Anatéma
Az anatéma a katolikus egyház által különösen a középkor folyamán alkalmazott egyházi átok.
Tartalomjegyzék |
A kifejezés eredete [szerkesztés]
Az anatéma (görög: αναθεμα) a görög anatithémi igéből származik, amelynek a magyar jelentése „felteszek, felajánlok, félreteszek, visszavetek”, tehát az ami fel van ajánlva vagy az ami „vissza van vetve”.
Bibliai használata [szerkesztés]
Az Ószövetségben az anatéma (héberül herem) először azt az Istennek ajánlott élettelen tárgyat vagy élőlényt, növényt, állatot jelentette, amelyet Isten tiszteletére okvetetlenül meg kellett semmisíteni. Később anatéma, herem volt az a büntetés, amely által valakit a bűnei miatt bizonyos időre kirekesztettek a választott nép közösségéből és összes vallási gyakorlatából. Az Újszövetségben az anatéma magyar fordítása „átkozott”, „méltatlan arra, hogy létezzék” (Római levél 9, 3. Levél a galatáknak 1, 8. 9. Első levél a korintusiaknak 12, 3; 16, 22).
A katolikus egyházban [szerkesztés]
A katolikus egyházban elszakítást jelent Krisztustól és kiközösítést az egyházból. Főképp a hitbeli tanok, dogmák meghatározására van használatban, ilyen alakban: si quis dixerit … anathema sit („aki ezt a téves tant állítja, legyen az egyházból kiközösítve”).
Lásd még [szerkesztés]
Forrás [szerkesztés]
- A Pallas nagy lexikona
