Cao Kun

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cao Kun
Cao Kun.jpg
A Kínai Köztársaság 6. elnöke
Hivatali idő
1923. október 10.1924. október 30.
Előd Li Jüan-hung
Utód Tuan Csi-zsuj

Született 1862. december 12.
Tiencsin,  Csing-dinasztia
Elhunyt 1938. május 15. (75 évesen)
Tiencsin, Tajvan Kínai Köztársaság
Párt Cseli-klikk

Vallás katolikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Cao Kun témájú médiaállományokat.

Cao Kun (tradicionális kínai:曹錕; egyszerűsített kínai írás:曹锟; pinjin:Cáo Kūn, 1862. december 12.1938. május 15.) a Cseli-klikk hadura és katonatiszt volt, valamint a Pekingi Katolikus Egyetem egyik vezetője.

Előélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1862. december 12-én született Tiencsinben egy szegény család gyermekeként. Rablóvezérként tevékenykedett, majd belépett a császári hadseregbe, és katonai iskolába küldték.[1] Részt vett az első kínai–japán háborúban. A háború után csatlakozott Jüan Si-kajhoz az Új Hadsereg kiképzésében. Jüan kedvelte őt, ezért gyorsan lépett előre a katonai ranglétrán, és 1902-ben tábornokká léptették elő.[1]

A létrehozott Új Hadsereg egyik tábornoka lett, és Feng Kuo-csang halála után átvette a Cseli-klikk vezetését. Az 1918-as választások alkalmával Tuan Csi-zsuj neki ígérte az alelnöki pozíciót, azonban az betöltetlen maradt, miután a Nemzetgyűlés többsége szétszéledt, megfosztva ezzel a szervezetet határozatképességétől. Cao úgy érezte, hogy Tuan becsapta, ezért miután 1919. május 4-én kezdetét vette a később május negyedike mozgalom néven elhíresült mozgalom, Cao megsemmisítette az Anhuj-klikk hadseregét, és Tuan menekülni volt kénytelen.[2]

Ő volt az, aki katonai hatalmával kikényszerítette Hszü Si-csang Csing-lojalista és Li Jüan-hung lemondását az elnöki pozícióról. Ezek után ő maga lett a Kínai Köztársaság elnöke 1923. október 10. és 1924. október 30. között.[3]

„Vesztegető Elnök”[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cao hírhedt módon került az elnöki székbe: nyíltan megvesztegette a Nemzetgyűlés tagjait,[3] fejenként 5000 ezüst dollárt adva nekik. Ez az esemény jelentősen csorbította a pekingi kormányzat és nemzetgyűlés tekintélyét. Utóbbinak még arra sem volt elég tagja, hogy az alkotmány alapján választásokat írjon ki. Minden rivális frakció ellene fordult, a Cseli-klikket pedig állandó belviszályok sújtották. Kapcsolata fő protezsáltjával, Vu Pej-fuval megromlott, és pletykák kaptak szárnya a hadúri klikk széthullásával kapcsolatban. Ez azonban nem következett be, főleg a Fengtian-klikk elleni második háborúnak köszönhetően.

Első elnöki intézkedése az 1923-as alkotmány életbe léptetése volt. A korábbi alkotmány újra törvényi szintre emelése volt ez, habár paragrafusait teljesen figyelmen kívül hagyták elnöklésének ideje alatt. 1924. október 23-án, a Csang Co-lin elleni háború idején saját tábornoka, Feng Jü-hsziang árulta el. Csapataival a pekingi puccs során palotaforradalmat hajtott végre, és előbb börtönbe záratta Caót, majd lemondásra kényszerítette őt.[3][4] Testvére, Cao Rui, öngyilkosságot követett el, miközben házi őrizet alatt volt. Két évvel később, 1925-ben szabadon engedték, egy Vu Pej-funak szóló jóindulatú gesztusként. Ezután Cao hazatért Tiencsinbe, és itt élt a politikától visszavonulva, egészen 1938. májust 15-én bekövetkező haláláig.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b I. Jermasov, i. m. 172. old.
  2. Polonyi Péter, i. m. 176. old.
  3. ^ a b c Polonyi Péter, i. m. 184. old.
  4. I. Jermasov, i. m. 298. old.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • I. Jermasov: Szun Jat-szen, ford. Dr. Perényi József, Kossuth Könyvkiadó, 1969
  • Polonyi Péter: Kína története, 1994, Maecenas kiadó, Bp, ISBN 9638469331

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Cao Kun című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]