Cao Kun
| Cao Kun | |
| A Kínai Köztársaság 6. elnöke | |
| Hivatali idő 1923. október 10. – 1924. október 30. |
|
| Előd | (Li Jüan-hung) |
| Utód | (Tuan Csi-zsuj) |
|
|
|
| Született | Tiencsin, 1862. december 12. |
| Elhunyt | Tiencsin, 1938. május 15. (75 évesen) |
| Párt | (Cseli-klikk) |
|
|
|
| Vallás | katolikus |
Cao Kun (tradicionális kínai:曹錕; egyszerűsített kínai írás:曹锟; pinjin:Cáo Kūn, 1862. december 12. – 1938. május 15.) a (Cseli-klikk) hadura és katonatiszt volt, valamint a Pekingi Katolikus Egyetem egyik vezetője.
Tartalomjegyzék |
Előélete [szerkesztés]
1862. december 12-én született (Tiencsinben) egy szegény család gyermekeként. Rablóvezérként tevékenykedett, majd belépett a császári hadseregbe, és katonai iskolába küldték.[1] Részt vett az első kínai–japán háborúban. A háború után csatlakozott (Jüan Si-kajhoz) az Új Hadsereg kiképzésében. (Jüan) kedvelte őt, ezért gyorsan lépett előre a katonai ranglétrán, és 1902-ben tábornokká léptették elő.[1]
A létrehozott Új Hadsereg egyik tábornoka lett, és (Feng Kuo-csang) halála után átvette a (Cseli-klikk) vezetését. Az 1918-as választások alkalmával (Tuan Csi-zsuj) neki ígérte az alelnöki pozíciót, azonban az betöltetlen maradt, miután a Nemzetgyűlés többsége szétszéledt, megfosztva ezzel a szervezetet határozatképességétől. Cao úgy érezte, hogy (Tuan) becsapta, ezért miután 1919. május 4-én kezdetét vette a később május negyedike mozgalom néven elhíresült mozgalom, Cao megsemmisítette az (Anhuj-klikk) hadseregét, és (Tuan) menekülni volt kénytelen.[2]
Ő volt az, aki katonai hatalmával kikényszerítette (Hszü Si-csang) Csing-lojalista és (Li Jüan-hung) lemondását az elnöki pozícióról. Ezek után ő maga lett a Kínai Köztársaság elnöke 1923. október 10. és 1924. október 30. között.[3]
„Vesztegető Elnök” [szerkesztés]
Cao hírhedt módon került az elnöki székbe: nyíltan megvesztegette a Nemzetgyűlés tagjait,[3] fejenként 5000 ezüst dollárt adva nekik. Ez az esemény jelentősen csorbította a pekingi kormányzat és nemzetgyűlés tekintélyét. Utóbbinak még arra sem volt elég tagja, hogy az alkotmány alapján választásokat írjon ki. Minden rivális frakció ellene fordult, a (Cseli-klikket) pedig állandó belviszályok sújtották. Kapcsolata fő protezsáltjával, (Vu Pej-fuval) megromlott, és pletykák kaptak szárnya a hadúri klikk széthullásával kapcsolatban. Ez azonban nem következett be, főleg a Fengtian-klikk elleni második háborúnak köszönhetően.
Első elnöki intézkedése az 1923-as alkotmány életbe léptetése volt. A korábbi alkotmány újra törvényi szintre emelése volt ez, habár paragrafusait teljesen figyelmen kívül hagyták elnöklésének ideje alatt. 1924. október 23-án, a (Csang Co-lin) elleni háború idején saját tábornoka, (Feng Jü-hsziang) árulta el. Csapataival a pekingi puccs során palotaforradalmat hajtott végre, és előbb börtönbe záratta Caót, majd lemondásra kényszerítette őt.[3][4] Testvére, Cao Rui, öngyilkosságot követett el, miközben házi őrizet alatt volt. Két évvel később, 1925-ben szabadon engedték, egy (Vu Pej-funak) szóló jóindulatú gesztusként. Ezután Cao hazatért (Tiencsinbe), és itt élt a politikától visszavonulva, egészen 1938. májust 15-én bekövetkező haláláig.
Források [szerkesztés]
Irodalom [szerkesztés]
- I. Jermasov: Szun Jat-szen, ford. Dr. Perényi József, Kossuth Könyvkiadó, 1969
- Polonyi Péter: Kína története, 1994, Maecenas kiadó, Bp, ISBN 9638469331
Fordítás [szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Cao Kun című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
További információk [szerkesztés]
- „An Inauguration”, Time magazin, 1923. október 22. (Hozzáférés ideje: 2008. augusztus 10.)
|
||||||||||||||||
|
||||||||||||||||

