Karl Kautsky

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Karl Kautsky

Karl Johann Kautsky (Prága, 1854. október 16. – Amszterdam, 1938. október 17.) cseh-német marxista teoretikus és politikus. Engels 1895-ös halála után az ortodox marxizmus leghitelesebb képviselőjének ismerték el, az első világháború kezdetéig ironikusan úgy is említették, mint „a marxizmus pápáját”. Kautsky a háborút követően a bolsevik forradalomnak és túlzásainak nyílt kritikusa volt, a szovjet állam természetéről szóló írásaiban vitába szállt Leninnel és Trockijjal.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Karl Kautsky, középosztálybeli művészcsaládban született Prágában, szüleivel hét éves korában Bécsbe költözött. A Bécsi Egyetemen 1874-től történelmet, filozófiát, közgazdaságtant tanult, 1875-ben belépett Ausztria Szociáldemokrata Pártjába (SPÖ). 1880-ban Zürichben csatlakozott a Karl Höchberg által anyagilag támogatott német szocialista csoporthoz, mely az 1878-as németországi szocialistaellenes törvény (Sozialistengesetz) által tiltott, illegális irodalmat csempészett Németországba. Összebarátkozott Karl Höchberg titkárával, Eduard Bernsteinnel, és ettől az időtől kezdett mélyrehatóbban foglalkozni a marxizmussal. 1881-ben Londonba utazott és megismerkedett a kommunista munkásmozgalom két nagy teoretikusával Marxszal és Engelsszel.

A neves marxista teoretikus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1883-ban megalapította a Die Neue Zeit (Új Idő) című havi folyóiratot Stuttgartban (1890-től hetilap), mely 1917-es fennállásáig korának legjelentősebb szocialista, elméleti orgánumává vált. A folyóirat biztos jövedelmet jelentett számára és segített abban, hogy ismert marxista teoretikus lehessen. 1885-től 1890-ig Londonban élt, ahol közeli barátságba került Engelssel. Ottani tartózkodása alatt írta meg Marx gazdasági tanai című művét, melyet Engels A tőke számos félreértelmezőjével szemben hiteles népszerű tolmácsolásnak ismert el. 1891-ben August Bebellel és Eduard Bernsteinnel társszerzőként írta meg a Németország Szociáldemokrata Pártjának (SPD) erfurti programtervezetét.

Engels 1895-ös halála után Kautsky lett a marxizmus legfontosabb és legbefolyásosabb teoretikusa, August Bebellel a párt főáramának a képviselője, az imperializmus marxista elméletének megalapozója. Amikor Bernstein az 1890-es évek végén megtámadta a forradalom szükségszerűségének tradicionális marxista álláspontját, Kautsky Bernstein és a szociáldemokrata program című írásában bírálta, hogy a szocializmus etikai alapjainak hangsúlyozása utat nyit a progresszív burzsoáziával való szövetség és az osztálymentes nézőpont felé.

1901-ben átadta a Die Neue Zeit tulajdonjogát az SPD-nek, de szerkesztői pozícióját megtartotta. Az SPD kevésbé sikeres befolyást gyakorolt a katolikusok mint a protestánsok körében, ezért elemezte a katolikus egyház reakciós politikáját. 1904-ben és 1905-ben az Oroszországi események hatására, bár Rosa Luxemburgnál sokkal óvatosabban, vitatkozott az SPD jobbszárnyával, szerinte a tömegsztrájk kérdését nem elvetni, hanem tanulmányozni kell. A Második Internacionálé 1907-es, Stuttgartban tartott kongresszusán sikeresen támadta a gyarmatosítást védelmező frakciót. 1908-ban megírta „A kereszténység eredete” című művét. 1909-ben megszületett „Az út a hatalomhoz” (Der Weg zur Macht) című munkája, melyről Lenin elismerően írt, és a legforradalmibb írásának tartott.

Háborús évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor 1914-ben a német szociáldemokrata Reichstag képviselők megszavazták a hadi hiteleket, Kautsky (aki nem volt képviselő, de részt vett a gyűléseken) tartózkodást javasolt. Kautsky azt állította, hogy Németország védekező háborút visel a cári Oroszország fenyegetése ellen. Ekkor Rosa Luxemburg „a mocsár ideológusának” nevezte. Mindazonáltal 1915 júniusában, 10 hónappal a háború kezdete után, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az tartósnak, megdöbbentően brutálisnak és költségesnek ígérkezik, Eduard Bernstein illetve Hugo Haase közreműködésével kiadott egy felhívást az SPD háborúpárti vezetői ellen, amiben elítélte a német kormány annexiós céljait. 1917-ben kilépett az SPD-ből, s csatlakozott a Független Szociáldemokrata Párthoz (USPD), mely egyesítette a háborút ellenző szocialistákat.

A németországi novemberi forradalom után külügyi államtitkár helyettes volt a rövid életű SPD-USPD forradalmi kormányban, és azon dolgozott, hogy bizonyító dokumentumokat találjon birodalmi Németország háborús bűnösségére, illetve a sikertelen szocializálási bizottság vezetője volt.

Polémia a bolsevikokkal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1919 után befolyása folyamatosan csökkent. 1920-ban Grúziába látogatott és 1921-ben könyvet írt róla, mint szociáldemokrata országról, mely független a bolsevik Oroszországtól. 1920-ban, amikor az USPD-ben szakadás történt, azzal a kisebbséggel tartott, amelyik újraegyesült az SPD-vel. 1924-ben, 70 évesen családjával Bécsbe költözött és 1938-ig ott maradt. Az Anschluss idején Csehszlovákiába menekült, onnan repülővel Amszterdamba utazott, ahol még ugyanabban az évben meghalt.

Karl Kautsky Berlin-Friedenau-ban élt sok éven át, felesége Luise Kautsky, a szintén Friedenauban lakó Rosa Luxemburg közeli barátja volt. Emléktábla jelzi lakhelyét, a Saarstraße 14-et.

Lenin A proletárforradalom és a renegát Kautsky című klasszikus pamfletjében renegátnak festi le Kautskyt;[1] Kautsky viszonzásul ostorozta Lenint 1934-es, Marxizmus és bolsevizmus: demokrácia és diktatúra című művében: „A bolsevikoknak Lenin vezetése alatt, mindazonáltal sikerült hatalmukba keríteniük az ellenőrzést a pétervári majd a moszkvai fegyveres erők fölött, mely így az új diktatúra megalapozásához vezetett a régi cári diktatúra helyén.”

Halála és öröksége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Karl Kautsky 1938. október 17-én, Amszterdamban hunyt el. Fia, Benedikt hét évet töltött koncentrációs táborban, felesége Luise Auschwitzban halt meg.

Művei nyomtatásban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Marx gazdasági tanai. (1903, 1906, 1907, 1919, 1957)
  • A kereszténység eredete. Szikra Könyvkiadó 1950.
  • A gothai program kritikája. Marx, Engels, Bebel, Bracke, Kautsky és Liebknecht levelei; Lenin »Állam és forradalom« c. művének részleteivel és propagandadokumentumokkal Kossuth Kiadó 1975. 236 old.
  • Az erfurti program. Kossuth Kiadó 1982. 281 old.
  • Az út a hatalomhoz. Kossuth Kiadó 1985. 168 old.
  • A szociális forradalom. Kossuth Kiadó 1987. 178 old.

Angolul

  • The road to power. (edited by John H. Kautsky; new translation by Raymond Meyer) Humanities Press 1996. 121. p. ISBN 0391039555

Művei az interneten[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Monográfiák, másodlagos források nyomtatásban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Massimo Salvadori: Karl Kautsky and the socialist revolution. 1880–1938 Verso, 1990.
  • Dick Geary: Karl Kautsky. Manchester University Press, 1987.
  • Moira Donald: Marxism and Revolution: Karl Kautsky and the Russian Marxists, 1900–1924. Yale University Press. 1993. 324 pp.
  • John H. Kautsky: Karl Kautsky and the Social Science of Classical Marxism. E. J. Brill. 1989. 127 pp.
  • John H. Kautsky: Karl Kautsky: Marxism, Revolution & Democracy. Transaction Publishers. 1994. 256 pp.
  • Gary P. Steenson. Karl Kautsky, 1854–1938: Marxism in the Classical Years. University of Pittsburgh Press. 1978. 308 pp.

Monográfiák, másodlagos források az interneten[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Massimo Salvadori: Karl Kautsky and the socialist revolution. 1880–1938 Verso, 1990.

Dick Geary: Karl Kautsky. Manchester University Press, 1987.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. V. I. Lenin: A proletárforradalom és a renegát Kautsky. LÖM 37. köt. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1973. 223–319. old.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Karl Kautsky című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.