sztereotip kép könnyebben előhívható és társítható lesz a személyhez. Azonban a részletek felidézésével könnyen pontatlanok leszünk, mert esetleg az „olasz típus” besorolás miatt úgy emlékszünk vissza, hogy barna szemű az illető, holott valójában kék.

A sztereotípiák természetesen nemcsak információ feldolgozására és elraktározására vannak hatással hanem értelemszerűen az így előhívott - valóságtól eltérő - adatok felhasználásával befolyásolja társas viselkedésünket. A sztereotípiák fennmaradását elősegíti annak önbeteljesítő hatása, amikor viselkedésünket az így rögzített séma elvárásaihoz igazítjuk. Egyben elvárunk és tudni vélünk az egyénnél esetleg nem létező viselkedés mintákat is. A rögzült elvárások aztán előítélethez vezethetnek, amelyek akkor válnak problémássá ha az új - a sztereotípiának ellentmondó - információk nem módosítják az elraktározott hibás besorolást.

Nem csupán saját tapasztalat alapján alakíthatunk ki sztereotípiákat hanem társas tanulás által is. A sztereotípiákra nagy hatást gyakorolnak még a szociális attitűdök, amelyek szabályozzák negatív és pozitív viszonyulásainkat tárgyakhoz és személyekhez.

A sztereotípiák lehetnek egyaránt negatív, pozitív és akár semlegesek is.

Elsőbbségi hatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Azonos információkat agyunk nem egyformán dolgoz fel. Egyik ilyen fontos befolyásoló tényező az ún. „elsőbbségi hatás”. Például ha valakiről tapasztalunk 5 negatív és 5 pozitív tényezőt, akkor az egyénről kialakított kép rögzülésében meghatározó, hogy melyik tényezővel találkoztunk elsőre. Ezután az így besorolt egyénnel kapcsolatos információk bővítését is ehhez viszonyítva fogjuk megtenni.

Korrelációk (Együttjárás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csoportokra vonatkozó sztereotípiák alapja egyes általunk alkotott elméletek, amelyek arról szólnak, hogy milyen tulajdonságok és viselkedések milyen másik tulajdonsággal és viselkedéssel társítható.

Társas tanulás útján létrejött sztereotípiák jellemző területei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„Ahogy az átlag ír intézi a dolgokat.” Az írek amerikai sztereotip ábrázolása 1871-ben.

Néhány jellemző téma:

  • Nemi sztereotípiák. Férfi-nő, apa-anya szerepek jellemzői
  • Szexuális sztereotípiák. Hetero-, és homoszexuális megitélések
  • Megjelenésre és kinézetre vonatkozó sztereotípiák. A kinézet alapján köztudatban lévő sztereotípiák. Pl.: „a szőke nők buták”, „a kövérek lusták”.
  • Nemzeti és etnikai sztereotípiák Nemzeti hovatartozásra épülő sztereotípiák, mint például a „svájci precíz”, „az olasz vidám”
  • Szakmákról szóló sztereotípiák. Különböző szakmákhoz társított sztereotípiák.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]