Egon Erwin Kisch

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egon Erwin Kisch
Kisch.jpg
Születési neve Egon Kisch
Született 1885. április 29.
Prága
Elhunyt 1948. március 31. (62 évesen)
Prága
Nemzetisége cseh
Foglalkozása újságíró

Egon Erwin Kisch (Prága, 1885. április 29.1948. március 31.), „a száguldó riporter”; németül író cseh újságíró.

A modern oknyomozó újságírás első évtizedeinek egyik legnagyobb alakja. Riportjai, riporteri módszerei és szakmai etikája mindmáig a publicisztika egyik oktatott mintája. A Prágáról, és az első világháborúról megjelent és összegyűjtve számtalan könyvben kiadott írása ma is forrásértékű, amellett szórakoztató olvasmány.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sokgyermekes, német zsidó kispolgári családból származott. 1904-ben a „Prager Pressében” kezdett publikálni.

Tényfeltáró riportsorozatában leleplezte az oroszok javára kémkedő Alfred Redl csász. és kir. ezredest, akinek életét többek között Szabó István is játékfilmben („Redl ezredes”) dolgozta fel.

Alfred Redl ezredes a VIII. (prágai) hadtest vezérkari főnöke volt. Lebukásakor, 1913-ban öngyilkosságra kényszerítették. Az ezt követő házkutatáskor Kisch-nek egy lakatos barátja törte fel az ezredes iratait rejtő fiókokat. Kisch a cenzúrát azzal játszotta ki, hogy először egy cáfolatot jelentetett meg. Ezt követően már nem lehetett eltussolni az ügyet.

„Ezt írd fel, Kisch” című kötetében első világháborús katonaélményeit foglalta össze.

1918-ban részt vett az Osztrák Köztársaság kikiáltásában. Belépett az osztrák kommunista pártba. Néhány év múlva bebörtönözték, majd kiutasították Ausztriából. Prágába, később Berlinbe költözött, és a baloldali német sajtó munkatársa lett. 1923-ban megírta a sajtó 400 éves történetét.

Bejárta a fél világot. Megfordult Kínában, Japánban, Észak-Afrikában, a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban, Ausztráliában, és Magyarországon is. A berlini Reichstag felgyújtásának másnapján, 1933 februárjában a nácik elfogták, de csehszlovák közbenjárásra kiszabadult. Ezután Prágába költözött. 1936 és 38 között a spanyol polgárháborúból tudósított. Később Párizsban, 1940 és 1946 között Mexikóban járt, majd hazatért Prágába.

Agyvérzésben halt meg.

Könyvei magyarul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pavlov professzor kutyái – Korunk, 1927.
  • Chicago, az ellentétek városa – Korunk, 1930.
  • Az amsterdami zsidók – Korunk, 1934.
  • Ime Ausztrália - Szikra, 1948.
  • Ugrás a túlsó féltekére – Szikra, Budapest, 1956.
  • Prágai Pitaval – Bibliotheca, 1958.
  • Kalandozások öt világrészben - Európa Könyvkiadó, 1969
  • Szenzáció! Szenzáció! – Gondolat, 1974.
  • Prágai utcák és éjszakák – Gondolat, 1978.
  • Kriminalisztikai kalandozások – Gondolat, 1982.
  • Ciánkáli a vezérkarnak – Zrínyi Katonai Kiadó, 1987.
  • A Gólem éledése – Littoria Könyvkiadó 1992. (ISBN 9637854029)
  • A leánycsősz – Napkút Kiadó, 2012

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]