Sanhszi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Shanxi (山西省
Shānxī Shěng)
China Shanxi.svg
Rövidítés:
pinjin rövidítés: Jìn
Név eredete 山 shān – hegy
西 xī – nyugat
"A (Taihang) hegyektől nyugatra"
Közigazgatás
Ország  Kína
Közigazgatási szint Tartomány
Székhely Taiyuan
Prefektúrák (地区) 11
Megyék (县) 119
Járások (乡) 1388
A KKP tartományi bizottságának titkára Zhang Baoshun
张宝顺
Kormányzó Yu Youjun
于幼军
Terület 156 800 km²,
19. a rangsorban
ISO 3166-2 14
Népesség
Teljes népesség 33 350 000 fő (2004) +/-
Népsűrűség 213 fő/km²
Főbb nemzetiségek Han – 99,7%
Hui – 0,2%
GDP 2004
GDP 304,2 milliárd CNY,
18. a rangsorban
GDP per fő 9120 CNY,
17. a rangsorban
A zárójelben szereplő rangsorok Kína tartományi szintű közigazgatási egységeinek összehasonlításában értendőek.
Shanxi weboldala

Shanxi Loudspeaker.svg kiejtése (kínai: 山西, pinjin: Shānxī, magyar átírás: Sanhszi[1]) a Kinai Népköztársaság északi tartománya. Tartományi székhelye és legnagyobb városa Taiyuan.

Shanxi Kína széntermelésének központja, ám a környezetszennyezés miatt ebben a tartományban a legmagasabb a születési rendellenességgel világra jövők aránya.[2]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tartomány ősidők óta Kína része, de önálló tartománnyá csak a Ming-dinasztia idején szervezték. Számtalanszor vált harctérré a különböző kínai belharcokban, illetve az északi nomádok támadásai idején. Földrajzi helyzete és természeti viszonyai miatt korán kereskedelmi és pénzügyi központtá vált. Az utolsó császári dinasztia, a Csing-dinasztia idején Kína pénzügyi központja a tartományban fekvő Pingyao város volt. Az aránylag épen fennmaradt várost az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította.

A 20. század első felében Kína más részeihez viszonyítva nyugodt hely volt a tartomány. A II. világháborúban megszállták a japánok. A japán kapituláció után területének nagy része a kínai kommunisták kezébe került. A rákövetkező polgárháború (kínai polgárháború) négy évig tartott. A Kuomintang oldalán hadifogságba esett japán katonákat is bevetettek a harcokban, de végül 1949-ben a tartomány a Kínai Népköztársaság része lett.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Csongor Barnabás és Ferenczy Mária: A kínai nevek és szavak magyar átírása. (Akadémiai Kiadó, Bp. 1993), 10. o., ill. Keleti nevek magyar helyesírása (szerk. Ligeti Lajos; Akadémiai Kiadó, Bp. 1981), 395. o.
  2. Kína: egyre több születési rendellenesség a környezetszennyezés miatt (Transindex, 2007. november 3.)