Tiltott Város

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Ming- és Csing-dinasztiák császári palotái Pekingben és Senjangban
Világörökség
Beijing-forbidden4.jpg
A Tiltott Város
Adatok
Ország Kína
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok I, II, III, IV
Felvétel éve 1987
Elhelyezkedése
Tiltott Város (Kína)
Tiltott Város
Tiltott Város
Pozíció Kína térképén
é. sz. 39° 55′, k. h. 116° 23′Koordináták: é. sz. 39° 55′, k. h. 116° 23′

A Tiltott Város (Peking) a Ming-dinasztiától a Csing-dinasztia végéig, csaknem ötszáz éven át szolgált a kínai császárok lakóhelyeként és a kínai birodalom ceremoniális és hatalmi központjaként.

Az 1406 és 1420 között épült komplexum 980 épületből, bennük 8707 szobából áll,[1] és 720 000 négyzetméteren (ebből 150 000 m² beépített) terült el. Az épületegyüttes a hagyományos kínai palotaépítészet remekműve,[2] és sok évszázadon át befolyásolta a kulturális és építészeti irányzatokat Kelet-Ázsiában és másutt. 1987-ben lett a világörökség része,[2] az UNESCO a világ legnagyobb régi faépület-együtteseként tartja nyilván.

1925 óta a Tiltott Város a Palotamúzeum szervezeti keretébe tartozik. A múzeum hatalmas anyaga a Ming és a Csing dinasztiák császári gyűjteményein alapul, de a kollekció egy része a kínai polgárháború nyomán a tajpeji Nemzeti Palotamúzeumban található.

Etimológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tiltott Város elnevezés a kínai Csecsin Csong (紫禁城) magyarul „Bíborszínű Tiltott Város”-ból ered.[3] A „Csecsin Csong” kifejezés többféle tartalmat is hordoz. Cse, vagy „bíbor”, az északi Sarkcsillag kínai elnevezése, amit a kínai asztrológiában az „égi császár” lakóhelye. A Tiltott Város ennek a földi megfelelője. A Csin, azaz „tiltott” kifejezés arra utal, hogy senki nem léphetett be a területére engedély nélkül. A Csong fallal övezett várost jelent.[4]

Az Isteni Hatalom kapuja, az északi kapu. Az alsó felirat jelentése "Palotamúzeum" (故宫博物院)

A hely mai hétköznapi elnevezése „Ku Kung” (故宫), ami régi vagy volt palotát jelent. A múzeum hivatalos elnevezése „Ku Kung Povujüan”, (故宫博物院).

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ming-dinasztia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tiltott város egy Ming-dinasztia idején készült hagyományos kínai festményen

A Ming-dinasztia harmadik uralkodója, Jung-lo császár helyezte vissza a birodalom székhelyét Nankingból Pekingbe, ahonnan a mongol hódítás miatt kellett elmenekíteni a fővárost 1369-ben.

A hatalmas építkezés 1406-ban kezdődött és a palota 1420-ra készült el.[4] A terveket sok szakember készítette a császár munkaügyi minisztériumának ellenőrzése alatt. A fő tervezők, főépítészek Caj Hszin[5][6] és Nguyen An, egy vietnami származású eunuch voltak.[7] Az építkezési munka vezetői, főmérnökei Kuaj Hsziang és Lu Hsziang voltak.[5]

Az építkezés 15 évig tartott. A viszonylag rövid építési időhöz százezres nagyságrendben volt szükség kézművesekre és milliós nagyságrendben építőmunkásokra.[8][9].

A legfontosabb csarnokok pillérei eredetileg a Phoebe nanmu (楠木) nevű, Délnyugat-Kínában honos örökzöld trópusi keményfa egy-egy példányából készültek. A Csing-dinasztia idején sorra került átépítések során ezt már nem tudták megismételni; az új oszlopokat több fenyőfa törzséből állították össze.[10]

A csarnokok alapjául szolgáló terraszok kőborítása Peking környéki bányákból származik. A legnagyobb kövek szállítását csak télen tudták megoldani, amikor is az út mentén ásott kutakból locsolták a talajt, és az így keletkezett jégfelületen vontatták a helyszínre a köveket.[11]

A fő csarnokok padlózatát úgynevezett aranytéglákkal (金砖, jīnzhuān), burkolták, amiket Szucsou és Szungcsiang környékén kitermelt agyagból égettek. Egy-egy tétel kiégetése hónapokig tartó folyamat volt, és ennek eredményeképpen rendkívül sima felületű csempetéglák keletkeztek, amelyek ütésre fémes hangot adtak.[9][12] A csarnokok belső padlóburkolata nagyrészt ma is eredeti, 600 éves.

A Tiltott Várost körülvevő csatornákból kitermelt földet egy mesterséges domb, a Szén-hegy létrehozására használták az északi oldalon.[13]

Jung-lo császár már az építkezés ideje alatt a helyszínre látogatott. 1420-ban aztán hivatalosan is használatba vette a palotarendszert, és Peking lett a császárság fővárosa.[11] Azonban alig kilenc hónappal később a három fő csarnok a trónteremmel együtt leégett, és újjáépítésük 23 évig tartott.

1420 és 1644 között a Tiltott Város a Ming-dinasztia székhelye volt. 1644 áprilisában felkelők foglalták el Li Ce-cseng vezetésével, aki a „Sun-dinasztia” első császárának kiáltatta ki magát.[14]. Hamarosan azonban menekülnie kellett a Ming-csapatok és a mandzsuk egyesült erői elől, de előtte felgyújtatta a császári palotát.[15]

Csing-dinasztia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1644 októberére az eredetileg a Mingek által behívott mandzsuk átvették a hatalmat Észak-Kínában, és az ifjú Sun-cse császárt egész Kína uralkodójának kiáltották ki, mint a Csing-dinasztia első császárát.[16] A Csing uralkodók megváltoztatták a palota néhány épületének nevét, hogy a „harmóniát” hangsúlyozzák a „hatalom” helyett,[17] valamint a kínai mellett mandzsu nyelven is elhelyezték a feliratokat.[18] Saját vallásukból kiindulva sámánista elemeket is bevezettek a palota jelképrendszerébe.[19]

1860-ban, a második ópiumháború során, angol-francia csapatok foglalták el a Tiltott Várost.[20] 1900-ban Ce-hszi kínai császárné menekülésre kényszerült a palotából a boxerlázadás idején, majd a lázadást leverő nyugati csapatok foglalták el azt.

Köztársasági kor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1912-ben, Pu Ji császár lemondásával a Tiltott Város – miután összesen 24 császárnak (14 a Ming-dinasztiából, 10 a Csing- dinasztiából) – adott otthont, megszűnt a kínai hatalom központja lenni. A köztársasági Kína 1924-ig biztosította Pu Ji számára a belső udvar használatát, de 1924-ben, egy puccs után Feng Jü-hsziang hadúr nyomására onnan is távoznia kellett.[21][22]

A Palota Múzeum 1925. október 10-én nyílt meg a Tiltott Városban.[23] Első igazgatója Ji Pej-cse (1880–1937) volt, és az 1925–1931-es időszakban a gyűjteményt békés körülmények között mutathatták be a látogatók tömegeinek.[24]

Japán kínai agressziója azonban egyre szélesebb méreteket öltött, és 1933-ban, a második kínai–japán háború előszelei miatt evakuálni kellett a nemzeti kincseket a múzeumból. 1934. január 31-re 19 557 ládába csomagolták a múzeum gyűjteményét, és azt öt csoportra osztva, különböző útvonalakon Szecsuanba szállították.[24] A gyűjtemény kezelőinek a háborús körülmények között még arra is volt erejük, hogy egy reprezentatív kollekciót Moszkvába és Leningrádba küldjenek kiállítani 1937-ben. Ezek a darabok végül 1942 decemberében érkeztek vissza Szecsuanba, akkor pedig Kína meg nem szállt részeire utaztatták kiállításokra.

A gyűjtemény azonban a második világháború után két részre szakadt. Nagyobb részüket újra a Tiltott Városban helyezték el, de egy másik részét a Kuomintang erői Tajvan szigetére szállították 1947-ben.[24] Ezt a viszonylag kis méretű, de nagyon értékes kollekciót 1965-ig raktárban tartották, majd a tajpeji Nemzeti Palotamúzeumban tárták újra a nyilvánosság elé.[25]

A Dicsőséges Keleti kapu felújítás alatt a 16 éves restaurációs munka keretében

Kínai Népköztársaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kínai Népköztársaság kikiáltása után (az eseményre 1949. október 1-jén, a Tienanmen téren, a Tiltott Város főbejárata előtt került sor) csak kisebb károk érték a palotát, bár a következő két évtizedben ijesztő javaslatok is elhangzottak hasznosítására (többek között szórakoztató park vagy közlekedési csomópont kialakítását is javasolták a helyén).[26][27]

A kulturális forradalom idején, 1966-ban a vörösgárdisták itt is megjelentek és provokatív akciókat hajtottak végre, többek között néhány műkincset megsemmisítettek, és „forradalmi” agyagszobrokat állítottak a helyükre. Csou En-laj miniszterelnök azonban egy zászlóalj katonát küldött oda a műemlék megvédésére, akik 1966-tól egészen 1971-ig hermetikusan zárva tartották a Tiltott Várost.[28]

Az UNESCO 1987-ben felvette a világörökségi listára „a Ming és Csing dinasztiák császári palotái” néven.[29] 2004-ben a Senjang városban lévő palotát is csatolták ehhez a világörökségi helyszínhez, aminek a neve így „a Ming és Csing dinasztiák császári palotái Pekingben és Senjangban” lett.[30]

A Palota Múzeum a 2000-es években nagyszabású felújítási munkákba kezdett az épületegyüttes területén azzal a céllal, hogy 16 év alatt minden egyes épületet az 1912 előtti állapotban állítsanak helyre. [31]

A kereskedelmi létesítmények megjelenése a Tiltott Város területén a kilencvenes évektől nagy vitákat váltott ki.[32] 2000-ben egy Starbucks kávézó nyílt meg, ami fokozta a kritikákat. Ez az üzlet végül 2007-ben bezárt.[33][34] A kínai sajtó többször támadta azt a gyakorlatot is, hogy az emléktárgyüzletekből kizárják a kínai vásárlókat, azzal a céllal, hogy a külföldieknek magasabb áron értékesíthessék árujukat.[35]

2005-ben az IBM és a Palota Múzeum bejelentette, hogy közös projektben elkészítik a Tiltott Város háromdimenziós virtuális modelljét. A munka 2008-ra készült el.[36]

Főbb építmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tiltott Város északról, a Szén-hegyről nézve
A Tiltott Város alaprajza. A piros betűjelekhez lásd a jelmagyarázatot
- - - A belső és a külső udvarok közötti megközelítő választóvonal.
A. Déli kapu
B. Az isteni hatalom kapuja
C. Nyugati dicsőséges kapu
D. Keleti dicsőséges kapu
E. Saroktornyok
F. A legfőbb harmónia kapuja
G. A legfőbb harmonia csarnoka
H. A katonai dicsőség csarnoka
J. Az irodalmi dicsőség csarnoka
K. A három déli hely
L. Az égi tisztaság palotája
M. Császári kert
N. A szellemi művelődés csarnoka
O. A csendes örökkévalóság palotája

A Tiltott Város a világ legnagyobb fennmaradt palotaegyüttese, 72 hektáros területen. Alaprajza téglalap alakú, hossza északról délre 961 méter, keletről nyugatra 753 méter. 980 épületében 8707 helyiség található.[1] A Tiltott Várost építői az ősi, fallal körülvett Peking központjának, egyben a birodalom központjának, és egyúttal a világ középpontjának is szánták. (Kína nevének jelentése saját nyelvükön magyarra fordítva „A közép birodalma”.) A palotarendszert a császári város, ez utóbbit a belső város vette körül, ettől délre terült el a külső város.

A palotaegyüttes a mai város szerkezetében is központi helyet foglal el. Észak-déli tengelye egybeesik az egész város hasonló tengelyével, áthaladva a Mennyei béke terén, a legnagyobb ünnepi rendezvények helyszínén.[37] A tengely csillagászatilag nem pontosan észak-déli irányú, attól 2 fokkal eltér. Egyes felvetések szerint a palota létrehozásakor, a Juan-dinasztia idején ezt a tengelyt a csaknem pontosan északra fekvő nyári fővárossal, Xanaduval (Sangtu) akarták egyeztetni.[38]

Falak és kapuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A déli kapu, a Tiltott Város főbejárata, két előreugró szárnnyal
Az északnyugati saroktorony

A Tiltott Várost 7,9 méter magas bíborszínű fal,[17] valamint egy hat méter mély, 52 méter széles árok veszi körül. A falak vastagsága az alapnál 8,62 méter, tetejükön 6,62 méter.[39] A falak a védelmi szerepen túl a belső, magasabb térszint megtámasztására is szolgálnak. Anyaguk belül döngölt föld, amit kívül mindkét oldalukon három réteg speciális tégla borít, a téglák közében habarccsal.[40]

A komplexum négy sarkán bonyolult tetőzetű tornyok (E) vannak, mindegyik tetején 72 gerinc-redővel, ahogy az a Szung-dinasztia korabeli Teng herceg pavilonja és a Sárga Daru tornya tetejének régi ábrázolásairól ismert.[40] Ezek a tornyok láthatók leginkább kívülről, és számos népi hagyomány kapcsolódik hozzájuk. Az egyik legenda szerint a korai Csing-dinasztia idején egy felújítás után a kézművesek nem tudták visszaépíteni a tetőzetet, csak a halhatatlan, legendás Lu Pan ácsmester segítségével.[17]

A Tiltott Város minden oldalán egy-egy kapu található. A déli falon nyílik a főkapu, a Meridián-kapu (Vu Men, Vu-kapu) (A). (A Tiltott Város előtt, a Meridián-kaput eltakaró Tienanmen-kapu, ami a bejárat feletti Mao-képről ismert a pekingi fotókról, szigorúan véve nem része a Tiltott Városnak; az a régi „belső városon” belüli „császári város” bejárataként szolgált.)

Az északi oldal kapujának neve: isteni hatalom kapuja. A keleti (D) és nyugati dicsőséges kapuk (C) a megfelelő oldalakon találhatók. Minden kaput kilencszer kilenc aranyszegecs díszít, kivéve a keleti kaput, ahol csak nyolc sor van ezekből.[41]

A Meridián-kapu alatt öt átjáró nyílik. A középsőn csak a császár haladhatott át, illetve a császárnő a házasságkötés napján, valamint a háromévente megrendezett császári versenyvizsga első három helyezettje, vizsgájuk napján.[41] A 35,6 méter magas, öt bástyából álló Meridián-kapu két előreugró szárnya egy teret formáz (A) (Vumen-tér, vagy a Meridián-kapu tere),[42] ahol állami szertartásokat tartottak, itt vonultatták fel a hadifoglyokat, itt vesszőzték meg a vétkes hivatalnokokat.[43]

Külső udvar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Legfelső Harmónia csarnoka
A Legfelső Harmónia csarnokának felirata
A trónterem a Harmónia megőrzésének csarnokában
A központi harmónia csarnoka (előtér) és a harmónia megőrzésének csarnoka

A Tiltott Várost hagyományosan két részre osztják. A külső udvar (外朝) más néven elülső udvar (前朝) a palota déli részeit foglalja magában, és ceremoniális célokra használták. A belső udvar (内廷) vagy fekete palota (后宫) az északi részre terjed ki, ahol a császár és családja élt és intézte napi ügyeit. (A megközelítő választóvonalat vörös szaggatott vonal jelzi az alaprajzon.) Emellett a Tiltott Városnak három észak-déli tengelye van. A legfontosabb épületek a középső tengelyen helyezkednek el.[41]

A Meridián-kapun belépve egy nagy térre jutunk, amelyen egy kanyargós (természetesen mesterséges) vízfolyás, az Arany víz halad keresztül. A folyócskán öt márványhíd ível át a Meridián-kapu öt nyílásának folytatásaképpen. Beljebb, a bejárati kapuval szemben áll a Legfelső Harmónia kapuja (Taj Ho Men) (F). Ez a palota legnagyobb kapuja, alapterülete 1800 négyzetméter.[44] A kapun áthaladva jutunk a palotarendszer legnagyobb, 3,6 hektáros terére, amelynek neve a Legfelső Harmónia tere.[45] Ennek közepén egy három fokozatban emelkedő, 8 méter magas, lépcsős fehér márvány terasz található. A teraszon három csarnok áll, ezek képezik az egész palotarendszer központját, sorrendben délről: a legfelső harmónia csarnoka (Taj Ho Tien, 太和殿), a központi harmónia csarnoka (Csung Ho Tien, 中和殿) és a harmónia megőrzésének csarnoka (Pao Ho Tien, 保和殿).[46] A térség szélén körbefutó galériák szárnyépületei a császári udvarban felhalmozott kincsek raktáraiként szolgáltak.[44]

A legfelső harmónia csarnoka (G) 2300 négyzetméteres alapterületével Kína legnagyobb fából készült csarnoka. Mintegy 30 méterrel emelkedik a környező térség fölé. 1669-ben épült, azóta többször átépítették. Ez volt a birodalmi hatalom ceremoniális központja. A csarnoknak szélességében kilenc, mélységében öt osztata van; ezek a számok szimbolikusan kapcsolódnak a császár személyéhez.

A 64 méter széles, 34 méter mély és 27 méter magas épületet 86 faoszlop tartja. A közepén kétméteres alapzaton helyezkedik el az aranylakkal festett trónus. Mellette hat, sárkányokkal díszített, egy méter átmérőjű, 13 méter magas sárkányokkal díszített oszlop áll. A trón mögött díszes ellenző látható.[44]

A csarnok középpontjában a mennyezetbe süllyesztve egy bonyolult sárkánydíszes kazetta látható,[47] amelyből egy fémgömbökből álló, csillárszerű szerkezet függ lefelé, amit a Sárga Császár tükrének neveznek.

A Ming-dinasztia idején a császár ebben a csarnokban tárgyalta meg az államügyeket az államtanács keretében. A Csing-dinasztia idején, amikor a császárok gyakrabban tartottak államtanácsot, ezeket az ülésezéseket egy kevésbé ceremoniális teremben tartották, és a Legfelső Harmónia csarnokát csak igazán ünnepélyes alkalmakra tartották fenn, mint a koronázás és fontos esküvők.[48]

A központi harmónia csarnoka kisebb, négyzetes alaprajzú épület, amelyet a császár a nagyobb ünnepségek előtti felkészülésre, illetve a hosszú ceremóniák közben pihenésre használt.[49]

A mögötte lévő épületet, a harmónia megőrzésének csarnokát (más fordításban „gondviselő összhang csarnoka”) a nagy ünnepségek próbáira alkalmazták, valamint itt tartották meg a császári vizsgák utolsó szakaszát is.[50] Ebben maradt meg a legtöbb eredeti, Ming-kori forma. Mindhárom csarnokban van császári trón, a legnagyobb és a legszebben kidolgozott a Legfelső Harmónia csarnokában.[51]

A három fő csarnok közös teraszára felvezető lépcsők közepén délen és északon egyaránt egy-egy díszesen kifaragott rámpa húzódik, a császári út része. Ezek felett vitték a császár gyaloghintóját. Az északi rámpa, a Harmónia Megőrzésének csarnoka mögött, egyetlen, 16,57 méter hosszú és 3,07 méter széles, 1,7 méter vastag kőtömbből áll. Súlya mintegy 200 tonna, és a legnagyobb faragott kő Kínában.[9] A déli rámpa, a legfelső harmónia csarnoka előtt, még hosszabb, de két kőtömbből illesztették össze. Az illesztést olyan gondosan elrejtették a felszínt borító faragásokkal, hogy azt csak a 20. században fedezték fel, amikor az időjárás viszontagságai nyomán a rés kitágult.[52]

A külső udvar délkeleti és délnyugati részén állnak a katonai kiválóság (H) valamint az irodalmi dicsőség (J) csarnokai. Az előbbi eleinte a császár egyik fogadóterme volt, majd a palota saját nyomdájának adott helyet. Az utóbbit kezdetben tekintélyes konfuciánus tudósok ünnepélyes előadásaira alkalmazták, majd a császári „nagy titkárság” helyezkedett el benne. A Sziku Csüansu elnevezésű, a Csing dinasztia fénykorában, a 18. században összeállított császári könyvtár egy példányát is itt őrizték.

A külső udvar északkeleti részén található a déli három hely nevű palotarész (南三所) (K), a mindenkori trónörökös lakhelye.[45]

Belső udvar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Égi Tisztaság kapuja (Csien Csing Men, 乾清门) a belső udvarba vezet, ahol a császár és családja lakóhelye volt. A palotarendszer fő tengelyén egy merőleges, hosszúkás tér választja el a Külső udvartól. A Csing-dinasztia idején a császár csaknem kizárólag a belső udvarban élt és dolgozott, a külső udvart csak ceremoniális célokra használták.[53]

Az Égi Tisztaság palotája

A belső udvar közepén újabb három csarnok áll (L). Akárcsak a külső udvar csarnokai, ezek is közös, de csak egyszintes márvány alapra épültek. Délről ezek nevei: az égi tisztaság palotája (Csien Csing Kung, 乾清宮), az egység terme (Csiao Taj Tien, 交泰殿) és a földi nyugalom palotája (Kun Ning Kung, 坤寧宮). Ezek a császár és a császárné hivatalos rezidenciái voltak, kisebbek, mint a külső udvar csarnokai. A császár, aki a Jang és az ég megtestesítője a kínai mitológiában, a égi tisztaság palotájában lakott, a császárné, a Jin és a föld megtestesítője a földi nyugalom palotájában élt, a köztük lévő pedig a találkozóikra, a Jin és Jang egyesülésére, azaz a tökéletes harmónia létrehozására szolgált.[54]

A trón az égi tisztaság csarnokában

Az égi tisztaság palotája 1420-ban épült; 1655-ben, majd 1669-ben átépítették. Később leégett, de 1797-ben újjáépítették. A Ming-dinasztia idején a császár ténylegesen ebben lakott. A Csing-dinasztia Jung-cseng császárától kezdve a császárok egy kisebb, nyugatra fekvő épületben, a szellemi épülés csarnokában (N) laktak. Ezt a változtatást nagy elődjük, Kang-hszi császár emlékének tiszteletével magyarázták.[17] A mennyei tisztaság csarnoka ettől kezdve a császár fogadóterme lett.[55] Itt ravatalozták fel a császárokat, és itt őrizték azt a kis dobozt is, amelybe az uralkodók Kang-hszit követően utóduk nevét rejtették, és amit csak haláluk után volt szabad felnyitni. Utoljára 1922-ben töltött be császári feladatkört, amikor a hatalmától már megfosztott utolsó császár, Pu-ji itt tartotta az esküvőjét.[56]

A kettős ereszű épületet a délre fekvő Égi Tisztaság kapujával emelt szintű átjáró köti össze. Az épület mennyezetében egy kazettában összetekeredett sárkány látható. A trón felett az „Igazság és becsület” felirat olvasható (正大光明, zhèngdàguāngmíng).[57]

A földi nyugalom palotája 1420-ban épült, jelenlegi alakját 1655-ben kapta. Ez is kettős ereszű épület, szélességében 9, mélységében 3 osztatú. A Ming-dinasztia idején a császárnék rezidenciája volt. A Csing-dinasztia korában a palota nagy részét átalakították a mandzsu uralkodó sámánista kultuszának céljaira. Itt mutatták be a császári tűzhely istenének szóló áldozatokat, állítólag évi 1300 disznót.[56] Jung-cseng császár uralkodásától kezdve a császárné kiköltözött a palotából, de két termet fenntartottak benne a császári nászéjszaka céljára.[58]

A hagyomány előírja, hogy a császári pár a nászéjszakát a Földi Nyugalom palotájában, egy meglehetősen kis szobában tölti. Ebben a szobában alig volt bútor, a szoba egynegyedét a kang-fekhely foglalta el. A padlón kívül minden pirosra volt festve. Miután kiürítettük a nászkupát, ettünk a „fiúk és unokák süteményeiből” és beléptem ebbe a sötétvörös szobába, fullasztónak éreztem a levegőt. A menyasszony lehajtott fejjel a kangon ült. Ahogy körülnéztem, körülöttem minden piros volt; az ágyfüggöny, a párnák, a ruhák, a szoknya, a virágok és a feleségem arca is. Mintha olvadt vörös viaszgyertyához hasonlított volna. Zavarban voltam, nem tudtam, üljek-e vagy álljak, úgy gondoltam, jobb lesz nekem a Janghszin palotában. Kinyitottam hát az ajtót és visszamentem a lakosztályomba.
Pu-ji emlékirataiból idézi Polonyi Péter[56]

A két palota között áll az egység termének négyzetes alaprajzú, sátortetős épülete. Ez 1420-ban épült, jelenlegi külsejét 1797-ben kapta. Egy időben a császárné tróntermeként szolgált, és itt ünnepelték a császárnék születésnapját is. Ebben az épületben őrzik a Csing-dinasztia huszonöt császári pecsétjét és más ceremoniális tárgyakat. Itt tartották azt az órát, ami a Tiltott Város hivatalos időmérője volt – eleinte egy vízióra, később egy európai ingaóra. Mindkettő ma is a teremben áll.[59][56]

A kilenc sárkányt ábrázoló ellenzőfal a csendes örökkévalóság palotája előtt

A belső udvar három csarnokának térségét a Földi Nyugalom kapuja zárja. Mögötte fekszik a viszonylag kis méretű, kompakt Császári kert (Jü Hua Jüan) (M).[60] A hangulatos kert közepén áll az 1553-ban épült császári béke terme (Csin An Tien), méghozzá eredeti, Ming-kori alakjában. A park hagyományos kínai kertépítészeti elemei, bronzfüstölők, kősziklák, pavilonok és természetesen évszázados fák között kis mesterséges domb tetején áll az az 1583-ban épült pavilon, ahol a császárné hagyományosan a kilencedik holdhónap kilencedik napját ünnepelte.[56]

A kerttől északra található az Isteni Hatalom (vagy Isteni Fegyverek) kapuja (Sen Vu Men), az egész palotarendszer északi bejárata. 1420-ban épült, majd a mandzsuk idején átépítették. Tornyában valamikor időjelző dobok álltak, amelyeket minden reggel és este 108-szor vertek meg.[61]

A három fő csarnoktól keletre és nyugatra önálló kisebb udvarokban, szerényebb házakban éltek a császár ágyasai és gyermekei.

Nyugatra helyezkedik el a szellemi művelődés csarnoka (N). Eredetileg mindössze egy kisebb palota volt a sok közül, de Jung-cseng idejétől ez lett a császárok de facto rezidenciája és irodája. A Csing-dinasztia utolsó évtizedeiben az anyacsászárnék, köztük Ce-hszi kínai császárné, e csarnok keleti részében tartottak udvart. A csarnok körül találhatók a császári Nagy Tanács és más kormányzati szervek hivatalai.[62]

A belső udvar északkeleti részét a csendes örökkévalóság palotája (Jüancsincsaj, 寧壽宮) foglalja el (a térképen O jelzéssel). Ezt a komplexumot Csien-lung császár építtette, visszavonulására készülve. Az 1771 és 1776 között épült palota felépítése kicsinyítve követi a Tiltott Város egészét: vannak külső és belső udvarai, kertjei és templomai. A 27 épület és berendezésük extravagáns megoldásai tükrözik a leghosszabb ideig uralkodott kínai császár széles körű műveltségét és kitűnő ízlését. A paloták és bútorzatuk a kor legjobb anyagaiból jöttek létre a legkitűnőbb kínai mesterek keze munkájával, és sok korabeli európai elemet, technikát is alkalmaznak, mint pl. a trompe-l’oeil. A palota bejárata előtt áll a Kilenc Sárkány ellenzőfala, fényezett csempével kirakva.[63] Ez a kisebb palotarendszer a császárság bukása óta viszonylag érintetlenül állt, soha nem nyitották meg a közönség előtt. Műemlékvédelmi szempontból ezért különösen fontos, mert pontosan tükrözi a korabeli állapotokat. A Tiltott Városnak ezt a részét a Palotamúzeum és a World Monuments Fund együttműködésével egy hosszú távú, egészen 2017-ig tervezett projekt keretében korunk élenjáró tudományos módszerei segítségével restaurálják.[64]

Szentélyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vallás nagy szerepet játszott a császári udvar életében. A Csing-dinasztia idején a Földi Harmónia palotája a mandzsu sámánista szertartások helye lett. A taoizmus szerepe is fontos volt, a Ming és a Csing-dinasztiák idején egyaránt. Két fontos taoista szentély volt a Tiltott Városban, az egyik a császári parkban, a másik a belső udvar központi területén.[65]

További fontos vallás volt a buddhizmus. Számos buddhista templom és szentély volt a Belső udvar területén, köztük a tibeti buddhizmus vagy lámaizmus szentélyei. A buddhista ikonográfia elemei sűrűn szerepelnek az épületek díszítményein.[66] Ebből a szempontból a legfontosabb a Virágeső pavilonja, itt igen sok buddhista szobor, ikon, mandala található, rituális rendszerben elhelyezve.[67]

Szimbolizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legmagasabb rangot jelző dekoráció a Legfelsőbb Harmónia csarnokának tetőzetén

A Tiltott Város tervezői az általános koncepciótól kezdve az apró részletekig pontosan követték a kínai filozófiai és vallási elveket, kiemelve a császári hatalom szerepét. Ennek a szimbolizmusnak néhány példája:

  • A császári szín, a sárga alkalmazása. A Tiltott Városban csaknem az összes tetőzetet fényezett sárga cserepek borítják, két kivétellel: az irodalmi kiválóság pavilonját (文渊阁), illetve az ott elhelyezett könyvtárat fekete cserepekkel fedték, mert a fekete szín a kínai szimbolikában az öt elem közül a vízhez kapcsolódik, és így a tűz elleni védelem szerepét kapta. A trónörökös palotája pedig zöld borítást kapott, mert a zöld szín az öt elem közül a fához, és így a növekedéshez kapcsolódik.[68]
  • A Külső és a Belső udvar fő csarnokai hármas, a rezidenciák hatos csoportokban épültek. A hármas szám a taoista kozmológiában (Ba Gua) az ég jeléhez kapcsolódik, míg a hatos a föld jeléhez.[17]
  • A tetőzetek ereszkedő gerinceit kis szobrok díszítik, amelyek sorát egy főnixen lovagoló emberfigura nyitja meg, majd császári sárkányfigurákkal folytatódik. A szobrocskák száma jelzi az épület rangját – például egy alacsonyabb státusú palota tetőzetén 3 vagy 5 látható. A Legfelsőbb Harmónia csarnokán van egyedül tíz darab belőlük. Az ilyen módon az egész birodalomban egyedülálló tizedik szobrocskának külön neve is volt, "Hangsi" (行十), azaz "tízes rangú".[59][69]
  • Az épületek szerkezete is a Szertartások könyvében rögzített régi szokásokat követ. Az ősök templomai így a paloták előtt helyezkednek el. A raktárterületek is a paloták első részében vannak, a lakóhelyek hátul találhatók.[70]

Környezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tiltott Város (kék csatornával körülvett négyszög) elhelyezkedése a Császárvárosban
A Császárváros (sárga színnel jelölve) a Belső Városban

A Tiltott Várost a régi Pekingben a Császárváros vette körül.[71] Itt helyezkedtek el a császári udvar fényűző életének kiszolgálását biztosító szolgáltató műhelyek. A keleti kapun túl állt a nagy császári konyha, ahol már a Ming-korban is négyezren dolgoztak, és évi költségvetése 360 000 ezüstre rúgott.[72] A – természetesen fallal körülvett – Császárváros körül pedig az ugyancsak fallal övezett régi Belső Város terült el. Tőlük délre volt a régi Külső Város. Mára az egész terület Peking centrumához tartozik.

A palotakomplexumot három oldalról császári kertek övezték, amelyek nagyrészt máig parkok maradtak. Északra terül el Csingsan park, amelyben a város építése idején egy mesterséges dombot (mai népszerű elnevezése Szén-hegy) emeltek a fengsuj elveinek megfelelően a palotakomplexumot körülvevő árkokból és a parkokban létrehozott tavak medréből kitermelt földből.[13]

Nyugatra fekszik a Csongnanhaj, egy korábbi park két tóval, amely a kommunista hatalomátvétel óta a legfelső párt- és állami vezető elit szigorúan őrzött lakó- és munkahelye. Északnyugatra van a nyilvános Beihai park, szintén egy tó körül, amely összeköttetésben áll a Csongnanhaj tavaival.

Szeladon váza az Északi dinasztiák korából, i. sz. 386–581

A Palotamúzeum gyűjteményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tiltott Városban található a Csing-dinasztia császári műgyűjteményének az a része, amely a kínai polgárháború lezárása után a szárazföldi Kína területén maradt. Ezt a kollekciót aztán a témába vágó alkotásokkal az elmúlt évtizedek során jelentősen bővítették.

Az eredeti gyűjtemény egy 1925-ös leltár szerint,[73] mintegy 1,17 millió műtárgyat számlált. Ezen kívül a császári könyvtárakban volt a régi kínai könyvek és dokumentumok egyik legnagyobb gyűjteménye, beleértve a Ming- és a Csing-dinasztiák kormányzati levéltárát.

1933 után a fenyegető japán invázió elől a gyűjtemény legértékesebb részeit, összesen 13 427 ládában Kína belső tartományaiba evakuálták. A polgárháború végén a menekülő nacionalista erők a készletből 2972 ládányit magukkal vittek Tajvanra. Ez az anyag ma a tajpeji Nemzeti Palotamúzeumban van. Csaknem tízezer ládányi kincs visszakerült Pekingbe, 2221 láda anyaga pedig véglegesen a nankingi múzeumban került elhelyezésre.[25]

1949 után a múzeum új leltárt készített valamint alapos kutatásokat végzett a Tiltott Város területén, és egy sor további műkincset tárt fel. Emellett az ország más részeiből is hoztak tárgyakat a Palotamúzeumba, valamint vásárlások és adományok révén is gyarapodott a gyűjtemény.[74]

2005-ös adatok szerint összesen 1 052 653 kerámia, festmény, bronztárgy, udvari dokumentum és más műtárgy volt a múzeum tulajdonában.[75][76]

2004 és 2010 között újabb részletes leltárt készítettek a múzeum állományáról. Eszerint a Palotamúzeum birtokában 1 807 558 tárgy van. Ebből 1 684 490 tételt államilag védett kulturális emlékként határoztak meg, 115 491 volt az úgynevezett közönséges műtárgyak száma, és 7577 darab tartozott a császári porcelánkészletekhez.[77]

Arany- és ezüsttárgyak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kétezres évek elején felújított „nagy ragyogás palotája” ideális környezetet biztosít a múzeum arany- és ezüsttárgyainak kiállításához. A Csing-dinasztia korából származó 122 szettet négy csoportban mutatják be: vallási, áldozati edények, eszközök; dísztárgyak; napi használati eszközök; ruhadíszek és ékszerek. A kiállítás képet ad az nemesfém tárgyak előállításának technológiai folyamatairól is.[78]

Bronztárgyak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kínai civilizációban ősidőktől – értelemszerűen a bronzkortól – kiemelt szerepe van a bronzból készült kultikus tárgyaknak, edényeknek. A Palotamúzeum bronz-gyűjteményének legrégebbi darabjai a Sang-dinasztia korszakából származnak.

Az összesen csaknem tízezer darabot számláló gyűjteményből mintegy 1600 tárgy a Csin-dinasztia előtti időből (i. e. 221. előttről) való. A kollekció jelentős része a császári szertartások eszközeként szolgált.[78]

Jáde[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ősi kínai jádeművészet sok nagy korszaka körül a legkiemelkedőbb talán a Csing-dinasztia Csien-lung korszaka (1736-1795) volt. A Palotamúzeum állandó jáde-kiállítása ebből a korból mutat be 155 együttest, áttekintést adva az akkoriban használatos jádetárgyak fajtáiról és az udvari szertartásokban betöltött szerepükről.[78]

Kerámiák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Palotamúzeum 340 000 darabos kerámia- és porcelángyűjteménnyel rendelkezik. Ezek között a Tang-dinasztia és a Szung-dinasztia korából származó darabok is vannak, valamint számos olyan alkotás, amit a császári udvar, esetenként maga a császár rendelt meg. A kerámiák állandó kiállításán 429 kiemelkedő tárgy tekinthető meg, modern, interaktív megoldásokat tartalmazó kiállítótérben. Ezek a kutatások legújabb eredményei alapján reprezentálják a kínai kerámia több ezer éves történetét.[79]

Festmények, kalligráfiák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Palotamúzeumban csaknem 50 000 festmény és kalligráfia van, közülük 400 a Jüan-dinasztia (1271–1368) előtti korból.[78] A kollekció gerincét a Ming- és a Csing-dinasztiák császári gyűjteménye adja, bár ennek a készletnek a jelentős része elveszett az idők során, és 1948-ban a maradék gyűjtemény javát Tajvanra vitték. Az utóbbi évtizedekben a múzeum festményállományát jelentősen bővítették vásárlásokkal, adományokkal, más múzeumokból történt áthelyezésekkel. A gyűjtemény így jelenleg jól reprezentálja az egymással állandó kölcsönhatásban fejlődött kínai festészet és kalligráfia minden korszakát.

Mechanikus órák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mechanikus órákat először a 16. századi európai misszionáriusok vitték be Kínába. Matteo Ricci olasz misszionárius 1601-ben Ming Van-li császárnak (uralkodott: 1573–1620) ajándékozott két harangjátékot játszó órát, ami nagy feltűnést keltett az udvarban. A Csing-dinasztia idején (1644–1911) Kang-hszi császár (uralkodott: 1662-1722) mutatott nagy érdeklődést a tudományok iránt és gyűjtötte a nyugati szerkezeteket, köztük különösen az órákat. Ekkoriban minden Kínába érkező misszionárius hozott ilyen szerkezeteket ajándékba a császárnak vagy a magas rangú tisztségviselőknek. Ezek a tárgyak fontos szerepet játszottak a nyugati kultúra kínai terjesztésében. Később már a császári udvar kereskedelmi úton is vásárolt órákat holland és angol társaságoktól, sőt a császári udvar ízlése szerinti rendeléseket is feladtak.

A Palotamúzeum órái főleg angol, francia és svájci gyártmányúak, a 18. és 19. századi európai ipar különösen gazdag kidolgozású csúcstermékei.[80]

A Tiltott Város kulturális hatásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kína egyik jelképévé vált pekingi császári palotaegyüttes az építészet terén a legközvetlenebb hatást a vietnami Huếban az 1800-as években épült császári palotára gyakorolta. Az egyesült államokbeli Seattle városában egy nagy színházépület belső dekorációjánál vették át a Tiltott Város csarnokaiban használatos elemeket.[81]

A palotaegyüttes számos filmhez is témaként vagy helyszínként szolgált:

  • The Forbidden City (Tiltott Város) (1918), amerikai film egy kínai császárról és egy amerikairól.
  • The Last Emperor (Az utolsó császár) (1987), életrajzi film Pu Ji császárról, az első nagyfilm, amelyet a Tiltott Városban forgathattak.
  • Marco Polo az NBC Universal ás a RAI tv-sorozata az 1980-as évek elején, szintén helyszíni felvételekkel – bár Marco Polo idején a Tiltott Város még nem létezett.
  • Számos filmben a világ legnagyobb területű filmstúdiója, a Hengdian World Studios élethű Tiltott Város-másolatát használják díszletként.[82][83]

A palotaegyüttes előadóhelyként, illetve sérülékenysége miatt inkább háttérként is szolgált nagy szabadtéri előadásokhoz. Giacomo Puccini operáját, a Turandotot, amely egy kínai hercegnőről szól, 1998-ban adták elő először a Tiltott Város falai előtt.[84]

  • 2004-ben Jean Michel Jarre francia zeneszerző 260 zenész kíséretével élő koncertet adott a Tiltott Város előtt, a kínai francia kulturális év keretében.[86]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b 故宫到底有多少间房 (How many rooms in the Forbidden City)”, Singtao Net, 2006. szeptember 27. (Hozzáférés ideje: 2010. november 27.) (kínai nyelvű) 
  2. ^ a b UNESCO World Heritage List: Imperial Palaces of the Ming and Qing Dynasties in Beijing and Shenyang (angol nyelven). UNESCO. (Hozzáférés: 2010. november 27.)
  3. Gan, Guo-hui (1990. április 5.). „Perspective of urban land use in Beijing”. GeoJournal 20 (4), 359–364. o. Hozzáférés ideje: 2007. július 12.  
  4. ^ a b Yu, Zhuoyun. Palaces of the Forbidden City. New York: Viking, 18. o (1984). ISBN 0-670-53721-7 
  5. ^ a b Vatican City and the Forbidden City; St. Peter's Square and Tiananmen Square: A Comparative Analysis. Page 5 (PDF). Asia-Pacific Perspectives and the University of San Francisco
  6. Stefan Czernecki and reviewed by Dave Jenkinson: The Cricket's Cage. CM Magazine. University of Manitoba
  7. Tsai, Shih. Perpetual Happiness: The Ming Emperor Yongle. Seattle : University of Washington Press, c2001, p126 (2002. március 1.). ISBN 9780295981246 
  8. Polonyi Péter, i. m. 127. old.
  9. ^ a b c Yang, i. m. 15. old.
  10. Az egyetlen, a Phobe nanmu törzseiből készült oszlopokkal épült csarnok Zhu Di sírjánál maradt fenn Peking mellett (Ming-sírok). Ez az épület kissé elmarad méreteiben a a Legfelső Harmónia csarnoka mögött. China.org.cn: The Thirteen Ming Tombs in Beijing
  11. ^ a b China Central Television, The Palace Museum. Gugong: "I. Building the Forbidden City" [Documentary]. China: CCTV.
  12. p 21, Yu (1984)
  13. ^ a b p 20, Yu (1984)
  14. Yang, i. m. 69. old.
  15. Wu, Han. 朝鲜李朝实录中的中国史料 (Chinese historical material in the Annals of the Joseon Yi Dynasty). Beijing: Zhonghua Book Company, 3734. o. CN / D829.312 (1980) 
  16. Guo, Muoruo. „甲申三百年祭 (Commemorating 300th anniversary of the Jia-Sheng Year)”, New China Daily, 1944. március 20. (kínai nyelvű) 
  17. ^ a b c d e China Central Television, The Palace Museum. Gugong: "II. Ridgeline of a Prosperous Age" [Documentary]. China: CCTV.
  18. 故宫外朝宫殿为何无满文? (Why is there no Manchu on the halls of the Outer Court?)”, People Net, 2006. június 16. (Hozzáférés ideje: 2007. július 12.) (kínai nyelvű) 
  19. Zhou Suqin: 坤宁宫 (Palace of Earthly Tranquillity) (kínai nyelven). The Palace Museum. (Hozzáférés: 2007. július 12.)
  20. China Central Television, The Palace Museum. Gugong: "XI. Flight of the National Treasures" [Documentary]. China: CCTV.
  21. Yang, i. m. 137. old.
  22. Yan, Chongnian. 国民—战犯—公民 (National - War criminal - Citizen), 正说清朝十二帝 (True Stories of the Twelve Qing Emperors) (Chinese nyelven). Beijing: Zhonghua Book Company (2004). ISBN 7-101-04445-X 
  23. Cao Kun. „故宫X档案: 开院门票 掏五毛钱可劲逛 (Forbidden City X-Files: Opening admission 50 cents)”, Beijing Legal Evening, People Net, 2005. október 6. (Hozzáférés ideje: 2010. november 27.) (kínai nyelvű) 
  24. ^ a b c National Palace Museum - Tradition & Continuity (angol nyelven). National Palace Museum. (Hozzáférés: 2010. november 27.)
  25. ^ a b 三大院长南京说文物 (Three museum directors talk artefacts in Nanjing)”, Jiangnan Times, People Net, 2003. október 19. (Hozzáférés ideje: 2007. július 5.) (kínai nyelvű) 
  26. Chen, Jie. „故宫曾有多种可怕改造方案 (Several horrifying reconstruction proposals had been made for the Forbidden City)”, Yangcheng Evening News, Eastday, 2006. február 4. (Hozzáférés ideje: 2007. május 1.) (kínai nyelvű) 
  27. Wang, Jun. „Forbidden City reconstruction plans”, Guangming Daily, 2006. szeptember 1. (Hozzáférés ideje: 2010. november 27.) (kínai nyelvű) 
  28. Xie, Yinming, Qu, Wanlin. „“文化大革命”中谁保护了故宫 (Who protected the Forbidden City in the Cultural Revolution?)”, CPC Documents, People Net, 2006. november 7. (Hozzáférés ideje: 2010. november 27.) (kínai nyelvű) 
  29. Imperial Palace of the Ming and Qing Dynasties" (Official Document)]. (Hozzáférés: 2011. január 28.)
  30. UNESCO World Heritage List: Imperial Palaces of the Ming and Qing Dynasties in Beijing and Shenyang. (Hozzáférés: 2010. november 27.)
  31. Palace Museum: Forbidden City restoration project website. (Hozzáférés: 2010. november 27.)
  32. 闾丘露薇:星巴克怎么进的故宫?(Luqiu Luwei: How did Starbucks get into the Forbidden City)”, People Net, 2007. január 16. (Hozzáférés ideje: 2007. július 25.) (Chinese nyelvű) 
  33. Mellissa Allison. „Starbucks closes Forbidden City store”, The Seattle Times, 2007. július 13. (Hozzáférés ideje: 2007. július 14.) 
  34. Reuters. „Starbucks brews storm in China's Forbidden City”, CNN, 2000. december 11. (Hozzáférés ideje: 2007. május 1.) 
  35. Two stores inside Forbidden City refuse entry to Chinese nationals”, Xinhua Net, 2006. augusztus 23. (Hozzáférés ideje: 2010. november 27.) (kínai nyelvű) 
  36. Palace Museum: Virtual Forbidden City. (Hozzáférés: 2010. november 27.)
  37. 北京确立城市发展脉络 重塑7.8公里中轴线 (Beijing to establish civic development network; Recreating 7.8km central axis)”, People Net, 2006. május 30. (Hozzáférés ideje: 2010. november 27.) (kínai nyelvű) 
  38. Pan, Feng. „探秘北京中轴线 (Exploring the mystery of Beijing's Central Axis)”, Science Times, Chinese Academy of Sciences, 2005. március 2.. [2007. december 11-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2010. november 27.) (kínai nyelvű) 
  39. Yang, i. m. 25. old.
  40. ^ a b p. 32, Yu (1984)
  41. ^ a b c p. 25, Yu (1984)
  42. p. 33, Yu (1984)
  43. Polonyi Péter, i. m. 128. old.
  44. ^ a b c Polonyi Péter, i. m. 130. old.
  45. ^ a b p. 49, Yu (1984)
  46. p. 48, Yu (1984)
  47. p. 253, Yu (1984)
  48. A Palota Múzeum: 太和殿 (Hall of Supreme Harmony) (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2010. december 17.)
  49. Palota Múzeum: 中和殿 (Hall of Central Harmony) (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2010. december 17.)
  50. Palota Múzeum: 保和殿 (Hall of Preserving Harmony) (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2010. december 17.)
  51. p. 70, Yu (1984)
  52. p. 213, Yu (1984)
  53. p. 73, Yu (1984)
  54. p. 75, Yu (1984)
  55. p. 78, Yu (1984)
  56. ^ a b c d e Polonyi Péter, i. m. 131. old.
  57. p. 51, Yang (2003)
  58. pp. 80-83, Yu (1984)
  59. ^ a b China Central Television, The Palace Museum. Gugong: "III. Rites under Heaven " [Documentary]. China: CCTV.
  60. p. 121, Yu (1984)
  61. Polonyi Péter, i. m. 132. old.
  62. p. 87, Yu (1984)
  63. p. 115, Yu (1984)
  64. World Monuments Fund – Juanqinzhai-Qianlong-garden projekt (angol nyelven). (Hozzáférés: 2011. január 19.)
  65. p. 176, Yu (1984)
  66. p. 177, Yu (1984)
  67. pp. 189-193, Yu (1984)
  68. The Palace Museum: Yin, Yang and the Five Elements in the Forbidden City (kínai nyelven). (Hozzáférés: 2007. július 5.)
  69. The Palace Museum: Hall of Supreme Harmony (Chinese nyelven). (Hozzáférés: 2007. július 5.)
  70. Steinhardt, Nancy Shatzman (1986. Dec). „Why were Chang'an and Beijing so different?”. The Journal of the Society of Architectural Historians 45 (4), 339–357. o. DOI:10.2307/990206. Hozzáférés ideje: 2008. december 25.  
  71. http://www.china.org.cn/english/features/museums/139293.htm
  72. Polonyi Péter, i. m. 134. old.
  73. Wen, Lianxi (ed.). 故宫物品点查报告 [Palace items auditing report]. Beijing: Caretaker Committee of the Qing Dynasty Imperial Family. Reprint (2004): Xianzhuang Book Company (1925). ISBN 7-80106-238-8 
  74. 北京故宫与台北故宫 谁的文物藏品多? (Beijing Palace Museum and Taipei Palace Museum: which collection is bigger?)”, Guangming Daily, Xinhua Net, 2005. január 16. (Hozzáférés ideje: 2007. július 5.) (kínai nyelvű) 
  75. The Palace Museum. China.org, 2005. május 1
  76. Jackie Craven: Forbidden City in Beijing, China. About.com: Architecture
  77. Palace Museum puts its house in order”, China.org.cn, 2011. január 27. (Hozzáférés ideje: 2011. január 27.) 
  78. ^ a b c d The Palace Museum: / Exibitions (angol nyelven). (Hozzáférés: 2011. január 28.)
  79. The Palace Museum: Ceramics in the Collection of the Palace Museum (angol nyelven). (Hozzáférés: 2011. január 28.)
  80. http://www.dpm.org.cn/www_oldweb/English/E/e33/index.htm
  81. The 5th Avenue Theater: Our Historic Theater - 5th Avenue Theater. (Hozzáférés: 2011. január 29.)
  82. 3 Days in Zhejiang: Hengdian Film Studios. Travel China Guide, 2007. június 25. (Hozzáférés: 2011. február 10.)
  83. Hengdian World Studios. crienglish.com, 2008. január 15. (Hozzáférés: 2011. február 10.)
  84. Turandot at the Forbidden City, Beijing 1998. (Hozzáférés: 2007. május 1.)
  85. Marty Friedman - Interview by Space
  86. Jean Michel Jarre lights up China. BBC, 2004. október 11. (Hozzáférés: 2007. május 1.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tiltott Város témájú médiaállományokat.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]