Husz János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Husz János

Husz János (csehül Jan Hus), (Husinec, Csehország 1369Konstanz, 1415. július 6.) cseh pap, egyetemi tanár és vallásreformer. A huszitizmus alapítója.

Pályafutásának kezdete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A prágai egyetemen végezte tanulmányait, majd pappá szentelték, 1393-ban a szabad művészetek, 1394-ben a teológiai tudományok baccalaurátusa, 1396-ban magiszter lett, 1398-ban megkezdte egyetemi előadásait, 1401-ben a bölcsészeti kar dékánja, 1402-ben a csehek előtt nagy jelentőségű Bethlehem-kápolnának is szónoka, majd a királyné gyóntatója lett. Már ifjúkorában magába szívta a szabad szellemet részben tanáraitól, részben John Wycliffe már ekkor Csehországban is ismert műveiből.

Husz tanai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Husz katedrájáról és szószékéről egyaránt következetesen hirdette a Wycliffe gondolatain alapuló tanait. Például „a hatalom a kegyelmen alapul” eszme számára egy birtok- és vagyon nélküli egyházat jelentett, mely gyakorlatilag az állam közvetlen ellenőrzése alatt áll. Ugyanis nézete szerint minden „hatalom”, „uraság” vagy „uradalom” égen és földön egyedül Istenhez tartozik, így egy teremtmény uradalma Istentől ered, és a bűn (Istentől való elszakadás) által az elvész. A halálos bűnöket ő Isten – mint a legfőbb hűbérúr – ellen elkövetett főbenjáró árulásnak tekintette. Természetesen ez a gondolat nemcsak a lelki, hanem a földi hatalmasokra is alkalmazható, de Husz nem ment el eddig, kizárólag az egyházról beszélt és jó hívőként csak a nyilvánvaló hibák kijavításának módjait kereste. Egy másik, kora újdonságának számító gondolata pedig az volt, hogy nem lehet valakit kizárni az egyházból, hacsak előbb ő nem zárta ki magát valamilyen bűn által. Ez nagyon fontos elméletnek bizonyult. Husz szerint az egyházi kiközösítés (egyházi átok) hatékony lehet ugyan a lélek esetében, de az egyház külső kormányzatára nem lehet alkalmazni. A Bibliáról és a prédikálásról való tanításait a pápa egyetemes hatalma elleni támadásnak lehet tekinteni, különösen abban a történelmi helyzetben, mikor a keresztény világot mindkét egymással hadakozó pápa a magáénak tulajdonította.

Az egyház kifejezetten rossz néven vette és világi hatalmát érezte veszélyeztetve Husznak a katolikus szentségek hitelméleti alapokon való megkérdőjelezésével. Husz mindig is jó katolikusnak vélte magát, és úgy gondolta, hogy érveivel át tudja formálni az egyházat.

"Óvakodj attól, hogy házadat jobban ékítsd, mint a lelkedet! Mindenekelőtt lelked építésére legyen gondod! Légy jóindulatú és önzetlen a szegényekhez, és anyagi javaidat ne pazarold lakomákra!".[1]

Husz és a pápaság harca[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Carl Friedrich Lessing: Husz János a konstanzi zsinaton, 1842

Kezdetben nem a hittani tételek megreformálására, mint inkább a nép és papság erkölcsi életének javítására és a prágai egyetemen a cseh diákoknak a németek túlsúlya elleni felszabadítására irányult. Husz Jánost nemcsak Vencel cseh király, a királyné és a nép, de még a prágai érsek is támogatta, aki Huszt a kerületi zsinat prédikátorává nevezte ki. Amikor azonban a király Husz buzdítására az egyetemen azt az intézkedést tette, hogy az idegen nemzetiségű (szász, bajor, lengyel) tanároknak az eddigi három szavazat helyett csak egyet, a cseh tanároknak pedig az eddigi egy szavazat helyett hármat engedélyezett és ennek következtében az idegen nemzetiségű tanárok és tanulók több ezren Prágát elhagyták, az érsek megvonta tőle a bizalmat. Az érsek Huszt a pápánál megvádolta, ugyanakkor Husz az érsek ellen emelt panaszt. A pápa a kölcsönös vádaskodásra 1409. december 20-án bullát adott ki, melyben az érseket feljogosította, hogy a John Wycliffe iratainak és tételeinek terjesztőit kiközösítéssel büntesse és a plébánia és zárdai templomokon kívül más helyeken való prédikálásukat tiltsa be.

1415 július 6. Husz János megégetése, miniatúra Ulrich Richental Chronik des Konstanzer Konzils című művében

Kiközösítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az érsek ezek után Huszt egyházi átokkal sújtotta. A kiközösítés ellen Husz XXIII. János pápához fellebbezett, de a pápa az érsek eljárását helybenhagyta, egyúttal Huszt egyházi vizsgálatra Bolognába idézte. Amikor Husz az idézésre nem jelent meg, a pápa ismét kiközösítette és tartózkodási helyét egyházi tilalom (interdictum) alá vette. Vencel király igyekezett békés úton elintézni a dolgot, felhívására Husz egy hitvallást nyújtott be, az érseknek pedig bizonyítványt kellett volna Husz igazhitűségéről Rómába küldeni, de az irat kiállítása előtt meghalt.

A pápa és Husz közötti ellentét újra fellángolt, amikor a pápa a nápolyi király, László ellen keresztes háborúra hívta fel a keresztény világot. Ezt a felhívást Husz és barátja, Jeromos is, mint istentelent megtámadta. A népnek a pápa és a papság elleni gyűlölete egyre fokozódott különösen, amikor Angelo bíboros Prágára kimondta az egyházi tilalmat (1412). Husz ekkor Vencel király kívánságára – nehogy zavargások kezdődjenek – Prágát elhagyta, és ezután az őt pártfogoló cseh nemesek birtokain és váraiban tartózkodott. Ekkortájt írta (1413) De ecclesia című művét, melyből később az ellene emelt vádpontokat vették.

A konstanzi zsinat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Luxemburgi Zsigmond magyar király és német-római császár – aki mint a gyermektelen Vencel féltestvére és a cseh királyságban utóda volt – a konstanzi zsinaton kívánta az ellentéteket elsimítani, ezért Huszt császári menlevéllel meghívta. Az úton, melyen három cseh nemes kísérte, Husz minden állomáson prédikált és követelte, hogy tanait nyilvánosan is megvédhesse. Konstanzban azonban, mivel nem tartotta magát az egyházi parancshoz, hogy misét ne mondjon, börtönbe vetették. 1415. június 5-8 között a zsinat által kiküldött bizottság kihallgatta. Július 6-án hirdették ki az ítéletet, és még aznap a városon kívül felállított máglyán megégették. Ugyanerre a sorsra jutott az őt támogató Prágai Jeromos is.

Husz bátran, zsoltárokat énekelve és Krisztust dicsőítve lépett a máglyára. Kivégzése napját Csehországban hosszú időn keresztül megünnepelték, de később ezt Nepomuki Szent János ünnepe kiszorította.

Husz János szobra Prágában (Óvárosi főtér)
Praha Husz emlékmű1.jpg

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Husz János jeles ortográfus is volt. Az ő újítása, hogy a "cs" betűt például a "C" fölé helyezett kis ékszerű jellel írják. Több európai nyelvben ezt a betűt, három, illetve négy karakterből állítják elő. (pl: tsch)