Fehérhegyi csata
| Fehérhegyi csata | |||
 |
|||
| Peter Snayers (1592-1666) festménye a fehérhegyi csatáról (1620) | |||
|
|
|||
| Konfliktus | harmincéves háború | ||
| Időpont | 1620. november 8. | ||
| Helyszín | Prága mellett | ||
| Eredmény | A császári haderő győzelmet aratott a csehek felett. | ||
| Szemben álló felek | |||
|
|||
| Parancsnokok | |||
|
|||
| Szemben álló erők | |||
|
|||
| Veszteségek | |||
|
|||
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
A fehérhegyi csata a harmincéves háború első jelentős ütközete volt, és a Prága melletti Fehérhegyen zajlott (Bílá Hora, ma már Prága része). Az 1620. november 8-án vívott csata a cseh trón hovatartozását döntötte el.
Tartalomjegyzék |
Előzmények [szerkesztés]
II. Rudolfot a német-római császári trónon az ügyes és kétszínű diplomata Mátyás követte: de mivel ő is gyermektelen volt, 1617-ben öccsét, Ferdinándot jelölte ki utódjául. Ez hírhedt jezsuita-növendék és kegyetlen "eretnek"-üldöző volt. A cseh nemesség - amelynek köreiben a protestantizmus erősen terjedt, és amelyet a Habsburg-politika fokozatosan kiszorított a hatalomból - ettől a sötét fanatikustól semmi jót sem várhatott. Így a cseh rendi gyűlés tagjai döntő lépésre szánták el magukat: nagygyűlést hívtak össze Prágába. A cseh protestáns rendek Thurn Mátyás gróf vezetésével behatoltak a királyi várlakba (Hradzsin), és a helytartókat titkárjukkal egyetemben - " az igazságszolgáltatás nemzeti módja szerint" - kidobták az ablakon. Ettől az eseménytől (1618. május 23.), az úgynevezett prágai defenestratiótól szokták a 30 éves háború kezdetét számítani.
A cseh nemesek 30 tagú igazgatóságot választottak, amely megkezdte az ellenállás szervezését.Szövetségre hívták föl a magyar, morva és osztrák rendeket, összeköttetésbe léptek az Protestáns Unióval, s az ország elfoglalása után Ausztriába törtek be.[1]
Miután II. Mátyás német-római császár meghalt, a csehek a pfalzi választófejedelmet, V. Frigyest koronázták cseh királlyá, II. Ferdinánd császár helyett. Amikor Bécset ostromolta, a választófejedelmet csak Bethlen Gábor sietett a segítségére. Frigyesnek alig akadtak támogatói, mivel a Protestáns Unió a csehek belügyének tekintette a történéseket.
A csata [szerkesztés]
A csatában a protestánsok erői cseh, sziléziai és morva csapatokból, valamint nagyszámú német zsoldosból állt. A katolikus erőket a német birodalmi katolikus kontingensek, spanyol csapatok, szintén nagy számmal különböző német zsoldosok (akik között szintúgy álltak protestánsok), azonkívül németalföldi és lengyel zsoldosok is alkották. A cseheket, kiknek sorai közt 800 magyar is harcolt, Anhalti Keresztély, a császáriakat Bouquoy, a ligát Tilly és Bajor Miksa vezették. A katolikus liga hadvezére, Tilly legyőzte a cseh protestáns rendek és a "téli király", Pfalzi Frigyes hadseregét. Maga Frigyes elkésett a csatából, amely számára teljes vereséggel zárult. Bethlen Gábor is nagyszámú erdélyi könnyűlovassággal próbált részt venni a csatában, de szintén elkésett.
Az alig egyórás csatát a csehek elvesztették s ezzel 300 évre veszett el a cseh szabadság is.
Következmények [szerkesztés]
A cseh rendek veresége nyomán a győzelmes Habsburgok a cseh területeket átszervezték és örökös tartománnyá nyilvánították. V. Frigyes kénytelen volt elmenekülni, s a protestánsoknak el kellett hagyniuk az országot.
Ferdinánd hideg és kiszámított kegyetlenséggel számolta fel a cseh rendek jogait. A felkelés 24 vezetőjét kivégeztette. A cseh nyelv helyébe a németet tette hivatalos nyelvvé, az állam igazgatása a német feudális urak kezébe került.[2]
Források [szerkesztés]
- Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme - Folytatólagos hadműveletek a cseh hadszíntéren a hadjárat végéig - MEK
- Magyar katolikus lexikon
- Netlexikon
- História 2004/08
- Csikány Tamás: A harmincéves háború (Korona kiadó, 2005)
