Turandot

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Turandot háromfelvonásos opera, amelyet Giacomo Puccini komponált. Az olasz nyelvű librettót (szövegkönyvet) Giuseppe Adami és Renato Simoni írták, Carlo Gozzi perzsa meséből készült Turandot című, olasz nyelvű adaptációja, valamint Friedrich Schiller azonos című, 1801-ben írt és 1802-ben Stuttgartban megjelent színdarabja alapján. Puccini halálakor az opera befejezetlenül maradt, a művet Franco Alfano egészítette ki. Az ősbemutató a milánói La Scala színházban volt, 1926. április 25-én, Arturo Toscanini vezényletével, amikor is csak a Puccini által komponált torzó hangzott el. Azóta az operát hagyományosan Alfano kiegészítéseivel adják elő.

A Turandot szó perzsa eredetű, jelentése „Turán lánya”. Turán egy Közép-Ázsiai régió. Perzsául a történet „Turandokht” néven ismert, ahol a „dokht” a „dokhtar” szó származéka, melynek jelentése „lánygyermek”.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Turandot története a perzsa Ezeregy napok könyvéből származik (nem összetévesztendő Az Ezeregyéjszaka meséivel, sem a Hezar o-yek shab könyvvel), ahol ugyancsak találkozhatunk „Turandokht” kínai hercegnő személyével. De ez a történet inkább a perzsa költő, Nizami történetére hasonlít, amely egy orosz hercegnőről szól.

Puccini 1920 márciusában kezdett el dolgozni a Turandot operán, Giuseppe Adami és Renato Simoni librettóírókkal való találkozása után. 1921 januárjában kezdte el a komponálást. 1924 márciusában elkészült a záró duettel. Mivel ennek szövegével elégedetlen volt, október 8-ig leállt a komponálással, amikor is végül elfogadta Adami akkor már negyedik szövegváltozatát. Ugyanazon év október 10-én Puccininál gégerákot diagnosztizáltak, ezt követően Belgiumba, Brüsszelbe ment gyógykezelésre. 1924. november 29-én azonban meghalt.

Puccini 36 oldalnyi vázlatot és további 23 oldalnyi szöveget hagyott hátra a Turandot befejezéséhez, további instrukciókkal, melyek segítségével Riccardo Zandonainak be kellett volna fejeznie az operát. Puccini fia, Tonio, ellenkezve apja akaratával, Franco Alfanót bízta meg az opera befejezésével. Alfano saját kéziratai alapján fejezte be művet. A kiadó, Ricordi és a karmester Arturo Toscanini is, erősen kritizálták Alfano munkáját, aminek hatására Alfano kizárólag Puccini hátrahagyott vázlatait és útmutatásait követve, újraírta a rábízott részeket. Ricordi azt szerette volna, ha a befejezetlenül hagyott részek úgy hangoznának, mintha azokat is Puccini írta volna.

A Turandot premierjén, 1926. április 25-én a milánói La Scala színházban, Arturo Toscanini karmester a III. felvonás közben leállította az előadást, majd a közönség fele fordult és kijelentette: „Qui finisce l'opera, perché a questo punto il maestro è morto.” („Itt véget ér az opera, mert ezen a ponton a szerző meghalt.”) A függöny lassan leereszkedett.[1]

Kínában a Turandot sokáig be volt tiltva, mert úgy vélték, hogy rossz fényben mutatja be a kínai népet. 1998-ban az operát nyolc alkalommal adták elő a Tiltott Városban, az eseményt a kínai vörös hadsereg katonái felügyelték. A művet Zhang Yimou koreográfiájával és Zubin Mehta karmester vezényletével adták elő. A szereplők: Giovanna Casolla Turandot hercegnő, Sergey Larin Calàf, és Barbara Frittoli, aki Liùt alakította.

Puccini a Turandothoz is felhasznált autentikus ázsiai zenemotívumokat, akárcsak a Pillangókisasszony esetében. Utolsó operájának nyolc témájában hallhatunk tradicionális kínai zenét. A kínai dal címe „Mò Li Hūa (茉莉花)”, vagy „Jázmin”, melynek dallama többször is ismétlődik.

Szerepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ősbemutató plakátja
Szerep Hangtípus Premier: 1926. április 25.
(Karmester: Arturo Toscanini)
Turandot hercegnő szoprán Rosa Raisa
Altoum császár, Turandot apja tenor Francesco Dominici
Timur, a tatárok száműzött királya basszus Carlo Walter
Az ismeretlen herceg (Calàf), a száműzött tatár király fia tenor Miguel Fleta
Liù, rabszolgalány szoprán Maria Zamboni
Ping, kancellár bariton Giacomo Rimini
Pang, marsall tenor Emilio Venturini
Pong, főpohárnok tenor Giuseppe Nessi
Egy mandarin bariton Aristide Baracchi
Perzsia hercege tenor Az eredeti előadásban nem lett megnevezve
Hóhér (Pu-Tin-Pao) néma szerep Az eredeti előadásban nem lett megnevezve
Királyi őrök, a kivégző (hóhér) embere, fiúk, papok, mandarinok, előkelők, nyolc bölcs,
Turandot udvarhölgyei, katonák, halottvivők, zenészek, leánykérők szellemei, tömeg

Szinopszis[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín a Tiltott Város, a tömör, hatalmas oromfalak félkörben szinte az egész szint elzárják. Jobboldalt egy erkélyes sikátor, amelyet mindenféle szörnyetegeket, sárkányokat, egyszarvúakat ábrázoló szobrok és faragványok díszítenek. Az erkély oszlopait óriás teknősbékák tartják. Alatta két ívoszlop közt mély és erős hangú gong függ. Az oromfalakon hegyes cölöpök állnak a kivégzett áldozatok feltűzött koponyáival. Bal kéz felől és hátul három óriás kapu nyílik. Alkonyodik. A császár rendeletét egy mandarin olvassa fel az összegyűlt tömegnek: „Aki válaszolni tud a hercegnő három kérdésére, az feleségül kapja őt.”

Az összegyűlt tömeg a megpróbáltatáson elbukott perzsa herceg halálát követeli Pu-Tin-Pao hóhértól. Az őrök megpróbálják visszaszorítani a tömeget. A zavargásban egy ősz aggastyán a földre esik, szolgálója, Liu kétségbeesve kiált segítségért. A lány kiabálására egy ifjú herceg siet segítséget adni, aki az aggastyánban rég nem látott, száműzetésben élő apját, Timurt ismeri fel. A tömeg közben a perzsa herceg kivégzését kéri, majd ifjú kora miatt kegyelemet követelnek neki. Turandot nem kegyelmez, így a perzsa herceget lefejezik.

Az ifjú herceg, mikor megpillantotta Turandotot, szerelmes lett bele, és elhatározta, hogy elmegy a palotába megválaszolni a hercegnő kérdéseit. Az apja és a szolgálólány kétségbeesve kérik, hogy ne menjen, mert úgy fogja végezni ő is, mint a perzsa herceg. A palotába menet többen is megpróbálják lebeszélni a herceget, megjelennek a lefejezett kérők szellemei is.

Az ifjú herceg háromszor megdöngeti a palota előtti gongot, ezzel jelezve, hogy készen áll a megmérettetésre.

II. felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első kép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hatalmas sátorpavilon, amelyet szimbolikus kínai ábrák díszítenek. A szín egészen elöl van, három kijárattal, egy középen, kettő oldalt. Ping bekukucskál a középső nyíláson. Előbb jobb-, majd balfelé fordul, szólítja a társait. Ezek belépnek. Utánuk három szolga piros, zöld és sárga lámpát hoz, amelyeket szimmetrikusan középre állítanak. Egy alacsony asztalt és három zsámolyt is visznek oda. A szolgák ezután hátrahúzódnak és ott maradnak.

Ping, Pang és Pong elbeszélik az elmúlt évek eseményeit:

„Hárman:

És jaj nekünk, a szép napok letűntek,
évek óta ebből áll minden ünnep:
Hármat kondul a gong,
három a rejtvény,
s fejek hullnak.
(Leülnek az asztalka mellé, amelyre a szolgák papírtekercseket raktak. Ezeket egymás után kibontják, úgy sorolják fel a kivégzéseket.)
Pang:
Hat vérzett el ma három éve.
Pong:
Nyolc áldozat volt rá egy évre.
Hárman:
De soha annyi még, mint e véres,
e szörnyű esztendőben.
Íme, már (ujjaikon számlálják) a tizenharmadik az ifjú perzsa herceg.

Második kép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A császári palota hatalmas főtere. Közepén széles fokú óriás márványlépcsőzet. A szolgák mindenfelé színes lampionokat helyeznek el. Kék és arany szertartási díszbe öltözött mandarinok jönnek. Nyolc tudós jön. Igen magas, méltóságos férfiak. Mindnyájan egyforma vének és kövérek. Kezükben három-három lepecsételt selyemtekercs van, melyek Turandot rejtvényeinek a megfejtését tartalmazzák. A lépcsőzet tetején elefántcsont-trónuson ülve megjelenik Altoum császár, aki megpróbálja lebeszélni az ifjú herceget a próbatételről. Közben megjelenik Turandot is, aki figyelmezteti a herceget a rá leselkedő halálra. A herceg azonban követeli a három kérdést, így Turandot felteszi első kérdését:

Sűrű éjhomályból
ébred egy kósza, lidérces fantom.
Széttárja fénylő szárnyát,
lengve szárnyal a nagyvilágon át.
Reszket érte, ki látja,
esengve hívja és várja.
De tovatűnik, ha jő a hajnalóra,
hogy a szívükben újra éljen,
Föltámad minden éjen,
és meghal virradóra.

"In questa reggia" – részlet a partitúrából

A herceg helyesen válaszol: „A REMÉNYSÉG”. A következő kérdés:

Forrón ég, mint a láng;
és mégse láng.
Néha részeg, vad mámor,
mely lázong, lüktet és tombol.
A tétlenségben eltesped, elernyed,
hogyha meghalsz, megdermed, mint a jég.
De föllobog hatalmasan a vágyban.
A hangja; mint messzi rianásé,
a színe izzó, mint alkonyi bíbor.

A herceg helyes válaszol: „VÉR”. Az utolsó kérdés:

Jég, mely lángra gyújt téged,
s a te tüzedtől még jobban megfagy.
Szűzfehér s mégis éjsötét.
Ma szabadonbocsájt, hogy légy a rabja,
holnap szolgájává tesz s tiéd a trón!

A herceg megint helyesen válaszol: „TURANDOT”.

A kérdések megválaszolása ellenére Turandot ellenkezik és könyörög az apjának, hogy ne adja feleségül az ifjúhoz. Az ifjú látva a hercegnő ellenségeskedését, felajánlja neki, hogy ha reggelig megfejti a nevét, akkor a hóhér elé áll, így Turandot megmenekülhet a házasságtól.

III. felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első kép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éjszaka van. A császári palota hatalmas kertje. Mindenfelé virágok és bronzba öntött bálványszobrok, tetejük megvilágítva a tövükben égő tömjénfáklyák fényétől. Baloldalt pavilon, amelyhez öt lépcső vezet. Mellette hímzett sátor. A pavilon a császári rezidencia egyik palotájának a kiszögellő épülete, Turandot lakosztályának tőszomszédságában. Nagyon messziről heroldok szava hallatszik, amint az óriás várost bejárva a császár parancsát hirdetik. Innét is, onnét is visszhangszerűen válaszolnak más-más csoportok. A pavilon lépcsőjén fekszik a herceg. Az éjszakai csendben hallgatja a heroldok szavát. A heroldok Peking-szerte hirdetik a lakosságnak, hogy fejtsék meg az ismeretlen ifjú nevét.

A herceget megint megkörnyékezi a három maskara: Ping, Pong és Pang. Gazdagságot, szerelmet, hatalmat ígérnek neki. A herceg továbbra is kitart Turandot mellett. Közben az őrök a tömegből előrángatják az apját és a szolgálólányt, Liut, hangoztatva, hogy megvan a név. A szolgálólány kijelenti, hogy csak ő ismeri az ifjú nevét, azonban nem hajlandó azt elmondani, inkább meghal. (Itt ér véget Puccini által szerzett rész). Turandot szívét a szolgálólány halála sem puhítja meg, tovább keresteti a fiú nevét. A herceg akkor hirtelen megragadja és megcsókolja, mire Turandot szíve meglágyul és ráeszmél az eddig elkövetett szörnytetteire. A herceg látva Turandot változását, elárulja a nevét: Kalaf, Timur fia, ezzel életét a hercegnő kezébe adva.

Második kép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A helyszín: hófehér márvánnyal borított császári palota. Kora hajnal. Magas lépcsőzet tetején a császár, udvari méltóságokkal, tudósokkal, katonákkal körülvéve áll. A tér két oldalán óriási félkörben sorakozik a tömeg. Turandot az apja elé borul és kijelenti, tudja, mi az ifjú neve: „Szerelem” (Amore). A tömeg éljenezve veszi körül a szerelmespárt.

Válogatott felvételek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Előadók
(Turandot, Calàf, Liù)
Karmester,
Operaház és zenekar
Kiadó
1966 Birgit Nilsson,
Franco Corelli,
Renata Scotto
Francesco Molinari-Pradelli,
Teatro dell'Opera di Roma zenekar és kórus
Audio CD: EMI
ASIN: B000002SE0
1972 Joan Sutherland,
Luciano Pavarotti,
Montserrat Caballé
Zubin Mehta,
London Philharmonic Orchestra
Audio CD: Decca
ASIN: B0000041Q3
1977 Montserrat Caballé,
Mirella Freni,
José Carreras
Alain Lombard,
Palais de la Musique
Audio CD: EMI Classics
ASIN: B00004ZDLG
1988 Marton Éva,
Plácido Domingo,
Leona Mitchell
James Levine,
Metropolitan Opera zenekar és kórus
DVD: Deutsche Grammophon
Cat: 00440 073 0589
1998 Giovanna Casolla,
Sergej Larin,
Barbara Frittoli
Zubin Mehta,
Teatro del Maggio Musicale Fiorentino Fondazione
DVD: RCA
ASIN: B00000IBVC

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Eugenio Gara visszaemlékezései alapján, aki jelen volt a premieren.
    • Carteggi Pucciniani, edited by Eugenio Gara, Milan: Ricordi. ISBN 88-7592-134-2 (1958) 
    Az idézet visszaemlékezéseken alapul, ezért különböző forrásokban eltérő lehet a történet.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]