Anatéma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az anatéma a katolikus egyház által különösen a középkor folyamán alkalmazott egyházi átok.

A kifejezés eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az anatéma (görög: αναθεμα) a görög anatithémi igéből származik, amelynek a magyar jelentése „felteszek, felajánlok, félreteszek, visszavetek”, tehát az ami fel van ajánlva vagy az ami „vissza van vetve”.

Bibliai használata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ószövetségben az anatéma (héberül herem) először azt az Istennek ajánlott élettelen tárgyat vagy élőlényt, növényt, állatot jelentette, amelyet Isten tiszteletére okvetetlenül meg kellett semmisíteni. Később anatéma, herem volt az a büntetés, amely által valakit a bűnei miatt bizonyos időre kirekesztettek a választott nép közösségéből és összes vallási gyakorlatából. Az Újszövetségben az anatéma magyar fordítása „átkozott”, „méltatlan arra, hogy létezzék” (Római levél 9, 3. Levél a galatáknak 1, 8. 9. Első levél a korintusiaknak 12, 3; 16, 22).

A katolikus egyházban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A katolikus egyházban elszakítást jelent Krisztustól és kiközösítést az egyházból. Főképp a hitbeli tanok, dogmák meghatározására van használatban, ilyen alakban: si quis dixerit … anathema sit („aki ezt a téves tant állítja, legyen az egyházból kiközösítve”).

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Pallas nagy lexikona