Feng Jü-hsziang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Feng Jü-hsziang
FengYuxiang20182v.jpg
Beceneve Keresztény tábornok vagy
Áruló tábornok
Született 1882. november 6.
Flag of the Qing dynasty (1889-1912).svg Anhuj, Csing Birodalom
Meghalt 1948. szeptember 1. (65 évesen)
Szovjetunió Szovjetunió
Nemzetisége kínai
Csatái Hszinhaj felkelés
Nemzetvédelmi háború
Első Cseli–Fengtien háború
Második Cseli–Fengtien háború
Pekingi puccs
Fengtien-ellenes háború
Északi hadjárat
Második kínai–japán háború
Közép-síksági háború
Civilben hadúr, politikus

Feng Jü-hsziang (egyszerűsített kínai: 冯玉祥, tradicionális kínai: 馮玉祥, pinjin: Féng Yùxíang, 1882. november 6.1948. szeptember 1.) kínai hadúr volt a Kínai Köztársaságban. Becenevei a Keresztény tábornok és Áruló tábornok voltak, előbbi katonái megtérítésére tett buzgalma, utóbbi pedig azért, mert többször váltott oldalt a különféle konfliktusok idején. 1911-ben Jüan Si-kaj hadseregében szolgált tisztként, azonban mégis a felkelők oldalára állt a Csing-dinasztia ellenében. Vu Pej-fu Cseli klikkjében gyorsan lépett előre a ranglétrán, azonban utóbb mégis Csang Co-lin oldalára állt, és a pekingi puccs folyamán megbuktatta az elnököt, Cao Kunt, ezzel felszámolva a klikket, mint hatalmi tényezőt. Ezután Peking városába hívta Szun Jat-szent, majd csatlakozott a Kuomintanghoz is. A pártot támogatta az északi hadjárat folyamán és Csang Kaj-sek vértestvérévé fogadta, ám ennek ellenére szembehelyezkedett vele, és a közép-síksági háborúban vereséget szenvedett. A későbbi éveiben a Kuomintang balszárnyát támogatta, amely hajlandó volt együttműködni a kommunistákkal. 1948-ban halt meg a Fekete-tengeren, amikor az őt szállító hajón tűz ütött ki.

Karrierje kezdete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feng díszegyenruhában

1882. november 6-án született Anhuj tartományban. Apja a Csing Császári Hadsereg tisztje volt, ez pedig kijelölte a fiú további pályafutását. 1896-ban, 14 évesen csatlakozott ő is a hadsereghez, mint helyettes katona (副兵, Fu Bing). Ez a legalacsonyabb rangnak számított a seregen belül, és ezek a katonák csak egyenruhát és ételt kaptak, fizetést nem. Két év alatt Feng sikeresen felküzdötte magát a reguláris katonák közé, és így már fizetést is kapott. Bajtársaival ellentétben ő nem játszotta el a fizetését, hanem félretette, és ennek egy részével a bajbajutott társait, különösen a helyettes katonákat segítette. Mivel keményen dolgozott és ambiciózus volt, így 1902-ben Jüan Si-kaj újonnan szerveződő modern hadseregébe, a Pejjang Hadseregbe helyezték át.

Az 1911-es hszinhaj forradalom idején Feng csatlakozott a luancsoui felkelőkhöz és támogatta a dél-kínai lázadókat. A Pejjang Hadsereg azonban sikeresen leverte a luancsoui felkelést, Fenget pedig bebörtönözték. 1914-ben kapta vissza katonai rendfokozatát és a következő években Jüan Si-kaj kormányát szolgálta. 1914. júliusában dandárparancsnokként segített elfojtani egy parasztfelkelést Henan és Senhszi tartományokban. A nemzetvédelmi háború idején Szecsuanba küldték, hogy megütközzön a Jüan-ellenes erőkkel, ám ő titokban tárgyalásokat folytatott a felkelők vezetőjével, Caj O-val. 1917. áprilisában megfosztották minden rendfokozatától, azonban katonái mégis hűségesek maradtak hozzá. Csapataival segített legyőzni Csang Hszünt, és így második alkalommal is megfosztották trónjától Pu Ji császárt. Ezután visszakapta korábbi rangját. 1921-ben egy hadosztály vezetését bízták rá Senhsziben.

Áttérése a kereszténységre[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feng, mint sok más fiatal tiszt, forradalmi akciókban vett részt, és árulásért majdnem ki is végezték. 1914-ben csatlakozott ismét Jüan Si-kaj hadseregéhez, és ekkor tért át a keresztény hitre, a Püspöki Methodista Egyházba betérve.[1] Feng hadúri karrierje 1916-ban, nem sokkal Jüan halála után kezdődött. Ő azonban élesen elhatárolta magát a többi militarista vezetőtől, mivel seregében tilos volt a prostitúció, a szerencsejáték, az ópium és a morfium kereskedelem.[2] 1919-től kezdve Keresztény tábornok néven emlegették.[3]

Hírhedt volt még arról, hogy szerette katonáit megkeresztelni, méghozzá egy tűzoltótömlő vízével. Azonban semmi hasonlóról nem olvashatunk életrajírójának, James E. Sheridan-nek vagy Marshall Broomhall keresztény misszionáriusnak műveiben. Mindketten azt állítják, a keresztelést igen komolyan vette Feng, és katonái közül nem mind volt megkeresztelve.[3]

Felemelkedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feng Jü-hsziang, Csang Kaj-sek és Jen Hszi-san, nem sokkal a közép-síksági háború előtt

Az 1920-as évek elején Feng a Cseli-klikk haduraihoz csatlakozott. 1922-ben részt vett az első Cseli–Fengtien háborúban, amelyben győzelmet arattak a Fengtien-klikk vezetője, Csang Co-lin felett. Ebben az időszakban kezdett Feng közelebb kerülni a Szovjetunióhoz.

Vu Pej-fu, a Cseli-klikk egyik vezető embere lefokoztatta Fenget, és Peking külárosának védelmére rendelte. 1923-ban nagy hatást gyakorolt rá Szun Jat-szen és két tiszttársával, Hu Csing-jivel és Hszüe Jüével együtt titokban puccsra készült a pekingi katonai kormányzat ellen. A megfelelő időpont 1924-ben, a második Cseli–Fengtien háború idején érkezett el, amikor Doihara Kendzsi japán tiszt közvetítésével Csang oldalára állt. Cserébe az árulásért egymillió jent kapott[4], amelynek segítségével október 23-án végrehajtotta a pekingi puccsot, amely Cao Kun elnök uralmának végét jelentette.[5] A puccs hatására Santung hadura, Csang Cung-Csang is a Fengtien-klikk mellé állt, ezzel végleg megpecsételve a Cseli-klikk sorsát. Feng azonnal radikális változtatásokat eszközölt Kínában. Lemondatta a korrupt Cao Kun elnököt, a helyére a sokkal liberálisabb beállítottságú Huang Fut helyezve. Kiűzte Pu Jit, az utolsó kínai császárt a Tiltott Városból, és Pekingbe hívta Szun Jat-szent, hogy újjáélessze a köztársaságot és egyesítse a nemzetet. Szun betegsége ellenére Pekingbe utazott, és 1925. áprilisában ott halt meg.

Feng hadseregét átnevezte Kuomincsünné, vagyis Nemzeti Néphadsereggé. Hogy ellen tudjon állni a szomszédos hadúri frakciók nyomásának, az elnöki székbe Tuan Csi-zsujt hívta meg. Ennek ellenére 1926. januárjában vereséget szenvedett a Fengtien-ellenes háborúban. Fel kellett adnia Peking városát, és Csangcsiakou városába vonult vissza, ahol serege Északnyugati Hadsereg néven vált ismertté. Augusztusban a Szovjetunióba utazott és csak szeptemberben tért vissza onnan. Ekkor belépett a Kuomintangba. Feng a pártot támogatta az északi hadjárat alatt, és a Kuomincsünt beolvasztotta a Nemzeti Forradalmi Hadseregbe. A hadjárat folyamán Északközép-Kína nagy része Feng ellenőrzése alá került, Csang Co-lin pedig kénytelen volt visszavonni csapatait Mandzsúriába.

1929-re Feng egyre inkább elégedetlenné vált Csang Kaj-sek kormányával, így Jen Hszi-sannal és Li Cung-zsennel közösen összefogtak, hogy megdöntsék az uralmát. A közép-síksági háborúban azonban vereséget szenvedtek.

Bukása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Feng Jü-hsziang sírja

Katonai hatalmától megfosztva csupán szavakban tudta támadni Csang kormányát, amiért az komoly harc nélkül átengedte Mandzsúriát a japánoknak. 1933. május 26-án a Csahari Népi Japán-ellenes Hadsereg vezetője lett. Mintegy 100 000 ember felett rendelkezett, így csapatai júliusra kiszorították a japán és mandzsukuoi erőket Csahar tartományból. Július végén bizalmi embereivel megalakította a Négy Északkeleti Tartomány Visszaszerzésének Bizottságát. Csang Kaj-sek, attól való félelmében, hogy a Japán-ellenes hadsereg kommunista befolyás alá kerül, 60 000 katonát küldött a sereg ellen. Feng, aki így két tűz közé került, inkább lemondott és Tajan városába vonult vissza.

Késői évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1935 és 1945 között ismét a Koumintangot támogatta, és különféle pozíciókat töltött be a kormányban. 1935 októberében Csang felkérte, hogy legyen a Nemzeti Katonai Tanács alelnöke. A névleges hatalommal járó pozíciót 1938-ig töltötte be, utána egészen 1945-ig a Tanács tagja maradt. A hsziani incidens idején, amikor Csang Kaj-seket a volt mandzsúriai hadúr, Csang Hszüe-liang fogságba ejtette és átadta a kommunistáknak, Feng követelte Csang azonnali szabadon bocsátását.[6] A második kínai–japán háború idején hadseregparancsnokként tevékenykedett.

Feng maga sosem volt kommunista, ám élete vége felé már közel állt hozzájuk. 1948. szeptember 1-jén halt meg a Fekete-tengeren egy hajótűzben, miközben útban volt a Szovjetunióba. Egyes hírek szerint meggyilkolták, ám ezt sosem sikerült bizonyítani.[7]

A kínai kommunisták „jó hadúr”-nak nevezték Fenget, és maradványait 1953-ban, Kínában helyezték végső nyugalomra, a Santungbeli Taj-hegyen. Az özvegye később egészségügy-miniszter lett a Kínai Népköztársaságban.[8]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Sheridan, James E. Chinese Warlord: The Career of Feng Yu-hsiang, p. 55
  2. Marshall Feng: A Good Soldier of Jesus Christ, 2. kiadás, p. 19.
  3. ^ a b Chinese Warlord: The Career of Feng Yu-hsiang, p. 82
  4. Coox: Nomonhan: Japan Against Russia, 1939, 1.kötet, 13.old.
  5. Ikei: Dainiji Hōchoku sensō to Nihon,218-219.old.
  6. Chinese Warlord: The Career of Feng Yu-hsiang, page 276
  7. Chinese Warlord: The Career of Feng Yu-hsiang, page 281
  8. Chinese Warlord: The Career of Feng Yu-hsiang, page 282
  • Broomhall, Marshall; Marshall Feng: A Good Soldier of Jesus Christ; London: China Inland Mission and Religious Tract Society, 1923.
  • Goforth, Jonathan; Chinese Christian general: Feng Yu Hsiang
  • Sheridan, James E. Chinese Warlord: The Career of Feng Yu-hsiang. Stanford University 1966.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Feng Yuxiang című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Feng Jü-hsziang témájú médiaállományokat.