Csengtöi nyári rezidencia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csengtöi nyári rezidencia
Világörökség
Chengde Mountain Resort 1.jpg
Csengtöi nyári rezidencia
Adatok
Ország Kína
Világörökség-azonosító 703
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok I, II, III, IV, V
Felvétel éve 1994
Elhelyezkedése
Csengtöi nyári rezidencia (Kína)
Csengtöi nyári rezidencia
Csengtöi nyári rezidencia
Pozíció Kína térképén
é. sz. 40° 59′ 15″, k. h. 117° 56′ 15″Koordináták: é. sz. 40° 59′ 15″, k. h. 117° 56′ 15″

A csengtöi nyári rezidencia (kínai nyelven: 避暑山庄; pinjin átírás: Bìshǔ Shānzhuāng, tulajdonképpen „Hegyi villa a hőség elkerülésére”) mandzsu nyelven: Halhūn be jailara gurung; a Csing-dinasztia császári palotáinak és kertjeinek hatalmas komplexuma, egyben a kínai kertépítészet több évezredes fejlődésének egyik csúcspontja Csengtö városban, Pekingtől mintegy 250 kilométerre északkeletre, Hopej tartományban.[1]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csing-kori (tér)kép a palotakomlpexumról

A hagyomány szerint Kang-hszi kínai császár először egy törzsi lázadás leverése alkalmával járt ezen a vidéken. Később többször vadászott a környéken a mongol hercegekkel együtt. Az itt létesített vadászházból nőtt ki aztán a palotakomplexum, ami a nyári pihenés mellett a későbbiekben is fontos szerepet játszott az északi mongol és más népcsoportokkal való diplomáciai kapcsolattartásban.[2]

A császári nyári rezidencia egészében 1703 és 1792 között épült fel. Teljes területe 5,6 km², csaknem a fele Csengtö teljes városi területének. A paloták, kormányzati és szertartási épületek és parkok harmonikusan illenek a természetes tavak, legelők és erdők által meghatározott tájképbe.

Kang-hszi, Csien-lung és Csia-csing kínai császárok évente több nyári hónapot is itt töltöttek, innen irányították a hatalmas birodalmat. A palotaváros ezért sokban hasonlít a pekingi Tiltott Városra. Az első felében lévő kormányzati és ceremoniális épületekben fogadta császár a magas tisztviselőket, a különböző nemzetiségek vezető képviselőit, nemeseit, a külföldi követeket. A hátsó részben voltak a császári család lakóépületei.

1793-ban itt fogadta a kínai császár Lord Macartney-t, a brit uralkodó küldöttét, az első nyugati követet. 1820-ban Csia-csing kínai császár villámcsapás miatt vesztette életét a környéken, ezért a nyaralóhely népszerűsége csökkent. Az 1860-as ópiumháború idején azonban Hszien-feng kínai császár ide menekült az angol-francia csapatok elől, és itt is hunyt el a következő évben.[3]

Látványosságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A park területén 72 különböző tájépítészeti együttest alakítottak ki, 36-ot az első építtető, Kang-hszi császár tervei szerint, a másodikat az építkezés folytatója, Csien-lung kínai császár korában.[4]

Az 56 hektáros terület négyötöde dombvidék, a többi – némiképp a mongol pusztákra is emlékeztető – sík mező, illetve vízfelület. A környező erdős hegyeken sokféle épület, templom áll. Köztük van az egyik legmagasabb kínai pagoda. Ez az 1751-ben épült 70 méter magas épület nyolcszögletű alapokon épült, kilenc szintje van és színes csempék borítják. A tetején aranyozott csúcsdísz áll. Az északi és keleti hegyoldalakon Kang-hszi császár, valamint a lámaizmus nagy híve, Csien-lung császár tizenegy, jórészt belső-ázsiai templom kicsinyített mását építtette fel, köztük a Potala palotáét.[5]

A legkorábbi templomot, az Általános szeretet templomát 3,8 hektáron építették fel 1713-ban a folyó keleti partján Kang-hszi 60. születésnapjára. Még ebben az évben elkészült az Általános jóság temploma is kissé északabbra. Még északabbra található az az Általános öröm temploma, ami 1766-ban készült el egy nagyobb diplomáciai esemény, mongol, tibeti, kazah, és kirgiz vezetők látogatásának emlékére. A 2,4 hektáros területen emelt épületegyüttes főépülete a pekingi Ég temploma mása, sárga mázas cseréppel fedve.[5]

A keleti dombvonulat legészakibb temploma egy hszincsiangi templom mása, fekete mázas tetőcserepei szokatlan képet nyújtanak. A hagyomány szerint Csien-lung császár egyik kedves ágyasának a honvágyát csillapítandó építtette, valószínűbb azonban, hogy ennek létrehozásában is a szövetségesi kapcsolatok ápolása játszotta a fontosabb szerepet. A templomok mögött a kínai kert tájkép-tervezői törekvéseinek megfelelően, kirajzolódnak a távoli hegyek csúcsai, köztük is a különös alakú Cséphadaró-csúcs.[5]

Az északi hegyvonulat templomai között az első az Általános nyugalom temploma, amit Csien-lung építtetett 1775-ben egy lázadó dzsungáriai törzs feletti győzelem emlékére, 3,3 hektáros területen, kínai és tibeti stílusban. Ebben áll Avalokitésvara bodhiszattva kínai ábrázolása (Kuan-jin), 48 karú nő formájában. A szobor 22,2 méter magas és 110 tonna súlyú, ez a világ legnagyobb fából készült Buddha-ábrázolása.[5]

Ettől nyugatra emelték 3,8 hektáron 1780-ban azt a tibeti stílusú, több emeletes kőtemplomot, (Hszümifusou-templom) ami a Csien-lung császár 70. születésnapjának megünneplésére érkező VI. pancsen láma szálláshelyéül szolgált. Az északi vonulat legnyugatibb temploma a Sanhszi tartományi Vutaj hegyen álló, immár szintén világörökségi védettségű Mandzsusri-templom (szanszkrit nyelven: Mañjuśrī, मञ्जुश्री) másolata 1771-ből. Mivel ennek a a buddhista istenségnek a neve emlékeztetett a mandzsuk népnevére, ezért a Csing-dinasztia idején kiemelt tiszteletben állt. Ugyanabban az évben felépítették a közelében a Csiahszing tartományi Hajning Ötszáz Lohan templomának másolatát is.[5]

A további „tájképi jelenetek” nagy részét Kína más vidékeinek híres kertjeiből, épületeiről másolták. Például a Zöld Lótusz szigetén épült, „Köd és eső tornyát” (kínai nyelven: 烟雨楼; pinjin átírás: Yānyǔ Lóu) 1780-ban a Csöcsiang tartománybeli Csiahszing melletti Nan-tavon (Déli-tó, Nanhu) álló toronyról mintázták. A mellette álló két kis épület egyikében Csien-lung császár kedvenc ágyasa verselt és festegetett, a másikban a császár könyvtára volt.[6]

A központi épületegyüttest 10 km hosszú fal, a Kínai nagy fal utánzata veszi körül. A délen elhelyezett hármas kapu, a főbejárat felett kínai nyelv, mongol , tibeti, arab és mandzsu nyelvű feliratok vannak. A középső kapun Kang-hszi császár kalligráfiája látható „Hegyi kunyhó a hőség elkerülésére” értelemben. A legfontosabb épület a Nanmu terem, amit egy kínai cédrusfajtából, a nanmu-fából emeltek, és – „üdülőhelyhez” illően – kisebb és rusztikusabb a Tiltott Város fogadócsarnokánál.[6]

A tó nyugati partján áll a Jangce-parti Csencsiang melletti Arany-hegyen 1021-ben épült templom mása. Északnyugaton látható Ningpo város egyik leghíresebb látványosságának, a Tienji-pavilon könyvtárépületének a másolata. Itt helyezték el 1773-ban a császár egyik nagy vállalkozásának eredményét, a „Négy csoportba tartozó könyvek kincsestárátSze Ku Csüan Su, ami 79 337 kötetben 3503 klasszikus klasszikus konfuciánus, történelmi, filozófiai illetve az „egyéb” kategóriába tartozó művet tartalmaz.[6]

Felvinczi Takács Zoltán az 1930-as években itt tett látogatásáról részletesen beszámolt útikönyvében.[7]

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Journal of garden history, Volume 19. Taylor & Francis from University of California (1999) 
  2. Polonyi 182. oldal
  3. Polonyi 186. oldal
  4. Polonyi 182. oldal
  5. ^ a b c d e Polonyi 189. oldal
  6. ^ a b c Polonyi 188. oldal
  7. Polonyi 186-188. oldal

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Chengde Mountain Resort című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]