Jézus tanítása és beszédei

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Jézus tanítása és beszédei körülbelül i.sz. 26-tól legkésőbb 33-ig hangoztak el, a mai Izrael területén. Mivel népszerűsége főleg csodáinak köszönhető, hallgatósága főleg gyógyult és gyógyulni vágyó követőiből tevődött össze.

Jézus azokra a jó tulajdonságokra tanított, melyek szerinte hiányoztak a mózesi törvény korabeli tanításából, magyarázatából, de főleg annak tanítói (írástudók, farizeusok) életéből. Határozottan tudta és vallotta, hogy beteljesíteni jött a régi törvényeket, nem megszűntetni. Az ilyen törvények alapja néhány emberi tulajdonság, többek között a feltétlen szelídség, az embertársi szeretet, a szerénység és a béketűrés.

Tanított arról is, hogy ne legyenek az emberek kishitűek, hanem bízzanak abban, hogy természetfeletti dolgokra is képesek lehetnek a hit segítségével. Tanítványait el is küldte, felhatalmazva őket, hogy ördögöket űzzenek és gyógyítsanak, ahogyan ő is tette.

Beszédeinek célja az emberek gondolkodásmódjának és életvitelének megváltoztatása. Az evangéliumok gyakran csak annyiban összegzik egy-egy fellépését, hogy megtérésre és az evangéliumban való hitre szólított fel, mert „közel van az Isten országa”. Példabeszédeiben hasonlatokat is hozott a Mennyek országáról. Ezek új szemléletet adtak tanítványainak a túlvilágról és az örök élet, az üdvösség elnyeréséről.

Megjósolta tanítványainak, hogy eltávozik tőlük, és annak körülményeit. Ezzel igyekezett felkészíteni őket az eseményekre, valamint igazolni küldetéstudatát. Tanította őket a Szentlélekről, aki majd eszükbe juttatja tanításait, amikor már nem lesz köztük. Beszélt arról is, hogy hogyan fog visszatérni, valamint a világ végéről, és hogy milyen előjelei lesznek mindezeknek.

Bár csodatételei után általában a történtek titokban tartására szólította fel a jelenlevőket, néhány esetben, amikor nagy tömeg volt jelen, a hitről és saját hatalmáról tanított.

A Hegyi beszéd

Hegyi beszéd[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hegyi beszéd Jézus első nyilvános tanítása. Tanítása ötezer embernek szólt és a későbbiektől eltérően itt könnyen érthető, egyértelmű beszédet mondott. Kinyilvánította, hogy nem megszűntetni jött a törvényeket, hanem teljessé tenni (Máté 5,17). Ezekre példákat is mondott:

  • Aki eltöröl a legkisebb parancsok közül, Ne ölj, Aki haragot tart, Ne törj házasságot, ezeket a parancsolatokat szigorúbban értelmezte, mint kortársai.
  • A ne esküdj hamisan, hanem tartsd meg az Úrnak tett esküdet parancs felidézése után a szent, vagy a nem hatalmunkban álló dolgokra (Isten trónjára, Jeruzsálemre, az ember saját életére) tett esküt megtiltott, helyette az egyenes beszédre adott parancsot (megbízható „igen”, vagy „nem”).
  • A szemet szemért, fogat fogért szabályra azt mondta ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, tartsd oda a másikat is! (Máté 5,40). A rosszat jóval kell viszonozni.
  • Beszélt még a nyolc boldogságról;
  • Megtanította a népet a Miatyánk imára;
  • Tanított a képmutatásról, földi és mennyei kincsgyűjtésről, az Atya gondviseléséről, ítélkezésről, szent dolgokról, az ún. aranyszabályról, szűk kapuról, hamis prófétákról;
  • Hasonlatot mondott a két úr szolgájáról.

Beszéde végén a tanítását megtartókat sziklára építkezőkhöz, az elvetőit homokra építkezőkhöz hasonlította. A beszéde után Máté megjegyzi: „A nép ámult tanításán, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók”.

Példabeszédei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Példabeszédei egy része hasonlatokat tartalmaz a mennyek országáról.

  • elveszett bárány (Mt 18,12-14; Lk 15,1-7) A száz juhból egy eltévedt, gazdája az egy keresésére indult, hagyván a többit. Amikor megtalálja, jobban örül az egynek, mint a hátrahagyott kilencvenkilencnek, amint a mennyben is jobban örülnek egy megtérő bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak.
  • gyöngykereső kereskedő (Mt 13,45-46) A mennyek országát igazgyöngykereső kereskedőhöz hasonlítja, aki amint megtalálta az igazit, amit keresett, eladja mindenét, és megveszi azt.
  • a háló (Mt 13,47-52) A tengerbe dobott hálóhoz hasonló Isten országa, mindenféle halat összefog. Csak partrahúzás után válogatják ki a halakat. A hitványakat kiszórják, a megfelelőt edényekbe rakják. Így választják szét a jókat a gonoszoktól a világ végén.
Rembrandt: A tékozló fiú
  • mustármag (Mt 13,31-32) Minden magnál kisebb, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél. Hasonlat a mennyek országáról.
  • magvető (Mt 13,18-23 és Mk 4,1-9) Csak a jó földbe került mag hoz sokszoros termést. A magvető által elszórt magok egy része köves talajra, más része tövisek közé vagy az útra is szóródik. A magvető példa az Isten országáról szóló tanításról, mely arról szól, melyik ember hogyan fogadja el a tanítást, a hitet, mert akikben jó földre hull, azok meghallják a tanítást.
  • Konkoly (Mt 13,24-30) A konkolyt az ellenség szórja a búza közé. A szolgák megkérdezik a gazdát, akarja-e, hogy kigyomlálják. A gazda nem akarja, mert kárt tenne a búzában. Hadd nőjön a búzával együtt, majd aratáskor összeszedik és elégetik. Hasonlat a mennyek országáról, ahol a jókat és a rosszakat szétválogatják.
  • kincs a szántóföldben és az igazgyöngyöt kereső kereskedő (Mt 13,44-45) A szántóföldben talált kincsért az ember eladta mindenét, és megvásárolta azt a földet. A kereskedő is így tett, amikor egy nagyon értékes gyöngyöt talál, mindenét eladta és megvette. A mennyek országa hasonlít az elrejtett kincshez és az igazgyöngyöt kereső kereskedőhöz.
  • jó pásztor (Jn 10,1-21) A juhok és a jó pásztor számára Jézus a kapu, aki rajta keresztül megy be, üdvözül, és a juhok megismerik hangját. Aki nem a kapun megy be, hanem máshonnan hatol be, az tolvaj és rabló, idegen után nem mennek, hanem elfutnak. A béres, akinek nem sajátjai a juhok, elfut, ha jön a farkas. A jó pásztor, Jézus életét adja a juhokért.
  • hűtlen sáfár (Lk 16,1-9) Amikor a sáfárt bevádolták uránál, hogy eltékozolja vagyonát, a sáfár azt találja ki félelmében - ahogy elküldte az ura -, hogy az ura adósait összehívja, és elengedi a tartozásaiknak egy részét, hogy amikor majd már nem lesz sáfár, majd azok az adósok hálából befogadják. A példabeszéd lényege, két urat nem lehet egyszerre szolgálni, Istent és a mammont. "Ha máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket?"
  • tékozló fiú (Lk 15,11-12) Ugyanazt az üzenetet hordozza, amit az eltévedt bárány megtalálása után érzett öröm, hogy az apa jobban örül a megtért fiúnak, mint az otthonmaradó fiának. Ünnepséget tart, mert visszatért. Ez az üzenet a családon belül kialakult féltékenykedő emberekhez szól. Máshogy magyarázza Kelszosz (Celsus), aki szemére vetette a kereszténységnek, hogy más vallásoknál ellentétben nem a tisztességeseket, jókat és tanult embereket gyűjtötte össze, hanem a korhelyeket.[1]

Ebből a szempontból Kelszosznak már Jézus megadta a választ. "Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek." (Lk 5.32) További értelmezés szerint a példabeszéd felszólítás a bűnrehajlók ellen és az isteni szeretet végtelenségéről.

Szegények - gazdagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanítása a fáradozóknak, megterhelteknek szólt. A sors számkivetettjeinek túlvilági kárpótlást ígért.

  • Egy fiatal kérdésére válaszolta: "Ha tökéletes akarsz lenni, add el vagyonodat, oszd ki a szegényeknek, és kincseket szerzel a mennyben" (Máté 19,21)."És mindenki, aki az én nevemért elhagyja házát vagy testvéreit, vagy nővéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldjét, százszorosát nyeri vissza, és örök életet kap örökségül". (Máté 19,21)"Ne aggódjatok életetekről, hogy mit esztek, vagy mit isztok, hogy mibe öltöztök...Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak..." (Máté 6,25)
  • A gazdagokat figyelmeztette: "Könnyebb a tevének a tűfokán átmenni, mint a gazdagnak bejutni Isten országába." (Máté 19.24) "De jaj nektek, akik most jól vagytok lakva, mert éhezni fogtok. Jaj, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok." (Lukács 6,24). A sorokból kitűnik, hogy elsősorban azokról van szó, akik a gazdagságot csak saját javukra fordították.
  • A Hegyi beszédet Jézus így kezdi: Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.

Legfőbb törvények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A legfőbb törvény Isten iránti feltétlen szeretet, mely cselekvő, s amelyet kiegészít a felebaráti szeretet. (Mt 12,30-31). Az evangélium szerint nincs ennél nagyobb parancsolat. Ez teljes összhangban van Mózes törvényeivel.

"Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből" (5 Mózes 6,5) és "embertársadat pedig mint saját magadat" (3 Mózes 19,18). "Csak aki szeretetben marad, az marad bennem, és én őbenne" [2]"Az Isten szeretet, és aki megmarad a szeretetben, Istenben marad és Isten őbenne marad” (Jn 4,16) [3]

"Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekszek; és nagyobbakat is cselekszik azoknál" (János 14,12)

Jézus önmagáról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(Káldi-Neovulgáta fordítás)

  • Én vagyok a Krisztus, az áldott Isten Fia. Én vagyok a Messiás. (Mk 14,61-62; Jn 4,25-26)
  • Én vagyok az élet kenyere. Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért. Az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. (Jn 6,35.51-56)
  • Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága. (Jn 8,12)
  • Én felülről vagyok, nem vagyok ebből a világból. (Jn 8,23)
  • Én vagyok a juhok ajtaja. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül. (Jn 10,7-9)
  • Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. (Jn 10,11-14)
  • Én és az Atya egy vagyunk. (Jn 10,30)
  • Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog. (Jn 11,25)
  • Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam. (Jn 14,6)
  • Én vagyok az igazi szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek. (Jn 15,1-5)
  • Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég. Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok. (Jel 1,8.17; 21,6; 22,13; Jn 8,56-58)
  • Én vagyok az élő, bár halott voltam; de íme élek örökkön-örökké. (Jel 1,18)
  • Én vagyok Dávid gyökere és új hajtása, a fényes hajnalcsillag! (Jel 22,16)

Jézus a betegekről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mózesi szabályok szerint a betegeket a pap tisztátalannak nyilvánítja, és legtöbb esetben kiutasítja a táborból, hogy ne fertőzze meg az egészségeseket, a tisztákat. A zsidó történelem során kialakult az a szemlélet, hogy aki beteg lesz, az a bűnei miatt lett beteg. Aki nyilvánvaló bűnöket követ el, és életében mégsem lesz beteg, annak viszont leszármazottjai lesznek betegek. Jézus ezt cáfolja: "Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei, hanem, hogy nyilvánvalóak legyenek benne az Isten dolgai." (Jn 9,3) Utalás arra a "Mert én az Úr vagyok, a te gyógyítód" szentírási szövegre.[4]

Mielőtt gyógyításukba kezdett volna, sok esetben rövid párbeszéd hangzik el köztük, melyben feltárul a beteg őszinte vágya a gyógyulásra. Jézushoz ezek a betegek alázatosan közeledtek.

Jézus párbeszédei hivatalos személyekkel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A zsidó vallás és etika számos olyan szertartással van átszőve, amelyeknek Jézus nem tulajdonított valódi értéket.

Nem tartotta meg az aprólékos sabbath előírásokat. "A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért." (Mk 2,27) - mondta a farizeusoknak. Nem fontos, hogy az előkelők kiváltságos helyeken üljenek étkezéskor, és nem fontos, hogy étkezésnél bűnösök, vámszedők társaságában üljünk egy asztalnál, sőt még az étkezés előtti kézmosás sem fontos.(Mt 15,20). Annál fontosabb viszont a szív, a lélek tisztasága.(Mt 15,18). "Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelkét kár éri." (Mt 15,26).

Jézus tanításáról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Zsidó vélemény szerint Jézus jelentős próféta volt. A korabeli és a mostani álláspont szerint az Isten Fiúságot elutasítják, mert Istenhez nem mérhető senki. Ugyanakkor a Messiás szerep - a Megváltó, a megváltás - megtalálható a zsidó hitben.
  • Keresztény szempontból az a cselekedete a legtiszteletreméltóbb - mely példája alapján Jézus utolsó tanítása -, amikor igent mondott az Atya akaratának, hogy vállalta a kereszthalált, nem ellenkezett, nem akarta földi életét megmenteni. Emiatt az Atya dicsőítette meg a feltámadással. Ezt az Atya akaratát minden körülmények között elfogadó példáját állítja híveinek a különböző keresztény egyházak, és ünneplik a húsvéti időszakban.
  • A Korán - mely sok esetben Mária fiának nevezi Jézust - Isten küldöttének nevezi Jézust[5].

Jézus cselekedeteinek szimbolikus magyarázatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jézus csodái és tettei elgondolkoztattak sok gondolkodót, miért tette a csodákat, és miért úgy cselekedett, ahogy nem szoktak az emberek. Sokan szimbólumokat látnak ezekben.

  • A kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta, és az Utolsó vacsora alkalmával a bort saját vérévé változtatva kínálta tanítványainak. Jézus első nyilvános csodatétele az egyik, a másik az élete utolsója. Mindkét esetben a bor a szeretet jelképe azzal a különbséggel, hogy a kánai menyegző megszentelt bora a megszentelt emberi szeretet, az utolsó vacsora bora pedig a megszentelt isteni szeretetet jelképezi.[6]
  • Hal szájában talált érme (Mt 17,24-27). Adófizetési kötelezettségről kérdezik Pétert: "Mesteretek miért nem fizet adót?" Jézus utasítja Pétert, hogy vessen horgot, az első hal szájában talál egy sztátért, vegye ki, és adja oda nekik értük. Ez utasítás Péternek arra is, hogy menjen a pogányokhoz - más élőlényekhez, a halakhoz -, legyen emberhalász ott, és tanítson. Mivel Péter eredeti szakmája szerint halász volt, és a csodálatos halfogás előtt nem fogott ki egyetlen halat sem, egyben válasz is Péter jövőbeni küldetésére, "megélhetésére".
  • A negyven nemcsak Jézusnál szent szám, ez a megtisztulás ideje. Izrael népe is negyven évig vándorolt, amíg megtanulta, hogyan bízzon Istenben. Jézus, miután megkeresztelkedett Keresztelő Szent Jánosnál, negyven napig böjtölt a pusztában, ahol kísértések érték, melyeket visszautasított. Lukács evangéliuma beszámol, hogy Krisztus mennybemenetele negyven nappal Húsvét után került sor.[7]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Biblia
  • Bibliai kislexikon, Kossuth kiadó 1984.
  • Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás. Gondolat 1987.