Prága

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vilagorokseg logo ff tif.png  A településen világörökségi helyszín található 
Prága (Praha)
Czech-2013-Prague-View from Charles Bridge of Prague Castle.jpg
Prága címere
Prága címere
Prága zászlaja
Prága zászlaja
Becenév: Arany város, Száztornyú város
Közigazgatás
Ország  Csehország
Kerület Prága
Járás Csehország
Polgármester Bohuslav Svoboda
Irányítószám 1xx xx
Népesség
Teljes népesség 1 246 780 fő[1]
Népsűrűség 2466 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 179-399 m
Terület 496 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Prága  (Csehország)
Prága
Prága
Pozíció Csehország térképén
é. sz. 50° 05′, k. h. 14° 25′Koordináták: é. sz. 50° 05′, k. h. 14° 25′
Prága weboldala
Libuše és Přemysl, Prága alapítóinak szobra
Prága látképe Schedel krónikájában, 1493

Prága (csehül Praha, [ˈpraɦa], Loudspeaker.svg kiejtése németül Prag) a Cseh Köztársaság fővárosa, egyben legnagyobb települése. Gyakran hívják „száztornyú városnak”, „arany városnak”, vagy egyszerűen a városok királynőjének. Prága történelmi központját az UNESCO 1992-ben a Világörökség részének nyilvánította.

Az „arany Prága” név valószínűleg I. Károly cseh király és (IV. Károly néven) német-római császár (1347–78) idejéből származik, amikor arannyal vonták be a prágai vár tornyait. Egy másik elmélet szerint Prágát az alkimisták és az aranycsinálók tevékenységét ösztönző II. Rudolf német-római császár uralkodása alatt nevezték el „aranynak”.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európa és Egyúttal Csehország közepén, a Moldva (Vltava) két partján fekszik, körülbelül 600 km-re a Balti-tengertől, 700 km-re az Északi-tengertől és 700 km-re az Adriától. Prága közel van a többi közép-európai nagyvároshoz. Bécs 300 km-re, Pozsony 320 km-re, Berlin 350 km-re, Budapest 530 km-re, Varsó 630 km-re, Koppenhága pedig 750 km-re található Prágától.

A kilenc dombra épült városban 31 km hosszan kanyarog a Moldva, ami a legszélesebb pontján 330 m széles. A folyó ágai számos szigetet ölelnek közre.

Nevét állítólag azokról a zúgókról (csehül: práh) kapta, amelyeken nagy robajjal folyt át a víz.

Prága a közép-európai időzónába (UTC + 1) tartozik: a nyári időszámítás során ez közép-európai idő + 1 óra (UTC + 2), ami megegyezik a magyarországival.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai Prága területén már a kőkor idejéből is találtak emberi letelepedésre utaló nyomokat, s a város környékét ettől kezdve szinte folyamatosan lakják. A kelta bójok i. e. 500 körül telepedtek meg a Moldva völgyében; róluk kapta az ország a máig használatos Bohémia nevet. A mai Prága déli részén i. e. 200 táján állt településük maradványai kerültek elő. A területet i.e 9 és 6 között a germán markomannok hódították meg, és a kelták apránként kitelepültek. A népvándorlás idején a hunok és a longobárdok átvonulása után szláv népcsoportok (csehek, dudlebek, lučanok stb.) i. sz. 500 táján jelentek meg a térségben, de hamarosan avar, majd frank befolyás alá kerültek. A Přemysl uralkodó dinasztia i. sz. 800 körül került a cseh törzs élére. A 9. század második felében a Nagymorva Fejedelemség hódította meg a területet, majd Szvatopluk halála után (895-ben) I. Spytihněv fejedelem a német király vazallusa lett. A 10. században a Prága környékén letelepült csehek sorra legyőzték a többi szláv törzset. A róluk elnevezett országot a Přemysl-ház fejedelmei, majd királyai a mai Prága területén épített két várból, a Vyšehradból, illetve a Hradzsinból kormányozták.

Prága kialakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Prága alapításáról több legenda is kering, egyik szerint Libuše fejedelemasszony a Vyšehrad tetejéről lenézve egy várost látott, melynek ragyogása elhomályosította a legragyogóbb csillagokat is. A legenda akár igaz, akár nem, Prágáról az első írásos emlékeket uralkodásuk idejéből, a 9. századból találunk. A város hamarosan a Cseh Királyság központja lett, s az egyik legfontosabb kereskedelmi központ Európában, ahova a kontinens minden tájáról érkeztek a kereskedők. Ekkor jelentek meg Prágában a város későbbi életében igen fontos szerepet játszó zsidó csoportok is. Az első említés róluk Ibráhim ibn Jakúb zsidó kereskedőtől és utazótól származik 965-ből. A város mindemellett – vagy mindennek köszönhetően – a vallási élet központja is lett, 973-ban püspökséget alapítottak Prágában.

Vyšehrad szerepe később fokozatosan elhalványodott, helyét a szintén a 9. században, Bořivoj fejedelem által alapított vár vette át. Unokája, I. Vencel helyezte el itt a Szent Vitus tiszteletére emelt első templom alapjait. Vencelt később szentté avatták, és Csehország patrónusa lett. A prágai vár eredetileg fából épült, nagyszabású átalakítását I. Szobeszláv kezdte meg, és századokon át folytatták. Ekkor kezdték meg a királyi palota és a Szent György bazilika építését is. Az első kőhidat a Moldván II. Ulászló király építtette, és azt feleségéről, Juditról nevezték el. A hidat az 1342-es árvíz elvitte, helyén, alapjainak felhasználásával épült az egyik legismertebb prágai nevezetesség, egyben Európa egyik legrégibb hídja, a Károly híd.

1257-ben II. Ottokár király megalapította a Malá Stranát (Kisoldal), a városrész a német anyanyelvű lakosok otthonává vált, jelentős autonómiát élvezve. Az új negyed az időközben fallal körülvett Óvárossal szemközt, a Moldva bal partján jött létre, a város harmadik részeként. 1344-ben a prágai püspökséget érsekséggé alakították. A város középkori arculatának kialakítása egyetlen uralkodónak, I. Károlynak köszönhető: ő 1346-tól IV. Károly néven német-római császár is volt, így ezzel a számozással ismerjük. Korának egyik legműveltebb uralkodója volt, aki trónra lépése előtt a párizsi egyetemen tanult. Prágát szellemi központtá kívánta építeni: 1348-ban itt alapította meg Közép-Európa első egyetemét. Uralkodása alatt Prága volt a Német-római Birodalom fővárosa. Vallási központ lett, népessége és területe fokozatosan nőtt. Új negyed jött létre az Óvároson túl (a mai Nové Město), és folyamatosan beépült a Petřín oldala is. A település Európa három legnagyobb városának egyikévé vált.

A Károly híd a Petřín-ről, háttérben az Óvárossal

IV. Károly császár halálának éve, 1378 egyúttal a nagy egyházszakadás éve is volt. Az ebből fakadó viták fokozták az egyház és a hívők közti feszültséget. Károly császár leánya, Anna, aki 1382-ben II. Richárd angol király felesége lett, magával hozta az országba John Wycliffe angol teológus tanait. Az új nézeteket osztotta Husz János is, a prágai egyetem tanára és az újonnan alapított Betlehem-kápolna prédikátora, aki 1402-től folyamatosan terjesztette igéit. Követelte, hogy az egyház térjen vissza a keresztény alaptanításokhoz és értékekhez, ossza szét vagyonát és adja vissza a Szentírás eredeti szövegének az azt megillető tiszteletet. Az egyre erősödő ellentét hatására a prédikátort az egyház kiközösítette.

1415-ben Husz Zsigmond császár védlevelével Konstanzba indult, azt remélve, hogy az egyházi zsinat meghallgatja. A meghívás csapdának bizonyult: Huszt elfogták és július 6-án máglyán elégették. Az árulás egész Csehországban villongásokat váltott ki. 1419-ben Jan Želivský prédikátor vezetésével nemzeti felkelés tört ki, amelynek csúcsán kihajigálták a tanácsnokokat a városháza ablakán: ez volt az első prágai defenesztráció. V. Márton pápa 1420-ban keresztes háborút hirdetett az ekkor már magukat egykori vezetőjük után huszitáknak nevező eretnekek ellen. A husziták Jan Žižka vezetésével megütköztek a Luxemburgi Zsigmond vezette keresztes seregekkel, és Prágától keletre (a mai Žižkov városrészben) legyőzték őket. A győzelem után alapították meg erődvárosukat, Tábort. A háború közel húsz évig húzódott. A császár többször egyezkedni látszott, majd mindannyiszor visszakozott. 1458-ban a huszitákhoz húzó Podjebrád György került trónra, ezért őt is kiátkozták. 1471-ben bekövetkezett halála után dinasztikus harcok következtek, végül 1526-ban, II. Lajos halála után I. Ferdinándot, a német császár fivérét választották trónra: ezzel kezdődött a 400 éves Habsburg-uralom.

A város a Habsburg uralom alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Habsburg uralom első évszázadában Prága ismét visszanyerte régi fényét: II. Rudolf és II. Mátyás is itt rendezte be székhelyét. A művészeteket pártoló uralkodóknak köszönhetően virágzott a tudomány és művészet: itt dolgozott Tycho Brahe, Kepler és a festő Arcimboldo is. A város a kor legdivatosabb építészeinek tervei alapján fejlődött, és a jezsuitáknak köszönhetően (őket még I. Ferdinánd hívta be) pezsgett a vallási élet is.

A második defenesztráció

A jezsuiták központja az általuk alapított Klementinum volt; innen terjesztették az ellenreformáció tanait, egyre inkább fokozva a vallási ellentéteket a Habsburg Birodalomban. 1618 májusában az uralkodó két katolikus helytartójának viselkedése annyira felháborította a cseh protestáns főurakat, hogy a Hradzsinban felkelés tört ki; a helytartókat és titkáraikat kihajították a vár ablakán. E tett (a második defenesztráció) váltotta ki a harmincéves háborút, amelyben Csehország és Prága is súlyos veszteségeket szenvedett. 1620. november 8-án az uralkodó katolikus seregei döntő győzelmet arattak a fehérhegyi csatában (Břevnov városrész) a cseh rendek csapatai fölött – a csatából elkésett a megválasztott király Pfalzi Frigyes és a könnyűlovasaival ugyancsak a csehek segítségére igyekvő Bethlen Gábor is. A győztesek a felkelés vezetői közül 27 nemesembert az Óvárosi téren lefejeztek. A várost ezután többször is idegen csapatok szállták meg: 1631-ben a szászok, 1648-ban a svédek.

1648-ra, a háború végére a Habsburgok elsöprő győzelmet arattak, Csehországot királyságból örökös tartománnyá alakították. Az udvar visszaköltözött Bécsbe, a protestáns cseh urak vagyonát elkobozták, megkezdődött az erőszakos németesítés, a cseh kultúra elfojtása. Prága lakossága a háború előtti 60 000-ről 20 000-re esett vissza. Győzött az ellenreformáció. A folyamatosan terjeszkedő jezsuiták 1625-ben megszerezték a Kisoldali-téren álló Szent Miklós templomot is, és a helyén a 18. században felépítették a környéket ma is uraló barokk bazilikát. 1773-ig, rendjük feloszlatásáig a jezsuiták voltak a prágai vallási élet meghatározó szereplői.

A Vencel tér a 19. század végén, az akkor épült Nemzeti Múzeummal a háttérben

A Habsburg elnyomás bénította a cseh nép nemzeti törekvéseit. Prágát a Habsburgok teljesen átalakították, afféle barokk ékkővé tették – ezt elősegítette az 1689-ben pusztító óriási tűzvész is. A helyreállításhoz és az új épületek építéséhez az itáliai és német mesterek nyomdokain haladó hazai művészek is hozzájárultak. Ekkor jött létre a kisoldali paloták többsége, ekkor állították helyre a Hradzsint és a Loretát. Új templomokat építettek, parkokat alakítottak ki, barokk szobrokat állítottak a Károly-hídra. A fejlődés a gazdasági életre is kihatott, spanyol, olasz kereskedők költöztek a városba, finanszírozva az építkezéseket, magukkal vonva a város népességének növekedését – a népesség 1771-re elérte a 80 000-t. A városban a gazdasági életen túl a művészeti is virágzott, játszott itt Haydn és Beethoven, Mozart pedig többször is visszatért Prágába, itt alkotva meg operáinak egy részét.

Az osztrák örökösödési háborúban 1741. november 26-án az egyesült bajor-francia hadak elfoglalták, de 1743 januárjában kénytelenek voltak azt visszaadni. 1744 szeptemberében Prága megadta magát Nagy Frigyes hadainak, de csakhamar visszakerült megint Mária Terézia birtokába. A hétéves háborúban Nagy Frigyes 1757-ben újra ostromolni kezdte, de a kolíni győzelem a várost az ostrom alól fölmentette.

1784-ben II. József a négy, addig önálló városrészt (Óváros, Újváros, Kisoldal, Hradzsin) egy egységgé tette, melyekhez 1850-ben hozzácsatolták a zsidó negyedet is, megalkotva ezzel a mai Prága magját. Az ipari forradalom Prágára is erősen hatott, a környék szénbányáira alapozva sorra építették a vasgyárakat. Karlín, Prága 1817-ben alapított ipari elővárosában húsz évvel később már 100 ezren laktak. Az első vasútvonal 1842-ben épült.

A 18-19. század fordulóján az általános elnémetesedésre nyílt elégedetlenséggel válaszoltak a csehek. A városban ekkor csak minden harmadik ember volt cseh, a meghatározó pozíciókban csupa német ültek, az utcák német neveket viseltek. 1848-ban, a tavaszi forradalmak idején Prágában is lázadás tört ki. Júniusban összeült a városban a szláv kongresszus, és az utcára szólította a cseheket. Az Ausztria-ellenes tüntetést Windischgrätz tábornok leverette, de a nemzeti öntudat a század második felében erősödött. 1881-ben megnyílt a Prágai Nemzeti Színház, 1893-ban pedig a Nemzeti Múzeum.

Prága a 20. században[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A híres Károly-híd

1914-ben Csehország az Osztrák–Magyar Monarchia részeként lépett be a világháborúba. 1915-ben egy emigráns filozófus, Tomáš Masaryk felszólította a cseheket és szlovákokat, hogy ne harcoljanak tovább a monarchia oldalán: nem sokkal később már Csehszlovák Légió küzdött az Antant mellett. 1918. október 28-án megalakult a Csehszlovák Köztársaság, melynek fővárosa az 1922-ben a környező települések hozzácsatolásával már 850 000 lakosú Prága lett.

Prágát, az ekkor még soknemzetiségű várost 1938-ban a németek szállták meg, és ettől kezdve a város történetében fontos szerepet játszó zsidóságot folyamatosan kitelepítették. A háború végére a prágai gettó lakosainak 90%-a halt meg megsemmisítő táborokban. A prágaiak 1945. május 5-én ismét fellázadtak a náci megszállás ellen, majd négy nappal később a Vörös Hadsereg bevonult a városba, az európai fővárosok közül utolsóként felszabadítva Prágát, amely csodával határos módon szinte sértetlenül vészelte át a háborút. Ez elsősorban a korábban német alárendeltségben harcoló, de a végén a németekkel szembeforduló, volt orosz hadifoglyokból Vlaszov által szervezett ROA (Orosz Felszabadító Hadsereg) bátor németellenes kiállásának volt köszönhető. Vlaszovot és parancsnoktársait 1946. augusztus 1-jén Moszkvában kivégezték (Forrás: Gosztonyi Péter történész).

A háború után a pár évtizeddel korábban még többségben levő németeket Németországba telepítették, a város fokozatosan egynemzetiségűvé vált. A többi kelet-közép-európai országhoz hasonlóan Csehszlovákiában is egypártrendszert alakítottak ki, amit az 1948-as választással alapoztak meg. Az új rendszer ellen tiltakozott az egykori elnök Beneš, és Jan Masaryk (Tomaš Masaryk fia) külügyminiszter is, akit nem sokkal később holtan találtak a Černín-palota udvarán (feltehetően kilökték az ablakon). Fokozatosan kialakult a Sztálinhoz hű totalitariánus rendszer, amelyben a szovjet vezetőt a Letnán épített, 15 méter magas szoborral tisztelték meg. Az emlékművet csak 1962-ben bontották el.

1968 januárjában leváltották Antonin Novotný pártelnököt, helyére Alexander Dubček került, aki elsőként vezette be az emberarcú szocializmus fogalmát. A Prágai tavasznak nevezett viszonylagos szabadságot, a cenzúra eltörlésének felvetését, a párt vezető szerepének megítélését Moszkvából nem nézték jó szemmel, s 1968 augusztusában a Varsói Szerződés országainak csapatai (köztük Magyarország is) szovjet parancsra megszállták Csehszlovákiát.

Týn előtti Szűz Mária-templom

Az ezután bekövetkező konszolidációs politikát többen ellenezték. 1969. január 16-án Jan Palach húszéves, filozófia szakos hallgató tiltakozása jeléül felgyújtotta magát a Vencel téren, példáját hat héttel később Jan Zajíc követte. Véleményének megfogalmazására más módszert választott egy értelmiségi csoport: Václav Havel vezetésével 1977-ben megalapították a Charta ’77 mozgalmat, mely bírálta a kormány tevékenységét, és a Helsinki záróokmányban megfogalmazott emberi jogokhoz való viszonyát.

1989-ben a keleti blokk rendszerváltásai Prágát is elérték. A bársonyos forradalomnak nevezett átalakulás előestéjén, november 17-én 15 000 ember gyülekezett a Vyšehradon, megemlékezve a náci megszállás évfordulójáról. A terv szerint a tömeg a Vencel térre tartott, de a Narodní sugárútnál a rohamrendőrség elállta az utat, majd a két tábor között verekedés tört ki, egy Martin Šmid nevű diák meghalt, sokan megsérültek. Csakhamar megalakult a Václav Havel vezette Polgári Fórum, az egyre erősödő nyomás következtében az állampárt vezetői lemondtak.

A rendszerváltás után a város történelmi emlékei, régi negyedei az intenzív rekonstrukciós programnak köszönhetően megújultak, elősegítve, hogy mára az új Cseh Köztársaság fővárosa, Prága a turisták egyik legnépszerűbb célpontja legyen.

Lélekszámváltozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Prága népességszám-változása 1230 és 2004 között
1230 1370 1600 1804 1837 1850 1880 1900 1925 1950 1980 2004

4 000

40 000 60 000 76 000 105 500 118 000 162 000 201 600 718 300 931 500 1 182 800 1 170 571

Az 1230-as adat az óvárosi rész népességét; az 1370-es és 1600-as adatok az óvárosi, újvárosi, kisoldali részek és a Hradzsin együttes népességét jelzik.

1784-ben közigazgatásilag is létrejött Prága, míg Nagy-Prága alapítása 1922-ben történt.

Prága közigazgatása és kerületei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Prága területi fejlődése

Prága addig különálló négy városrészét, a mai Óvárost, az Újvárost, a Kisoldalt, és a Hradzsint II. József 1784-ben szervezte egy közigazgatási egységbe. A város további növekedése kapcsán 1850-ben Josefov, 1883-ban Vyšehrad, 1884-ben Holešovice, majd 1901-ben Libeň is a város része lett. 1922-ben 37 környező település beolvasztásával létrehozták Nagy-Prágát, amellyel a város lakosszáma 676 000-re növekedett. A város lakosszáma az 1 000 000-t 1938-ban érte el.

Az 1960-as és 70-es években az erőteljes szocialista városításnak köszönhetően további településeket csatoltak a cseh fővároshoz. 1960-ban 8, 1968-ban 17, 1974-ben pedig további 38 településsel bővült Prága területe.

1960-1990 között a város mindössze 10 kerületre oszlott, az újonnan a fővároshoz csatolt településeket egy kerületbe kényszerítve. Lakóik azonban ekkor is a település (immár városrész) eredeti nevét használták a kerület megnevezése helyett, ahogy ma is.

Ma a városon belüli közigazgatás két- vagy háromszintűnek tekinthető. Legfelső szinten áll a fővárosi önkormányzat (Magistrát hlavního města Prahy), mely felelős a tömegközlekedés megszervezéséért, a városi rendőrség, tűzoltóság, egészségügyi szervezetek fenntartásáért, a műemlékek fenntartásáért, a prágai állatkertért és mindenért, ami a város teljes területét érinti.

1990 óta a város 57 önkormányzattal rendelkező városrészre van felosztva (městské části) A városrészek felelnek a parkokért és a környezetvédelemért, a temetőkért, az iskolák felszerelésének megrendeléséért, számos sport- és kulturális tevékenységért, több szociális és egészségügyi programért, a kutyapiszok összegyűjtéséért és hasonlókért. A városrészek önkormányzatainak másik fontos tevékenységi köre a nyilvános területek tulajdonosi jogainak kezelése.

2001 óta az 57 városrészt 22 adminisztratív egységbe (správní obvody) sorolták, a nemzeti közigazgatás változásainak megfelelően. Minden adminisztratív egységben egy városrész felelős bizonyos tevékenységekért, szolgáltatásokért az adminisztratív egység egész területén.

Mind a fővárosi önkormányzat, mind a városrészek választott képviselőkkel rendelkeznek, mindegyik élén polgármester áll.

Az adminisztratív körzetek és városrészek besorolása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Prága városrészei
A mai Prága kialakításában résztvevő települések
Kerületek 1990 előtt Adminisztratív körzet Városrész
Prága 1 Prága 1 Prága 1
Prága 2 Prága 2 Prága 2
Prága 3 Prága 3 Prága 3, Žižkov
Prága 4 Prága 4 Prága 4, Kunratice
Prága 11 (egy része) Prága 11, Šeberov, Újezd u Průhonic
Prága 12 Prága 12, Libuš
Prága 5 Prága 5 Prága 5, Slivenec
Prága 13 Prága 13, Řeporyje
Prága 16 Prága 16 (korábban Radotín), Lipence, Lochkov, Velká Chuchle, Zbraslav
Prága 17 Prága 17 (korábban Řepy), Zličín
Prága 6 Prága 6 Prága 6, Lysolaje, Nebušice, Přední Kopanina, Suchdol
Prága 7 Prága 7 Prága 7, Troja , Holešovice
Prága 8 Prága 8 Prága 8, Březiněves, Dolní Chabry, Ďáblice
Prága 9 Prága 9 Prága 9
Prága 14 Prága 14, Dolní Počernice
Prága 18 Prága 18 (korábban Letňany)
Prága 19 Prága 19 (korábban Kbely), Čakovice, Satalice, Vinoř
Prága 20 Prága 20 (korábban Horní Počernice)
Prága 21 Prága 21 (korábban Újezd nad Lesy), Běchovice, Klánovice, Koloděje
Prága 10 Prága 10 Prága 10
Prága 11 (egy része) Křeslice
Prága 15 Prága 15, Dolní Měcholupy, Dubeč, Petrovice, Štěrboholy
Prága 22 Prága 22 (korábban Uhříněves), Benice, Kolovraty, Královice, Nedvězí

Hivatalosan minden városrész neve tartalmazza a főváros nevét is, tehát például Petrovice hivatalos neve Praha-Petrovice.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Prága gazdaságilag az egyik legintenzívebben fejlődő város Közép-Európában, érezhető a regionális központ kialakítására való törekvés, mely már részben sikerült is, hisz több nemzetközi cég Prágában alakította ki közép-európai központját. Többek között ezeknek is köszönhetően ma a 8 újonnan az Európai Unióhoz csatlakozott posztszocialista ország régiói közül a prágai az egyetlen, amely az egy főre vetített GDP-t tekintve meghaladja az uniós átlagot.

Az 1990-es évek végére a hollywoodi filmgyártás egyik kedvelt központja lett. Mivel Prága nem szenvedett nagy károkat a második világháborúban, így a világháború előtt játszódó filmekben az amszterdami, londoni jeleneteket is gyakran ott forgatják.[2][3] Az építészet, az alacsony árak és adók és a már létrejött filmgyártási infrastruktúra egyre több filmest vonz a városba.

Prága közlekedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tömegközlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Prágában három metróvonal működik

Prága tömegközlekedése a három metróvonalra épül. Ezeket huszonöt villamosvonal és mintegy kétszáz autóbuszjárat egészíti ki, a Petřín-hegyre pedig sikló visz fel. A vonalakat a Dopravní podnik hlavního města Prahy üzemelteti. Az 1990-es években bevezetett tarifaközösségnek köszönhetően a helyi és az elővárosi járatokon (így az elővárosi autóbuszokon és a vonatokon is) egységes a díjszabás.

A barrandovi új villamosvonal egy részlete

A jegyek korlátozott ideig érvényesek, ám ez alatt a megfelelő jegy korlátlan átszállásra jogosít. A bérlet jellegű (napi-, heti-, havi-, illetve hosszabb időtartamra váltott jegyek) érvényessége a jegykezelés pillanatában kezdődik és az idő lejártával ugyanazon óra ugyanazon percében is ér véget. Mindenféle jegyet használhatunk az elővárosi járatokon is: ez a megoldás hatékonyan segíti a P+R rendszert.

A prágai metró három vonala a szovjet típusú metróüzemeknek megfelelően a belvárosban, háromszögben metszi egymást. A szerelvények reggel 5-től éjfélig közlekednek. A metró megáll a legtöbb, turisztikai szempontból fontos helyen, továbbá a vasúti pályaudvaroknál és a központi autóbusz-pályaudvar alatt is. Az első metróvonalat 1974-ben adták át. A hálózat már több mint 50 kilométer hosszú. A távlati tervekben szerepel a repülőtérre vezető szakasz, valamint a negyedik vonal is. Az elmúlt években a szovjet típusú szerelvényeket is elkezdték korszerű, csendes járművekre cserélni.

A Petřín-hegyre közlekedő sikló az alsó végállomáson

A villamoshálózat 133 kilométer hosszú, viszonylatai túlnyomó többségben átmérős jellegűek (azaz az egyik külvárosból a belvároson át a másik külvárosba közlekednek). Ennek köszönhetően a vonalak a belvárosban több helyen fonódnak, gyakran 5-6 viszonylat közlekedik egy-egy szakaszon, elősegítve ezzel a város nagy részébe történő átszállásmentes utazást. A villamoshálózatot – bár a metróhálózat kiépülése miatt kiterjedése csökkent valamelyest – ma ismét intenzíven fejlesztik, törekedve az új vonalak egyedi építészeti kialakítására is.

A város éjszakai tömegközlekedési hálózatának gerincét szintén a villamosok adják, az öt, éjszaka is közlekedő közúti vasúti viszonylatot buszjáratok egészítik ki.

Közúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Prága a városba vezető sugárirányú utaknak köszönhetően Csehország minden pontjáról könnyen megközelíthető. Autópálya köti össze Brnon keresztül Szlovákiával és Olomouccal, valamint Plzeňen át Németországgal. Mindezen túlmenően a várost több, részben elkészült gyorsforgalmi út köti össze a fontosabb cseh városokkal, melyek végleges kiépítése újabb nemzetközi kapcsolatokat biztosít majd számára. A város belső területeinek tehermentesítésére az utóbbi évek beruházásainak köszönhetően nagyrészt elkészült a belső városi körgyűrű, de várhatón a közeljövőben elkezdődik a külső körgyűrű teljes kiépítése is. Az utak egy része Prága domborzati viszonyai miatt alagútban halad, melyek közül az 1998-ban átadott Strahovský alagút a leghosszabb, mintegy két kilométeres hosszával.

A történelmi városrészekben sok a korlátozott forgalmú vagy sétáló utca.

A belső autópálya körgyűrű, a Strahovský alagút kapujáról nézve. Szemközt a Mrázovka alagút bejárata.

Budapestről a Győr-Pozsony-Brno-Prága útvonalat választva végig autópályán haladhatunk (mintegy 500 km-t). Útlevél nem kell, de az autópálya matricákat vásárolva figyeljünk a cseh-szlovák határra, amit a pályán csak egy tábla jelez.

Vasúti közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Prága főpályaudvara (Praha hlavní nádraží) az Óvárostól keletre, a C metró vonalán helyezkedik el, kiindulópontként szolgálva a nemzetközi és belföldi távolsági vonatok jelentős hányadának. A Budapestről érkező vonatok egy része ide, míg másik részük Holesovice állomásra érkezik.

A belföldi vasúti közlekedésben fontos szerepet tölt be még a főpályaudvartól északra elhelyezkedő Masarykovo pályaudvar, valamint a B metró vonalán található Smichov állomás. Bubeneč és Vršovice megállók jelentősége alárendelt.

Légi közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Prága Ruzyně városrészben, a város központjától körülbelül 20 km-rel északnyugatra elhelyezkedő reptere az 1990-es évek végétől kezdve regionális szinten az egyik legfontosabb reptérré vált, mintegy 10 millió utassal évente. A repülőtér forgalmának jelentős lökést adtak az elmúlt években a fapados járatok is, melyek a jelenlevő 15 diszkont légitársaság repülőivel 36 európai városba biztosítanak kedvező árú eljutási lehetőséget.

A repülőtér jelenleg csak közúton közelíthető meg, a távlati tervekben szerepel az A metróvonal repülőtéri meghosszabbítása.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Prága történelmi belvárosa
Világörökség
Prague from Klementinum.jpg
Prága a Klementinumról fotózva
Adatok
Ország Csehország
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok II, IV, VI
Felvétel éve 1992
Elhelyezkedése
Prága  (Csehország)
Prága
Prága
Pozíció Csehország térképén
é. sz. 50° 05′ 19″, k. h. 14° 25′ 17″
Frank Gehry: Fred és Ginger a prágai Újvárosban
Zsidó temető, Josefov
Hradzsin, Szt. György-bazilika
Király Kert a várban
Prágai vár
Hradzsin, Kézművesek utcája
Hradzsin, Arany utcácska kortárs festőtől
Prága, Corinthia felhőkarcoló
Prágai high-tech
Prágai Nemzeti Galéria (Národni Galerie v Praze), 19-21. század művészete

Történelméből fakadóan Prága építészeti, kulturális, vallási emlékek, látnivalók sokaságát vonultatja fel, melybe napjainkban a modern kor egy-két mementója is besorolható. A várost alkotó negyedeknek külön-külön hangulata, történelme van, ennek megfelelően egyenként is érdemes megvizsgálni őket. 1992 óta Prága történelmi belvárosa a Világörökség része.

Területén a 10. század elején apró, szétszórt települések keletkeztek, melyek fejlődését három főútvonal segítette elő, az utak mentén bajor kereskedők telepedtek le. Itt találtak menedéket az idegenből érkezett kereskedők, a királyi udvar piac-udvara az ő számukra volt fenntartva. A piac körüli telepek egyetlen községgé egyesültek, s ekkor emelték a városfalakat is, majd az egész negyed városi rangot kapott a királytól. A terület a 15. században érte el fejlődése fénypontját. A huszita mozgalomban a kelyhesek központja volt. 1784-ben az egységes Prága központja. Jókai szerint „egyetlen nagyszabású múzeum”.

Josefov, más néven Zsidóváros az Óvároshoz kapcsolódó városrész. A negyedet a Pařížská utca osztja két részre. Az elnevezést II. József császárról kapta, annak toleranciáját és liberális szellemiségét tisztelték meg vele. Zsidók a 10. század óta élnek Prágában, a 16. században egy ideig a keleti zsidók és a nyugati, Spanyolországból kimenekült szefárdok találkozóhelye lett a városnak e negyede. Legfontosabb épületei, emlékei: Maisel-zsinagóga, Pinkász-zsinagóga, Régi-új zsinagóga, Magas zsinagóga az Állami Zsidó Múzeummal, Klausz-zsinagóga, Spanyol zsinagóga, Franz Kafka szülőháza, Zsidó Tanácsháza, Régi zsidó temető, az Iparművészeti Múzeum (UPM), és kissé északnyugat felé a Szent Ágnes-kolostor.

A IV. Károly császár által alapított városrész 1348-ban született. Központja a Vencel tér, több történelmi esemény színtere, ezt zárja le déli irányból a Nemzeti Múzeum palotaszerű épülettömbje. Jeles emléke még e városrésznek a Rendezvények háza (Reprezentációs ház), a Nemzeti Színház és az újvárosi városháza. Figyelemre méltó modern alkotás Frank Gehry Fred and Ginger becenévvel illetett üvegpalotája a Moldva partján, Václav Havel egykori lakhelyének közelében.

A tulajdonképpeni várnegyed. Látnivalói a barokk kapun bejutva, ahol Szent Norbert szobra áll: Szent Rókus-templom, Strahovi Kolostor, Loretói Szűz Mária-templom, Černín-palota, Hradzsin tér, Érseki palota, Schwarzenberg-palota és Sarm-palota (szemben), Toscanai Palota vagy Külügyminisztérium, Martinic-palota, Sternberg-palota a Nemzeti Galériával, Hradzsin (maga a Vár) a Szent Vitus-székesegyházzal és a Királyi Palotával, a Szent György-bazilikával és kolostorral, az Arany utcácskával és a Daliborka toronnyal. A vár kertek sorával egészül ki. Szintén a Hradzsinban látható a 14. században élt és alkotott Kolozsvári-testvérek egyetlen megmaradt szobra, amely Sárkányölő Szent Györgyöt ábrázolja (a szobornak vannak másolatai Budapesten és Kolozsváron).

Az Óvárossal szemben, a Moldva túlpartján fekvő városrész, ahová a Károly hídon át juthatunk el a legkönnyebben. Itt tekinthetjük meg a barokk építészet legszebb prágai remekeit. Épületei a 18. század óta változatlanul maradtak fenn. Zegzugos utcái középkori nyomvonal mentén alakultak ki. Itt áll a két prágai Szent Miklós-templom egyike, a Szent Tamás-templom, a Wallenstein-palota, a Lichtenstein-palota, s itt található a hangulatos Kisoldali tér. A német nagykövetség a Lobkovitz-palotában, az olasz követség pedig a Thun-Hohenstein-palotában kapott helyet. A kisoldali Petřin-hegyre (magyarul: Lőrinc-hegy, de ezt kevésbé használják) sikló visz fel, itt áll az Éhségfal, a Csillagvizsgáló és egy kilátó.

Kulturális élet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Prága hagyományosan Európa egyik fontos kulturális központja. Több száz színházában, galériájában, kiállítótermében rendszeresek a bemutatók, kiállítások, és a város utcai kulturális élete is kiemelkedő: pantomimművészek, utcai színházak szórakoztatják az érdeklődőket.

A rendezvények közül kiemelkedő szerepet játszik a Prágai Nemzetközi Tavaszi Fesztivál, valamint az ősszel megrendezett dzsesszfesztivál.

Múzeumok

Felsőoktatási intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városban nyolc egyetem, illetve főiskola működik, köztük a leghíresebb Kelet-Közép-Európa legrégibb egyeteme.

  • Károly Egyetem (UK), 1348-ban alapítva
  • Cseh Műszaki Egyetem (ČVUT), 1707-ben alapítva
  • Szépművészeti Akadémia (AVU), 1800-ban alapítva
  • Művészeti, Építészeti és Design Akadémia (VŠUP), 1885-ben alapítva
  • Kémiai Technológia Intézet (VŠCHT), 1920-ban alapítva
  • Előadóművészati Akadémia (AMU), 1945-ben alapítva
  • Cseh Mezőgazdasági Egyetem (ČZU), 1952-ben alapítva
  • Közgazdasági Egyetem (VŠE), 1953-ban alapítva

Nemzetközi események[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elmúlt évek legfontosabb eseményei:

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Prága számos sporteseménynek, nemzeti stadionnak és csapatnak ad otthont.

Prágai sörözők, kocsmák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Prága jellegzetességeihez, sajátosságához hozzátartozik a söröző (pivnica), a sörözők hangulata. A cseh polgárok mindennapi életéhez hozzátartozik a mindennapi, munka utáni sörözés, vagy csak "sörivás". Úgy mondják ugyanis, csak öt korsó sör elfogyasztásától beszélhetünk sörözésről, addig az csupán sörivás. A felkapottabb sörözőkben érdemes asztalt foglalni, éppúgy, mint nálunk mondjuk egy étteremben. Szintén kicsit meglepő, de nagyon kedves kulturális eleme a prágai sörözőknek a söralátéttel (sörkeksszel) történő rendelés: amennyiben asztalfoglalás után a középen elhelyezett alátétek közül magunk elé helyezünk egyet, az azt jelenti, kérünk egy korsó sört. Amennyiben a korsónk kiürül és az alátétet nem helyezzük az üres korsó szájára, automatikusan hozza a pincér a következő kört. A fogyasztást pedig az asztalunkon elhelyezett papírcetlin jelzi: minden egyes korsó sört egy rovátka jelöl. Sajnálatos módon ez a kedves rendelési szokás az utóbbi 10-15 évben erősen visszaszorulóban van, mivel a szokást nem ismerő külföldiek körében sok félreértésre adott alkalmat.

Néhány ismertebb prágai söröző [1]:

Híres prágaiak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Prágában születtek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Prágában éltek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Prága testvérvárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Városkép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Panorámakép az óvárosról
Panorámakép az óvárosról

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Počet obyvatel v obcích České republiky k 1. 1. 2013 (cseh és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 1.)
  2. variety.com
  3. indiadaily.com

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Prága témájú médiaállományokat.
Wiktionary-logo-hu.png
Keress rá a Prága címszóra a Wikiszótárban!

Magyar nyelvű lapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Idegen nyelvű lapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző:
Weimar
Európa kulturális fővárosa
2000
Reykjavík, Bergen, Helsinki, Brüsszel, Krakkó, Santiago de Compostela, Avignon és Bologna mellett
Következő:
Rotterdam, Porto