Jáde
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
| Jáde | |
 |
|
| Megmunkálatlan jádekő | |
| Adatok | |
| Névváltozat | Jadeit |
| Ásványosztály | szilikátok |
| Ásványcsoport | piroxén |
| Kémiai elnevezése | nátrium-alumínium-szilikát |
| Képlete | NaAl(Si2O8) |
| Kristályrendszer | monoklin |
|
|
|
| Sűrűség | 3,2-3,3 g/cm³ |
| Keménység | 6-7 |
| Hasadás | tökéletlen |
| Törés | szilánkos rideg |
| Szín | zöldesfehér, zöld, sárgás, szürke |
| Porszín | fehér |
| Fény | 1,600-1,627 |
| Átlátszóság | áttetsző, átlátszatlan |
Nevét a spanyol pietra de ijada (=lágyékkő) kifejezésből kapta, amulett volt a vesebántalmak ellen. Kínában Yü néven már régóta ismert volt, de ez az elnevezés az ismeretlenség homályába került.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
Kínában [szerkesztés]
A jáde a kínai iparművészetben fontos szerepet játszó, régóta megbecsült féldrágakő. Két különböző követ jelöl: az egyik a nefrit, a másik a jadeit. Mindkét ásvány több színben fordul elő, s nehéz megkülönböztetni őket.
A nefrit színe általában zöld, de van szürkés, vastartalma esetén barnás vagy vöröses színű változata is. A nefrit nagy tömegekben fordul elő, 1763-ban például Csien-Lung császár 39 táblát hozatott 2650 kg súlyban. A legtöbb Kelet-Türkmenisztánból került Kínába. Faragására legszívesebben a folyók medrében talált köveket használtak. A legkeresettebb jadeit a fehér árnyalatú, zöld foltos volt. A jadeitet Burmából importálták a kínaiak.
Konfuciusz a jádét az erény szimbólumának tartotta. A legősibb áldozati edényeket és kultikus tárgyakat is ebből készítették, a szertartások bemutatásánál a császár ékszerei is megfelelő színű jádéból voltak. A Csou-dinasztia alatt készült Szertartások Könyve a követ a világ legértékesebb tárgyának tartja, ebben a korban kezdték el használni a dísztárgyak és ékszerek díszítéséhez. Külön hivatal volt a császári udvarban a jáde tárgyak őrzésére. 1176-ban, a Szung-dinasztia korában 100 kötetben 700 ábrával elkészítették a császári kincstár jádéból készült drágaságainak katalógusát. A 8. századtól főként ékszerek és dísztárgyak készültek belőle. A jádefaragás technikája megőrizte az ősi módszereit, ma a pekingi művészek ugyanazokkal a technikákkal készítik a dísztárgyakat, mint a 3000 évvel ezelőtt élő mesterek.
A kínai jáde [szerkesztés]
Az időszámítás előtti 6000-2000 közti időszakban a kínaiak már jáde faragványokat készítettek. Ezek fő jellegzetessége a dekorativitás volt. Minden műfajban megtalálható a kínai nemzet sajátos díszítőeleme.
Kínában a jáde faragás több mint 4000 éves múltra tekint vissza. Az anyagok természetes színével és alakjával összhangban lévő dísztárgyakat alkotnak a különböző drágakövekből. A technikai eljárások között a vésés, a csiszolás, a köszörülés és a fúrás szerepel. A jáde faragásnak két fajtája van attól függően ,hogy dísz vagy használati tárgyat készítenek belőle. A dísztárgyak között szerepelnek amelyek emberi és állati alakokat, mindennapi tárgyakat, eszközöket, virágokat, „”növényeket örökítenek meg. A használati tárgyak között gyűrűk, pecsétek, ékszerek szerepelnek. A pekingi Tiltott Városban, azaz a császári palotában őrzik a világ legnagyobb jáde darabját. Hosszúsága több mint 2 méter. Súlya meghaladja az 5000 kilót. A 18. században a faragóművészeknek 6 évi munkájába tellett, mire elkészítették. A kő azt ábrázolja, hogy az emberek hogyan győzték le az árvizek pusztításait Da Yu, az időszámítás előtti 22-17. század között uralkodott Xia-dinasztia első vezérének vezetésével. A jádén egy mozaikkép látható, amelyen a hegycsúcsok egymást fedik, fák borítják a hegyeket, a vízesések magasról zúdulnak le. Da Yu vezetésével az emberek a meredek hegyoldalon egy árvízelvezető-csatornát építettek. A kép szemléletesen ábrázolja a megfeszített munkát, mely jól tükrözi a kínai jáde faragás magas színvonalát.
"A jáde épségben visszatér" [szerkesztés]
A Hadakozó Államok korában a jáde valamilyen oknál fogva a Csao királyságba került. A Csao királyság akkor kulturálisan és gazdaságilag egyaránt fejlettebb volt a többi államnál. Katonai szempontból azonban a gyengébbek közé tartozott, az erős katonai hatalom, a szomszédos Csin királyság állandó fenyegetést jelentett számára. A csin király megtudta, hogy He mester világhírű jádéja a Csao király kincstárában van és l5 várat ajánlott fel cserébe érte. A csao király nem merte erős szomszédja ajánlatát visszautasítani, de tartott tőle, hogy ez a csere valójában csapda, vagy valamilyen csel. A szorult helyzetben lévő uralkodónak Lin Hszian-zsu, az egyik főnemes felajánlotta, hogy a jádéval Csin királyhoz utazik és csak abban az esetben, hagyja ott a jádét, ha a csin király valóban átengedi a felajánlott 15 várat a Csao királyságnak. Ha nem lesz csere, épségben visszahozza a jádét.
Miután megérkezett Csen király udvarába, Lin megmutatta a jádét a királynak, aki megfeledkezett mindenről, csak gyönyörködött a jádéban és egy szóval sem említette a felajánlott 15 várat. Ekkor Lin Hszian-zsu a királyhoz lépett és azt mondta: „Van azonban egy kis hiba a jádén, megmutatom felségednek!" A király hitt neki és odaadta a jádét. Ekkor Lin néhány lépéssel egy kőoszlophoz ugrott és azt mondta a királynak „15 várat igért Felség uralkodómnak. Most megtarthatja a szavát. Sziveskedjék kiadni a parancsot, s miután a csao katonák megszállták a 15 várat, felségedé a jáde. Ha erőszakkal próbálja kivenni kezemből, akkor jádéstul nekirohanok az oszlopnak, így megsemmisül a jádé és jómagam is. Várak nélkül nincs csere." Csin király sajnálta a 15 várat, így aztán nem volt más választása, hazaengedte Lin-t, aki még aznap elutazott a jádéval a Csen királyságból.
Ez is valós történelmi esemény, és így lett belőle közmondás: Ha valaki Kínában épségben visszaadja a kölcsönkért értékes tárgyat a tulajdonosának, rendszerint ezt mondja hozzá: „Köszönöm szépen, a drága jáde épségben visszatért."
.jpg)
