Cao Kun
| Cao Kun | |
 | |
| A Kínai Köztársaság 6. elnöke | |
| Hivatali idő 1923. október 10. – 1924. október 30. | |
| Előd | Li Jüan-hung () |
| Utód | Tuan Csi-zsuj () |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái | első kínai–japán háború |
| Született | 1862. december 12. Tiencsin,  Csing-dinasztia |
| Elhunyt | 1938. május 15. (75 évesen) Tiencsin,  Kínai Köztársaság |
| Párt | Cseli-klikk () |
| Foglalkozás |
|
| Vallás | katolikus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Cao Kun témájú médiaállományokat. | |
Cao Kun (tradicionális kínai:曹錕; egyszerűsített kínai írás:曹锟; pinjin:Cáo Kūn, 1862. december 12. – 1938. május 15.) a Cseli-klikk () hadura és katonatiszt volt, valamint a Pekingi Katolikus Egyetem egyik vezetője.
Előélete[szerkesztés]
1862. december 12-én született Tiencsinben () egy szegény család gyermekeként. Rablóvezérként tevékenykedett, majd belépett a császári hadseregbe, és katonai iskolába küldték.[1] Részt vett az első kínai–japán háborúban. A háború után csatlakozott Jüan Si-kajhoz () az Új Hadsereg kiképzésében. Jüan () kedvelte őt, ezért gyorsan lépett előre a katonai ranglétrán, és 1902-ben tábornokká léptették elő.[1]
A létrehozott Új Hadsereg egyik tábornoka lett, és Feng Kuo-csang () halála után átvette a Cseli-klikk () vezetését. Az 1918-as választások alkalmával Tuan Csi-zsuj () neki ígérte az alelnöki pozíciót, azonban az betöltetlen maradt, miután a Nemzetgyűlés többsége szétszéledt, megfosztva ezzel a szervezetet határozatképességétől. Cao úgy érezte, hogy Tuan () becsapta, ezért miután 1919. május 4-én kezdetét vette a később május negyedike mozgalom néven elhíresült mozgalom, Cao megsemmisítette az Anhuj-klikk () hadseregét, és Tuan () menekülni volt kénytelen.[2]
Ő volt az, aki katonai hatalmával kikényszerítette Hszü Si-csang () Csing-lojalista és Li Jüan-hung () lemondását az elnöki pozícióról. Ezek után ő maga lett a Kínai Köztársaság elnöke 1923. október 10. és 1924. október 30. között.[3]
„Vesztegető Elnök”[szerkesztés]
Cao hírhedt módon került az elnöki székbe: nyíltan megvesztegette a Nemzetgyűlés tagjait,[3] fejenként 5000 ezüst dollárt adva nekik. Ez az esemény jelentősen csorbította a pekingi kormányzat és nemzetgyűlés tekintélyét. Utóbbinak még arra sem volt elég tagja, hogy az alkotmány alapján választásokat írjon ki. Minden rivális frakció ellene fordult, a Cseli-klikket () pedig állandó belviszályok sújtották. Kapcsolata fő protezsáltjával, Vu Pej-fuval () megromlott, és pletykák kaptak szárnya a hadúri klikk széthullásával kapcsolatban. Ez azonban nem következett be, főleg a Fengtian-klikk elleni második háborúnak köszönhetően.
Első elnöki intézkedése az 1923-as alkotmány életbe léptetése volt. A korábbi alkotmány újra törvényi szintre emelése volt ez, habár paragrafusait teljesen figyelmen kívül hagyták elnöklésének ideje alatt. 1924. október 23-án, a Csang Co-lin () elleni háború idején saját tábornoka, Feng Jü-hsziang () árulta el. Csapataival a pekingi puccs során palotaforradalmat hajtott végre, és előbb börtönbe záratta Caót, majd lemondásra kényszerítette őt.[3][4] Testvére, Cao Rui, öngyilkosságot követett el, miközben házi őrizet alatt volt. Két évvel később, 1925-ben szabadon engedték, egy Vu Pej-funak () szóló jóindulatú gesztusként. Ezután Cao hazatért Tiencsinbe (), és itt élt a politikától visszavonulva, egészen 1938. májust 15-én bekövetkező haláláig.
Források[szerkesztés]
Irodalom[szerkesztés]
- I. Jermasov: Szun Jat-szen, ford. Dr. Perényi József, Kossuth Könyvkiadó, 1969
- Polonyi Péter: Kína története, 1994, Maecenas kiadó, Bp, ISBN 9638469331
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Cao Kun című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
- „An Inauguration”, Time, 1923. október 22.. [2008. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2008. augusztus 10.)
A Kínai Köztársaság elnökei (Lista) | ||
|---|---|---|
| Ideiglenes kormány (1912–1913) | Szun Jat-szen (1912) • Jüan Si-kaj (1912–1913) | .svg){kind=small}  |
| Pejjang kormányzat (1913–1928) | Jüan Si-kaj (1913–1916) • Li Jüan-hung (1916–1917) • Feng Kuo-csang (1917–1918) • Hszü Si-csang (1918–1922) • Csou Ce-csi (1922) • Li Jüan-hung (1922–1923) • Kao Ling-vej (1923) • Cao Kun (1923–1924) • Huang Fu (1924) • Tuan Csi-zsuj (1924–1926) • Hu Vej-tö (1926) • Jen Huj-csing (1926) • Tu Hszi-kuj (1926) • Ku Vej-csün (1926–1927) • Csang Co-lin (1927–1928) | |
| Nacionalista kormányzat (1928–1948) | ||
| Alkotmányos kormányzat (1948 óta) | Csang Kaj-sek (1948–1949) • Li Cung-zsen (1949–1950) • Csang Kaj-sek (1950–1975) • Jen Csia-kan (1975–1978) • Csang Csing-kuo (1978–1988) • Li Teng-huj (1988–2000) • Csen Suj-pien (2000–2008) • Ma Jing-csiu (2008–2016) • Caj Jing-ven (2016–) | |
Hadurak kora a Kínai Köztársaság korai történelmében (1916–1930) | ||
|---|---|---|
| Fő események (1916–1920) | Kínai Császárság (1915–1916) • Nemzeti védelmi háború (1915–1916) • Jüan Si-kaj halála (1916) • Mandzsu restauráció (1917) • Szibériai intervenció (1918–1920) • Versailles-i békeszerződés (1919) • Május negyedike mozgalom (1919) • Mongólia megszállása (1919–1921) |  |
| Fő események (1920–1930) | Cseli–Anhuj háború (1920) • Kuangtung–Kuanghszi háború (1920–1921) • Első Cseli–Fengtien háború (1922) • Második Cseli–Fengtien háború (1924) • Pekingi puccs (1924) • Jünnan–Kuanghszi háború (1925) • Május Harmincadika Mozgalom (1925) • Fengtien-ellenes háború (1925–1926) • Északi hadjárat (1926–1928) • Huanggutun incidens (1928) • Kína egyesítése (1928) • Közép-síksági háború (1930) | |
| Északi frakciók | ||
| Déli frakciók | ||
