Újszövetség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szent Biblia a "Könyvek Könyve", "Scriptura Sacra", "Isten Igéje"

Az Újszövetség vagy Újtestamentum a keresztény Biblia második része. Az Újszövetséget az első rész, az Ószövetség nélkül nehéz lenne értelmezni.

Az Újszövetség elnevezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A keresztény Biblia két részének elnevezésére a szövetség és a testamentum szavak egyaránt használatosak. A magyar Újszövetség a görög Ἡ Καινὴ Διαθήκη (Hé Kainé Diathéké) ill. a latin Novum Testamentum fordítása. Az Újtestamentum (vagy régiesen Új Testamentom) elnevezés a latin alakot őrzi.

  • Az Újszövetség név bibliai magyarázata

A Héber Biblia több szövetséget is említ Istennel, amelyek közül a legfontosabbat Mózes népével kötötte Isten az Egyiptomból való kivonuláson és a Tízparancsolaton keresztül. Isten kőtáblákra írta fel a törvényeket, amelyeket a zsidó népnek be kellett tartani. Ha nem tartották be, bűneik miatt egy helyettesítő áldozatot kellett bemutatniuk az Istennek felajánlott újszülött bárány vérével. Az új szövetség elnevezés erre a régebbi szövetségre utal vissza, amely régebbi szövetséget ószövetségnek neveznek.

Ezen újabb szövetség meghirdetése Jeremiás próféta látomására nyúlik vissza, amikor így szól:

„Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr: és új szövetséget kötök az Izráel házával és a Júda házával. Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem az napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet, noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.” (…)
(Ószövetség, Jeremiás könyve, 31:31-32; fordította Károli Gáspár)

Az új szövetségről maga Jézus Krisztus is beszélt, amikor az utolsó vacsorán az ünnepi bor elfogyasztása előtt így szólt a tanítványaihoz: E pohár az új szövetség, az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki. (Lukács 22,20).

Pál apostol azt tanítja a A zsidókhoz írt levélben, hogy Názáreti Jézus új szövetséget kötött Isten és az emberiség között. E szövetség lényege, hogy Jézus Krisztus, a Messiás kereszthalálával megváltotta az emberiséget az eredendő bűntől, ezért aki hisz benne és követi az Ő tanításait, annak megadatik az örök élet. Ez az új szövetség ellentmond annak, amit Mózes közvetítésével kötött Isten a kivonulás idején. (Lásd: Zsidókhoz írt levél 8. és 9. fejezet.) A korai keresztények úgy tartották, hogy a Jézus után írt könyvek megerősítették ezt az új szövetséget, ezért nevezték el azokat az új szövetség könyveinek vagy egyszerűen Újszövetségnek, a korábbi könyveket pedig Ószövetségnek.

  • Az újtestamentum szó

A latin nyelvű bibliafordításokban a görög Diathéké („szövetség”) kifejezés visszaadására a kissé eltérő konnotációjú testamentum szót használták, amely hétköznapi jelentése „végrendelet”. Lényegében azonban mind a görög, mind a latin szó a héber ברית (berith, brisz) "szövetség" szót kívánják visszaadni, bár a latin kifejezés ugyanakkor keresztény szemszögből át is értelmezi azt. A 2. században élt Tertullianus volt az első, aki a Biblia két részére a vetus testamentum (régi testamentum) és novum testamentum (új testamentum) szavakat használta, például Marcion ellen című munkája 3. könyvében.

Az Újszövetség keletkezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Márk evangelista
Codex Vaticanus (részlet)
Alexandriai kódex (részlet)

Jézus semmit sem írt, az apostolokat bízta meg, hogy az utókornak továbbadják történetét és tanításait. Minden, amit az apostolok írtak, kánoni tekintéllyel bír. A történetkritikai bibliakutatás álláspontja szerint az egyes iratokat később a kor szükségletei szerint átírták, kihagytak vagy betoldottak részeket. Születtek olyan iratok, amelyek nem őrződtek meg, másokat megőriztek, azonban módosítottak rajta.

Az Újszövetség könyveinek feltételezett keletkezési ideje:

  • 50 előtt: Pál 1. és 2. tesszaloniki levele
  • 50-es évek közepe: Pál több levele (Galatáknak írt levél, 1. és 2. korintusi levél, római levél, a filippieknek és a Filemonnak írt levél)
  • 60-as évek eleje: Pál kolosszei és efezusi levele
  • 60-as évek közepe: Márk evangéliuma, Pál több levele (Títusznak, Timóteusnak 1. és 2.), Jakab levele
  • 70-es évek: Máté evangéliuma, Lukács evangéliuma, Apostolok cselekedetei, Zsidókhoz írt levél és Péter 1. levele
  • 90-es évek: János evangéliuma, Jelenések könyve, János levelei (1., 2., 3.)
  • 100 után: Péter 2. levele

Szerzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Újszövetség szerzői a hagyomány szerint a következők:

Márk és Lukács nem voltak Jézus személyes tanítványai, de Péter és Pál kezessége mellett műveik éppoly kánoni értékkel bírtak, mint Máté vagy János apostoloké.

Ősi kéziratai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Újszövetség 27 könyvének eredeti kéziratai elvesztek. A legkorábbi fennmaradt újszövetségi kézirat, a 125 körül Egyiptomban készült Ryland-papirusz János evangéliumának egy töredékét őrizte meg. A legkorábbi fennmaradt kódex pedig a 4. század első felében keletkezett Codex Vaticanus.

Az Újszövetség legkorábbi kéziratai három formában maradtak ránk:

  • görög kéziratok
A görög kéziratok különböznek egymástól az írás anyagában (papirusz, pergamen), és írás módjában (egyszerű kéziratok és majuszkulák).
  • régi fordítások
Ősfordításoknak nevezik az újszövetség szír, latin és kopt nyelvű ókori fordításait. A szír és a latin 200 évvel régiebbek a koptnál. A szír fordítások közül a legismertebb a Peshitta. A latin fordítások közül a legismertebbek a Vetus Latina és a Vulgata (az előbbi javított változata). Két kopt fordítást ismerünk: az egyiket a 3. század közepéről és egy másikat néhány évszázaddal későbbről.
Az első századok egyházatyái írásaikban, kommentáraikban több tízezer újszövetségi szöveget idéznek.

Jézus személyes tanítványainak halála után az őskeresztények, hogy megőrizzék Jézus tanítását, létrehozták az evangéliumok és egyéb szent iratok gyűjteményét. Az eredetileg különálló könyvek és iratok csak lassan szerveződtek gyűjteménybe (lásd: Bibliai kánon). A gyűjteményt pedig tovább kellett másolni.

Az Újszövetség fennmaradt ókori (4-9. század) kéziratainak jelenleg ismert száma 5686, valamint több mint 19000 korai fordítás létezik. Fontosabb kódexek: Codex Vaticanus (350 körül), Codex Sinaiticus (4. század), Codex Alexandrinus (5. század), Efrém újraírt kódexe (5. század, teljes Bibliának készült), Béza kódex (5-6. század, görög-latin kétnyelvű kódex), Washingtoni Kódex (4. század vége, az evangéliumokat tartalmazza), Koridetki kódex (7-8. század), Augilusi kódex (9. század). A papiruszok ezeknél 100-200 évvel régebbiek. Nevezetes közülük a már említett Ryland papirusz, a teljes János evangéliumot megőrző Bodmer II. papirusz (200 körül), a Michigan-Dublin papirusz (200 körül, Pál leveleinek nagy része), és a Chester-Beatty papirusz (3. század, a 4 evangélium, az ApCsel és a Jel töredékei). A kis-ázsiai görög egyházak őrizték meg az Újszövetség ősi kéziratainak legnagyobb részét.

Az Újszövetség tartalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Újszövetséget alkotó 27 könyvet és iratot, az úgynevezett kanonikus könyveket Athanasius, Alexandria püspöke állapította meg először 367-ben, 39-es ünnepi körlevelében a saját egyházmegyéje területére. A gyűjteményből kihagyott könyveket apokrif iratoknak nevezik.

Evangéliumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az evangéliumok Jézus Krisztus földi munkásságát mutatják be. Tartalmazzák Jézus tanításait és jövendöléseit. Tudósítanak Jézus születéséről és haláláról, és bemutatják hogyan hívta el az apostolokat.

Történeti könyv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az apostolok hittérítő útjairól szólnak, miképpen hirdetik Jézus tanait, az új vallást. Beszámolnak arról is, miképpen jutott el az új vallás, a kereszténység a Római Birodalom szívébe, Rómába is. A könyv nagyobb része Pál apostol missziói útjairól szól, aki az evangéliumot elvitte a pogányokhoz.

Apostoli levelek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Prófétai könyv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bibliográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Archibald Robertson: A kereszténység eredete, Bp., Gondolat, 1972
  • Vanyó László: Az ókeresztény egyház irodalma I., Jel kiadó 1997
  • Benyik György: Az újszövetségi szentírás, Szeged, JATE Press, 1995

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Újszövetség (rováskiadás). Kiadta: Rovás Alapítvány a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat közreműködésével, 2011, ISBN 978-963-88437-5-3